Sziasztok!
Már nagyon vártátok a folytatást és remélem nem okozom vele csalódást. Az előző kommentekre válaszoltam már. Elég hosszú lett ez a rész is, mivel ez az évadzáró előtti rész. Sokat gondolkoztam, hogy osszam fel, végül így oldottam meg. Remélem tényleg elnyeri a tetszéseteket és nem csalódtok bennem.:)
Szerintem a történt dolgokra senki sem gondolt volna, de ha igen akkor jól gondoltátok.:) Nem húzom az időtöket, kellemes olvasást kívánok.
Bonie.♥
Már nagyon vártátok a folytatást és remélem nem okozom vele csalódást. Az előző kommentekre válaszoltam már. Elég hosszú lett ez a rész is, mivel ez az évadzáró előtti rész. Sokat gondolkoztam, hogy osszam fel, végül így oldottam meg. Remélem tényleg elnyeri a tetszéseteket és nem csalódtok bennem.:)
Szerintem a történt dolgokra senki sem gondolt volna, de ha igen akkor jól gondoltátok.:) Nem húzom az időtöket, kellemes olvasást kívánok.
Bonie.♥
/Eric/
Mikor a színpadon voltam,
reméltem, hogy a futár már megérkezett a virágcsokorral és át is adta neki.
Ezért elég feszült voltam, féltem, hogy elrontom a szöveget vagy a
koreográfiát. Szerencsére ennyire nem hagytam el magam, így odafigyeltem. A
szám lement, én pedig kicsit megnyugodtam. Csak egy kicsit. Mivel már
konferálták is fel a következő dalt, a Marchingot. Ennél a résznél lettem csak
igazán ideges, miközben Jane-t kezdtem keresni a hatalmas tömegben. Néztem
hátul, majd oldalt, de nem találtam. Kezdtem kétségbe esni, végül lenéztem az
első sorra is, hátha oda tudott tolakodni. Nagy megkönnyebbülésemre megláttam,
ami egyben azt is jelentette, hogy érez valamit irántam, vagy legalábbis
megértette az üzenetem. Boldogan kezdtem bele a dal első versszakába, ezzel egy
időben a tekintetét kezdtem pásztázni. Sajnos nem énekelhettem csak neki ebben
a pillanatban, mert rengeteg rajongóm itt volt, így körbejártam a színpadot, de
lopva mindig visszapillantottam rá. Mikor véget ért ez a dal, hatalmas
önfeledt boldogságot éreztem a mellkasomban. Jane, már elindult Samanta
társaságában felkészülni, hisz nemsoká ők következnek.
Én a csapatommal, azaz a két dilis táncosaimmal meghajoltunk és átadtuk a terepet az utánunk következő zenekarnak. Lesétáltunk a lépcsőn és már útban is voltunk az öltöző felé. A haverjaim csak mögöttem nevetgéltek, én pedig széles vigyorral sétáltam az épület felé.
Én a csapatommal, azaz a két dilis táncosaimmal meghajoltunk és átadtuk a terepet az utánunk következő zenekarnak. Lesétáltunk a lépcsőn és már útban is voltunk az öltöző felé. A haverjaim csak mögöttem nevetgéltek, én pedig széles vigyorral sétáltam az épület felé.
-
Ott volt Jane. – sietett mellém Alex vidáman.
-
Láttam. – nevettem rajta, nem vagyok ám vak.
-
Jó értem, de most mi a terved? – kérdezősködött
tovább, míg nem Edin is beért minket.
-
Még meglátjuk. Foglalkozzatok kicsit a magatok
dolgával. Én elmegyek átöltözni és megnézem őket. Ők a következők. – adtam meg
a szerintem kielégítő választ.
Úgy tűnt mindketten felfogták.
Hátramentünk az öltözőkhöz. Miért mi kaptuk a legeldugottabbat? Mindegy,
átöltöztünk, ők pedig elhúztak. Az asztalon álló ásványvizes palackért nyúltam,
mert szinte porzott a torkom már. A felét el is tüntettem, aztán gondoltam
indulok is, már biztosan Mollyék jönnek. A terveim azonban meghiúsulni látszottak.
