2012. november 26., hétfő

33. fejezet ~ Saade buli - I. rész

Sziasztok!
Meg is hoztam a következő részt, egy nappal elcsúszva. Remélem nem haragszotok, de tegnap este semmi időm nem volt befejezni. Az előző fejezet kommentjeire válaszoltam.:)
Amint látjátok felosztottam a fejezetet, mert nem akartam egybe belesűríteni mindent. Remélem nem jelent gondot.
Remélem elnyeri a tetszéseteket, de annyira mégsem lett jó, ahogy akartam.
Kellemes olvasást.
Bonie.




/Molly/

Hatalmas izgalmat éreztem a gyomromban. Szinte a testemen kívül voltam az érzéseimtől.  Az emberek össze-vissza járkáltak a backstage-ben, de én csak meredtem magam elé. Tekintetem a falon lévő órára vándorolt. Néztem, ahogy a másodpercmutató megy körbe és körbe.
Többféle érzelem járkált a gondolataimban. Először a boldogság kerített hatalmába, hogy rengeteg embernek tudtam örömet szerezni, azzal, amit igazán szeretek csinálni. Sokaknak ezzel adok energiát a mindennapi küzdelmekhez és az érzelmi viharok túléléséhez. Aztán ott van a szomorúság is.  Most a mai estével vége lesz ennek a csodálatos turnénak, aminek nagyon sok mindent köszönhetek. Mint például új barátok Jane-ék személyében. Valamint a hatalmas tapasztalat, amire szert tettem. Rengeteget fejlődtem és tanultam, így számomra is hasznosnak mondható ez az egy hónap.
Hiányozni fog az az energia, amit a színpadon kapok a rajongóktól. Nem fogok leállni, folytatom. Amint lehetséges új helyszíneken, új dalokkal.
Ilyen új dal lesz a Dannyval közös számunk. Már ki is tűztük a felvétel időpontját, ami a Saade-bulit követő napon lesz, azaz holnapután. Már türelmetlenül várom az eredményt, mivel a szöveg tökéletesen sikerült.

A többiek körém gyűltek, így véget vetettem a kalandjaimnak a fejemben. Mindenki vigyorgott, de látszott rajtuk, hogy ők is szeretnék még folytatni a turnézást. Most nem lehet, ennek itt és most kell véget vetnünk. Ma már nem ünnepeljük meg az együtt töltött időt és a sikert, hanem, holnap úgyis átmegyünk Eric családjának a nyaralójába. Ott majd bulizunk egy nagyot, aztán újult erővel folytatjuk, amit elkezdtünk.
 Eljött az idő, muszáj kimenni és remekül teljesíteni a főváros előtt. Hirtelen robbant a bomba, én pedig feltöltődtem, mintha csak feltettek volna töltőre zsinór nélkül. Teljes energia bevetéssel küzdött mindannyiunk, a rajongók pedig meghálálták egy eget rengető tapssal.
Mikor végeztünk, teljesen szárnyaltam. Az arcom a mosolygásban el is zsibbadt, de egyáltalán nem bántam. Mikor lejöttünk a színpadról, átöleltem minden táncosom, megköszöntem minden közreműködőnek a segítségét. Percekkel később pedig már ismét a rajongóimhoz siettem, hogy aláírásokat adhassak nekik.

/Eric/

Általában nem szeretek, sőt kifejezetten gyűlölök reggel kikelni a meleg, puha ágyból. Ma viszont szívesen teszem, hisz a nap meleg sugarai világítanak be az ablakon és a tudat, hogy pár embernek örömet okozom nagyon jó érzés. Végül pár perc lustálkodás után kinyújtóztam, majd kikászálódtam az ágyból. A konyha felé vettem az irányt, leültem az asztalhoz és azon kezdtem el gondolkozni, hogy mindent rendesen megszerveztem-e. Arra jutottam, hogy biztosan, a kulcsokat elkértem a szüleimtől, az utazást megoldottam. Egyszóval nem lehet probléma.
Időközben Alex is felébredt, álmosan hunyorgott és keresett valamit a hűtőben. Pillanatokon belül pár tojással a kezében indult a konyhapult felé. Feltörte őket egy szó nélkül. Öt percen belül már el is készült a villás reggelink két adag rántotta személyében. Én vettem elő a hűtőből narancslevet és töltöttem magunknak.
-          Hogy lesz a mai nap? – kortyolt Alex a poharába.
-          Ahogy megbeszéltük. Az én és a te kocsiddal megyünk, hogy biztosan ott legyen mindenki. – magyaráztam a villámmal mutogatva.
-          Rendben…A meglepetést elintézted? – húzta fel Alex a szemöldökét.
-          Természetesen. – bólintottam vigyorogva, majd a tányéromat elvittem és elmostam.
Gyorsan elsiettem a fürdőbe, hogy a haverom előtt bejuthassak. A zuhany alá álltam, amit kellemesen langyosra állítottam. Tíz perc múlva már a cuccaim között kutattam, hogy mit is vegyek fel. A választás végül egy sötét nadrágra és mellé egy sötétszürke pólóra esett, amit kiegészítettem a piros cipőmmel. Beálltam a tükör elé és a hajamat próbáltam normálisan beállítani. Legalább húsz percbe telt mire rájöttem, hogy teljesen fölösleges, mert a tengerpartra megyünk. Így inkább a biztonság kedvéért elteszem a sapkámat.

