2012. április 22., vasárnap

8. fejezet ~ Vacsora Mollyval


Meg is hoztam a következő fejezetet, ehhez csak annyi a hozzáfűzni valóm, hogy szinte teljesen Eric szemszögéből íródott. Remélem tetszeni fog és több hozzászólást kapok mint egy. :)
Nagyon köszönöm, hogy az előző részt ennyien elolvastátok, de mindösszesen egy komanetet kaptam. Ha el szeretnétek olvasni a következő részt, akkor legalább hármat kérek ehhez! :)

Jó olvasást!♥



/Eric/

Miután beszálltunk a taxiba, mérges pillantást vetettem Alexra.
-          Mi bajod van? Olyan fejet vágsz, mint aki citromba harapott. – kérdezte meglepve.
-          Most úgy csinálsz mintha nem tudnál semmiről, pedig nagyon jól tudod, hogy mire gondolok. – vágtam dühösen a képébe.
-          Mire is?
-          Ne játszd a hülyét, mondtam, hogy először megbeszéljük Mollyval a dolgot. Te meg már kezded híresztelni, még nem is biztos hogy bele megy az egészbe.
-          Jól van na, muszáj volt…Egyébkén nem értem miért tartod ez olyan fontosnak. Most akkor hogy is lesz a mai vacsora? – terelte gyorsan el a témát.
-          Hát nem úgy volt, hogy átjössz vacsorára? Molly összedob valamit mire hazaérünk.
-          Rendben.  – és itt be is fejeztük a beszélgetésünket.

Mindketten a kocsi hátsó ülésein ültünk és a hozzánk közelebb lévő ablakon bámultunk kifelé. Mélyen elgondolkodtam a mai napon. Szerencsétlen voltam és még jól is jártam, hisz új embereket ismertem meg.
Ma reggel mikor felkeltem nem gondoltam volna, hogy új emberekkel fogok találkozni. Azt hittem elmegyünk Alex-szal, megiszunk valamit és a délután többi része unalmasan fog telni. Ám teljesen máshogy alakult. Ekkor a bénaságomnak köszönhetően megismertem pár fiatalt, akik mint kiderült a holnapi koncertemen is ott lesznek. Háromból ketten ismertek és egyikük csak akkor tudta meg ki vagyok. Ez nagyon meglepett, mert be kell valljam felkeltette a figyelmem, hogy a koncertemről beszéltek. Ezért nem értettem, vajon miért nem ismer. Igen, egy kicsit hallgatóztam, de nem direkt. Nem gondoltam volna, hogy pont akkor készülnek elmenni, amikor én felálltam. Szóval sikerült szépen leöntenem az egyik lányt, persze utána bocsánatot is kértem.
Majd bemutatkoztunk és átmentünk az ajándékbolt felé, de, mint kiderült, Samanta és Daniel levált a csapattól. Azért mert kettesben akartak maradni és még jobban megismerni egymást. Láthatóan nagyon odavannak egymásért. Közben Jane-nel válogattunk az öccsének ajándékot. Nagyon tetszett neki az ötletem az ajándékcsomagról és én is nagyon élveztem a válogatást. Az egész úgy jutott eszembe, hogy elgondolkodtam, én minek örültem volna ennyi idős koromban. Amikor azonban ajánlotta nekem ezt a napszemüveget amit, most a kezemben tartok, már úgy beszélgettem Jane-nel mintha már évek óta ismernénk egymást. Ebben a pillanatban, olyan nyugalmat éreztem, mintha megvédene egy őrangyal. Én is ajánlottam neki egyet, ami szerintem nagyon jól állt neki. Majd már Samékkal indultunk a koncertnek helyszínt adó parkba.
Mikor bemutatták tánctehetségüket, nem hittem a szememnek. Nagyon ügyesek voltak, figyeltek egymásra, ugyanakkor ez nem befolyásolta a kivitelt. Látszik hogy régóta csinálják ezt együtt. Ezért is jutott eszembe ez az ötlet, kár hogy Alex előre beharangozta….Ekkor viszont gondolatom már teljesen más irányba kezdtek kavarogni, mert a taxi megállt a ház előtt.

