2013. május 21., kedd

50. fejezet ~ Welcome to my life

Sziasztok drága olvasóim!:)
Tudom, tudom, rengeteget késtem. Ne haragudjatok, de ez így jött össze. Remélem nem hittétek, hogy eltűntem, mert olyan könnyen nem szabadultok meg tőlem.:) Egyszerűen másra is figyelnem kellett az utóbbi időben.
Az előző kommentekre válasz már, így nem  is húznám tovább a drága időtöket.:) A részt majd felfedezitek, bár nem a leghosszabb és a legjobb lett. /Az évaddal kapcsolatban így zárójelben ezt meg kell jegyeznem, hogy figyelnetek kell a dátumokra, hogy ne veszítsétek el a fonalat.:)/
Kellemes olvasást.:)
Bonie♥

/Jane – október 8. péntek/

Már teljesen megszoktam a sulit, de azért pénteken mindenki egy kicsit nyűgösebb a kelleténél. Mire vége lett az utolsó órának, Samantával eléggé lefáradtunk. Mint mindig indultunk is találkozni a két jómadárral Eric-kel és Daniellel. Mivel az iskolánk közel van a belvároshoz, ezért gyalog indultunk meg, az őszhöz képest elég kellemes enyhe napsütésben. A kabát rajtam már össze volt húzva, mert ennek ellenére hűvös volt az idő. Barátnőm épp azt ecsetelte, milyen profi esszét írt történelem órára, én pedig szörnyen komolyan bólogattam mellette. Egyszer csak megcsörrent a táskámban a mobilom, amit azonnal keresni is kezdtem. Nagyon elbújt előlem, mert a legalján volt a könyveim alatt.  Gyorsan vettem fel nehogy letegyék, ezért nem figyeltem ki az. A fülemhez szorítva azonnal beleszóltam.
-    Haló.
-    Szia Jane. Logan vagyok a táncteremből. Megbeszéltük Lisával, hogy lesz még egy kisegítő a vasárnapi táncórákon. A héten már jön.
Logan mindig túlbuzgó, huszonnyolc év körüli tánctanár, akinek besegítek. Lisával pedig a Mollyval közös produkciónk tanulásakor ismerkedtünk meg. Ő ajánlotta nekem ezt a munkát itt a táncteremben. Kíváncsi leszek ki lesz, azaz új emberke, aki velünk, azaz velem fog dolgozni.
-    Rendben. Majd akkor megismerkedem vele. Köszönöm, hogy szóltál. – barátnőm mit sem sejtve figyelt eközben.
-    Csak ennyit akartam.  – próbálta lerázni a beszélgetést, de én kíváncsi voltam még –Vasárnap találkozunk, szia.
-    Csak annyit, hogy hívják…
Kinyomott. Ilyen nincs, most két napig fúrhatja az oldalam a kíváncsiság. Utálom, mikor ezt csinálják velem. Aztán hirtelen Sam kezdett bökögetni, majd a kérdő szempárját találtam magam előtt.
-    Itt vagy szellemileg? – nevetett, én pedig gyengéden megütöttem a karját – Azt kérdeztem mi volt ez a beszélgetés.
-    Csak lesz új segítő a tánc suliban. – közöltem egyszerűen, de belül érdekelt kivel fogok együtt dolgozni – Nem tudok semmit ezen kívül.
Barátnőm válasza erre csak egy széles mosoly volt és már ment is tovább a járda közepén. Eltettem a telefonom és utána siettem az embereket kerülgetve. Pár perccel később pedig kirajzolódtak Daniel körvonalai az út túloldalán. Átsiettünk hozzá, Samanta nagy öleléssel köszöntötte, aztán a srác kézen is ragadta.
-    Megvárjuk veled Ericet? – nézett kérdőn felém Dani, mire én csak a fejemet ráztam.
-    Biztos? – fürkészett barátnőm és ismételten a fejemmel jeleztem, hogy nem szükséges.

Az előbb még velem lévő két személy elköszönt, majd elindultak a dolgukra. Én pedig megfordultam és a barna hercegem vártam. Míg így álltam, figyeltem az embereket, akik mind összébb húzzák magukon a kabátjaikat. Ösztönösen én is így tettem, amikor is hirtelen valaki megölelt hátulról a vállam felett. A szívem hirtelen megdobbant, míg az ölelésben megfordultam, aztán Eric csoda barna tekintetébe meredtem. Lassan közeledett felém, a térdeim pedig kezdték felmondani a szolgálatot, napról napra jobban szeretem. Ajka hozzáért az enyémhez, de még a kabát alatt is előbújtak a libabőreim.
-    Gyere, menjünk. – indultunk el a cél kávézó felé – Milyen napod volt?
-    Nagyon jó. – válaszoltam levakarhatatlan mosollyal, mert ő ott volt velem.
A kávézó után átmentünk a parkba, ahol még a Pop Explosion koncertje volt, bennem pedig feltörtek az emlékek. Vigyorogva meredtem a reggeli esőtől még nedves útra. Eric mindezt észrevehette rajtam, mert abban a pillanatban felkapott, és legalább négyszer megpörgetett a saját tengelye körül. Bár szédültem, kapaszkodtam a nyakába, de mégis élveztem.
-    Eric, tegyél le. – kiáltottam nevetve a szememet összehúzva.
Nem kellett többször kérnem, nagy mosollyal letett, és amikor földet értem ki voltam melegedve. Ő szintén, de nem zavartatta magát, megigazította a ruháját és kézen fogva indultunk is tovább.