Végre elkészültünk, de kicsit késésben voltunk, szóval mindketten a kocsinkhoz siettünk és elindultunk az emberekért. Direkt úgy szerveztem meg, hogy Jane ne Colinnal menjen egy kocsiban. Szóval Alex veszi fel őt, Nicole-t, Mollyt és nem utolsó sorban J-Sont. Én pedig Samantát, Jane-t és Danielt.
Szerencsére időben értem Simpsonék hotelje elé, még nem voltak lent. Végül mikor leállítottam a kocsit dudáltam egyet és hamarosan már meg is jelentek az ajtóban. Mindhárman betették a cuccaikat a csomagtartóba és beszálltak. Dani ült előre a két lány pedig hátra. Egy..egy kutyával?
-          Sziasztok. – köszöntem vigyorogva miközben bekötötték magukat- Mióta van nektek kutyátok?
-          Amióta Danival találtuk szegényt az utcán. – mesélte Sam én pedig Danit kezdtem fürkészni.
-          Hát rendben. – kötöttem magam én is vissza.
-          Nem hiszem el. Svéd tengerpart. – tapsikolt Sam, csillogó szemekkel.
-          Hát ez az, hogy én sem. – kacsintott Jane viccesen. Miért kell ennyire megőrjítenie?
-          Pedig jó lesz, ha végre elhiszitek, mert két óra és ott is vagyunk. – indítottam el az autót és feltekertem a rádió hangerejét.
Mikor elértük Stockholm határát már kellő képen jó volt a hangulat. Nevetés közben alig tudtam vezetni, így áttértek valami nyugisabb témára.
-          Amúgy mi jót csináltál a héten? Ritkán beszéltünk az utóbbi időben. – fürkészett előrébb hajolva az ülésen Jane.
-          Szinte végig a stúdióban voltam, ahol a csapatommal és J-Sonnal felvettünk két új dalt. Ezeket fogom promotálni a héten.
-          Ki az a J-Son? – láttam a visszapillantóból, hogy furcsán néztek a lányok. Dani pedig csak felnevetett. Szerintem ő ismeri.
-          Hát ő egy rapper és mellé a dalszerző társam, valamint az egyik legjobb barátom. – kezdtem áradozni a férfiról, közben meglepődtem magamon – Mindegy, bemutatom nektek a nyaralónál. Ő is ott lesz.
-          Rendben.

A további idő elég csendesen telt, elvoltak a kutyussal, aki meg kell mondjam, nagyon aranyos.
Lassan begördültünk egy kis eldugott tengerpart felé, ahol a nyaraló helyet foglal. Csodálatos látvány volt, ami már eléggé hiányzott. Egy kis keskeny homokos part elterülve a háztól huszonöt méterre. Mögötte a tenger és az ég színe egybefolyva. A friss sós levegő megcsapta orrom a lehúzott ablak mellett. Hirtelen mindenki a kilátást nézte az ablakon át.
-          Ez de gyönyörű. Én ide költözöm! – ámult Jane szélesre nyitott szemekkel. A kijelentésére mindannyian felnevettünk, még ő maga is.
-          Jó is lenne. – értett egyet Sam.
-          Higgyétek el nem lenne olyan jó télen. Akkor van, hogy szörnyen hideg itt az idő. – magyaráztam a tapasztalataimból.
Láttam, hogy a kocsi feljárón még nincs autó, szóval Alexék még nem értek ide. Megállítottam az autót, rögtön a ház előtt. Mind azonnal kipattantunk, mert már alig bírtunk megülni egy helyben.
A két lány sikítozva lefutott a parthoz, őket pedig ugatva követte a kutyus. Vigyorogva követtem őket a tekintetemmel, egészen addig, míg le nem értek és el nem kezdték egymást fröcskölni.
-          Segítsek bevinni a cuccokat és a kajákat? – ajánlotta fel a srác a segítségét a csomagtartó felé mutatva.
-          Azt megköszönném. Hamarabb megleszünk. – bólintottam és már ki is nyitottam.
Megemeltem egy karton üdítőt, a mellettem lévő pedig a három üveg pezsgőt. Elindultunk a ház felé, majd az ajtóban megtorpantunk, mert még ki kellett nyitnom. Csak egy probléma volt, hogy a zsebemben maradt a kulcs. Lassan egy kezembe vettem a pakkot, a másikkal pedig kotorászni keztem a zsebemben lévő kulcsot. Már egyre nehezebben tartottam, nem is az, hogy nehéz volt, hanem nem bírtam vele egyensúlyozni.
-          Várj, segítünk. – hallottam magam mellől a hangot és már ki is vette a kezemből a kulcsot, így meg tudtam fogni a szabad kezemmel a dobozt.
-          Melyikkel nyílik? – kérdezte Jane, vidáman. A mosolya minden pillanatban boldogabbá tesz.
-          Köszönöm! A közepes réz kulcs az.
-          Nincs mit. – keresgette a kulcstartók és a négy másik kulcs között azt az egyet.
Pillanatok alatt meg is találta és beledugta a zárba, majd elfordította és bejutottunk. Minden úgy volt, mint ahogy tavaly itt hagytuk. A redőnyök lehúzva, félhomály van. A konyhába vittük a cuccokat, felpakoltuk a pultra. Majd mindenhol felhúztuk a redőnyöket és elhúztuk a függönyöket, hogy kiszellőztessünk. Nem nagy ez a nyaraló, de van benne három szoba és két fürdő, így kényelmesen elférünk egy estére. A lányok körbenéztek a lakásban, mi pedig behoztuk a maradék cuccokat.
Mikor kiértem már ott állt Alex és a többi ember a saját cuccaikkal. Intettem nekik, hogy jöjjenek ide. Colin nem hiányzott, de muszáj volt meghívnom. A hátam közepére sem kívánnám, de ha mindenkit meghívtam, őt nem hagyhattam ki. Köszöntem nekik, J-Sonnal összepacsiztunk, Mollyt pedig megöleltem.
-          Gyertek, a többiek már bent vannak. – vettem ki a kocsim hátuljából még a maradékot, amiért kijöttem.
-          Jövünk. – vigyorogtak, de még Colin is. Már most kezdett irritálni az a műmosoly az arcán.
Sam és Jane a kanapén ültek, mikor beértünk, Dani pedig még az üdítőket pakolta a hűtőbe. Belépésünkre mindenki közelebb jött és köszöntek egymásnak.
-          Szóval akkor, ahogy mondtam Ő itt J-Son. – mutattam a mellettem lévő férfira – Ők pedig itt Samanta és Jane.
Mivel meséltem neki a stúdióban Jane-ről, az ő nevét kicsit megnyújtottam, de nem észrevehetően. A rapper jelezvén, hogy felfogta, bólintott egyet felém.
-          Szia! Eric már mesélt rólad. – nevetett Jane miközben kezet fogott vele. Itt kicsit irigykedtem rá. Végül mindenki ismert mindenkit és kezdődhetett a lazítás.