Már szálltunk is ki a kocsiból és kifizettem a taxisofőrt. Megkerestem a kulcsom és kinyitottam a kaput, ami a lépcsőházba vetett. Felmentünk lifttel a legfelső emeletre és Alex így szólt az ajtó előtt:
-          Remek illatokat érzek, finom lesz a vacsora.
-          Biztos. – értettem vele egyet.
Beléptünk és levettem a cipőm, majd a helyére raktam Alexével együtt. Beléptem a konyhába és egy csókkal köszöntöttem Mollyt. Rám mosolygott és viszonozta, majd így szólt:
-          Sziasztok srácok.
-          Szia! – köszönt Alex miközben belépett a konyhába.
-          Kész a vacsora, segítetek megteríteni? – érdeklődött Molly az arcunkat fürkészve.
-          Persze. – mondtam határozottan és kezet mostam. Megterítettünk és leültünk vacsorázni.
Mindannyian mertünk halat és mellé köretet. Vacsora közben beszélgettünk a holnap folytatódó turnémról és Alex mesélt a legutóbbi utazásáról. Végül Molly az arcomat kezdte fürkészni.
-          Milyen jó kedved van ma. – állapította mag.
-          Bizony. – nyúltam közben a poharam után, hogy az utolsó falatot leöblítsem. Ekkor viszont majdnem kiborítottam a poharam tartalmát, de sikerült megfognom, így csak egy-két csepp löttyent ki. Alex látva milyen béna vagyok ismét, gondolom eszébe juthatott a mai nap és megszólalt:
-          Jaj Eric. Már megint szerencsétlenkedsz? Nem volt elég a mai? – nézett rám röhögve. Mire kicsit elhúztam a szám.
-          Miért? Mi volt? – nézett kíváncsian Molly felém.
-          Hát…Éppen erről akartam beszélni, csak előbb inni akartam. Azért volt olyan jó kedvem, mert találkoztunk a kávézóban három rajongómmal.
-          Ja azt a röhejes találkozást. – folytatta Alex a nevetést, én pedig inkább Molly felé fordultam és meséltem tovább.
-           Csak olyan béna voltam, hogy az egyiket sikerült leöntenem mikor felálltam.
-          Szegény lány, legalább üdítővel öntötted le? – nézett együtt érzőn barátnőm.
-          Dehogy, csak víz volt. Szerintem örültek is neki. – csatlakozott a beszélgetésbe Alex.
-          Bocsánatot kértem és így sikerült megismerkedni. - meséltem és eszembe jutott az ötletünk Alex-szel – Képzeld táncosok és teljesen profik! Nagyon ügyesek, ugye Alex?
-          Egyébként igen! Eric ki is talált valamit. – kezdett célozgatni az ötletemre.
-          Igen…Méghozzá azt, hogy neked szükséged van a koncertjeidhez pár táncosra, ők pedig profik, így lehetnének a táncosaid.
-          Az a baj, hogy éppen ma vettem fel két táncost és csak négy kell. Viszont azt mondtad hárman vannak.
-          Nem, közülük csak a két lány táncos. – állapította meg Alex.
-          Aha. Vagy úgy. Akkor, ha szerinted profik megnézem őket. – mosolyodott felém.
-          Csak egy gond  van… - gondoltam bele komolyan, hisz ez eddig csak egy hirtelen ötlet volt.
-          És mi lenne az? – nézett Alex is értetlenül.
-          Nem itt laknak, hanem Angliában…de majd megoldjuk valahogy. Holnap megbeszélem velük.
-          Rendben, már kíváncsivá tettetek.  – vigyorodott el huncutan.
-           És milyen a két táncos akit felvettél? – tértem át egy hasonló témára.
-          Egy srác és egy másik lány. Nagyon ügyesek és a jövő héten induló turnémra, elkezdték betanulni a táncot. – mesélte vidáman.

Még egy órát beszélgettünk és akkor Alex hazament. Mi pedig elpakoltunk, majd két órával később már a kanapén beszélgettünk.
-          Már alig várom, hogy megismerhessem a két lányt.
-          Szimpatikusak lesznek. Jó fejek és ügyesek is.
-          És mit csináltatok egész nap? – nézett felém miközben vállamra hajtotta a fejét.
-          Elkísértem Janet az ajándékboltba, mert az öccsének vett ajándékot. Majd visszamentünk a parkba és körbevezettem őket a színpad mögött. Majd bemutattunk egy kis táncízelítőt a koreográfiák közül. Végül ők is mutattak egy összeállítást és teljesen leesett az állam. Így jött az ötlet. – meséltem nagy beleéléssel.
-          Akkor már alig várom a holnapot, hogy megismerhessem őket. Mennyi idősek?
-          Körülbelül mint te.
Túl nagy volt a csönd, féltem, hogy valami készülődik. Minden olyan jól kezdett alakulni. Mollyval mostanában sokat veszekedtünk, de most ez az este láthatóan tökéletes harmóniában telt.