Ugyanis amikor megfordultam, pont kopogásra lettem figyelmes. Gyorsan az ajtó
elé léptem, és kitártam azt. Tamy széles mosolyával találtam szemben magamat,
amitől én is vigyorogni kezdtem. Mutattam, hogy jöjjön beljebb, de most épp nem
igazán volt alkalmas. Nem szerettem volna faképnél sem hagyni, hisz én hívtam
meg ide.
-
Hogy tetszett az előadás? – emeltem meg kicsit a
szemöldököm.
-
Nekem nagyon is elnyerte a tetszésemet. –
nevetett, aztán folytatta – Látszott, hogy a Marching alatt ott volt a
közönségben.
-
Igen, nem tudod ez mekkora megkönnyebbülés.
Remek tanácsot adtál nekem. Köszönöm! – kezdtem áradozni, de hallottam kintről
a hangszórókból, hogy Molly énekel, ez pedig azt jelenti, hogy már ők vannak a
színpadon.
Pár pillanat hallgatás után, míg
Molly gyönyörű hangját hallgattam, Tamy beleszólt. Kedvesen mosolygósan, ahogy
mindig is szokott a higgadt csendes hangján.
-
Tudod Eric, mikor megismertelek, akkor csak egy
rajongó voltam, de aztán egyre többször találkoztunk és összebarátkoztunk.
Minél jobban megismertelek, annál többet kezdtél jelenteni. Nem csak egy énekes
voltál, hanem egy nagyon jó barát, akinek én segíthetek. Ez nagyon jól esett és
most őszintén örülök a sikerednek. Főleg, hogy én segíthettem elérni a célod. –
magyarázta lassan, higgadtan, nem éppen értettem mire is akar kilyukadni ezzel
– Nem gondoltam volna, hogy ilyen jóban leszek veled. Azt hittem, az lesz az
első és utolsó találkozásunk mikor először összefutottunk a kis étteremben.
Utána pedig szinte minden reggel együtt reggeliztünk. Sokat megtudtunk a másik
életéről. Rájöttem, hogy te is olyan ember vagy, mint bárki más. Talán ezt tett
olyan szimpatikussá.
Nagyon kedves és aranyos, az hogy
nekem ezt most elmondja, ugyanakkor nem értem miért teszi mindezt. Nekem is
nagyon szimpatikus és én sem gondoltam volna, hogy ennyi mindent megosztok
vele. Főleg azt nem, hogy ilyen jó tanácsokat kaphatok. Ha nem lenne Tamy,
talán nem tartanék még mindig sehol. Viszont ez az időpont nem éppen alkalmas
arra, hogy lelkizzünk. Szeretném megnézni Jane-t és vele együtt a többieket.
Már rég ott lehetnék, de őt sem hagyhatom itt.
-
Értem, nagyon örülök neki, hogy ilyen jól
összebarátkoztunk. Ugyanakkor nem értem miért is mondod el ezt most nekem. –
muszáj volt valahogy reagálnom, nem bírtam már a szótlanságom.
-
Igazából csak azért mondom, mert úgy érzem meg
kell tudnod, hogy fontos vagy nekem. Meg persze a barátságunk is. Úgy érzem
mintha már ezer éve ismernénk egymást. – nagyon jó érzés volt ezt hallani,
közben a lány szeme csillogott, talán a könnyektől, de nem vagyok benne biztos.
Mély lélegzettel, de ugyan még
mindig értetlenül bólintottam egy határozottat. Közelebb léptem és
megsimogattam a vállát. Már nem hallottam semmit, csak kintről jött a
műsorvezetők hangja. Tamy beleborult a nyakamba, és szorosan megölelt.
Mosolyogva viszonoztam azt, majd elengedtem. Az ő keze még mindig a vállamon
pihent, közben pedig a szemembe nézett. Hirtelen ajkait éreztem a sajátjaimon,
megcsókolt. Miért? Egyáltalán nem értem. Ennek nem kellene így lennie,
egyáltalán nem!
Mire reagáltam és eltoltam magamtól, ugyanis nem viszonoztam ezt a csókot, addigra egy ajtócsapódást is hallottam. A lendülettől ismét kicsapódott ajtó láttatta, hogy Jane alakja távolodik kifelé a folyosón. Csak idegesen beletúrtam a hajamba, megpördültem a tengelyem körül.
