2013. március 15., péntek

45. fejezet ~ Érzelmek vihara - I. rész

Sziasztok drágaságok!
Már itt is vagyok a következő fejezettel. Remélem vártátok már ezt az eseménydús részt, aminek a másik fele is tartogat majd meglepetéseket.:) Kíváncsi vagyok mi lesz a véleményetek róla. Sok-sok véleményt és gondolatot szeretnék olvasni visszajelzés képen, hogy milyen is lett.
Köszönöm az előző fejezethez kapott kommenteket, természetesen válaszoltam is már rájuk!
Nem is húzom tovább az időt, ha így felkeltettem az érdeklődéseteket.
Kellemes Olvasást:
Bonie ♥


/Eric/

Minek is lehet nevezni a boldogságot? Vajon minek? Esetleg a boldogtalanság utáni szerencsének vagy épp csak egyszerűen nyugodt időszaknak. Ha egyszer bekövetkezik, máris retteghetsz a következőtől. Nem tudhatod mikor és hol csap le legközelebb az életedben. Azt pedig főleg nem, hogy milyen következményeket von maga után. Lehet évekig fog tartani, de az is lehetséges, hogy még aznap rendbe jön. Csak örülnöd kell a boldogságnak, amit feléd nyújt a sors, nyiss csak felé. Akárcsak én. Ma én is megragadom a lehetőségeimet, hogy boldog lehessek.
Már korán elindultam a Rix-fm fesztiválra, ugyanis én is fellépő vagyok. A táncosaim is velem tartanak és már most, így korán reggel soknak bizonyul a humoruk. Kicsit túlzásba viszik, pláne akkor, ha nem tudok vezetni a nevetéstől. Végül körülbelül két óra utazás után meg is érkeztünk a fesztivál helyszínére. Kezdett sok lenni belőlük, ezért én azonnal kiszálltam, kivettem a táskám, majd bezártam a járművet. Körbenéztem, rengeteg ember gyülekezett már a színpad előtt. Mikor hátra értem, rengeteg előadó készült a fellépésre, táncosaikkal együtt. Sajnos még itt sem tudtam magam mögül lerázni a két bolondot, Edint és Alexet.
Tudják mi történt tegnap előtt, hisz azt hitték vásároltunk Jane-nel. Mikor rákérdeztek, azt kellett mondanom, nem voltunk a bevásárló központban, aztán már ki is kotyogtam mi történt, azaz csak annyit, amennyit tudtam. Tegnap pedig a délután folyamán kaptam Jane-től egy üzenetet, hogy jobban van és még egyszer megköszönte. Mivel azt írta jobban van, így a mai napon sok múlik. Szeretném végre a tudtára adni, hogy igenis érzek iránta valamit. Akár kibékült Colinnal, akár nem, tudnia kell. Amúgy is elterveztem valamit, szóval most fel is hívom a futárt, hogy minden készen áll-e.
Kiderült, hogy pillanatokon belül itt van, én pedig megláttam Jane-t kiszállni Daniel autójából. Biztosan ő hozta le a két lányt Stockholmból. Szóval jobb, ha most elmegyek átöltözni, legfőképpen azért mert mindjárt mi jövünk. Kicsit utánanéztem, Mollyék eggyel utánunk vannak, szóval Jane-nel majd csak azután találkozom.

A srácokkal felvettük a fellépésre szánt ruhákat. Én egy piros sportcipőt, egy farmert és egy fehér pólót húztam magamra. Kezembe kaptam a mikrofonom, amit azonnal megszorítottam. Már csak percek voltak vissza, amikor megláttam Tamy-t. Odasiettem hozzá, és a köztünk lévő kis kordon előtt megálltam.
-          Örülök, hogy itt vagy. Jó szórakozást. – vigyorogtam, közben már tudta, biztosan megérkezett a futárom.
-          Én is. Nagyon kíváncsi vagyok már. Hol van a szerencsés lány, Jane? Tegnap mondtad, hogy jobban van a múltkori után. – pásztázta a tömeget, majd én is keresni kezdtem, hogy rámutathassak.
-          Ott van Mollyékkal. – mutattam feléjük és azért mondtam Mollyt, mert őt tudja ki ő.
-          A jobb oldali? – bólintottam. Éppen egy ásványvizes palackot, szorongatott.
-          Nekem mennem kell, találkozzunk itt mikor végeztem.
Ezzel visszamentem a többiekhez, aztán már indulhattam is a színpadra.


