Ne haragudjatok, hogy ennyit késtem, de nem sok időm volt az írásra. De most megérkezett a legújabb rész. Remélem tetszeni fog és nem lesztek nagyon kiakadva, mert a cím alapján másra számítottatok.:D
Várom a visszajelzéseket, az előzőkre pedig válaszoltam.:)
Jó olvasást: Boni.♥
Várom a visszajelzéseket, az előzőkre pedig válaszoltam.:)
Jó olvasást: Boni.♥
A határtalan boldogság, jókedvvel összekötve kerített
hatalmába. A világot színesben láttam, egyetlen egy szürke folt sem volt. Ezek
az érzések egyszerűen nem engedik, hogy egy percre is elszomorodj. A gondolat,
hogy az álmaimat követem, biztonságot ad, ugyanakkor jó érzéssel tölt el.
Ha azonban jobban belegondolunk, még vannak kételyek. Viszont nincs itt az ideje az aggódának, majd elég akkor törődni vele, ha megjelennek az első nehézségek.
Most is boldog vagyok. Ez a szó egy olyan érzés neve, melyet meghatározni nem igazán lehet, de legalább egyszer mindenki érzi. Ebben a pillanatban azért vagyok boldog, mert a táncpróba nem is lehetett volna tökéletesebb és a csapat tagjai, nem is lehetnének kedvesebbek.
Ha azonban jobban belegondolunk, még vannak kételyek. Viszont nincs itt az ideje az aggódának, majd elég akkor törődni vele, ha megjelennek az első nehézségek.
Most is boldog vagyok. Ez a szó egy olyan érzés neve, melyet meghatározni nem igazán lehet, de legalább egyszer mindenki érzi. Ebben a pillanatban azért vagyok boldog, mert a táncpróba nem is lehetett volna tökéletesebb és a csapat tagjai, nem is lehetnének kedvesebbek.
Lassan megittuk az üdítőinket és mielőtt mindenki ment volna
a maga dolgára, Molly még figyelmeztetett minket:
-
Figyelem emberek! Ne felejtsétek el holnapra a
ruhapróbát. Meg kell találnunk a megfelelő ruhákat, amiben könnyen mozogtok
majd a színpadon. – mindenki bólintott és felkapták a táskájukat és már ott sem
voltak.
-
Hova is kell menni? – tette fel a kérdést
Samanta. Közben nekem is eszembe jutott, hogy nem tudjuk hova kellene menni.
-
A stylistomhoz, nem messze innen a… - de nem
fejezte be, mert látta tekintetünkön, hogy milyen bizonytalanok vagyunk még a
tájékozódásban. Végül Eric felé fordult, ő pedig bólintott. – Oké lányok, akkor
majd Eric megoldja.
-
Ja, oké.
/Eric/
Mikor aznap felkeltem, Molly már nagyban készülődött a tükör
előtt. Lassan kikeltem én is a puha ágyból és készülődni kezdtem. Amint
elhaladtam barátnőm mellett, nagy mosoly lett úrra rajta. Visszamosolyogtam és megálltam,
majd lassan eljött a tükörtől és átölelt. Éreztem a szívdobbanását és hogy
nagyon izgul, mert már csak pár nap van a turnéig.
-
Ne félj. Ügyesek lesztek.
-
Köszönöm a bíztatást és persze azt is, hogy
mindenben segítesz. Annyira félek ettől, mi van ha mindent én rontok el? –
nézett rám kétségbeesett arccal. Jobban magamhoz szorítottam és ezt mondtam:
-
Nyugi, nem lesz semmi. Nem fogod elrontani, te
leszel az egész csúcspontja.
-
Köszönöm, ez jólesik. Ugye nem haragszol a
múltkori hisztimért. – nézett egy tengerkék szempár a tekintetembe, rögtön
eszembe jutott az az este, mielőtt megismerem a lányokat. Közben kibontakoztunk
az ölelésből.
-
Nem. Viszont megyek én is készülődni és akkor
elmegyek a lányokért. – Molly csak bólintott és felvette a magassarkúját.