Molly úgy döntött, hogy lefekszik. Miközben felállt meglátta a napszemüveget a kis asztalon a kanapéval szemben.
-          Új napszemüveged van? – mutatott az asztalon lévő fekete darabra.
-          Aha. Ma vettem az ajándékboltban.
-          Nagyon tetszik! Vedd fel légyszi. – mosolyodott el és fejem felé emelte.
-          Rendben. – kivettem a kezéből, elfordultam és felvettem. Mikor visszafordultam hatalmas ragyogó szemeivel találtam magam szembe.
-          Nagyon jól áll! Na de megyek lefekszem mert már későre jár. Neked sem ártana, hisz ki kell pihened magad. – ajánlotta.
-          Igazad van, elmegyek zuhanyozni.

/Jane/

Bementünk a hotel előterébe és Daniel jött velünk szembe. Betessékelt minket az étkezőbe és megvacsoráztunk.
-          Gratulálok, nagyon szépek vagytok együtt. – mosolyodtam rájuk.
-          Köszönöm. De ne kiabáljuk még el, bármi történhet… - akadt meg Sam hangja.
-          De semmi sem fog történni. – nézett biztató szemekkel Dani rá.
A gondolataim azon jártak, hogy már csak pár napot tölthetünk ebben a csodálatos országban. Ez teljesen elszomorított, de Samnek nem akartam megemlíteni. Még annyi minden felfedezni való van és annyi minden amire még kíváncsi lennék. A kíváncsiságról jut eszembe, vajon mire célozhatott Alex. Plusz meglepetés? Mit jelenthet ez? Egy biztos, Eric nagyon ideges lett Alex ezen kijelentésre. De vajon miért? Mit titkolhat előlünk? Úgy érzem a holnapi koncert tartogat még nekünk meglepetéseket.

2012. április 14., szombat

7. fejezet ~ Táncos lábak


Meghoztam a friss részt. Tudom hogy sokára, de csak most volt időm. Erre szeretnék sok visszajelzést kapni, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre.Köszönöm az eddigi visszajelzéseket az összes résszel kapcsolatban. Sok energiát ad és büszkeséget. Így ki is jelentem, hogy szerintem nekem vannak a legjobb olvasóim.:)♥

Még nem mondtam, de most van egy kis négyzet a részek alján és örülnék ha elolvastad akkor oda kattintanál. Nagyon köszönöm.
Nem szaporítom tovább a szót, kellemes olvasást. ♥


/Samanta/         

A napfényes svéd délutánban, a véletlen, de szerencsés találkozás után elindultunk a kereszteződés felé. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Daniel lemaradt. Mikor hátrafordultam kérdőn néztem rá és ő erre csak mosolygott. Odalépett mellém, vetett rám még egy mosolyt. Miközben keze a kezemhez ért, csak annyit mondott:
-          Mi lenne, ha egy picit lemaradnánk? – én teljesen elámultam. Erre nem gondoltam volna.
Belül inkább visítottam, minthogy válaszoltam volna. Teljesen tanácstalan voltam hirtelen. Most álmodom vagy ez a valóság? Biztos teljesen elvörösödtem, hisz nem gondoltam volna, hogy Daniel is érez irántam valamit.
-          Hát…őő…jó lenne. - válaszoltam bátortalanul, de csillogó szemekkel. Ő még mindig mosolygott és megsimogatta a kézfejem az ujjával. Majd gyengéd csókot nyomott arcomra, amivel bizonyította számomra, hogy komolyan gondolja.

Nagyon jól esett a gyengédsége és a szeretete. Abban a pillanatban nem érdekelt Eric, csak a pillanatra figyeltem. Holnap este úgyis látom a koncerten, Jane pedig még nem ismeri, ismerkedjenek csak. Így teljesen lelassítva sétáltunk egy teljesen másik irányba.