/Eric – október 9. szombat/

Ebben az egy hónapban annyira jól éreztem magam, mint még soha. Ott volt velem, azaz ember, akit a legjobban szeretek, és tudtom, hogy nem fog elmenni. Minden egyes napon szívesen kelletem fel, csak úgy, mint ma. Felültem az ágyamban, hatalmasat nyújtóztam, majd megindultam a fürdő felé. Körülbelül húsz perc bent töltött idő után gyorsan felöltöztem, belőttem a hajam, aztán elővettem a kocsi kulcsom. Már siettem Jane-hez a hotelba, ezért a lépcsőn is kettesével szedtem a fokokat lefelé. Pont a kapu előtt parkoltam, így még egyszerűbb dolgom volt, csak bepattantam és indulhattam is. Minden jól ment addig, míg az egyik kereszteződésnél pirosat nem kaptam. Még volt vissza jó pár másodperc, ezért nekiálltam nézelődni az ablakon keresztül. Épp pásztáztam a szememmel a várost, amikor a tekintetem megakadt az újságos plakátján. Az egyik magazin címlapját hirdette, bennem pedig megállt az ütő. Felment bennem az a bizonyos pumpa, a kormányt szorongattam mérgemben, még a kezeim is teljesen elfehéredtek. Nem is tudtam mit csináljak, aztán dudálásra lettem figyelmes magam mögül. Az autósok türelmetlenül várták, hogy indítsak végre, mert közben váltott a lámpa. Még mindig idegesen indultam el, azonban a fejemből nem bírtam kiverni a plakátot, amin címlapra került a tegnapi nap folyamán készülhetett kép.  Én és Jane ölelkezve a parkban, miközben pörgetem. A cím pedig gonoszan visszhangzott a fejemben egyfolytában.
Ezért lett vége a nagy szerelemnek? Saade összejött Molly alkalmazottjával!
Egyszerűen nem hittem el, amit láttam. A média már megint beleavatkozik az életembe, amit nem hagyhatok. Előbb kellett volna bejelenteni, mintsem pletykáljanak. Csak is én tehetek róla, hogy nem jelentettük be a kapcsolatot, de hát az egy hónap az mégis csak egy hónap. Még a szüleimnek sem tudtam bemutatni, pedig már terveztem. Legalább a családom tudja az igazságot, de így biztos, hogy jövő héten ellátogatunk hozzájuk.
Idegtől kapkodva a levegőt, hajtottam be a hotel utcájába, ekkor azonban megszólalt a telefonom. Már épp parkolni készültem, úgyhogy várattam magamra, de a mobil csak nem hagyta abba. Mikor behúztam a kéziféket és leállítottam a motort végre volt lehetőségem látni ki is az. Basszus Jane volt, véletlenül sem tudom miért. Nem hívtam vissza, inkább felsiettem a lakosztály elé, aztán egy mély levegő után bekopogtam. Az ajtó azonnal nyílt és Samanta fogadott tettetett higgadtsággal.
-    Láttad a cikket az egyik újságban? – nézett tágra nyílt szemekkel, majd becsukta mögöttem az ajtót. Én csak határozottan bólintottam.
Beljebb mentem és Jane-t pillantottam meg a pultnál egy pohár vízzel a kezében. Odasiettem és átöleltem, de látszott rajta, cseppet sincs jó kedvében.
-    Gyűlölöm a médiát, minden hülyeséget kitalálnak. – nézett mélyen a szemembe, a tekintete szomorúságot tükrözött. Nem tudtam nagyon beleszólni, hisz a cikket még nem olvastam, csak a borítón húztam fel ennyire magam.
-    Megmutatnád azt a förtelmet? – nyújtottam a kezem azért a papírdarabért.
A címlapot nézegettem, a kép valóban tegnap készült, és nem is sikerült rosszul. Majd lassan belelapoztam az újság pedig csendesen zörgött még elértem a cikket. Mindössze fél oldal volt képpel együtt, de a cím alapján mégis féltem belekezdeni.