Nem mondhatnám azt, hogy minden rendben van, de tényleg sokkal jobban vagyok. Nem kell miattam aggódni, sőt sajnálni sem. Emésztem magamban a dolgokat és túl leszek az egészen. Legfőképp most Samanta furcsa viselkedése aggaszt a legjobban, mert még mindig nem mondja el miért volt az a nagy hallgatás azon a bizonyos reggelen. Szerinte még egy kicsit sok lenne ez így egyszerre, de ha akarja, ha nem a koncert után kiszedem belőle. Apropó koncert, alig várom, hogy ismét táncolhassak. Az még ennél is jobban megnyugtatna, ezek után egy két tánclépés felüdülés lesz. Szerencsére ma reggel már indultunk is. Daniel szívesen elvállalta, hogy levisz minket Falunba. Az út alatt sokat nevettünk, hangosan hallgattuk a zenét, hamar eltelt. Mikor megérkeztünk, Molly már ott volt a többiekkel. Colint még nem láttam, így kissé megkönnyebbültem, emiatt volt bennem egy kis félsz. Főleg, hogy együtt kell táncolnunk majd.
Molly vidáman fogadott minket, két puszival és öleléssel. Olyan jó ismét ezt a zsongást érezni, a fellépések miatt. Kicsit kinyújtóztattuk az izmainkat, mert a kocsizás közben elgémberedtek. Aztán az énekesnő felé fordultunk. Gondoltam tudnia kell, mi történt velünk Colinnal, így szólásra nyitottam a számat. Közben észrevehette és rájöhetett mit akarok, ugyanis belém fojtotta a szót.
-          Jane hagyd, tudom mi történt. – váltott az arca együtt érzőre – Sajnálom.
-          Honnan tudod? – az enyém ezzel egy időben meglepetté.
-          Colin felhívott és elmondta. Ez az utolsó fellépése, mert utána felmond. – ahogy meghallottam ezeket a szavakat a torkom kiszáradt és valószínűleg elfehéredtem.
-          Én nem akartam ezt. – kezdtem érezni, nem sok hiányzik, hogy ismét sírjak.
-          Jane. – mondta halkan és megölelt, majd folytatta – Nem miattad lép ki, nem tehetsz róla, kapott jobb ajánlatot. Látták a táncvideót.
Amint ezeket kimondta kissé megkönnyebbültem, ugyanakkor elgondolkoztam. Mély levegővel elengedtem a kedves lányt, majd értetlen fejjel Sam felé fordultam. Ő csak ugyan így nézett.
-          Mikor ajánlották fel neki? – néztem kérdőn újra Mollyra.
-          Tudtommal legalább két hete. – gondolkozott el egy pillanatra.
Miattam akart volna maradni, de most már nem köti ide semmi. Örülök, hogy megtettem ezt a lépést, nem fosztottam meg egy ilyen lehetőségtől, ez amúgy sem működött volna. Jól döntöttem! Főleg ha ezt sem osztotta meg velem.

A többiek elindultak átöltözni, én pedig a gondolataimból kilépve követtem őket. Felvettem a fekete nadrágom, a fehér trikóval és a szürkés mellénnyel, ugyanúgy, mint a többiek. Ezután visszamentünk az előbbi helyünkre a színpadtól pár méterre. Kivettem a táskámból az ásványvizem, egy darabig szorongattam a kezeim között, végül beleittam. Remekül elbeszélgettünk a többiekkel, közben elraktam a vizet vissza a helyére. Legközelebb arra figyeltem fel, hogy Sam bökdösi a vállam.
-          Oda nézz! – mutogatott egy fiatal srácra, aki egy virágcsokorral közelített felénk – De szerencsés Molly. – álmodozott tovább a barátnőm.
A következő pillanatban a fiú megállt, a csodálatos barack színű rózsacsokorral, a kis csoportunk előtt. Körbepásztázott rajtunk, majd így szólt:
-          Jane Sparks itt van? – mikor meghallottam a nevem letaglóztam. Már teljesen össze voltam zavarodva. Egyik pillanatban a sírás kerülget, a másikban pedig virágot kapnék?
-          Itt van! – mondta mindenki egyszerre, vigyorogva felém mutattak.
Én csak furcsán elmosolyodtam, a futár pedig a kezembe adta a csokrot és sarkon is fordult. Felhúzott homlokkal néztem körbe mindenkin. Már semmit sem értettem, miért kapok virágot és mégis kitől? Mindenki kérdőn felém nézett, én pedig végül elmosolyodtam. Beleszagoltam a rózsacsokorba, eközben pedig vidáman konstatáltam, hogy a kedvenc színemben kaptam meg. Akárkitől is jött, ismer engem legalább egy kicsit. Mielőtt azonban eljátszhattam volna a gondolattal, hogy ki is küldhette, találtam egy lapot a szirmok között. A többiek már nem is igen figyeltek, elszórakoztak az éppen fellépőkön.
Szétnyitottam a kis kártyát, hogy megnézhessem ki és mit írt. Meglepetésemre egész sok szöveg volt ráírva, ami egy idézettel kezdődött.

