Sziasztok!
Egy gyönyörű étterembe vitt, a teríték bézs színű volt, a szalvéta pedig bordó, igazán designos volt. Danny pezsgőt rendelt, hogy koccinthassunk előre a sikerre. Félig megtöltötte a talpas üvegpoharat és köszöntőt mondott. Végül a poharaink összekoccantak és mi mosolyogva megkóstoltuk a tartalmat. Időközben az ételt is meghozták, mi pedig csak nevetve beszélgettünk.
Itt is vagyok a karácsony után, de az újév előtt. Remélem mindenkinek nagyon jól telt a karácsony és jól fogja magát érezni szilveszterkor. Ez az utolsó rész az évben, a következőt már jövőre olvashatjátok.;)
Az előző fejezet kommentjeire válaszoltam, nagyon köszönöm őket. Remélem most is kapok ennyit.:) A fejezetben különösen sok a párbeszéd, de szerintem nem fogtok csalódni. Döntsétek el ti.:)
Kellemes olvasást!
Bonie
/Molly/
Behunyt szemmel élvezem, ahogy
simogat a duettünk dallama. Olyan lágy és mégis minden olyan emléket felidéz,
ami igen fontos számomra. Jót és rosszat egyaránt, ez a dal többek között azért
is született meg. Lassan felnyitottam a szemem és láttam a többiek is bele
vannak mélyedve. Most már szakmai szemmel is figyeltem. Örömmel nyugtáztam,
hogy minden hang a pontos helyén van. Büszke voltam magunkra és vigyorogva
távoztunk. Danny autójában próbáltam magam bekötni, majd felé fordultam.
-
Vacsora ma este? Ünnepeljük meg a mai napot. –
pillantott felém a kormányt szorítva.
-
Rendben! – fogadtam el az ajánlatot miközben
végre sikerült bekapcsolnom az övet.
Mikor hazaértem gyorsan
összeszedtem magam. Felvettem egy fekete koktélruhát és a kedvenc magassarkúm, a
hajamat pedig kivasaltam. Ezzel el is ment az idő és Danny már ide is ért, majd
fogtam a táskám és már siettem is.
Egy gyönyörű étterembe vitt, a teríték bézs színű volt, a szalvéta pedig bordó, igazán designos volt. Danny pezsgőt rendelt, hogy koccinthassunk előre a sikerre. Félig megtöltötte a talpas üvegpoharat és köszöntőt mondott. Végül a poharaink összekoccantak és mi mosolyogva megkóstoltuk a tartalmat. Időközben az ételt is meghozták, mi pedig csak nevetve beszélgettünk.
-
Az a meglepődött fej, amikor megjelentem a
tortával.
-
Igen is meglepődtem, hisz tudod, hogy tényleg
csak holnap lesz a szülinapom. Annyira aranyosak vagytok. – próbáltam magyarázkodni.
-
Nem mondd, hogy nem ízlett. És ezért is hoztalak
most el. A dal megszületése és a szülinapod miatt. – magyarázta lelkesen –
Szeretnék nagyon boldog 20. szülinapot kívánni.
-
Köszönöm! – válaszoltam csillogó szemekkel, a
szívem pedig csak kalimpált.
Danny csak boldogan ücsörgött egy
darabig. Látszott rajta, hogy valami nem hagyja nyugodni. Őszintén reméltem,
hogy rákérdez, mivel szerintem engem is ugyan ez foglakoztat. Végül nagy levegőt
véve felnézett rám.
-
Ne haragudj a mai miatt. Nem tudom mi ütött
belém. – kezdte halkan.
-
Figyelj, ne mentegetőzz. – próbáltam megnyugtatni,
holott az én szívem is kalapált.
-
Komolyan nem zavart? – lepődött meg és tágra
nyílt szemmel a szája sarkában megbúvott egy aprócska mosoly.
-
Egyáltalán nem. Éppen ellenkezőleg. Viszont ez
nekem kicsit gyors még. – magyaráztam, a kezeim remegtek, de a szívemből
beszéltem.
