2013. március 6., szerda

44. fejezet ~ Ami történt, megtörtént



Sziasztok!
Bocsánat a késésem miatt, az előző hét, kicsit kusza volt. Most azonban itt vagyok és válaszoltam már a hozzászólásokra, szép hosszú kis komment lett.:) Mindenkinek nagyon köszönöm, aki kommentelt, jó volt őket olvasni.:)
Valamint a részt is meghoztam, remélem elnyeri a tetszéseteket. Meg persze azt is, hogy a késés előnyére vált. De nem is fecsegek tovább:
Kellemes olvasást!
Bonie

/Eric/

Nincs is annál rosszabb, mint ha azt az embert látod sírni, aki nagyon fontos számodra. Például, ha a szüleid összeomolva sírnak, akkor te is összezuhanhatsz. Szörnyű dolog ez. Délután teljesen nyugodtan mentem el a táncterem elé, még fel is voltam dobva. Akkor még nem tudhattam mi fog történni. Azonnal leparkoltam az épület elé, kiszálltam és nekidőltem az autómnak. Alig állhattam ott tíz percig, mikor láttam mindenkit kiszállingózni az épületből. Megjelent Danny, és amikor Molly kijött oda ment hozzá. Én vidáman néztem feléjük. Jó tudni, hogy a volt barátnőm sem szomorkodik, hogy tovább tudott lépni. Gratuláltam nekik, Dannyval kezet is fogtam, majd ők elsétáltak. Samantáék pedig intve elsiettek, kifordultak a kis utcából.
Az eszem már csak azon járt, hol lehet Jane, csak nem ment még el. Aztán percekkel később olyan dolog történt, amire nem is számítottam. Colin – nagyon régóta elegem van belőle – egyenesen, felém tartott. Látszott rajta, hogy tiszta ideg, az erek a homlokán kicsit kidülledtek. El sem tudtam képzelni mit akarhat. Megállt előttem, mérgesen belém mélyesztette a gyilkos zöld szemeit. Látszott rajta, hogy uralkodik magán, így csak egy megjegyzést tett.
-          Remélem most boldog vagy! – mondta sértett hangnemben. Igazából én ezt nem tudtam hirtelen hová tenni. Nem értettem mire is céloz, ezért csak fél várról válaszoltam, részben, azért hogy idegesítsem.
-          Azt hiszem. – itt minden bizonnyal betelt a pohár, mert a kocsijához rohant és elhajtott.
A szememmel végig követtem, míg elhagyja az utcát. Ezek után a fejemet a táncstúdió felé kaptam, hogy lássam Jane kijött-e már. Amint észrevettem a falnak támaszkodó, kisírt szemű lányt, nagyon megijedtem. Nyeltem egy nagyot, közben pedig elindultam felé. Végig csúszott a falnak dőlve, csak a könnyei mögül láthatott, amíg le nem hajtotta a fejét. Leguggoltam hozzá, a kezemet a térdére helyeztem, nem akartam ilyennek látni. Az én szívem is összeszorult a látványán. Gondoltam megpróbálok kis mosolyt csalni az arcára, így kedvesen mondtam.
-          Most jobb ötlet elfelejteni a vásárlást. – én rámosolyogtam, amit ő viszonzott egy pillanatig.
Hát ez nem jött be. Miket is képzelek, hogy csak úgy felvidul hirtelen? Türelmesnek kell lennem és vele kell maradnom. Így inkább fogtam magam és leültem mellé a falnak dőlve. Csendben figyeltem, ahogyan szipog, és azt éreztem, hogy ez a nap így fog elsülni. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de erre nem számítottam. Mikor úgy tűnt megnyugodott, rám emelte kék tekintetét, ami Coliné után megnyugtató volt.
-          Elmondtam neki. – azonnal tudtam, hogy a náluk történt csókra gondol.
-          Oh – gondolkoztam mit is reagálhatnék erre, viszont teljesen őszintén folytattam – Hát gondolom nem örült neki. Mégis hogy jutottatok idáig? Mi történt?
-          Igazából mondtam, hogy segítek neked vásárolni délután, – kezdte egy mély levegővel, én pedig kíváncsian hallgattam – aztán kiakadt, miattad, meg hogy sok időt töltünk együtt. Majd mindketten emelt hangerővel veszekedtünk, aztán már el is mondtam neki. Teljesen összevesztünk. Én pedig csalódtam.
Bólintottam, ámde elmerültem a gondolataimban. A haja kócos, az arca kipirosodott, a szemei pedig tele könnyel. Ő még így is gyönyörű volt. Teljesen őrült ez a srác, hogy hagyja ezt. Tudom, hogy valószínűleg miattam van, de ha igazán szeretné, akkor most nem hagyta volna itt. Velem.
-          Annyira bolond. – mondtam ki hangosan, de inkább lezártam ezt a témát. Most nincs szükség rá, hogy őt sértegessem Jane előtt. – Gyere, kelj fel a földről, menjünk valami nyugodtabb helyre.
Feltápászkodtam a faltól, majd kicsit leporoltam a nadrágom. Gyorsan a lány felé nyújtottam a kezem, mikor megérintett, a szívem megdobbant. Felsegítettem, és a kocsim felé mutattam, ami az út szélén állt. Udvarias ember módjára kinyitottam neki az ajtót, ő pedig beült, aztán én is a másik oldalról. Nem szólt, csak fátyolos szemei mögül maga elé bámult. Beindítottam a motort. Hova vigyem, ahol nyugis? Az lenne a legjobb, ha most haza vinném. Így fogtam magam és kikanyarodtam az utcából.
-          Hova megyünk? – kérdezte, mintha csak gondolatolvasó lenne.
-          Arra gondoltam haza viszlek. – mosolyogtam halványan, ő pedig bólintott.
Szerintem örült neki, hogy most nem kell mások tekintetét állnia. Az út csendesen telt, egészen megnyugodott. Nem tudom miket vághattak pontosan egymás fejéhez, de azt tudom, hogy Colin viselkedése engem is meglepett. Én voltam az oka, ezért most kicsit rosszul érzem magam. Ugyanakkor, ha így viselkedett vele, akkor biztosan nem voltak teljesen egy hullámhosszon.