/Jane/

Az elmúlt két hétben szinte fogalmam sem volt hogy ma itt leszek Svédországban. Most pedig nem csak itt vagyok, de találkoztunk egy elvileg nagyon kedvelt svéd énekessel is, akinek a koncertjére jöttünk. Sajnos Brian nem lehet itt, de viszek neki ajándékot. Remélem az öcsikémnek tetszeni fog amit majd találunk, Sam majd biztosan segít a válogatásban.
Gondolataim vittek magukkal, végül hátranéztem, hogy segítséget kérhessek Samantától. Hirtelen nem hittem a szememnek, nem találtam. Tekintetemmel végigfutottam a környéket és végül észrevettem. Lemaradt és…és Daniellel kézen fogva sétálnak az utca túloldalán. Elmosolyodtam és visszafordultam, örültem, végre bevallották egymásnak vonzalmukat.

Akkor viszont választok egyedül ajándékot, csak még nem tudom, hogy mi is lehetne az.
Közben megérkeztünk a bolt elé, Alex hátrafordult és ezt kérdezte:
-          Ő…Jane. Hol vannak a barátaid? – nézett meglepve rám, majd Eric is hátra fordult és kérdőn nézett. Hirtelen nem tudtam mit mondani, de aztán jött magától.
-          Sam és Daniel…kettesben maradt. – válaszoltam röviden és tömören. Alex sunyin elvigyorodott, Eric csak ennyit mondott:
-          Jól van. – mosolygott vissza a haverjára – Menjünk vegyünk az öcsédnek valamit. - Nem tudtam mit gondoljak az összemosolygásról, de nem is igazán érdekelt, én örültem a boldogságuknak.
Beléptem az ajándékboltba, Alex még mondott valamit Ericnek, majd követtek.
-          Milyen szerencsés a barátnőd. – kezdte a témát boncolgatni Alex, de látszólag Ericnek nem volt ínyére.
-          Mert? – nézet érdeklődve rá.
-          Hát eljön nyaralni és megtalálja a szerelem. – folytatta.
-          Igen, az… - válaszoltam és közben Eric állt mellé, majd így szólt oldalba bökve barátját:
-          Igazán jó hír. – mosolyodott rám és elindult a polcok közé, Alex csak bámult utána.

Fél óra válogatás után is tanácstalan voltam, minek is örülne az öcsém. Nem vagyok kis fiú hogy tudjam. Ekkor Eric fordult felém.
-          Szerintem tetszene neki egy összerakott ajándékcsomag. Lehetne benne egy póló, pár képeslap, egy bögre, svéd csoki és rakunk még bele valamilyen plüsst. Na? – ajánlotta Eric csillogó szemekkel.
-          Ez tetszik! Remek ötlet, köszönöm. – ragyogott fel a szemem, végre egy épkézláb ötlet. Összeszedtünk mindent amit mondott és elindultunk a kassza felé, Alex még nézelődött hátul.
-          Nézd csak azt a napszemüveget. Nagyon jól állna neked. – tört ki belőlem egy fekete szemüveg láttán.
-          Melyik? – nézelődött, s közben csak vigyorgott. Rámutattam és felvette. – Na milyen rajtam?
-          Remek! – ért fülig a szám. Belenézett a tükörbe és helyeslőn bólintott.
-          Tudod mit? Megveszem. Neked meg ez állna rohadt jól! – mutatott egy mély lilás majdnem fekete keretes szemüvegre, meg kell mondjam nagyon tetszett. Felvettem és ránéztem.
-          Milyen? Nekem meg kell mondjam tetszik. – néztem kérdőn rá, de nem nagyon látszódott a szemüveg alatt.
-          Szép! Jól áll. – nem láttam az arcát, mert az övét is eltakarta a szemüveg. Közben egyre jobb véleményt alkottam róla. Nem bántam meg hogy megismertem, sőt jó fejnek vélem. Kíváncsi vagyok a színpadon mit produkál.
Közben Alex is előkerült és mentünk fizetni, a kasszánál észrevette a szemüvegeket:
-          Látom nem csak az öcséd kapott ajándékot. – mondta kicsit kötekedve, miközben a tekintete a két szemüvegre esett.
-          Nem, én is és Eric is veszünk napszemüveget. – mondtam, miközben Eric helyeslőn biccentett a fejével.
Végeztünk a szuvenír boltban és máris megláttuk Saméket, a túloldalon integettek. Átmentünk hozzájuk és megmutattam az ajándékot. Ők is egyetértettek Eric gondolatával, így teljesen megkönnyebbültem és letudtam az ajándékvásárlást.

