Sziasztok!
Köszönöm az eddigi szavazatokat, látom észre vettétek oldalt a szavazót. Aki esetleg nem figyelte volna, gyorsan kukkantson a chat fölé, és válasszon a válaszok között.:) Minden eddigi szavazatot köszönök.
Ismételten egy kicsit előbb jöttem a fejezettel, de szerintem semmiképpen nem fogjátok megbánni.:) Az előző fejezet kommentjeire válaszoltam már., köszönöm őket. Most tényleg nem szívesen húzom az időt, mivel tudom, hogy izgalmas dolgok várnak rátok. Remélem tetszeni fog.:)
Kellemes olvasást:
Bonie
Köszönöm az eddigi szavazatokat, látom észre vettétek oldalt a szavazót. Aki esetleg nem figyelte volna, gyorsan kukkantson a chat fölé, és válasszon a válaszok között.:) Minden eddigi szavazatot köszönök.
Ismételten egy kicsit előbb jöttem a fejezettel, de szerintem semmiképpen nem fogjátok megbánni.:) Az előző fejezet kommentjeire válaszoltam már., köszönöm őket. Most tényleg nem szívesen húzom az időt, mivel tudom, hogy izgalmas dolgok várnak rátok. Remélem tetszeni fog.:)
Kellemes olvasást:
Bonie
/Eric/
Ismét a kedvenc kis éttermemben
ültem, de nem csak azért, mert éhes vagyok, hanem szerettem volna találkozni
Tamyval. Tanács kellene, mivel tényleg nagyon jól szórakoztunk Jane-nel tegnap
előtt, viszont nem sok minden változott. Most tényleg hiányzik a tanácsa. A pincér csak
járkált fel alá, majd mikor végre ide ért rendeltem. Belekortyoltam a rostos
gyümölcslémbe, mikor valaki megragadott hátulról. Azt hittem ott hagyom a
fogam, mert abban a percben félre nyeltem és köhögni kezdtem. Mondanom sem
kell, hogy az egész étterem minket nézett. Tamy ijedten meredt rám, én meg csak
elnevettem magam, amint kaptam levegőt.
-
Jól vagy? – nézett aggódva, majd ő is
elmosolyodott – Ennyire nem akartalak megijeszteni.
-
Persze..Már kapok levegőt. – viccelődtem.
Az előbbi pincér visszasietett,
megkérdezte minden rendben van-e. Aztán mikor bólintottam, a lány felé fordult
és felvette a rendelését. Kicsit beszélgettünk mindenféléről, majd rátért a
lényegre.
-
Mesélj! – vigyorgott kíváncsian, én meg beletúrtam
a hajamba és elmondtam a tegnap előtt történteket.
-
Az rendben van, hogy elvittem jet-skizni, és
nagyon tetszett neki, de sajnos nem volt olyan, mint ahogyan terveztem. –
magyaráztam, Tamy pedig olykor bólogatva jelezte figyelmét.
-
Akkor most már tényleg beszélj vele. Szerintem
az a legjobb megoldás, mert így sosem lesz semmi a dologból. Legalább megtudja
mit is érzel és rájössz te is hogy hányadán álltok.
-
Igazad van, ezt már nem lehet tovább húzni. –
mosolyogtam rá elszántan – Jut eszembe, lesz ez a Rix-fm fesztivál, amiről
meséltem. Eljössz te is?
-
Köszönöm elfogadom a meghívást. Szeretem az
ilyen fesztiválokat. – nevetett és kedvesen nyugtázta, hogy örül a meghívásnak.
A reggeli közben adott pár
tanácsot, bár sok újat nem igen mondott, igazán jól esett a segítsége. Lassan,
de bőbeszédűen befejeztük a reggelink, aztán elkísértem Tamyt a buszmegállóba.
/Jane/
Furcsán jókedvűen ébredtem,
egyfolytában mosolyogtam, akár csak tegnap. Nem történt még velem ilyen, ez az
érzés semmire nem hasonlít. Egyszerre vagyok boldog és teljesen energikus,
ugyanakkor élénk és vidám. A fejem mindennel tele van, csak úgy zsong. A
gondolataim Colinon jártak, aki egy kicsit távol került tőlem a napokban.