Negyven perccel később már az autó vezetőülésébe ültem be és
rátapostam a gázra. Igazából már vártam, hogy a lányok szállodájánál legyek, de
fogalmam sincs, hogy miért. Arra jutottam, hogy szívesen megismerném őket
jobban is. Da vajon miért? Miért van az, ha meglátom őket, önkéntelenül
elmosolyodom? Egyszerűen fogalmam sincs. Jobb is ha nem agyalok ezen az
egészen.
Lassan meg is érkeztem és felsiettem az ötödik emeletre és az ajtó előtt kopogtam. Nagy levegőt vettem, hallottam a lépteket és a kilincs zörrenését. Jane nagy mosollyal nyitott ajtót, én pedig köszöntem is:
Lassan meg is érkeztem és felsiettem az ötödik emeletre és az ajtó előtt kopogtam. Nagy levegőt vettem, hallottam a lépteket és a kilincs zörrenését. Jane nagy mosollyal nyitott ajtót, én pedig köszöntem is:
-
Szia.
-
Szia, már itt is vagy?
-
Igen – bólintottam és miközben beljebb léptem,
megláttam Samantát és Danielt. A srácot az első találkozás óta nem is láttam
így őt is köszöntöttem.
-
Szia! – üdvözölt Dani is – Hallottam az
ajánlatról és meg kell mondjam nagyon hálás vagyok érte. – kacsontott felém – Sam
neked és a barátnődnek köszönhetően marad.
-
Hát igen. – nevettem el magam és amíg a lányok
gyorsan elkészültek, addig beszélgettünk.
Mikor végre összeszedték magukat, Sam egy csókkal elköszönt
barátjától és már indultunk is a kocsi felé. A lányok a liftben elkezdtek
kérdezősködni, hogy nem tudom e milyen ruhára gondolt Molly. Be kellett valljam
nekik, hogy fogalmam sincs. Nem is igazán gondolkoztam rajta, mert az agyam
teljesen másfelé járt. Mikor azonban kiértünk az autóhoz, vissza kellett
térnem.
Titokban reménykedtem, hogy valamelyikük mellém ül, mert nem szerettem volna végig egyedül ülni elől, de végül mindketten a hátsó üléseken foglaltak helyet.
Titokban reménykedtem, hogy valamelyikük mellém ül, mert nem szerettem volna végig egyedül ülni elől, de végül mindketten a hátsó üléseken foglaltak helyet.
-
Egyébként tetszik az állásotok? – kérdeztem nagy
vigyorral.
-
Nekem iszonyatosan! – mosolygott Samanta – Nem
tudom, hogy is jutott ez az egész az eszedbe, de nagyon köszönjük!
-
Bizony. Annyira jó, nem is tudom szavakba
önteni, egyszerűen csodálatos érzés, hogy segítettél az álmaink valóra
váltásában! – láttam Jane csillogó tekintetét a visszapillantóból. Boldogság
öntött el, ennyire hálás még senki sem volt nekem.
-
Örülök neki. –nyögtem ki csak ennyit.
Sajnos a beszélgetés befejeződött, mert megérkeztünk a Lindához,
a stylisthoz. A lányok hatalmas tekintettel bámultak, az épületre, majd
beléptünk. Colin és Nicole már ott voltak a váróban. Molly Lindával együtt
kijött egy másik helységből és elindult felénk.
-
Szia Eric. – köszönt Linda, hiszen nekem is ő a
divattanácsadóm, majd a többiek felé fordult – Sziasztok! Örülök, hogy
megismerhetlek titeket, Linda vagyok.
Mindannyian bemutatkoztak neki és
intett, hogy kövessük az öltözőkhöz.
-
Molly már mondta, mit is képzelt el a különböző
számaihoz. – mélyedt bele a nő a munkájába.
-
Kíváncsian várjuk! – nézett érdeklődve Niole.
-
Inkább a pop és a rock stílus között van valahol
az egész. Szerintem nem lesz rossz. – mosolygott Molly vidáman.
Mindenki megkapta a neki kiválasztott ruhát és külön-külön
felpróbálták. Először Colin vállalkozott, hogy hamarabb végezhessen.