-          Mi lenne ha megmutatnám nektek a holnapi koncert színpadát? – érdeklődött Eric, miközben a kezével megigazította a haját.
-          Benne vagyunk. – kiabálta nagy lelkesedéssel Sam, majd rám nézett és összemosolyogtunk.
-          Felőlem mehetünk. – értett velünk egyet Dani is és még Alex is vetett egy kisebb mosolyt.
Mikor visszaértünk a parkba Eric és Alex felugrottak a színpadra, előadtak egy kis táncbemutatót. Persze zene és fények nélkül, be kell valljam egész ügyes ahhoz képest, hogy nem is táncos. Felemelték a kezüket, majd le, aztán oldalra biccentették a fejüket és ismét fel a kezüket. Aztán a lábukkal egy helyben lépkedtek.

-          Ez a Popular tánca. – nézett csillogó szemekkel Sam – végre láthatom élőben!
Sam boldog volt és láthatóan ismerte a mozdulatokat. Mikor végeztek intettek, hogy ugorjunk fel mi is. Daniel fellépett és felsegítette Samet, vártam hogy engem is felsegítsen, ekkor azonban Eric kezével találtam szembe magam. Felhúzott és így szóltam:
-          Ügyesek vagytok, nekem nagyon tetszett. Szeretem a kihívásokat, ezért most mi jövünk! – néztem Samre. Ő tüzesen odaállt mellém és Eric meglepve bólintott.
-          Lássuk!

Négy nap után ismét a tánclépések kavarogtak a fejemben, Sammel teljesen összhangban és egyszerre mozogtunk. Akárcsak a tükörképek, nem vesztettük el egymást egy pillanatra sem. Most inkább az akrobatikát mellőztük. Egy haránt terpesz, kéz fel, majd le és végül a két oldalra. Nagy ugrás és a végső pózunk. Mikor befejeztük, rögtön Eric hangját hallottam meg.
-          Nagyon jók vagytok lányok! Egyszerűen profi…nem…nem tudok mást mondani. – esett le az álla Ericnek és a haverja is elámult.
-          Köszönjük a dicséretet. – mondta lihegve Sam, majd odalépett mellé Dani és homlokon csókolta.
-          Ügyesek vagytok. – Sam behunyta a szemét és kifújta magát a srác vállán.
-          Nagyon jól esik. – köszöntem meg én is.
Ezek után körbevezettek minket a színpad mögött és a sorok között, mivel szabadtéri a koncert. Miközben bejártuk a parkot én, Sam és Daniel mentünk elöl és Ericék lemaradtak. Valamin nagyon tanácskoztak, mert mikor megfordultam nagyon el voltak foglalva. Egy két mondatfoszlányt kihallottam: Megkérdezem Mollyt. Fogalmam sincs ki az a Molly, de valamit nagyon megakarhat tőle kérdezni. Majd jött a válasz Alextól: Nem tudom…….lehet hogy nem jó ötlet……De te tudod. Tégy belátásod szerint.

Kezdett besötétedni és úgy döntöttünk Samatával hogy lassan mennénk vissza a hotelba. Mindenki egyetértett, majd fogtunk egy taxit és visszafurikáztunk a szállodához. Mikor megérkeztünk Daniel besietett, hogy segítsen a szüleinek. Mi és Ericék maradtunk.
-          Köszönjük a mai napot és a segítséget az ajándékhoz. – köszöntem meg és belenézetem a két srác szemébe.
-          Nincs mit. – mosolyodott el Eric sunyin – Ja és mielőtt elfelejtem, akkor holnap a koncerten és utána. – Na erre meglepődtem…Mi az hogy a koncert után? De nem csak én, hanem Sam is.
-          Hogy mikor? Utána? – néztem teljesen meglepődve Sammel együtt.
-          Igen. Csak nem gondoljátok, hogy ezek után nem kaptok aláírást? – nézett ránk tök természetesen.
-          Hát jó. Ha te mondod. – mondta Sam és értetlenül néztünk egymásra.
-          A színpad mögött a koncert után! – mosolygott felénk Eric és Alex szólásra nyitotta a száját:
-          Ha minden igaz lesz még egy plusz meglepetése is az aláírás mellett… - Eric erre mérges pillantást vetett Alexra.
-          Kuss!! – szólította fel a fiút – Akkor holnap lányok. Sziasztok! – mosolyodott megint el.
-          Sziasztok. – köszöntünk egyszerre a két srácnak, majd visszaszálltak a taxiba és elhajtottak.