Mire reagáltam és eltoltam magamtól, ugyanis nem viszonoztam ezt a csókot, addigra egy ajtócsapódást is hallottam. A lendülettől ismét kicsapódott ajtó láttatta, hogy Jane alakja távolodik kifelé a folyosón. Csak idegesen beletúrtam a hajamba, megpördültem a tengelyem körül.
-
A francba! – ráncoltam a szemöldököm Tamy felé,
most haragudtam rá. Miért tette ezt? Hogy lehettem ilyen figyelmetlen, miért
bíztam ennyire feltétel nélkül? Elszúrtam mindent, amit sikerült elérnem.
-
Eric – kezdte halkan, ugyanakkor kétségbeesve és
megbánó tekintettel – Nem akartam…
Nem folytatta, ugyanis látta
rajtam, hogy ez most nem érdekel. Lehajtotta a fejét, én pedig hirtelen
megindultam Jane után. Nekiálltam kifelé sietni, majd csak a lépteit hallottam
magam mögött, hogy követ.
A folyosó szörnyen hosszúnak tűnt,
amin az imént Jane eltűnt. Kétségbeestem, mert nem szerettem volna egy hülyeség
miatt elveszíteni. Ugyanakkor kezdtem megbánni, hogy haragszom Tamy-ra, én
viselkedtem túlzottan közvetlenül. Csak a pillanat hevében tette ő is mindezt,
legalább is ezzel próbálom nyugtatni magam.
Amint kiértem a napsütésbe, azonnal keresni kezdtem, merre mehetett. Háromszor körbejártam a fesztivál egész helyszínét. Végül megállapodott a tekintetem, rajta és Samantán. Megindultam feléjük és reméltem megérti az egész szituációt. Ugyanakkor azt is, hogy nem jön utánam most Tamy. Nem így lett.
Amint kiértem a napsütésbe, azonnal keresni kezdtem, merre mehetett. Háromszor körbejártam a fesztivál egész helyszínét. Végül megállapodott a tekintetem, rajta és Samantán. Megindultam feléjük és reméltem megérti az egész szituációt. Ugyanakkor azt is, hogy nem jön utánam most Tamy. Nem így lett.
/Jane/
A szívem kezdett kiszakadni a
helyéről, a sírás annyira fojtogatott, mint még soha. Legszívesebben üvöltöttem
volna. Rájöttem, hogy azért tudtam Colint könnyen elengedni, mert valahogy nem
illettünk össze. Eric pedig, aki iránt mindig is mintha éreztem volna valamit,
rosszabb volt, százszor rosszabb. Mintha a mellkasomra tettek volna több tonna
követ. Fájt. Méghozzá szörnyen. Most jövök rá minderre mikor elvesztem?
Hatalmas könnycseppek patakzottak végig az előbb még boldog arcomon. Miért
hittem azt, hogy én vagyok az, aki érdekli. Túl sokat képzeltem a virág mögé,
ami egy egyszerű kedves gesztus lehetett.
Mikor már abbahagytam a futást, amitől fulladoztam a sírás miatt, akkor Samet kereste a tekintetem. Szerencsére hamar megtalálta, ő is észrevett engem. Kétségbeesve meredt rám, majd odasietett hozzám. Tudtam, hogy elfolyt a sminkem, így próbáltam törölgetni, ugyanakkor mindenekelőtt megnyugodni. Átölelt, majd pedig felhúzott szemöldökét láttam magam előtt. Elhatároztam, hogy visszafogom, magam, így pillanatok alatt sikerült kicsit megerősödnöm. Nagy levegőt véve néztem a szemébe, meg sem kellett szólalnia, elmondtam.
Mikor már abbahagytam a futást, amitől fulladoztam a sírás miatt, akkor Samet kereste a tekintetem. Szerencsére hamar megtalálta, ő is észrevett engem. Kétségbeesve meredt rám, majd odasietett hozzám. Tudtam, hogy elfolyt a sminkem, így próbáltam törölgetni, ugyanakkor mindenekelőtt megnyugodni. Átölelt, majd pedig felhúzott szemöldökét láttam magam előtt. Elhatároztam, hogy visszafogom, magam, így pillanatok alatt sikerült kicsit megerősödnöm. Nagy levegőt véve néztem a szemébe, meg sem kellett szólalnia, elmondtam.