Csendben telt az út a Simpson hotelig, fellifteztünk, majd Jane egykedvűen kinyitotta az ajtót. Mivel már lent felajánlottam, hogy viszem a táskáját, most letettem a kanapé mellé. Ő elment lezuhanyozni, én pedig megpróbáltam hasznossá tenni magam. Kimentem a konyhába, és csináltam egy teát. Kitöltöttem a bögrébe, majd visszasiettem vele a nappaliba. Jane már a kanapén ült, még mindig maga elé bámulva üres tekintettel. Olyan rossz volt látni. Ezért részben én is felelős vagyok, ami még jobban bántott. Megálltam előtte, megsimítottam a hátát, hogy figyeljen rám, majd a kezébe adtam a gőzölgő teát. Két keze közé szorította, miközben a lábait maga alá húzta. Én leültem vele szembe, ő pedig csak halkan kevergetni kezdte a bögre tartalmát. Így ültünk pár percig, majd felemelte a fejét, mivel eddig a pohárba meredt.
-          Ne haragudj a mai nap miatt. Ezt nem így terveztem. Remélem nem okoztam problémát. – fürkészett.
-          Persze, hogy nem. Maximum úgyis csak játszottam volna. – mondtam elgondolkozva, vagy ha már itt tartunk, akkor a tv előtt gubbasztottam volna.
Ő bólintott a teát pedig ismételten kevergetni kezdte. Esztébe juthatott valami, mert ismét kicsit könnyezett. Magam elé bámulva, hirtelen dúdolgatni kezdtem az egyik dalom. Jane ismét megtörölte a szemeit, s egykedvűen szólt, hogy fejezzem be. Én még sem tettem.
-          Eric szépen kérlek, fejezd be! – utasított már türelmetlenül, de láttam a szemén, hogy mosolyog.
-          Nem. – adtam meg a határozott választ és egy levegő vétel után folytattam.
Fél percig gondolkozva elviselte, majd hirtelen felkapta a kanapén mellette lévő díszpárnát és nagy erővel nekem dobta. Mondanom sem kell arcon talált, ő pedig egy pillanatra elvigyorodott, amikor megláthatta a meglepet fejemet.
-          Csak hogy tudd, ez most fájt. – játszottam meg magam, viszont meg kell hagyni, jó erőben van.
-          Mondtam, hogy fejezd be. – monda ismét egyhangúan.
Megpróbáltam csúnyán nézni, hát nem hatotta meg, nem kért bocsánatot. Hirtelen nyílt is az ajtó, amin Samanta lépett be. Nagyon megkönnyebbültem, hisz már kicsit kezdtem kínosan érezni magam. Bármiben segítek Jane-nek, mégsem vagyok a legjobb barátnője, hogy csak úgy kipletykáljuk a dolgokat. Sam mikor meglátta Jane-t meglepve, kérdőn nézve sietett oda hozzá. Mielőtt bármibe belekezdhettek volna, felkeltem a kényelmes helyemről.
-          Már itt van Sam, most elmegyek. Beszéljetek csak nyugodtan. – mosolyogtam a két lányra és elindultam kifelé, miközben Samanta átvette a helyem.
-          Rendben. – bólintott Jane, elindultam – Eric! – néztem hátra az ajtóban – Köszönöm. Mindent.
-          Tényleg nincs mit. – néztem őszinte szemeibe, majd kiléptem.