Délután kettőkor már mind a parton voltunk. Mindenki napozott, de mi J-Sonnal nem akartunk unatkozni és ropogósra sülni. Inkább kitaláltuk, hogy mi lenne, ha fociznánk. Felpattantam és elhozta a szobámból a focilabdám, mi még tinédzser korom óta itt van. Mikor visszaértem a fekete férfi felpattant és a többiek felnéztek, hogy mit művelünk. Ekkor láttam meg, Janen a közösen vett napszemüveg van.
-          Nincs kedvetek játszani? – néztem körbe az embereken. Alex azonnal felpattant, majd Colin egy kis gondolkozás után.
-          Mi jövünk! – kiáltották el magát Dani és felsegítette barátnőjét.
-          Én is jövök! – tápászkodott fel Jane hatalmas vigyorral.
Annyira örültem, hogy jön játszani. Titkon abban reménykedem, hogy az én csapatomba áll be. A narancssárga bikinije szinte szédítette a szemem. A haját út közben a kezén lévő hajgumival felkötötte, a napszemüvegét a fejére tette. Molly és Nicole pedig inkább maradtak a napozásnál.
-          Hogy legyenek a csapatok? – nézett körbe az összegyűlt társaságon J-Son.
-          Ki kivel szeretne lenni? Legyünk úgy. De előre szólok én kiskoromban rengeteget fociztam, szóval legyőzhetetlen vagyok.
-          Akkor én veled leszek! – állt mellém Daniel, majd Samanta. Mivel ők ide álltak, ezért vártam, hogy Ő is ide álljon.
-          Akkor én leszek J-Sonnal, Alexel és Jane-nel. – vigyorgott önelégülten Colin. Most akkor is pofára fog esni, mert nem fog nyerni.
Egy ideje már játszottunk és 4-2-re vezettünk. Meg kell mondjam mindenki elég ügyes, ahhoz képest, hogy ritkán játszanak. Most jön egy hatalmas gól, amit Colin kapujába juttatok. Belőttem! Mi villant? Az előbb látott fény irányába fordultam és láttam, ahogy Molly fényképezet. Vigyorogtam egyet és visszafordultam.  Tök jó, meg lett örökítve, ahogy megverem fociban.
A végeredmény 9-5 lett, természetesen a mi javunkra. Gratuláltam nekik.
-          Ügyesek voltatok. – közben Jane reakcióját figyeltem.
-          Mondtad, hogy profi vagy, nem is számítottam másra. – vigyorgott végül.
-          Háhá, meg lettetek verve. – ugrott be a képbe Samanta.
-          Nyomás a vízbe! – kiabált mindenkit túl Nicole és a tömeg megindult a víz felé.
A kis tömeg már a sós vízben volt. Nem volt túl meleg, de ezzel senki sem törődött. Nem mélyül hirtelen, viszont mi már a vállig bent voltunk a tengerben. Egyszer csak feltűnt, hogy Colin Mollyval beszélget, Jane pedig Sam mellett van. Ez az szabad a pálya!
Oda is úsztam halkan mögé, hála az égnek nem vett észre, ezért lefröcsköltem. Erre megfordult és elmosolyodott, – az a mosoly teljesen megbabonáz – hirtelen azon kaptam magam, hogy a víz alatt vagyok. Ha így, hát akkor legyen így!
-          Jane tudsz úszni?
-          Persze, hogy tudok, - válaszolta felháborodást tettetve, de szerintem tudta mi lesz a következő lépés.
-          Hát akkor…
Hirtelen megragadtam a lábát és a víz alá húztam. A lehető leggyorsabban feljött, aztán elkezdtünk óvodás kisgyerek módjára pancsolni, fröcskölni. Egyszer csak egyre nagyobb hullámokat észleltem magam körül, mivel a többiek is csatlakoztak hozzánk.
-          Játszunk vízi bunyót! – jött az ötlet Nicole-tól.
-          Oké. – vágtuk rá az egyhangú választ. Az egész part tőlünk zenget, de minket csöppet sem érdekelt.
Colin volt csak egyedül, aki nem szívlelte az ötletet, amit persze nem mutatott, én viszont láttam rajta. Szerintem látott minket az imént Jane-el. Colin…már megint Colin. Miért kell itt lennie? Már nagyon elegem van belőle. Amikor "szórakoztunk" Jane-el elég féltékeny fejet vágott. Végre egy kicsit keresztbe tudtam neki tenni. Remélem most már feltűnt neki, hogy elkezdődött a harc!