-
Hiába reménykedtem. Ez nem azt jelentette, amit
mi beleképzeltünk. – kezdtem határozottan.
-
Nem értem mire célzol. – várta, hogy
elmagyarázzam.
-
Félreértettünk valamit, mivel az előbb láttam
egy szőke lánnyal csókolózni. – arca teljesen ledöbbent.
-
Hát ez nem hiszem el, Eric nem olyan. –
magyarázkodott helyette is, de hiába, nem érdekel már vele kapcsolatban semmi.
-
Jobb, ha elhiszed. A két szememmel láttam.
Samanta nem hitt nekem és gondolkozott
valami épeszű magyarázaton. Megvártam, hisz belül igenis szerettem volna
magyarázatot. Kívülről pedig próbáltam összeszedettnek tűnni, a vörös szemeim
ellenére. Barátnőmet kémleltem, az arca egyszer csak eltorzult, szemöldöke
összeszaladt. Hirtelen a fejemet abba az irányba fordítottam. Nem hiszem el,
van képe idejönni azzal a lánnyal. Olyan szépen mutat Eric mellett, magas,
szőke és csinos. Nehéz beismernem, de elviselhetetlenül fájt látni. Ugyanakkor
erős maradtam, míg mellénk értek. Samanta nem mondott semmit, csak tágra nyílt
szemmel figyelte az eseményeket.
-
Jane! – szólt szinte kétségbeesve – Amit láttál
az, nem az volt, aminek látszott.
-
Nem értem miért magyarázkodsz. Nincs közöm
ahhoz, hogy kivel mit csinálsz. – próbáltam hűvösen felé bökni, nem épp úgy
sikerült.
-
Amit írtam, az mind igaz és szerettem volna
veled beszélni. Te sírtál? – nézett a szemembe, nehéz volt visszafogni, de
előttük nem akartam.
-
Nem. És azt sem értem mit akartál beszélni. Én
kérek bocsánatot, hisz megzavartalak titeket. – Eric szomorú arccal meredt rám,
nem értem mit vár. A lány lehajtott fejjel állt mögötte, komolyan előtte
beszéljük meg?
-
Nem volt mit megzavarnod, én veled és csakis
veled akartam beszélni. – próbálkozott, én pedig a fejem rázva fordítottam neki
hátat, majd Samantával elsétáltunk.
Nagyon nehéz volt, de nem akartam
ennél is kényelmetlenebb helyzetbe kerülni, a lányt meg pláne nem. Alig tettünk
pár lépést, a mellkasomon szorítást éreztem a súlyok alatt. Csak arra vágytam,
hogy egyedül lehessek. Egy pillanatra visszanéztem, Eric lehajtott fejjel leült
a földre. Hirtelen pedig a szőke lány keze volt a hátamon. Kedvesen és melegen
belenézett kék tekintetével az enyémbe. Már teljesen zavaros volt az egész, nem
értettem egy kukkot sem.
-
Csak, hogy utolértelek! – vett hatalmas
lélegzetet – Én tehetek róla, szörnyű vagyok! Megbántam…
-
Dehogy is, nem te tehetsz… - nem tudtam
befejezni, a szavamba vágott, én pedig kérdőn néztem rá.
-
Igen is én. Figyelj, én csak Eric barátja vagyok,
azaz ezek után nem tudom minek nevezzem magam. Hidd el, nagyon szeret téged,
rengeteget mesélt rólad, sőt még tanácsot is kért. Annyira eszméletlenül boldog
volt, amikor ott voltál a közönségben és hallgattad a neked írt dalát. Ő
meghívott, hogy megköszönje a segítségem és bemutasson. Erre én ilyn szörnyen
tökreteszek mindent. Szánalmas vagyok, én csókoltam meg Ericet. – nem tudtam
megszólalni. Mellettem Sam szinte tátott szájjal állt.
-
Most komoly? – éreztem, ahogy leomlik minden
hirtelen a szívemről.
-
Sajnos igen. Nem ismerek magamra. Nem szerettem
volna ilyen bunkó módon elérni semmit. Hülye voltam egy pillanatig. Ne
haragudj. – kért elnézést még mindig a szemembe nézve.