/Samanta/

Mikor megláttam Jane sírástól poros szemét, nagyon megijedtem. Odasiettem hozzá, először azt hittem Eric bántotta meg. Ezt a gondolat viszont szerencsére elvethettem, hisz barátnőm megköszönte neki a segítséget. Így amikor kilépett az ajtón, a kanapén ülve Jane-t pásztáztam a szemeimmel. Ő csak megfogta a mellette lévő párnát és magához szorította.
-          Szörnyen összevesztünk Colinnal. – mondta halkan a párnát birizgálva.
-          Ugyan majd kibékültök. – lényeg a pozitív hozzáállás. Barátnőm azonban nem tűnt vidámnak.
-          Nem olyan biztos…elmondtam neki. – kibuggyant egy hatalmas könnycsepp a szeme sarkában.
Elkerekedett szemekkel néztem rá, nem értettem semmit. Főleg azt nem, hogy miért tette. Hirtelen megöleltem zokogó barátnőmet, közben pedig a hátát simogattam, hogy minél előbb megnyugodjon. Nem szeretem ilyennek látni, mert én is elszomorodom tőle. Viszonylag elég hamar megnyugodott, aztán mindent elmesélt.
-          Ha jól értelmezem, akkor te a veszekedést akartad befejezni, erre ő egy 'Jobb lenne' kiáltással elviharzott és otthagyott. – elemeztem a helyzetet, ami nagyon nem tetszett.
-          Tömören igen. – emelte a zsebkendőt az orrához.
Emlékszem még én biztattam Colint, hogy történjen valami. Most kicsit megbántam, mert erről valamilyen szinten én is tehetek. Aztán ott van Eric, aki mintha mindig is kicsit többet érzett volna Jane iránt. Ez mind csak a mostani pár napban tudatosult bennem.
-          Most mi lesz veletek? – szomorodtam el csöppet.
-          Fogalmam sincs, most még azt sem tudom, hogy vége vagy sem. – nézett tanácstalanul rám.
Már épp meg akartam volna szólalni, amikor is kopogtak az ajtón. Az órára néztem, hét órát mutatott. Vajon ki lehet az ilyenkor? Jane-re mosolyogtam, majd nagy nehezen felálltam, hogy ajtót nyissak. Amikor azonban megláttam ki áll mögötte, azt kívántam bárcsak ne nyitottam volna ki. A szemöldököm felszaladt körülbelül két centit, ő pedig határozottnak tűnt.
-          Tudom, hogy bunkó voltam, sőt, de mindenképpen beszélnem kell vele. – a végére megenyhült és kérlelő pillantást vetett rám.
Barátnőm felé fordultam, aki csak halványan jelezte, hogy engedjem be. Végül összehúzott szemöldökkel bólintottam, magam előtt pedig befelé mutattam és beengedtem. Aztán a combomra csaptam a kezem, becsuktam az ajtót. Visszamentem a szobámba, ezt négy szemközt kell megbeszélniük. Mielőtt bementem volna, küldtem felé egy biztató mosolyt.