2012. november 20., kedd

32. fejezet ~ Ez csak az első lépés volt



Sziasztok!
Kérlek ne haragudjatok a késésért, de egyszerűen nem volt túl sok időm és ötletem sem. A végére viszont csak megszületett ez a rész is.:) Az előző hozzászólásokra már válaszoltam. Köszönöm, hogy ennyien írtatok, már rég volt ilyen! :)
A részhez csak annyi hozzáfűzni valóm van, hogy picit rövid lett.
De inkább olvassátok.:) Kellemes kikapcsolódást.
Bonie


/Eric/

A hét eléggé zsúfolt volt számomra, mivel mindig kitaláltam valamit. A hét elején megírtam és felvettem az új dalom, amit Londonban fogok promotálni, a Miss Unknown-ot. Kíváncsi leszek a visszajelzésekre, mert legelőször ott fogom előadni ezt a dalt. Megírásában segítséget kaptam J-Sontól, aki mindig szívesen segít. Jó vele dolgozni, mert szinte mindig kitalálja a gondolataim. A dal igazából kicsit eltér a megszokott stílusomtól, de magamra ismerek benne. Remélem a rajongók is jól fogadják.

Szerdán, a reklám megnézése után a haverom, Alex ráébresztett a nyilvánvalóra. Eddig tagadtam, mivel Jane azt mondta, csak barátok vagyunk, de már nem bírom, hogy Colinnal látom. Főleg, ha azt kell látnom, hogy megcsókolja. Eldöntöttem, hogy ha már úgy is találkozom vele a bulin, amit szerveztem, beszélek vele. Remélem, elérem a célom és Colin is kiáll a képből, mert nagyon hiányzik már Jane mosolya. Eddig csak tagadtam, de most már nem tudom. Teljesen elcsavarta a fejem és szeretném, ha velem lenne. Szeretném átölelni és hallani a hangját. Egyszerűen szeretnék vele lenni.
Most itt van már ismét egy hétfő. A héten véget ér Molly turnéja, szerdán Stockholmban. A hétre nem terveztem semmit, legalábbis eddig. Így most is itt ülünk Alex kanapéján és focit nézünk. A hetet megúsztam, nem láttam a kampányreklámot. De éreztem, hogy ma nem tudom elkerülni tv nézés közben. Mégis reménykedtem, hátha sikerülhet és lesz akkora szerencsém.
-          Eric hozol még chipset? – kérdezte a haverom. Minek néz engem, pincérnek?
-          Igen, mert én ilyen jó barát vagyok. – vigyorogtam a képébe és feltápászkodtam. Ezért még tartozik.

Vigyorogtam magamban, amíg öntöttem egy tányérba a  rágcsálnivaló zacskójából. Mivel szomjas voltam, kivettem egy poharat a konyhaszekrényből és a csap felé tartottam. Megnyitottam és félig töltöttem. Belekortyoltam, majd felvettem a tányért és elindultam vissza. Átnyújtottam a tányért a haveromnak, én pedig letettem a poharat az asztalra. Egy ismerős, dallam ütötte meg a fülem a tv-ből és hirtelen felkaptam a fejem. Nem igazán örültem, mert a reklámot adták. Megláttam Janet a képernyőn, majd bele furakodott Colin. Visszaültem a helyemre és fél szemmel nézni kezdtem, majd a vége felé hirtelen felpattantam. Eszembe jutott valami!
Egy dalszöveg kezdett körvonalazódni a fejemben, ami nagyon jónak ígérkezett. Alex meglepetten nézett rám, én pedig átsiettem az íróasztalhoz a szoba másik végében. Leültem és előkutattam egy papírt, meg valamilyen íróeszközt. Papírra vetettem az összes gondolatom, ami csak eszembe jutott. Szerelem.
-          Eric ez mi volt? – nézett felém kicsit furcsán.
-          Csendet Alex, írok. – adtam meg a tömör választ rámosolyogva.
-          Ja igen, dalt. – motyogta és visszaülve kikapcsolta a tv-t.
Szóval ott tartottam, hogy sétáljunk a szerelem útján, nem is meneteljünk. Meneteljünk a szerelem nevében! Megvan az új dalom címe. Rá fogom állítani a csapatott. Az elutazásom előtt ezt mindenképpen szeretném felvenni. Menni fog, hisz van még három napom.
Furcsa, de ezt a dalt most ennek a reklámnak köszönhetem, amit látni sem bírtam. A sors furcsa fintora.

/Jane/

Az elmúlt napok szörnyen hosszúak és megterhelőek voltak. Viszont cserébe Svédországban és a legkülönbözőbb, legcsodálatosabb helyein csinálhatom azt, amit szeretnék, azokkal, akikkel kedvem van.  A legkedvesebb és legfontosabb emberekkel, akiket ismerek és szeretek. A napokban azonban kicsit kerültem Colint, mert a múltkori ügyén még nem igazán sikerült túl tennem magam. Többször átgondoltam magamban és Samantával is átbeszéltük, de nem hagy nyugodni a tudat, hogy hazudott. Igaz, nekem, azaz nekünk, vagyis a kapcsolatunknak akart jót. Bár megbocsátottam neki, kell egy kis idő, hogy magamban is elfelejtsem és helyre tegyem a dolgokat. Tudom, hogy sikerülni fog és minden olyan lesz min előtte.
Igaz, kimondhatatlanul hiányzik a családom is. A szüleim, az öcsém és még a szobám is. Jó lenne már kicsit hazalátogatni és átölelni őket.