Megállapítottam, hogy Linda nagyon jó munkát végzett, hisz nem is látta még
őket és remek ruhákat készített elő. Utána Molly következett, mikor kilépett a
függöny mögül egy rövid farmerban és egy kötött ujjatlan világos felsőben,
egyszerűen gyönyörű volt.
-
Molly, ez nagyon jól áll! – a barátnőm elpirult
és felvette a többi kiválasztott darabot, amik szintén nagyon jól álltak neki.
Volt köztük, sötét színű koktélruha szerűség és hosszú bőrszerelés is.
-
Szerintem is iszonyat jó! – dicsérte meg Jane
ezzel mind Mollyt, mind pedig Lindát.
Ezek után jöttek a lányok, akik rövidebb ruhákat kaptak,
hogy kevésbé legyen melegük és jobban tudjanak mozogni. Samanta ment
következőnek, aki egy rövid farmert és mellé sötétkék trikót kapott. Mikor
végzett Nicole ment, ő is ugyanolyan nadrágot kapott, viszont sötétzöld trikó
virított rajta. Lindához fordult és megkérdezte, nincs e kisebb nadrág, mert
nagynak érzi. Linda kutatott neki egyet és az végre tökéletesen ráillet.
Legutoljára maradt Jane, aki szintén olyan nadrágot és sötétlila felsőt kapott. Mikor kijött a függöny mögül, elképesztően jól mutatott rajta a lila szín. Neki állt a legjobban a ruha, amit kapott.
Legutoljára maradt Jane, aki szintén olyan nadrágot és sötétlila felsőt kapott. Mikor kijött a függöny mögül, elképesztően jól mutatott rajta a lila szín. Neki állt a legjobban a ruha, amit kapott.
-
De jó! – csodálkozott Sam.
-
Tényleg nagyon jó, jól áll neki a lila. –
gondolkozott el Linda. Végül magam mögül meghallottam Colin hangját:
-
Egyszerűen csodálatos! Mintha csak rád öntötték
volna. Nagyon jól áll! – bókolt neki a táncos, kezdett nagyon irritálni és egy
érzés jelent meg ami nem hagyhatta ezt az egészet. Nem tudtam miért rosszul
esett ez az egész.
-
Köszönöm. – pirult el Jane, én pedig igyekeztem
leállítani a srácot és más irányba terelni a témát.
-
Jól van…Molly ma még próbáltok?
-
Igen. – bólintott helyeslőn barátnőm és a többiek,
így a téma terelődött és a rossz érzés is elinalt.
/Jane/
Nekem személy szerint nagyon tetszett a ruhám és az a sok
bók is nagyon jól esett, bár szerintem alaposan bele is pirultam. Colin bókolt
a legtöbbet, de Linda is megdicsért, pedig az egész az ő műve volt. Persze a
stílust Molly gondolta ki, ami szintén közel áll hozzám.
Mikor végeztünk, indultunk is vissza a próbaterembe és gyakoroltunk. Innen a nap hasonló menetet vett, mint amilyen az előző nap volt.
Mikor visszaértünk fáradtan dőltünk a kanapéra, szükségünk volt fél óra szótlan pihenésre, végül Sam megtörte a csendet:
Mikor végeztünk, indultunk is vissza a próbaterembe és gyakoroltunk. Innen a nap hasonló menetet vett, mint amilyen az előző nap volt.
Mikor visszaértünk fáradtan dőltünk a kanapéra, szükségünk volt fél óra szótlan pihenésre, végül Sam megtörte a csendet:
-
Azt ugye észrevetted, hogy tetszel Colinnak?
-
Tessék? – néztem hitetlenkedve – Honnan veszed
ezt?
-
Jaj Jane! Ezt még a vak is látja. Ahogy bókolt
neked és a tekintetét sem vette le rólad. – magyarázta nagy beleéléssel.
-
Nem figyeltem… Komolyan? – egyszerűen nem
akartam elhinni, végül belenyugodtam és elhatároztam, hogy figyelni fogom.
-
Persze. – mosolyodott el és abbahagytuk a témát.