Éreztem, hogy őszinte, amit mondd.
Önkéntelenül is elmosolyodtam, aztán hirtelen a nyakába ugrottam. A
megkönnyebbülés eluralkodott a testemen, az előbbi önmagamhoz képest
száznyolcvan fokos fordulatot vettem.
-
Köszönöm, hogy elmondtad… - meg akartam
szólítani, de rájöttem, hogy nem tudom, hogyan hívják.
-
Tamy. – segített ki, kedvesen. Volt benne annyi,
hogy oda állt elém, ezt mindig is tisztelni fogom – Nincs mit. Remélem meg
tudsz bocsátani.
Csak bólintottam egyet
határozottan és kibontakoztam az ölelésből. Sam is mosolygott már, mint a
vadalma.
-
Na menj! – bökött Tamy a távolban lévő földön
gubbasztó srác felé.
Vigyorogva odasettenkedtem mögé, a
legnagyobb csendben. Meg sem hallott, ami pont jól jött, hirtelen ráugrottam a
hátára, így leestünk a földre. Ő csak egy pillanatra szeppent meg.
-
Elmondta? – nézett kérdőn felém, miközben
felállt, aztán segített nekem is.
-
El.
Hosszasan megöleltem,
talán életemben legelőször, közben beszívtam az illatát. Nem tudom meddig állhattunk
ott, de nem is érdekelt. Olyan jó volt magamhoz szorítani, még soha ehhez
foghatót nem éreztem a gyomromban. A szívem majd kiugrott a helyéről, a vigyorgás
pedig nem akart abba maradni.
-
Gyere, elmegyünk valahova, ahol mindent meg tudunk
beszélni nyugodtan. – ajánlotta fel, nekem pedig tetszett az ötlet.
Szóltunk Saméknek, hogy menjenek
nyugodtan, ha úgy látják, én Eric-kel leszek. Megértették, majd az említett sráccal
elindultunk a kocsija felé. Azonnal be is szálltunk, én pedig be voltam sózva,
fogalmam sem volt hova visz. Eric a tekintetét az útra szegezte, koncentrált.
-
Tudod, mi lenne, ha a délután egy bizonyos
részét elfelejtenénk, hogy ne kelljen magyarázkodni? – kérdezősködött aranyosan
néha rám pillantva.
-
Rendben, ugyanis beszéltem Tamyval. El van
felejtve. A csokor azonban nincs. Olyan aranyos vagy. – pirultam kicsit meg,
majd láttam, hogy ő is.
-
Örülök neki, amikor írtam a Marchingot rád
gondoltam, te pedig ott voltál Colin mellett. – mesélte – Most pedig itt velem.
-
Fejezd be, ha nem egy paradicsommal akarsz
mutatkozni. – nevettem a délutáni napfényben, ami bevilágított az autóba.
-
Most mondjam azt, hogy te paradicsomként is
csodálatos vagy? – nem hiszem el, direkt csinálja.
Nem válaszoltam, csak mosolyogva
néztem ki a fejemből. Hirtelen a főútról kikanyarodtunk egy földútra. Jobbnak
találtam, ha nem kérdezek semmit. Pár percig mentünk befelé az úton, majd Eric
egy fa tövében, ami árnyékot adott leparkolt. Először nem hittem a szememnek,
miközben kiszálltam, meg kellett kérdeznem:
-
Hová hoztál? Hisz ez gyönyörű. – teljesen elképedtem
a látványtól.
-
Csak egy gyönyörű, eldugott kis tóhoz. – mondta körbenézve
és beszívva a friss levegőt.
Lélegzetelállító volt a szűk kis
tópart, senki sem volt a közelben. Nem gondoltam volna, hogy egy forgalmas főút
mellett ilyen csodálatos dolog lehet. A víz tiszta volt, egy stég is megbújt a
part szélén. Elővettem a kamerám, hogy megörökíthessem.
-
Mit szólnál egy közös képhez? – tette fel a
kérdést, ami az én következő kérdésem lett volna.
Vigyorogva bólintottam, a kép
pedig egy kattintással el is készült. Mindketten boldogan nyugtáztuk, hogy jól
sikerült.