A héten nem csak a turné miatt voltam boldog, hanem megjelent a reklámunk, amit a svéd tv csatornák egy teljes hétig minden nap többször is leadnak. Szóltunk Ericnek is, szerencsére nem stúdiózott és azt mondta megnézi. Mi is már egy órával előtte a képernyőre tapadva vártuk, hogy lássuk magunkat. Mikor végignéztük, mindenki meg volt elégedve a munkánkkal. Mi viszont tudtuk, hogy ennél jobbak is tudunk lenni és van még hova fejlődnünk. Egy dolog viszont meglepett, hogy a végén, azt is berakták mikor Colint megcsókolom. Nem számítottam rá, de akkor megenyhítette a szívem és úgy döntöttem véget vetek a "haragszom rád"-nak. 

Ha már a fontosabb eseményeknél tartunk a héten, én rájöttem, hogy nemsoká itt van Molly szülinapja. Szóltam a csapatnak és elkezdtünk gondolkozni valami ajándékon, de senkinek semmi nem jutott az eszébe. Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve kipattant a fejemből, hogy egy meglepetés videó nagyszerű lenne a rajongók közreműködésével. Ez mindenkinek tetszett így eldöntöttük, hogy egy videót kap és még pár apróságot mellé. Így minden délután a hangpróba után bementünk az adott városba, és a Molly rajongókat megkértük, hogy köszöntsék fel. Mindenki remekül fogatta és egy remek buli volt felvenni, miközben felfedeztük a városokat.

Ma, itt vagyunk az utolsó állomáson Stockholmban. Szintén elmentünk délután felvenni a videóhoz részleteket a rajongókkal. Közben remekül elszórakoztunk. A főtéren sétáltunk és leszólítottuk az embereket. Már elég nehéz volt Molly elől eltitkolni, mivel feltűnt neki, hogy mindig elmegyünk az aktuális városba. Ő is szeretet volna jönni, de hála az égnek mindig sikerült elterelni valamivel a figyelmét. Remélem nem haragudott meg ránk. Ha pedig igen, úgy érzem, ki tudjuk engesztelni majd.
-          Figyelem! 3, 2, 1… - számolt vissza Samanta az egyik hídon a kezében a kamerával. A háttérben víz és város kis részlete látszódott.
-          Boldog szülinapot Molly! – kiáltottuk el magunkat mindannyian elég hangosan. Körülöttünk mindenki felénk fordult, de nem igazán érdekeltek.
-          Meg van és még jó is lett. Készen vagyunk. – vigyorgott a barátnőm és mindannyian vidáman mentünk tovább.
-          Már csak a meg kell vágni. – fordultam Colin felé – Menni fog?
-          Természetesen. – nevetett és eltette a kamerát.

Visszamentünk a lakásunkba, mivel újra Stockholmban vagyunk, már nem kell szálloda. Később pedig mindannyian elmentünk Mollyért és elindultunk a koncert helyszínére. Már pár rajongó gyülekezett a backstage bejárat előtt. Gondoltam, hogy odajönnek és kérnek pár autogramot Mollytól. De ekkor nagy meglepetésben volt részünk, mivel nem csak a lányhoz mentek oda, hanem hozzánk is. Teljesen megdöbbentünk, hisz sosem adtunk még aláírást. Széles vigyorral bólogattam és a kezembe vettem a fehér papírt és a fekete alkoholos filcet. Molly elismerően nézett ránk és felénk kacsintott. Egy pár közös kép után pedig végre bejuthattunk a színpad mögé. Nagyon boldog voltam. A többiek arcán is hatalmas boldogságot kifejező mosoly volt.
-          Ti is érzitek ez a boldogságot?- néztem körbe – Annyira jól esik, hogy hozzánk is odajöttek.
-          Bizony. Megismertek minket. – helyeselt Nicole. Mind levakarhatatlan mosollyal indultunk átöltözni.