-
Értelek! Annyira megnyugodtam és örülök. –
vigyorgott akár egy tejbe tök.
Ez engem is felvidított, de
annyira, hogy ki sem lehet mondani. Végre ismételtem a felhők felett érzem
magam. Egy-két hét múlva pedig már teljesen készen állok majd erre a bimbódzó
kapcsolatra. A vacsora többi részét alig bírtam elfogyasztani, mert az arcom
beállt a vigyorgástól.
/Jane/
Mikor a gép megkezdte a leszállást
a boldogság átjárta az összes porcikámat. Vigyorogva lestem ki az ablakon az
ismerős tájra. Tudtam nem kell sokat várni és otthon lehetek. Nagy vigyorral
fordultam Eric felé, aki csak mosolyogva összeszedte a cuccait. Valószínű ő is
boldog, hogy itt lehet a munkája kapcsán. Pár perccel később már a szilárd
talajon álltunk és vártuk a többieket.
-
Köszönöm, hogy elhoztál! Komolyan annyira jó itt
lenni.
-
Örülök, ha segíthettem. – vetett egy mosolyt, de
azonnal folytattam is.
-
Végre, ott jönnek a többiek. – vigyorogtam és
húzni kezdtem feléjük Ericet. Sajnálom, de nagyon be vagyok sózva.
Megbeszéltük, hogy Tomas a stáb
tagjaival megy, mi pedig Alex-el és Edinnel. Be is szálltunk a taxikba, de ugye
engem először haza kellett fuvarozni. Minél közelebb értünk a kívánt célhoz én
annál jobban izgultam, ezért alig bírtam megülni a fenekemen. Mikor már csak
egy utca választott el a házunktól, Ericre emeltem a tekintetem. Még
vigyorogtunk a többiek hülyeségén, amit egész úton összehordtak. Végül már a
kocsifelhajtónkon álltunk meg, mi pedig Erickel kiszálltunk.
-
Bejössz kicsit? – kérdeztem vidáman.
-
Hát, ha a többiek meg tudnak lenni nélkülem egy
kis időre, mert nem szívesen vinném be őket hozzátok. – ezen a kijelentésen
nevettem, végül pedig bólintottam.
Eric konzultál velük röviden ők
pedig bólintottak és elhajtottak a belváros felé a taxival.
-
Később hívok neked egy másikat. – vigyorogtam és
az ajtó elé álltunk. Nem akartam kulccsal bemenni, ez így nagyobb meglepetés.
Bekopogtam, aztán szinte rögtön
nyílt is az ajtó és egy csillogó szempárral találkozott tekintetem. Anya ugrott
azonnal a nyakamba könnyezve.
-
Jane, kicsim!
-
Anya… - szorított, hogy alig kaptam levegőt.
Mikor azonban végre elengedett,
elkiáltotta magát az emelet felé.
-
Drágám, Brian gyertek le! Nézzétek ki van itt! –
már rögtön indult is le az előbb említett két személy, az apukám és az öcsém.
-
El sem hiszem! Gyertek beljebb! – invitált végre
minket be, én pedig előre engedtem Ericet, aki csak vigyorgott mellettem.
Apa is jól megölelgetett, sőt még
az öcsém is átkarolta nyakam pár másodpercre. Nem vallja be, de szerintem
kicsit hiányoztam neki. Ha másért nem is, akkor azért, mert nem volt kit
nyúznia az elmúlt hetekben.
-
Jaj de udvariatlan vagyok a vendégünkkel –
kezdte anya felé fordulva és hirtelen mindenki rákapta a tekintetét Ericre, aki
még mindig mellettem volt – Te biztosan Colin vagy.
Itt süllyedtem majdnem el, mert
lehetőségem sem volt bemutatni még Ericet, szegényt pedig le Colinozták.
Látszott rajta, hogy nem tetszik neki, mert a vigyor rögtön lefagyott az
arcáról. A fejemet lehajtottam, aztán hirtelen felkaptam. Nagy levegőt véve
gyorsabb voltam, mint Eric és reagáltam.