"Mint azt már tudjuk, Eric Saade és Molly Sandén a nyár közepén szakítottak. Felreppentek hírek, hogy sokat veszekedtek, de ezeket mind a két fél tagadta. Lehet, hogy még sem volt minden rendben?
Erről árulkodhat az is, hogy Molly egyik táncosa, azaz fogalmazhatunk úgy is, hogy alkalmazottja, elég közeli kapcsolatba került a popsztárral. Ez a kép arról árulkodik, hogy több van köztük, mint barátság. Viszont akár ez is okozhatta a tagadott veszekedések okát. Senki sem örül, ha a kapcsolatába belerondít egy harmadik fél. Bár már úgy tűnik megbékéltek, nem hinnénk, hogy ez a mosolygós lány továbbra is Mollynak dolgozna.
"

Mérgesen csaptam össze, az újságot, a tekintetemet pedig Jane-re vezettem. Ez a sok hülyeség, amiket kitalálnak, már nagyon zavar. Viszont, ha az életem része akar lenni, hozzá kell szoknia, hogy lesznek ilyen rosszakarók. Fogtam magam és felálltam a pulttól, és megöleltem a barátnőm. Amint ez megtörtént és viszonzásra is lelt, ismételten megcsörrent a telefonom. Kelletlenül, de elengedtem Jane-t, akit ez nem zavart és türelmesen várt. Amint megtaláltam a kis készüléket, bele is szóltam.
-    Szia, mondd.
-    Szia. Olvastad azt az ócska rágalmat? – hallottam még egy ideges hangot Mollytól a vonal másik oldalán.
-    Épp most… - fújtam ki a levegőt, gondoltam, hogy ez végett keres.
-    Nem gondolod, hogy tisztázni kellene valahogy? – hallottam kérdőn csengő hangját – Én már gondoltam, hogy délután bemegyek.
-    Figyelj, én innentől kezdve nem szívesen osztok meg információkat. Már tudják, hogy együtt vagyunk Jane-nel, nem szeretnék még több kiforgatott interjút. Bár ez ellen semmit nem tudok tenni. – magyaráztam végig barátnőm szemébe nézve, ő pedig csak halványan mosolygott.
-    Értem én, akkor beszélhetek velük arról, hogy semmilyen veszekedés nem volt és ez mind a szakítás után történt. Valamilyen szinten akkor tisztázom az ügyet. – ecsetelte a tervét a lány a vonal túl oldalán.
-    Hát, ha csak ennyit mondasz, akkor rendben. – mosolyogtam – Köszönöm, örülök, hogy számíthatok rád.
-    Nincs mit! Én is számíthattam rád. – tudtam, hogy mosolyog, hisz a hangján is lehetett hallani. – Akkor beszélek velük délután. Szia.
-    Szia. – köszöntem én is el, majd a pultra tettem a telefont és reméltem más nem akar megtalálni ma.
Annyira aranyos Mollytól, hogy segít tisztázni az egészet. Én már nem szívesen foglalkozom ezekkel a majmokkal. Igazából neki sem kellene, de ahogy ő gondolja.
Ezek után visszafordultam Jane felé, majd megfogtam a kezét és a szemébe néztem. Minél jobban mosolyogtam, az ő arca is úgy vált boldogabbá.
-    Ez a cikk egy aljas rágalom, akár csak a többi. Nem kell vele foglalkozni, már én sem nagyon teszem, csak egyszerűen felhúz. Azt tudnod kell, ha velem vagy, és az életem része szeretnél lenni, akkor ezt el kell fogadnod. Sajnos ez jobb nem lesz, a média mindenhol ott van… - még folytathattam volna, de Jane közelebb hajolt és megcsókolt. Ezzel jelezte, hogy jobb, ha nem folytatom, mert igenis velem akar lenni.
-    Kibírom. Engem is felhúzott, de szeretlek, és ha ez az ára, hogy veled legyek, kibírom. – mondta én pedig magamhoz szorítottam és rettenetesen nagy boldogságot éreztem a szívemben.
-    Én is szeretlek. – súgtam a fülébe, miközben elsimítottam a haját az arcából.

/Molly/

A magassarkúm kopogása visszhangzott a magas épület ötödik emeleti folyosóján. Minden egyes koppanás, egyre közelebb vitt a célomhoz, a szerkesztőségbe. Mikor találkoztam a cikk írójával, kényszermosolyt erőltettem az arcomra, nehogy ismételten félreértsen valamit és megírja a holnapi újságban. Kezet fogtam vele, majd mutatta, hogy talán helyet is foglalhatnánk. Leültem a látszólag erőszakosnak kinéző nővel szembe, és egy mély levegővétel után belekezdtem a problémám ecsetelésébe.
-    Mint emlékezhet is, egy vagy két hónapja telefonon hívtam magukat, egy másik cikk miatt. És sajnos most is ehhez hasonló ügyben keresem. A mai nap folyamán megjelent egy cikk Eric Saade-ról, a volt barátomról és a táncosomról.
-    Igen. És tulajdonképpen mi lenne vele a probléma? – nézett meglepődve, mintha semmi kifogásolnivaló nem lenne benne.
-    Hát, hogy a fele sem igaz. Az tény, hogy én és Eric szakítottunk, de hogy bármiféle veszekedés lett volna, az csak hazugság. – húztam kicsit fel magam, de a hangom még mindig nyugodt volt – Főleg nem a cikkben említett lány miatt. A másik dolog, hogy nem tudhatják, hogy is dolgozik a táncosom.
-    Elnézést, akkor készítek önnel egy rövid beszélgetést és a holnapi újságban minden tisztázva lesz. – mondta az orrát magasra emelve. Kiborít ez a nőszemély a beképzeltségével.
-    Remélem is. – mondtam már én is kontrázva.