/Jane/

Összefacsart szívvel, gombóccal a torkomban követtem a szememmel, amíg barátnőm a szobájába sietett. Tudtam, hogy beszélnünk kell, de mégis féltem, legszívesebben elmenekültem volna. Bár azt sem tudtam miért. Nyeltem egy nagyot, míg a srác közelebb jött, a párnát pedig letettem magam mellé. Mindketten szomorúan néztünk egymásra pár pillanatig, aztán ő megtörte a csendet.
-          Szeretnék bocsánatot kérni a kirohanásom miatt. Tudod, elszaladt velem a ló hirtelen. Muszáj volt lenyugodnom, hogy mindent tisztán lássak. – monda szaggatottan, nekem pedig jól estek a szavai, de mégis a sírás kerülgetett – Sosem voltunk jóban Eric-kel, mert vetélytársnak gondoltam. Mindenben.
-          Én meg úgy gondoltam, jobb, ha tudod az igazat. – kezdtek ismét megeredni a könny patakok. Ő bólintott, az agyam pedig folyamatosan kattogott. Össze akartam rakni valamit a beszélgetésünkből. Mindig szóba jön Eric, holott most rólunk van szó. Próbáltam rájönni, mi lesz a végkimenetele.
-          Más titkolni valód ugye nincs? – nézett reménykedve, megráztam a fejem.
Ismét kisebb szünet következett, hallgatás. Hirtelen a szívem után akartam menni, nem gondolkoztam, csak azok forogtak a fejemben, amik eddig is és az elmúlt két hónap.  Bele sem gondoltam mit fogok tenni most, egyszerűen a szavak, csak jöttek maguktól.
-          Colin, én úgy érzem, ha folytatnánk, – még mindig a sírás kerülgetett, igyekeztem erőt venni magamon – rendbe hozhatnánk a dolgokat.
-          Szerintem is. – csillant meg a tekintete egy pillanatra.
-          Had fejezzem be! – szóltam rá, nem érdekelt ki kell mondanom amit, érzek – Viszont tényleg itt kéne befejezni. Már nem tudnál bennem megbízni, megértem, én pedig már nem tudnék ugyan az lenni melletted. Előbb utóbb úgyis eljutnánk ide. Akár egy soha véget nem érő körforgás.
Amint ezeket kimondtam, egy hatalmas kő esett le a szívemről. Egyszerűen megkönnyebbültem, és ami sírás, még nem jött ki, az most egyszerre rám tört. Ő fehér tekintettel állt előttem, majd felálltam vele szembe. Összetört, ahogy én is, de túl lesz rajta. Mi nem illettünk annyira össze, ez látszik a történtekből.
-          Hidd el, erre a két hónapra veled szívesen emlékszem majd vissza. Nem szeretném tovább rontani. – néztem a könnyfátyol mögül kedvesen rá. Most is könnyeztem, de már valamennyire megnyugodtam.
-          Én is. – mondta elhaló hangon és a hajába túrt.
Igen nehéz volt kimondani, nem számítottam rá, hogy én fogom. Letöröltem a szememet, már vagy századszorra, de tudtam, nem utoljára. Colin elfogadta a döntésemet, én pedig magamhoz öleltem, jó szorosan, utoljára beszívtam az illatát. Ő tolt el magától és a szemembe nézett.
-          Csak annyit mondj, nem a kezdetektől fogva szimpatizáltál vele. – kezdtem érteni mire gondol és erre is ösztönösen, gondolatlanul vágtam rá a választ.
-          Nem, nem a kezdetektől.
Vett egy mély lélegzetet és az ajtó felé sietett. Elköszönt, majd becsukta maga után az ajtót. Itt ismét pityeregni kezdtem, már tényleg az utolsókat préseltem ki magamból. Most, hogy tudtunk beszélni és persze tudom mi a helyzet, másképp látok sok mindent. Nem lehet szomorkodnom, az élet megy tovább. Nem ereszthetek le, szóval holnap reggel korábban kelek fel, elmegyek futni. Nem árt egy kis magány, miközben levezetem a feszültséget. Aztán holnapután itt is van a koncert.