-
Új kedvenc képem. – vetett csibészes mosolyt
Eric.
-
Nekem is, főleg a tóval a háttérben. – adtam neki
igazat.
-
Nem mártózunk meg benne? Most biztosan kellemes
a víz.
Hihetetlenkedve néztem a srác égő
barna szemeibe. Nincs is nálunk semmilyen fürdőruha vagy valami. Hogy jött neki ez
a gondolat?
-
Várj nincs nálunk fürdőruha sem. – adtam hangot
a kétségeimnek.
-
Na és kit érdekel?! – jött a hirtelen reakció – Fürödhetünk
ruhában, azaz én leveszem a pólóm és a nadrágom. De ha nem akarsz, akkor… - nem
engedtem, hogy befejezze.
-
Így legalább haza tudunk menni száraz ruhában. –
gondolkoztam el, majd már mindegy alapon beleegyeztem – Menjünk!
Ezzel megadtam neki a jelet,
vagyis elkezdett vetkőzni. Nem gondoltam át mibe megyek bele, aztán nem
figyelve Eric kidolgozott felső testére én is levettem a pólómat. Mikor
elkészültem a stég felé sétáltam és ott bevártam Ericet.
-
Ugrunk egyszerre?
-
Ha mersz, akkor igen! – nevettem el magam, aztán
megfogtam Eric kezét.
Háromig számoltam, majd már a
vízben csobbantunk. Elég mély volt, de szerencsére mindkettőnk tudott úszni. A
víz alá merülve, csak akkor engedtük el egymás kezét, mikor felfelé tartottunk
levegőért. Felbukva a víz felszínére szemem azonnal Ericet kereste, aki pedig
engem.
-
Ez jó volt, ennyire boldog még nem voltam ugrás
közben – jelentettem ki, miközben még mindig engem fürkészett a sötét barna
szempár.
Válasz helyett, csak közelebb
hajolt hozzám, miközben én belekapaszkodtam. Ajkai az enyémhez értek, a másik
kezem pedig felcsúsztattam a vállára. Megtörtént az első hivatalos csókunk. Jó,
hagyjuk a hivatalos szót, használjuk helyette az igazit. Az első igazi csókunk.
A szívem vadul vert, egyenetlenül vehettem a levegőt, de nem érdekelt. Ő ott
volt mellettem. Lehunytam a szemem és amikor kinyitottam a leghelyesebb mosoly
tárult a szemem elé. Egy hirtelen
ötlettől vezérelve, ördögi vigyor keretében lenyomtam a fejét a víz alá.
Felkészült volt, ugyanis jött a reakció. Megfogta a vádlim és lehúzott magához.
Pillanatokon belül mindketten lihegve érkeztünk vissza a víz fölé.
Körülbelül fél óra pancsolás után, kimentünk, hogy megszáradjunk. Ott ültünk a stégen és beszélgettünk.
Körülbelül fél óra pancsolás után, kimentünk, hogy megszáradjunk. Ott ültünk a stégen és beszélgettünk.
-
A táncon kívül van hobbid? – hunyorgott
halványan a napsütésben.
-
A rajzolgatást mondanám, de az sem igazán hobbi.
Neked?
-
A tánc, vezetni is szeretek, ha nyugodtan
mehetek akárhová. – magyarázta belelkesülve.
-
Azt tudod, hogy nekem van testvérem, de azt én
nem, hogy neked van-e.
-
Van hat féltestvérem és egy édes testvérem, imádok velük focizni. Oh
és ha már a focinál tartunk, imádom a focit. A kedvencem Zlatan. – mesélte, én
pedig nevettem.
-
Gondoltam, hogy szereted a focit, az öcsémmel is
jól kijöttél. – vontam le az összefüggést.
Mikor már kezdett alkonyodni, és
mi is mondhatni szárazak voltunk, már csak a hajam volt nedves, akkor
visszamentünk a ruháinkhoz. Gyorsan felöltöztünk, aztán beszálltunk az autóba.
Mielőtt elindultunk Eric ellenőrizte a mobilját, aztán felnevetett.
-
Elfeledkeztem Alexről és Edinről. Ottmaradtak a
fesztiválon, még csak nem is szóltam nekik, hogy eljövünk. Nagyon lefoglaltál. –
már szinte törülgette a szemét, miközben én is jót nevettem.