Kevesebbet is találkoztunk, mint amennyit szoktunk, ez kicsit lehangolt. Mik
ezek a hangulatváltozások? Aztán ott volt Samanta, ő bogarat ültetett a
fülembe. Miért kellene választanom? Olyan furának tűnik minden, én
legszívesebben a puha takaróm alatt bújnék meg.
Hirtelen a szívemhez kaptam, mert a csendes szobában megszólalt – nem épp kis hangerővel – a telefonom. Kikecmeregtem az ágyból és a kezembe fogtam az asztalon lévő kis szerkezetet. Elöntött a pír, miközben elolvastam a megjelenő nevet. Helyben vagyunk. Mély levegővel és higgadt hangon vettem fel. Azonban belülről ideges voltam és a torkomban dobogott a szívem. Mióta vált ki belőlem ilyeneket a puszta neve a telefonomon?
Hirtelen a szívemhez kaptam, mert a csendes szobában megszólalt – nem épp kis hangerővel – a telefonom. Kikecmeregtem az ágyból és a kezembe fogtam az asztalon lévő kis szerkezetet. Elöntött a pír, miközben elolvastam a megjelenő nevet. Helyben vagyunk. Mély levegővel és higgadt hangon vettem fel. Azonban belülről ideges voltam és a torkomban dobogott a szívem. Mióta vált ki belőlem ilyeneket a puszta neve a telefonomon?
-
Szia, remélem nem zavarlak. – hallottam vidám
hangját.
-
Szia! Nem, mondd csak nyugodtan. – mosolyogtam.
-
Meg akartam kérdezni nincs-e kedved találkozni
délután? Szeretnék még pár dolgot vásárolni a lakásba. – magyarázott lelkesen
Eric.
-
Most táncpróbára kell, hogy menjek, de utána
elkísérhetlek. – ajánlottam fel bizonytalanul.
-
Rendben, elmegyek érted.
Miután letettük az ágyra dobtam a
telefont, és ahogyan voltam pizsiben kiléptem a szobából. Kicsit meglepődtem,
hisz barátnőm is szintén a pizsamájában ücsörgött a kanapén, de mellette ott
volt Daniel is. Amint kiléptem már abba is hagyták a beszélgetést, mintha
megzavartam volna valamit. Egyikük sem volt éppen túl vidám. Az arckifejezésük
arról árulkodott, hogy kicsit tartanak valamitől. Barátnőm kezében ott volt a
telefonja, amit eléggé szorongatott. Nem bírtam tovább, mert kezdett
kellemetlen lenni a hallgatás.
-
Jó reggelt! Ugye nem zavarok? – néztem egyikről
a másikra tanácstalanul.
-
Nem dehogy is. Csak elgondolkoztunk. – adta meg
a választ Dani, aki kicsit gyorsabban kapcsolt.
-
Akkor jó. – ez nem volt túl meggyőző, de jobb,
ha most nem faggatózom, majd megkérdezem Samtől – Reggeliztetek már?
Az egyértelmű válasz, amit
mindketten egyszerre vágtak rá vigyorogva, hogy nem. Daniel már hozott nekünk
reggelit, csak engem vártak. Gyorsan nekirontottunk a péksüteményeknek, aztán
már rohantunk is felöltözni. Összecsomagolni a próbára a fellépőruháinkat,
amiket tegnap választottunk ki. Kicsit rosszul éreztem magam, mert nem tudtam
megkérdezni, mi volt a baj mikor kimentem. Viszont erre még visszatérek.
Daniel
elvitt minket a táncterembe, majd egy hosszú csókkal búcsúzott Samantától. Bent
találkoztunk a többiekkel, Colinnal pedig öleléssel köszöntöttük egymást, majd
egy gyors csók után már neki is kellett állnunk. A próba viszonylag könnyen
ment, elég gyorsan eltelt. Minden tökéletesen sikerült, egyszóval már készen
állunk Rix-fm.
-
Ez az én csapatom! – csapott a tenyerünkbe
Molly az öltöző előtt. Mi vigyorogva nyugtáztuk, hogy jó csapat vagyunk.
-
Azt hiszem teli találat minden, le fognak
döbbeni. – vigyorgott Nicole, megigazítva a haját.