"Minden álmodért harcolnod kell, hisz ki tudja, lehet, amelyiket elengeded, éppen az tenne teljessé."
Én nem szeretnék így járni. Szóval csak hogy tudd, a Marching-ot neked írtam.

/E

Tátott szájjal olvastam újra és újra a sorokat. Elöntött a melegség és ezzel együtt biztosan ki is pirosodhatott az arcom. A szívem hirtelen a torkomba ugrott és ott heves dobogásba kezdett. A testemet bejárta a libabőr, holott egy cseppet sem volt hideg. Az agyam csak járt és járt, kezdett pár részlet a helyére állni. Ezért mondta Samanta, amit mondott és ezért lehetett mindig útban Colinnak. És az a csók…
Már annyi gondolat forgott az agyamban, hogy mosolyogtam, ugyanakkor könnyek kezdtek szökni a szemembe. Nem is igazán gondoltam végig mit teszek, csak meghallottam a színpadon egy hangot, ami Eric nevét mondta. Biztosan ő következett, ezért hirtelen Sam kezébe nyomtam a gyönyörű csokrot, majd a körülöttem állók legnagyobb meglepetésére a színpad elé futottam. Pár "Hova mész?" kiáltást hallottam magam mögül, azonban most nem figyeltem rájuk. Rengetegen álltak ott, hogy láthassák a kedvencüket, engem viszont ebben a pillanatban csak akadályoztak. Nem szép dolog, de most előretolakodtam a színpad előtti legelső sorba. Még mindig vigyorogva figyeltem, ahogy a srác a haverjaival a színpadon teszi a dolgát. Próbáltam vele szemkontaktust teremteni, de vagy táncolt, vagy folyamatosan pásztázta a közönséget. Mikor azonban a következő dalt, a Marching-ot konferálták fel, látszott rajta, hogy keres valakit.  Még a dal első akkordjainál is kitartóan keresgélt, végül a mindkettőnk nagy megkönnyebbülésére a dalszöveg első sorának kezdeténél megtalált. Barna tekintetét belefúrta az enyémbe és úgy énekelte az első versszakot. Próbáltam visszatartani a könnyimet, ami csak a mosolyának köszönhető, hogy sikerült. Ez kísértetiesen hasonlított a londoni koncertre. Ahogyan a dalt hallgattam, ugyanazok az érzések kerítettek hatalomba, mint akkor, csak most erősebben. Nem értem, hogy de minden érzelmem felerősödött Eric iránt.