A boldogságom pár perccel később szomorúságba ment át, mivel belegondoltam, hogy ez lesz az utolsó állomás a Rollercoaster turnéval. Kimondhatatlanul hiányozni fog. Életem első legnagyobb kihívása és kalandja ma este véget ér. Már a gondolatba is beleborzongok és a szívem összeszorul. Az idegeim megfeszültek, de próbáltam magam lenyugtatni. Új célokat fogok majd keresni, amivel közelebb kerülhetek az álmaimhoz, mert ez csak az első lépés volt. Ma lezárul egy fejezet, de holnap új kezdődik. Ki tudja, mit hoz még a jövő.
Mindjárt kezdünk, így odamentem a többiekhez, akik arcán szintén hasonló érzéseket láttam. Mindenkinek hiányozni fog a sok utazás, a zene és még a fárasztó esték, valamint a sikítozó rajongók. Most is nagyon hangosak voltak, mikor kimentünk a színpadra. Talán a leghangosabbak eddig, ami hatalmas adrenalin löketet adott számunkra. Mindent a legnagyobb energia bedobással csináltunk. A leges legjobbat akartuk nyújtani. A táncmozdulatok, Molly hangja, az emelések, mind-mind tökéletesek volt. Mikor végeztünk, mindannyian tele voltunk energiával, meg sem éreztük azt a két órát. Bontottunk egy üveg pezsgőt és koccintottunk. Mindenki vigyorgott és nevetgélt, majd Molly sietett a rajongóihoz, hisz még az autogramosztás vissza volt.
Mi elbúcsúztunk tőle és hazamentünk pihenni. Ma este már nem mentünk sehova sem ünnepelni, hiszen holnap Eric tengerparti nyaralójába vagyunk hivatalosak egy kis bulizásra. Már várjuk, hisz svéd tengerparton még nem voltunk Samantával. Teljesen izgatottak vagyunk. Persze azért is, mert kíváncsiak vagyunk Eric véleményére a reklámról, a másik ok pedig, hogy ő elutazik és el is akarunk tőle búcsúzni.
Szóval ma este rendkívül hamar lefeküdtünk, mert holnap szörnyen hosszú napunk lesz. Vigyorogva forgolódtam az ágyban, míg el nem aludtam. Az este jól sikerült, aminek nagyon örülök. Megcsináltuk, amiért itt maradtunk és fel is lettünk kérve még egy augusztusi fesztiválfellépésre. Addig pedig ebben a csodálatos országban lehetünk.

2012. november 11., vasárnap

31. fejezet ~ A féltékenység megőrjít

Halihó.:)
Már itt is vagyok a következő résszel. Az előző fejezet hozzászólásaira válaszoltam, a chatben is
.Ez a részt nem lett annyira jó, mint amilyet szerettem volna, de azért remélem elnyeri a tetszéseteket. Mivel ez egy fontos rész, szeretnélek titeket megkérni, hogy mindenképp írjatok nekem valami vélemény félét. Előre is köszönöm!
A rész megmozgatja a történetet, szóval beindítja az eseményeket. Kellemes Olvasást hozzá.:)
Bonie♥


/Samanta/

A mai koncert több szempontból is jól sikerült. Első okból, mert kipihenten kezdtünk neki a hétvége után. A másik pedig az, hogy ott volt Eric is, akire nem is számítottunk. Arra pedig már tényleg senki sem gondolt, hogy meg is hív minket egy kis bulizásra. Ő külföldre megy zenét promotálni, Mollyval pedig a jövő hét folyamán befejezzük a turnézást. Olyan jó lesz ezt velük megünnepelni a tengerparton. Annyira várom már, hogy azt ki nem lehet mondani.
Gondolataim közben már készen is voltam a zuhanyzással és gyorsan átöltöztem. Majd kimentem Jane-hez a konyhába, ahol szendvicset készítettünk, mert nem volt kedvünk már lemenni a nagy, zajos étkezőbe. Mikor elkészültünk visszamentünk a nappaliba és a kanapén ülve beszélgettünk, közben megvacsoráztunk. Elbeszélgettünk arról, hogy milyen jó, hogy itt volt Eric és együtt fogunk bulizni. Nem sokáig volt jó a téma, mert sajnos szóba került más is ennek kapcsán.
-          A tegnapi után kijár nekik a mosolygás. – válaszoltam barátnőmnek, örült, hogy mosolyogni látta Mollyékat.
-          Mert? – nézett meglepetten.
-          Nem is hallottad, amit Molly mondott reggel a buszon? – én is meglepődtem, mert azt hittem tudja.
-          Nem, zenét hallgattam leginkább.
-          Hát az újság, amit mi ugye nem láttunk, lehozott egy cikket a szakításról, hogy teljes haragban váltak el és féltékenyek voltak egymásra. – mondtam el a tényeket és erre összehúzta a szemöldökét.
-          Hogy? – nézett zavartan rám.
-          Mi baj van. Semmi nem történt, mert az ügyet rendezték. – mosolyogtam furcsán rá, nem értem miért kell ezen annyira kiborulni, ők megoldották.
-          Most nem is igazán ezen akadtam ki. Hanem azon, hogy Colin olvasta azt a rohadt újságot és nem szólt volna. Tudom nem olyan fontos mit ír egy napilap, de azért akkor is…Szólhatott volna. Az is érdekes, hogy nem volt meg az a magazin. Beszélnem kell vele! – magyarázta mérgesen és a tányérját letette a kanapé melletti kis asztalra.

Először nem értettem, de mikor végigmondta nálam is kitisztult a kép. Elhiszem, hogy nem fontos, de azért ez már tényleg furcsa, hogy az egészet szó nélkül hagyva, Colin átsiklott az ügy felett. Nem értem. Mondjuk, lehet Jane is túlreagálja, habár tény a tegnapi újság sehol sem volt. Gondolataim Jane törte meg, aki eddig magában gondolkozott.
-          Átmegyek Colinhoz, meg szeretném beszélni vele az ügyet. Mindjárt jövök. – állt fel és mit sem törődve azzal, hogy pizsamában van elindult.
Ajaj, nem volt túl vidám. Megértem, valamit eltitkolt előle a barátja, ami nem esett neki jól. Nekem sem esne jól, bár tudnám Colin miért tette.