4 megjegyzés:

  1. Szia
    Húúúúúúúú, a szünetben a szívbajt hoztátok rám, amikor azt mondtátok, hogy Jane megöleli Colint( és sajnos nem megöleti...), de jó hogy csak emiatt, mert végre szakítottak. Remélem most már nem fog zavarni az a kis buzi, és hamar összejönnek Ericcel. Várom a kövi részt. Puszi Bia

    VálaszTörlés
  2. Szia! El se tudod képzelni mennyire vártam...és most hogy olvastam kicsit csalódott vagyok...tudom-tudom nem vallhatta be most..de legalább egy ölelés nyugtatás gyanánt...:/ De vége kárpótolt...bár az elején jól át vertél azt hittem,hogy megbocsát neki és minden ott folytatódik ahol abba maradt...bár nem tudom hogy most ki bocsát meg kinek...mindketten elkövetek valamit..Ha jól szűrtem le akkor Jane rá jött az érzéseire vagy legalább is kezd...és kíváncsian várom mi lesz,így hogy Colin nincs már a képbe...Remélem most már lesz valami nagyon várom :D
    Nagyon-nagyon imádtam,és várom a folytatást :D
    Puszillak

    VálaszTörlés
  3. Szia :D
    Az első pár mondattól megszakad a szívem... mosolyog.. kezet fog vele.. gratulál.. ÉN MEG SÍROK!!! :'(
    Colin valóban nem túl okos, hogy ott hagyja Janet, éppen Ericcel.. buta fiú. De ez nekünk csak jó :D
    Eric annyira édes, ahogy esetlenül próbálja felvidítani Janet, nagyon cuki *-*
    "A Little Forgiveness" . ezzel engem már le is kenyereztél :DD Nem nehéz kihívás a kedvemre tenni *-* Szebb is lett a napom, köszönöm :))
    Modt szért kicsit sajnálom Colint, valahogy kifacsarodott az én szívem is :/ De valaminek vége, valami elkezdődik.. és mindannyian tudjuk, mi az ami most fogja csak igazán a kezdetét venni. A körülmények és a körítés, na meg az időzytés, csupán rajtad múlik!
    Várom a folytatást, de nagyon iszonyatosan nagyon :D
    Imádtam, nagyon tetszett!!
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
  4. @Bibi: Meglátjuk, mi hogyan is alakul majd.

    @Dórii: Ne légy csalódott, annak még nem jött el az ideje. Igen, kicsit becsapós lett a fejezet vége, de örülök ha az kompenzálta a csalódottságot. :) Bizony itt mindketten hibásak, így ezért sem működhetett volna a kapcsolat. Igen Jane mindenképpen kezd rájönni az érzésire, a következő részben pedig olvashatod, mi is kerekedig ebből a Colin nélküli ügyből. valami mindenképp lesz.;)

    @Jenni: Ne haragudj, de ez most a történetben pozitív szál. Nem akartam vele semmi olyat, ami miatt a Molly és Eric rajongók rosszul érzik magukat.
    Bizony, ezt Eric is jól gondolja, de így a kezére játszik.:) Nem nagyon tetszik neki, hogy a lány sír.
    Örülök, ha a napodat ezzel a dallal szebbé tettem. Én is nagyon szeretem.:)
    Hát igen, ő is reménykedett a békülésben, de legalább el tudta fogadni a dolgokat. Igen egy dolog befejeződött, de sok új dolog is el fog kezdődni. Igyekszem minél jobban és minél időszerűbben leírni a dolgokat nektek.:)

    nagyon köszönöm mindenkinek, hogy írt nekem! ♥

    VálaszTörlés