Amíg én ezeken gondolkoztam, véget is ért a Marching, Samanta pedig valahogy mögém került. Kíváncsian, de szinte mindent tudóan nézett felém. Ő már kitalálta mi is történt az imént, hogy mi játszódott le. A tömegből kiérve meg is ölelt, megmagyaráznom sem kellett volna semmit, talán többet is tud, amit én. Mire másra is való egy barát.
-          Gyere nemsokára mi következünk, ismételjük még át egyszer a lépéseket. – mondta vigyorogva.
Bólintva követtem a többiekig, aztán ismét kíváncsi szempárokkal kerültem szembe. Hirtelen nem is tudtam mit mondani, hisz még nincs is igazán mit. Molly csak mosolygott, egy darabig fürkészte piros arcomat, aztán közelebb jött.
-          Erictől van igaz? – mosolygott őszintén rám, ez nagyon jól esett.
-          Igen – bólintottam határozottan – Remélem ebből nem lesz baj.
-          Miből? – nevetett egyet a kijelentésemen, majd ismét biztatóan rám szegezte a mosolyát – Dehogy baj, én örülök ennek, elhiheted.
-          Akkor most teljesen megkönnyebbültem. – fújtam ki az imént visszatartott lélegzetem – Örülök, ha nem zavarna.
Megszorította a kezemet, nekem pedig ismételten boldogabb lett a napom. Végül össze kellett kapnunk magunkat, még egyszer átismételtük kicsit a tánclépéseket.
Colin lassú léptekkel közeledett, nekem pedig elszorult a torkom. Féltem, hogy teljesen szótlanul megyünk el ezentúl egymás mellett. Szerencsére nem lett igazam, mert mindketten mosolyogtunk a másikra és persze köszöntünk is egymásnak. Látszott mindkettőnkön, hogy jobb így neki. Vidámabbak és felszabadultabbak voltunk, mint valaha. Szívesen táncoltam így mellette. A következő pillanatban már jött is le egy zenekar a színpadról és minket konferáltak fel.  Energiától kicsattanva siettünk fel a színpadra.
Mi táncosok, az első dalnál, a Why Am I Crying-nál a színfalak mögött álltunk. Ez az a szám, amihez csak Molly kell a színpadra, csodálatos hang, csodálatos szöveggel. Miközben hallgattam a szívem összeszorult, pár emlék az eszembe ötlött.  Igyekeztem megnyugodni és nem elkezdeni bőgni, hisz mindjárt mi is sorra kerülünk.  Ezután a gyönyörű szám után, amit a közönség csendben hallgatott végig, ami valószínű mindenki szívét megérintette, következett egy kicsit gyorsabb szám. Az Unchained koreográfiájához álltunk be, amit a koncerthez képest kicsit leegyszerűsítettünk a kisebb színpad miatt. Bele is kezdtünk, mikor elindult a zene. Végre szabadnak érezhettem magam ismét a tánctól, nem leláncolva. Utoljára, maradt a This Party, rengeteg pörgéssel és egy emeléssel. Az utolsó versszaknál már igazán örültem, hogy csak ennyi volt a fellépés. Legfőképpen azért, mert beszélni akartam végre Eric-kel az eddig történt eseményekről. Így mikor véget ért az utolsó dal, meghajoltunk, én pedig rohantam le a színpadról. Egyszer csak megpillantottam Alexet, odasiettem hozzá.
-          Merre van Eric? – kérdeztem zihálva, még a tánc és a futás miatt.
-          Legutoljára az öltözőben volt. – vigyorgott rám a srác, így megköszöntem az információt és siettem is tovább.
Az öltözők az épületben voltak. A miénk egész közel volt, Eric-ét pedig nehéz volt megtalálni, mert szinte leghátul kaptak helyet. Megálltam egy pillanatra az ajtó előtt, megigazítottam a hajam, és mély levegőt vettem. Ekkor azonban beszélgetést hallottam bentről. Gondoltam belesek, ha fontos, akkor nem zavarok. Résnyire nyílt ajtónál belestem, amit viszont láttam, hirtelen összetört. A sírás kezdett ismételten fojtogatni. Nem értettem semmit. Egyáltalán miért kaptam azt a virágot és miért hittem a lehetetlenben? Most teljesen hülyének és szánalmasnak érzem magam. A boldogság csak egy pillanatig tartott számomra. Ismételten padlón éreztem magam, sőt úgy, mint akin átment egy busz. Ugyan úgy, mint két napja.
Eric mellett egy szőke fiatal lány állt, a keze a vállán volt, és megcsókolták egymást. Nem bírtam pár másodpercnél tovább nézni, így is kikészültem idegileg. Az ajtó is kitárult, hisz nem figyeltem oda mennyire nyitottam ki. Inkább fogtam magam és becsapva azt, kifelé futottam az épületből. A könnyeim már nem tudtam visszatartani.