-
Nem, nem Colin. Hanem… - vágott a szavamba a
srác miközben megfogta a vállamat.
-
Eric Saade vagyok.
-
Ó. Ne haragudj! – észlelte anyu a tévedését.
-
Semmi gond, ne tessék mentegetőzni. – vigyorgott
bátorítóan Eric én pedig megnyugodtam.
-
Gyertek, üljetek le. – apu szavai után már a
kanapén csücsültünk.
-
Eric szólíts csak nyugodtan Marie-nak. – jött
vissza a konyhából anya és letette elénk a kis asztalra az üdítőket.
-
Rendben. – bólintott Eric és felvette a poharat,
ami előtte volt.
-
Akkor te adtad Jane-nek a munkát Stockholmban? –
fürkészte apa vidáman.
-
Nem teljesen. Én láttam őket táncolni, amikor
találkoztunk, majd szóltam Mollynak, akinek szüksége volt táncosokra. –
magyarázta egy levegővel Eric.
-
Értem, hát látom jót tett neki és Samantának,
hogy ottmaradhatott. – vigyorgott anya sejtelmesen.
-
Igen rengeteg új barátot szereztünk. – próbáltam
más irányba vinni a témát.
-
Hát akkor köszönjük a lehetőséget. – mondta
elismerően apa.
-
Egyébként öcsi az ajándékodban is rengeteget
segített. – fordultam Brian felé.
-
Na ne! Egy igazi svéd híresség választott nekem
ajándékot! A bögrét is? – ujjongott a helyén ficánkolva. Ezen mindannyian
elnevettük magunkat.
-
Igen a bögrét is. Én ennek örültem volna ennyi
idősen. – simogatta meg Eric az öcsém feje búbját.
-
Király!
-
Viszont nekem lassan mennem kellene a szállodában,
vár a csapatom. Zenét jöttünk promotálni, azért vagyunk most itt. – állt fel
lassan mellőlem a srác, én pedig bólintottam.
-
Azt hiszem nem hallottam jól. Szálloda? Most
komolyan egy lélektelen szállodai szobában akarsz aludni? Maradj, csak itt, van
vendégszobánk! – pattant fel anya megdöbbenve és szó szerint elé állt.
-
De vá… - nem hagyta befejezni Eric mondatát.
-
Most komolyan egy szállodában akarsz aludni?
-
Nem akarok senki terhére lenni. – próbált
kényelmetlenül magyarázkodni Eric, közbe én is egyre cikibben éreztem magam.
Szegény Eric ma nagyon ki van pécézve.
-
Anya, had menjen, várja a csapat. – próbáltam
védeni Ericet.
-
De minket nem zavar és szerintem kényelmesebb
itt, mint egy szállodában.
-
Rendben Marie. – egyezett bele a már eldöntött
ténybe. Próbáljon valaki ellentmondani anyámnak.
Sajnálom Ericet, szegény ide lett
kényszerítve. Pedig elmehetett volna egy sokcsillagos szállodába. Remélem azért
kényelmesen meg lesz itt is. Tomas reakcióját meg inkább nem hallgatnám meg,
ugyanis Eric most telefonál nekik. A srác viszonylag hamar, veszekedés nélkül
lerendezte, amit jó jelnek vettem. Majd elindultunk az emeletre, hogy
megmutassam a vendégszobát. Amint hallótávolságon kívül kerültem anyutól,
bocsánatkérő tekintettel néztem Ericre.
-
Sajnálom, anyám elég akaratos. – vigyorogtam
végül.
-
Szerintem az enyém is ilyen lenne fordított
helyzetben. – nevetett végül Eric is.
Az emeleti folyosó végére mutattam,
nézze meg a szobát, amíg hozok ágyneműt. Majd hátat fordítva elmentem.