/Jane/

Hirtelen kiakadtam, az agyam kattogni kezdett és úgy éreztem ezt az ügyet meg kell beszélnem Colinnal. Kicsit lehiggadva pár percnyi gondolkozás után felpattantam a kanapéról. Mondtam Samantának, hogy átmegyek Colinhoz. Úgy ahogy voltam kisiettem a folyosóra és átcsörtettem Colin szobájáig. Mély levegővétel után bekopogtam és vártam, amíg kinyitja. Nem tartott sokáig, de számomra mégis rengeteg idő volt.
-          Hát te mi járatban? – engedett be, közben beljebb jöttem és kikapcsolta a tv-t. Próbáltam megfogalmazni a mondandóm.
-          Igazából, beszélni szeretnék veled. – állapodtam meg ennél a higgadt verziónál.
-          Miről van szó? – komolyodott el ő is, majd nekitámasztotta magát a falnak.
-          Emlékszel még reggel kérdeztelek az újságról. – mondtam a szemébe nézve, de ő rögtön lesütötte a sajátját, ezt beleegyezésnek vehetem. Sőt ebből rájöttem, hogy valami nincs rendben. – Egyszóval Molly elmondta Samnek, mi is volt abban a bizonyos újságban, amit te olvastál. Miért nem mondtad el?
-          Mert, - vett nagy levegőt és felnézett – nem akartam, hogy mindig róluk beszéljünk.
-          Tudom, hogy nem igazán bírod Ericet, meg fordítva sem, de ez rosszul esett. Konkrétan eltitkoltad. Akkor az újságot is direkt raktad el? – én már összeszorult szívvel nézetem, ő pedig ismételten lehajtotta a fejét.
-          Igen. Csak annyi különbséggel, hogy nem a polcra tettem, hanem kidobtam.
-          Mi? Akkor reggel konkrétan a szemembe hazudtál? – néztem ledöbbenve és szomorúan felé, nehezen nyeltem – Miért tetted ezt?
-          Ne haragudj. Csak nem akartam, hogy mindig róluk legyen szó. Nem akartam, hogy egy pletyka miatt kiakadj. – magyarázta, majd kicsit indulatosabban folytatta – És igen, nem nagyon bírjuk egymást Erickel. Ne kérdezd miért, az elejétől meg van köztünk az ellentét.
-          Elhiszem, hogy jót akartál, de be is csaptál… - meredtem magam elé, gondolkoztam, de nem bírtam összeszedni a gondolataim.
-          Tényleg ne haragudj. Többet nem fordul elő. – nézett bűnbánóan, látszott, hogy tényleg megbánta.
-          Ígérd meg, hogy nem lesz többet ilyen és mindent elmondasz! Cserébe én sem akadok fenn ilyen kis dolgokon. – ajánlottam fel végül pár perc hallgatás után.

Erre csak rábólintott és megölelt. Ezt most nem viszonoztam, mert túl friss volt a dolog, másrészt már fáradt voltam és menni akartam. Elköszöntem és már ott sem voltam, a szobánk felé siettem. Tömören mindent elmeséltem barátnőmnek, de fáradt voltam ezért gyorsan lefeküdtem utána.

/Eric/

Reggel összeszedtem magam, majd beültem a kocsimba és elmentem egy közeli kis étterembe. Már tegnap este eldöntöttem, hogy mivel Londonba utazom és Molly is végez a turnéjával, plusz lesz még mit ünnepelni azon a héten, én szervezek egy kis bulit. A családom nyaralójánál fogom tartani a Balti tenger partján. A legtöbben még nem voltak ott szerintem és mi sem még az idei nyáron. Ezért gondoltam elmegyek a mai koncertre, megnézem őket, valamit meg is hívom a csapatot.

Beléptem az étterembe és meglepődtem, mivel egy ismerős szőke hajú lányt találtam magammal szemben. Eléggé elmélyült a gondolataiban, nem is vett észre. Így odasétáltam az asztalához és leültem vele szembe. Hirtelen felkapta a fejét és széles vigyorra húzta a száját.
-          Megijesztettél. Hát te? – nézett furán rám Tamy és próbált lehiggadni.
-          Reggelizni jöttem és megláttalak, gondoltam leülök melléd. – magyaráztam bolondosan mutogatva, ő pedig csak elnevette magát – És te mi járatban egy étteremben?
-          Hát, kérem szépen én energiát gyűjtök a mai napomhoz, ami nem áll másból mint egy kisgyerek felügyeletéről. – nevetett még mindig utánozva engem.
-          Kit bíztak rád? – vigyorogtam, elképzeltem, ahogy a kisgyerek megdobálja valamivel.
-          Az unokatesóm kislányát, de elég hiperaktív, úgyhogy hosszú napnak nézek elébe. Már előre félek. Te épp mire gyűjtöd az energiát?
-          Jaj, már azt hitten valami rossz kisfiúra fogsz vigyázni. Igazából azon gondolkoztam, hogy elmegyek Molly koncertjére. Szeretnék ott lenni és támogatni. – meg persze megszokás is beszél belőlem.
-          Értem, jól teszed. Viszont én megyek, mert késésben vagyok. – nézett a falon lógó órára – Majd beszélünk még. 

Kisétált az étteremből én pedig folytattam a reggelim, ami már idő közben elment volna ebédnek is. Mikor végeztem kocsiba ültem és meg sem álltam Orsaig. Leparkoltam egy nyugis helyen a kocsit és a fejemre tettem a kapucnim. Nem szeretném, ha a mai este velem lennének elfoglalva. Kezdés előtt helyet foglaltam az első sorban. Percekig vártam a közönség többi tagjával, amikor végre elindult a zene és a kis táncos csapat kijött. Úgy néztek rám, mint aki szellemet lát. Én ezen magamban jól mulattam, de hamar túlléptek a sokkon. Majd kijött Molly is, szintén meglepődött és elmosolyodott. Látszott rajta, hogy felvidítja a társaságom, aminek nagyon örültem. Az előadás, mint mindig tökéletes volt. Mindenki a maximumot hozta ki magából.
A koncert végén hátramentem a szokásos helyre. Mivel mindenki ismert nem volt nehéz most sem bejutnom. Mindenki vigyorogva fordult felém, Molly pedig többször is átölelt. Igen, vége, de attól még nehéz elfelejteni több mint négy évet. Kibontakozva az ölelésből elmondtam miért is vagyok itt. A csapat összes tagja beleegyezett a kis bulizásba, az énekesnővel együtt. Úgy érzem nagyon jó buli lesz!