5 megjegyzés:

  1. Na most várjál öööö mi van? most.....Összeszedem magam!
    Oké! SZóval tényleg jó a cím elején mosolyogtam közepe felé vigyorogtam háromnegyedénél fülig ért a szám a végénél meg egy nagy o-t formált a szám...tudom hogy Tamy az vagy is azt hiszem...de tényleg jól látta hogy megcsókolta? mert akkor infarktust kapok o.o Olyan cuki volt a virágos rész meg a kis üzenet...a dalos részről nem is beszélek....jaj Saade kérlek ezt ne cseszd el mert k***** pipa leszek rád!! Örülők,hogy Colinnal minden oké bár én tuti nem tudnék még egy térségbe lenni de ha ők igen örülők...Ahogy Mollynak is hogy ilyen jól fogadta,bár ő már tudod róla :D
    Most így egy enyhe sok után rohadtul várom a következőt....nem fogom kibírni :'(
    SZóóóval imádtam,imádlak :D
    Puszillak

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon de nagyon jó rész volt!
    Siess a következővel mert nagyon kiváncsi vagyok a továbbiakra!! :))) ;D

    VálaszTörlés
  3. Szia drága barátném!
    Csak annyit szeretnék ehhez a részhez hozzáfűzni, hogy jó volt, de MOST
    ÚTÁLLAK!!! Hogy lehetett ilyet írni, ráadásul itt abbahagyni?! Itt és most közönség elött fenyegetlek meg, hogy ha nem hozod rögtön a kōvetkező részt nagy bejba kerülsz! Szóval siess!
    Puszi Bia

    VálaszTörlés
  4. Szia :D
    Levegőt kellene vennem, de nem tudok. Sokkot kaptam. Erre még egy cseppet sem számítottam. Hogy, hogy jutottunk az elején leírt boldogságból, könnyes szemű, menekülő lányhoz?
    A szőke lány Tone, ez biztos, csak ő képes elrontani mindent.
    Molly, annyira aranyos, tiszta szívű, jólelkű, kedves, megértő, imádom <3
    Annyira aranyos volt a csokor, a rá írt sorok, az előadás... miért kellett így elrontani? Tudom, hogy ezt nem Eric akarta így, ebbe ő nem akart részt venni, valami nőcske áldozata lett, legalábbis szeretném ezt hinni.
    Átérzem Jane fájdalmát, nem tudok többet mondani, nagyon nagyon várom a folytatást, és kíváncsi vagyok Eric magyarázatára is. Ha más nem is, remélem Molly helyre teszi a fejét!
    Bízom benne, hogy kibírom várni a folytatást :D
    Imádtam!
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
  5. @Dórii: Remélem azért mind megmaradtok a reakcióitok alapján.:)
    Igen, valahogy én is erre gondoltam, próbáltam kicsit így is írni. Csak az a kis gubanc a végén. Azt elárulom, hogy biztosan jól látta, de azt nem hogy ki. Csak ne kapj infarktust, mert számítógépen keresztül nem tudok újra éleszteni. :D Szerintem egy darabig biztos pipa leszel a következő részt olvasva. Többet viszont tényleg nem árulok el. Igen, meg vannak Colinnal, mindkettőjük jobban érzi magát így, hogy átgondolták. Molly pedig igen, már észrevette a dolgokat.:)

    @Gittu: Jaj örülök, hogy új emberek is kommentelnek. Üdvözöllek!:) Legközelebb bővebben is kifejtheted magad, nem harapok.;)

    @Bibi: Hát most így sikerül és hát valahol muszáj abba hagyni. Ezért nem kell fenyegetni, előbb utóbb úgyis jön a következő rész!:)

    @Jenni: Ajjaj remélem jobban vagy, nem akartam senkit megölni..:) csak időben előrefelé haladtunk, így máris lefagyott mindenki arcáról a mosoly. A következőből kiderül, mi és hogy történt.
    Nem akarok csalósást okozni, de Tone nem szerepel a történetben. Viszont egy másik T-betűs lány igen...;)
    Igen, Molly az aki szívesen segít, nagyon önzetlen. Örül Jane és Eric boldogságának.
    Sajnálom, nem akartam elrontani, de ezt bele szerettem volna tenni. Közel jársz az igazsághoz, nagyon közel. De még csak langyos..:)
    Jane tényleg összetört, nagyon fájt neki, de össze fogja szedni magát.:) A magyarázat nem marad el, de meglátjuk ki kinek fog magyarázkodni.;) Örülök, ha tetszett.:D

    Örülök, hogy írtatok nekem! Köszönöm ♥

    VálaszTörlés