Elköszöntünk egymástól, aztán
mindenki indult a maga dolgára. Nicole elsietett, Mollyért Danny jött, Sam és
Dani pedig leléptek kajálni. Teljesen kiürült az előtér, már csak én és Colin
voltunk ott. A barátom közelebb jött, majd mosollyal az arcán megállt előttem.
-
Mit csináljunk? – kérdezte, én pedig kicsit
feszengve meredtem rá.
-
Igazából – kezdtem bizonytalanul – megbeszéltük
Eric-kel, hogy segítek neki vásárolni a házba. – végül mondtam ki egy szuszra,
mert jobb, ha tudja.
Itt az arca kicsit eltorzult, a
mosoly pedig lefagyott az arcáról. Kezdett hasonlítani egy forrongó vulkánra,
ami ki készül törni. Lehet nem tévedtem.
-
Nem lehet, hogy mostanában kicsit sokat vagy
ezzel a sráccal? Mintha már a saját lakásodat akarnád berendezni. – fakadt ki
idegesen. Ilyennek még nem láttam.
Hirtelen nem is tudtam mit
válaszolni. Most komolyan ennyire felhúzza magát ezen? Kezdett nekem is kicsit
elég lenni a hangnemből, így felindulásból én is visszavágtam.
-
Tudod mit? Nem, nem lehet! – mondtam, de a
következő mondatnál kicsit felemeltem a hangom, ahogy ő is – Én meg úgy érzem
mintha kicsit eltávolodtunk volna mostanában.
-
Igen, de ez is ki miatt van? – adta ki magából
ingerülten és maga mellett ökölébe szorította a kezét. A hangjában iróniát
véltem felfedezni.
-
Azt hiszed, hogy ez most csak is kizárólag
miatta van? Tudom, hogy sosem bírtad. Nem gondolod, hogy ez valószínűleg más
miatt is bekövetkezhetett volna? – néztem rá kérdőn, de csak behunyta a szemét.
-
Talán, de most ő a téma. És igen, szörnyen
féltékeny vagyok rá. Már a kezdetektől zavart. Sajnos úgy tűnik, hozzá jobban
kötődsz. – fakadt ki teljesen. Itt kezdett bűntudatom lenni, szóval már
összefacsart szívvel, könnyeket visszafojtva néztem a szemébe. Nem bírtam
tovább tagadni.
-
Mondok valamit, de figyelj! – most elmondom neki
az érzéseim, végig fog hallgatni – Mikor Londonban voltunk, történt valami – csuklott
el a hangom, de összeszedem magam és folytattam, álltam a tekintetét – Volt
köztünk egy csók, amit csakis miattad tagadtam le és egy hibának véltem.
Megbántam.
Itt már nem bírtam tovább
legördült egy könnycsepp az arcomon, a torkomban dobogó szívemmel, ami ki akart
ugrani a helyéről. Vártam valami reakciót, miközben alakját pásztáztam a
tekintetemmel.
-
Gondolhattam volna, hogy ez lesz az utazás vége,
de én naiv voltam. – túrt bele a hajába idegesen. Aztán már válaszra nyitotta a
száját, hogy folytassa, de beleszóltam.
-
Jobb lenne, ha ez most itt abbahagynánk! –
ráncoltam össze a szemöldököm szipogva, viszont én sem tudtam folytatni, mivel
ő vágott közbe.
-
Jobb lenne! – szinte kiabált, én pedig
megsemmisülve néztem a szemébe. Csalódtam benne.
Tény, hogy ebben mind szerepet
játszhat Eric, de nincs rá garancia, hogy nem történt volna meg. Akár mással,
vagy más dolog miatt. Szapora lélegzetvétellel figyeltem Colint, aki csak
felkapta az edzőtáskáját, majd kiviharzott. Idegesen követtem az ajtóig, ám ott
megtorpantam. Eric ott állt az autójánál és valószínűleg engem várt. Colin
pedig felé vette az irányt, én pedig lélegzet visszafojtva támaszkodtam a
falnak. Eric meglepetten nézett a srácra, aki felindulva megállt előtte. A keze
ismét ökölben volt maga mellett, de végül csak ennyit bökött oda:
-
Remélem most boldog vagy! – a vele szemben álló
srác nem értett semmit.
-
Azt hiszem. – mosolygott furán, aztán Colin után
meredt, aki dühösen elviharzott ezen a kijelentésen.
Colin beszállt a saját kocsijába,
sietősen elhajtott. Most csalódtam benne a legnagyobbat. A viselkedése volt az,
ami kicsit sem megszokott. Higgadt embernek ismertem, hát most megmutatta a
foga fehérjét. Rendben nem bírja Ericet, nem örült, annak a csóknak, de én csak
normálisan közelítettem felé. Már azon felháborodott, rögtön az elején.
Amint ezek végigfutottak az agyamon másodpercek alatt, a csalódottsággal kevert fájdalom mardosott. A falnak dőlve sírtam, a könnyeim csak úgy áztatták a ruhámat. Annyit láttam, hogy amikor Colin elment, Eric visszafordult és észrevett. Rémülten nézett felém, nem teljesen értette a dolgokat. Odasietett mellém, én addigra pedig még mindig a falnak dőlve csúsztam le a földre. A fiú csak a hatalmas barna, aggódó tekintetével kémlelt, és leguggolt velem szembe. Szörnyen éreztem magam, levegőt kicsit kapkodva vettem. Ő megtámasztotta az egyik kezét a földön, a másikat pedig a térdemre tette. Amikor hozzám ért, kicsit megnyugodtam, hogy ott van valaki mellettem.
Amint ezek végigfutottak az agyamon másodpercek alatt, a csalódottsággal kevert fájdalom mardosott. A falnak dőlve sírtam, a könnyeim csak úgy áztatták a ruhámat. Annyit láttam, hogy amikor Colin elment, Eric visszafordult és észrevett. Rémülten nézett felém, nem teljesen értette a dolgokat. Odasietett mellém, én addigra pedig még mindig a falnak dőlve csúsztam le a földre. A fiú csak a hatalmas barna, aggódó tekintetével kémlelt, és leguggolt velem szembe. Szörnyen éreztem magam, levegőt kicsit kapkodva vettem. Ő megtámasztotta az egyik kezét a földön, a másikat pedig a térdemre tette. Amikor hozzám ért, kicsit megnyugodtam, hogy ott van valaki mellettem.
-
Most jobb ötlet elfelejteni a vásárlást. –
mosolygott kedvesen, mire én sem bírtam megállni. Ez tartott körülbelül két
másodpercig, egyszerűen nem ment most tovább.
A szememet kezdtem törölgetni
zavaromban. Eric elengedte a térdem és inkább ő is átült mellém a falnak
támaszkodva. Tolerálta, hogy nincs kedvem beszélni, ott volt velem, pedig
faképnél is hagyhatott volna. Pár perc csend után, még mindig a járdán a
táncstúdió falának dőlve ültünk. Kicsit kezdtem megnyugodni, ezért már képes
voltam Eric felé fordulni.
-
Elmondtam neki. – töröltem meg még egyszer a
szemem, a hangom pedig erőtlennek tűnt.
-
Oh – rögtön rájött mire céloztam – Hát gondolom
nem örült neki. Mégis hogy jutottatok idáig? Mi történt?
-
Igazából mondtam, hogy segítek neked vásárolni
délután, – vettem egy mély lélegzetet – aztán kiakadt, miattad, meg hogy sok
időt töltünk együtt. Majd mindketten emelt hangerővel veszekedtünk, aztán már
el is mondtam neki. Teljesen összevesztünk. Én pedig csalódtam. – hadartam
össze-vissza.
Úgy tűnt a srác megértette, hisz
bólintott. Pár másodpercig ismét csend volt, majd hatalmas mosoly keretében
megszólalt.
-
Annyira bolond. – tartott szünetet, én pedig
értetlenül néztem rá. Nem boncolgatta tovább ezt a témát – Gyere, kelj fel a
földről, menjünk valami nyugodtabb helyre.
Teljesen összezavarva és
értetlenül meredtem rá, amíg ő feltápászkodott a faltól. Felém nyújtotta a
karját, hogy felsegítsen. Én elfogadtam jobbosát, aztán felhúzott.