-
Szegények ott dekkoltak eddig egyedül?
-
Úgy tűnik.
Eric felhívta őket, merre vannak.
Mikor kiderült tényleg ott vannak még visszamentünk értük. Alex felháborodottan
vetette Eric képébe a véleményét. Viszont amint észrevett engem az anyósülésen elvigyorodott,
összenézett a másik két sráccal. Csendben szálltak be az autóba ők is. Szerintem
már el is felejtették mi történt. Vicces volt. Így jókedvűen tartottunk vissza
Stockholmba.
Szia! :D
VálaszTörlésOké,kárpótolva vagyok a történtekért...de tudtam hogy Tamy van benne ha nem is rossz szándékból...de akkor is..:D De legalább tisztázta Ericet Jane-nél...és azt kell mondatom irtó cukik voltak...bár kicsit nekem olyan félénkek még de ez nem is baj :D Várom hogy mivel fogod zárni az évadot :D
Imádtam :D
Puszillak
Szia :D
VálaszTörlésMegint nagyot alkottál :D Én ezt imádtam minden szavával, szótagával együtt :)
Eric annyira aranyos volt, ahogy készült, izgult, majd megzabáltam :D Tamy, eszembe sem jutott :O De remélem Eric megbocsájt neki, mert az én szemembe azzal helyrehozta hibáját, hogy Jane elé állt, és bevallott mindent!
Egyet értek Ericcel, Mollynak csodás a hangja :))
Sajnáltam Tamyt ahogy szégyenkezve vallott színt Jane előtt, de óriásit nőtt a szemembe. A földön kuporgó Ericért megszakadt a szívem, de hála az égnek minden rendbe jött :)
hmm.. Ericcel aztán én is pancsolnék fehérneműben XDDD és az az igazi csók.. legszebb pillanata volt az évadnak -eddig- ugyanis kíváncsian várom milyen befejetéssel csigázod fel még ennél is jobban az érdeklődésünket :D
Imádtam, várom a folytatást!
ui.: csak egy apró megjegyzés: Ericnek hat féltestvére van, Linával édestestvérek, de ez csak a tisztánlátás kedvéért :)
Puszi Jenni
@Dórii: Jó, hogy ki tudtalak engesztelni ezzel a résszel.:) Igen eltaláltad Tamy-t, de őt tényleg nem a rossz szándék vezérelte. Pontosan ezért is mert Jane elé állni és mindent elmondani, nem akart galibát.
VálaszTörlésMég azért az elején vannak, jobban ismerkednek, de annyira szerintem nem voltak félénkek. Majd meglátod az évadzárót, kíváncsi leszek a véleményetekre, mert nem mindennapi évadzárás lesz.;) Remélem ezek után is számíthatok a véleményedre, mert mindig jólesett.:)
@Jenni: Nagyon köszönöm a dicsértet!:) Örülök, ha tetszett.
Eric tényleg nagyon készülődött és izgult. Hát pedig ő volt, de Eric megbánta, hogy ennyire mérges volt rá, valószínűleg kibékülnek.:) Tamy igen, bátorság kellett, hogy csak úgy odaálljon Jane elé és elmondja. Ezzel szerintem mindenki szemében helyre tette a dolgokat.
Igen-igen Mollynak csodálatos hangja van.:) Meg is szerette volna őket nézni, de ez most nem úgy sikerült.
Eric nem tudott hirtelen mit tenni, hisz Sam és Jane fogta magát és faképnél hagyta. Erre ő kétségbeesve leül a földre.:D De ahogy mondtad is rendbe jött.
Most erre az a kérdés ki nem? :D Bizony az egyik legszebb pillanat volt eddig az a csók.:) A befejezés pedig tartogat még meglepetéseket.:) Ahogy mondtam Dórii-nak is, nem mindennapi lesz.:) Hidd el menni fog, tudlak titeket ennél is kíváncsibbá tenni.;)
Amúgy tudtam is hogy hat féltestvére van, csak ezt valahogy sikerült elszúrnom..szóval ki is javítottam.:)
Nagyon köszönöm, hogy írtatok, nagyon jól esik! :)♥