/Eric/
Mintha csak a saját anyukámat
hallottam volna Marie-ban. Ő is marasztalta volna Jane-t fordított esetben. Nem mondhattam rá nemet és Tomasnak sem volt semmi kivetnivalója
ellene, szóval beleegyeztem. Igazából ezzel Marie sokat segít nekem, szóval
csak élnem kell a lehetőséggel. Nagyon szép környéken és házban is laknak,
nagyon szívesen maradok itt. Most megyek is, megnézem a szobát, amit Jane
mondott.
Utamról egy hatalmas "Ne gyere be! " tábla zökkentett ki az én szobám ajtaja előtt. Már gondoltam kié lehet és egy kopogás után be is nyitottam Brian szobájába. Vigyorogva üdvözölt, amint nyomogatta a konzolját. Beljebb mentem, majd rám emelte a tekintetét.
Utamról egy hatalmas "Ne gyere be! " tábla zökkentett ki az én szobám ajtaja előtt. Már gondoltam kié lehet és egy kopogás után be is nyitottam Brian szobájába. Vigyorogva üdvözölt, amint nyomogatta a konzolját. Beljebb mentem, majd rám emelte a tekintetét.
-
Akarsz játszani?
-
Ne már, hogy van FIFA-d. – lázadtam be hirtelen,
annyira régen tudtam játszani – Ezer éve nem játszottam vele, pedig a
kedvencem.
-
Akkor gyere, szállj be. – szó szerint a kisfiú
mellé ugrottam és azonnal beszálltam a játékba. Elragadott a hév, s már el is
felejtettem hova is indultam. A másik pedig az, hogy nagyon jóban leszek Jane
öccsével.
Körülbelül tíz perccel később Jane
nyitott be és nézett meglepve, majd kitört belőle a röhögés. Én gyorsan
letettem a konzolt, aztán teljes testtel felé fordultam.
- Fogadjunk még a szobában sem voltál, pedig már
az ágyneműt is felhúztam. – mondta megjátszott panaszkodással.
-
Hát az úgy volt…Nem. – nevettünk mind a hárman.
Végül Jane kíséretében megnéztem
azt a barátságos kis szobát, ahol aludni fogok. Maga a szoba világoszöld színű,
ilyen pisztáciás árnyalatú. Ízlésesen be van rendezve, valamint tartozik hozzá
egy hatalmas ablak, ami a városra néz. Azonnal megtetszett, amit Jane is
észrevehetett rajtam. Kezdtem igazán boldog lenni.
-
Vacsora! – hallottam meg Marie-t lentről.
Mindketten elindultunk a lépcső felé, majd csatlakozott hozzánk Brian is.
Asztalhoz ültünk, én meg csak
vigyorogni tudtam, fogalmam sincs mi ütött belém. Aztán már mertem is a
köretből és a húsból. Végigbeszéltük az étkezést, ezáltal jobban megismertem a
családot. Azt vettem észre, hogy nem
csak nekem szimpatikusak, hanem fordítva is. Megittam az utolsó korty vizem,
eközben Jane anyja elkezdte lepakolni az asztalt.
-
Segítek elmosogatni. – ajánlottam fel, bár nem
nagyon szoktam most mégis jól esett kimondani.
-
Nem kell Eric, majd én megcsinálom. – pattant
fel Jane ellentmondást nem tűrő hangon. Persze bólintottam, de amint elkezdte
odaálltam mellé.
Találtam egy törlőt, így az
elmosott tárgyakat segítettem eltörölgetni, ha már más dolgom nincsen. Miközben
törölgettem dúdolgatni kezdtem magamban. Hamar végeztünk és az utolsó tányért
is szárazra töröltem.
-
Köszönöm a segítséget. – kacsintott felém Jane.
Utána már a nekem kijelölt
szobában voltam és boldogan készültem a lefekvéshez. Már el sem hiszem, hogy
itt vagyok. Annyira jó kicsit elszakadni a megszokott helyről, főleg azért,
mert a céljaim megvalósítása végett vagyok itt. Alig bírok elaludni, pedig
muszáj lesz, a nap holnap is korán kezdődik a rádióknál.