3 nappal később

Az elmúlt napokban nem találkoztam szinte senkivel, csak a producerekkel és J-Sonnal. Szervezkedtem az új dalommal kapcsolatban, amit a hét folyamán még fel is fogok énekelni. Persze a megírása hirtelen pattant ki a fejemből, így mindenkit sikerült ráállítani a tervemre. Mivel egész nap csak a stúdióban voltam a napokban, most kicsit pihenek, otthon, vagyis Alexnél. Amúgy azt elárulom, hogy már beköltözhettem volna a lakásomba, de nem volt rá időm, szóval már csak az angliai utam után költözök.

A mai reggel tök nyugodtan indult, egészen délelőttig, mikor is kaptam egy hívást a TEAM Sandéntől. Mindenki egymás szavába vágva mesélte, hogy délután háromkor nézzem a tv-t, mert lesz a reklám.
-          Még jó hogy ma van, mert nem stúdiózom. – nevettem mikor végre mindenki elhallgatott a vonal másik végén a turnébuszról. Ők ma is koncerteznek, mint előtte is.
-          Azért ma van, mert elkezdődött a táncbajnokságok hete. Mily meglepő egy hétig tart. – kiabálta vidáman Samanta és Nicole egyszerre.
-          Jól van, mindenképpen megnézem és majd ha találkozunk elmondom a véleményem! Zárójelben megjegyzem, tuti pozitívum lesz. – gondoltam naivan.
Miután letették, beszéltem Alex-el és mivel ő is táncos, kíváncsi a végeredményre. Úgy döntöttünk majd együtt megnézzük a reklámot.

Nem volt kedvünk délelőtt unatkozni, ezért elhatároztuk, hogy elmegyünk edzeni és háromra visszajövünk. Összepakoltunk pár edző cuccot egy táskába és már indultunk is. Két és fél óra sport után, megelégedve dőltünk ki a kanapén mikor visszaértünk. Alex még üdítőt is hozott, hogy még kényelmesebb legyen. Bekapcsoltuk a tv-t és vártuk, hogy elkezdődjön. Ez egy fontos reklám mivel a tánchéten minden nap fogják adni a tv-ben. Pillanatokon belül el is kezdődött.

Mindketten hirtelen a falra erősített képernyőre meredtünk, mert hallottuk, hogy elindul a zene. Először eléggé fura fejet vághattam, mivel Colin jelent meg a képernyőn, ahogy odasétál a többiekhez. Már most kezdett idegesíteni a jelenléte. A többiek egy gördeszka pályán ültek Jane, Samanta és Nicole mögöttük még több lány is. Jane lecsúszott a kis emelvényről egyenesen a srác elé. Majd jött egy táncjelenet, ami inkább hip-hop stílusú volt. Nekem nagyon tetszett, mind nagyon ügyesek voltak, de kifejezetten örültem, hogy a lányok Colin ellen versenyeznek. Majd egy épület tetején volt a következő jelenet, már egymás mellett ültek. Aztán ismét táncoltak, de most csak a mi kis csapatunk. Colin egyre jobban zavart, minden képkockán rajta volt. Aztán Jane - nem tudom, hogy hogyan került egy gördeszkára – de elhúzott azon egyenesen Colin karjaiba. Ő körbepörgette a derekánál fogva. Ott szakadt el bennem valami. Úgy éreztem, mintha leforráztak volna, a hideg zuhany pedig csak utána jött. A reklám végén Colin megcsókolta Jane-t.

A végén kikapcsoltam a tv-t és leblokkolva meredtem a sötét képernyőt. Nagyon elegem volt abból a kis hülye gyerekből, de azaz igazság, hogy nem tudtam volna megmondani miért. Lehet még mindig…? Nem tudtam végig gondolni, mert Alex kizökkentett.
-          Hát ez jó lett. Profi tánc és elmond egy történetet, nem egy unalmas tömegreklám. – magyarázta felém fordulva, majd kis szünet után folytatta – Látom, most téged a reklám érdekel a legkevésbé.
-          Mondhatjuk. – válaszoltam halkan és én is felé fordultam.
-          Te féltékeny vagy, ezt már megmondtam. Tegyél már ellene! Ha kell a csaj, szerezd meg. – vigyorgott bátorítóan és a karomba ütött.
-          De ha ő boldog vele…Csak ne kellene mindig végignéznem ezt a reklámot.
-          Figyelj, egy próbát megér. Ha elhódítod tőle, sosem volt az övé. Vagy egy hétig nem kapcsolod be a tv-t. Te döntesz. – magyarázta, így már én is elhittem. Egyértelműen igaza van. Harcolnom kell, ha igazán szeretném, ha velem lenne. Most be is bizonyítottam magamnak, hogy szeretném!
-          Legyen! Ellopom Colintól a szerelmét!

A reklámot erről a videóról mintáztam: