2012. december 30., vasárnap

37. fejezet ~ Váratlan meghívás

Sziasztok!
Itt is vagyok a karácsony után, de az újév előtt. Remélem mindenkinek nagyon jól telt a karácsony és jól fogja magát érezni szilveszterkor. Ez az utolsó rész az évben, a következőt már jövőre olvashatjátok.;)
Az előző fejezet kommentjeire válaszoltam, nagyon köszönöm őket. Remélem most is kapok ennyit.:) A fejezetben különösen sok a párbeszéd, de szerintem nem fogtok csalódni. Döntsétek el ti.:)
Kellemes olvasást!
Bonie

/Molly/

Behunyt szemmel élvezem, ahogy simogat a duettünk dallama. Olyan lágy és mégis minden olyan emléket felidéz, ami igen fontos számomra. Jót és rosszat egyaránt, ez a dal többek között azért is született meg. Lassan felnyitottam a szemem és láttam a többiek is bele vannak mélyedve. Most már szakmai szemmel is figyeltem. Örömmel nyugtáztam, hogy minden hang a pontos helyén van. Büszke voltam magunkra és vigyorogva távoztunk. Danny autójában próbáltam magam bekötni, majd felé fordultam.
-          Vacsora ma este? Ünnepeljük meg a mai napot. – pillantott felém a kormányt szorítva.
-          Rendben! – fogadtam el az ajánlatot miközben végre sikerült bekapcsolnom az övet.
Mikor hazaértem gyorsan összeszedtem magam. Felvettem egy fekete koktélruhát és a kedvenc magassarkúm, a hajamat pedig kivasaltam. Ezzel el is ment az idő és Danny már ide is ért, majd fogtam a táskám és már siettem is.

Egy gyönyörű étterembe vitt, a teríték bézs színű volt, a szalvéta pedig bordó, igazán designos volt. Danny pezsgőt rendelt, hogy koccinthassunk előre a sikerre. Félig megtöltötte a talpas üvegpoharat és köszöntőt mondott. Végül a poharaink összekoccantak és mi mosolyogva megkóstoltuk a tartalmat. Időközben az ételt is meghozták, mi pedig csak nevetve beszélgettünk.
-          Az a meglepődött fej, amikor megjelentem a tortával.
-          Igen is meglepődtem, hisz tudod, hogy tényleg csak holnap lesz a szülinapom. Annyira aranyosak vagytok. – próbáltam magyarázkodni.
-          Nem mondd, hogy nem ízlett. És ezért is hoztalak most el. A dal megszületése és a szülinapod miatt. – magyarázta lelkesen – Szeretnék nagyon boldog 20. szülinapot kívánni.
-          Köszönöm! – válaszoltam csillogó szemekkel, a szívem pedig csak kalimpált.
Danny csak boldogan ücsörgött egy darabig. Látszott rajta, hogy valami nem hagyja nyugodni. Őszintén reméltem, hogy rákérdez, mivel szerintem engem is ugyan ez foglakoztat. Végül nagy levegőt véve felnézett rám.
-          Ne haragudj a mai miatt. Nem tudom mi ütött belém. – kezdte halkan.
-          Figyelj, ne mentegetőzz. – próbáltam megnyugtatni, holott az én szívem is kalapált.
-          Komolyan nem zavart? – lepődött meg és tágra nyílt szemmel a szája sarkában megbúvott egy aprócska mosoly.
-          Egyáltalán nem. Éppen ellenkezőleg. Viszont ez nekem kicsit gyors még. – magyaráztam, a kezeim remegtek, de a szívemből beszéltem.
-          Értelek! Annyira megnyugodtam és örülök. – vigyorgott akár egy tejbe tök.
Ez engem is felvidított, de annyira, hogy ki sem lehet mondani. Végre ismételtem a felhők felett érzem magam. Egy-két hét múlva pedig már teljesen készen állok majd erre a bimbódzó kapcsolatra. A vacsora többi részét alig bírtam elfogyasztani, mert az arcom beállt a vigyorgástól.

/Jane/

Mikor a gép megkezdte a leszállást a boldogság átjárta az összes porcikámat. Vigyorogva lestem ki az ablakon az ismerős tájra. Tudtam nem kell sokat várni és otthon lehetek. Nagy vigyorral fordultam Eric felé, aki csak mosolyogva összeszedte a cuccait. Valószínű ő is boldog, hogy itt lehet a munkája kapcsán. Pár perccel később már a szilárd talajon álltunk és vártuk a többieket.
-          Köszönöm, hogy elhoztál! Komolyan annyira jó itt lenni.
-          Örülök, ha segíthettem. – vetett egy mosolyt, de azonnal folytattam is.
-          Végre, ott jönnek a többiek. – vigyorogtam és húzni kezdtem feléjük Ericet. Sajnálom, de nagyon be vagyok sózva.
Megbeszéltük, hogy Tomas a stáb tagjaival megy, mi pedig Alex-el és Edinnel. Be is szálltunk a taxikba, de ugye engem először haza kellett fuvarozni. Minél közelebb értünk a kívánt célhoz én annál jobban izgultam, ezért alig bírtam megülni a fenekemen. Mikor már csak egy utca választott el a házunktól, Ericre emeltem a tekintetem. Még vigyorogtunk a többiek hülyeségén, amit egész úton összehordtak. Végül már a kocsifelhajtónkon álltunk meg, mi pedig Erickel kiszálltunk.
-          Bejössz kicsit? – kérdeztem vidáman.
-          Hát, ha a többiek meg tudnak lenni nélkülem egy kis időre, mert nem szívesen vinném be őket hozzátok. – ezen a kijelentésen nevettem, végül pedig bólintottam.
Eric konzultál velük röviden ők pedig bólintottak és elhajtottak a belváros felé a taxival.
-          Később hívok neked egy másikat. – vigyorogtam és az ajtó elé álltunk. Nem akartam kulccsal bemenni, ez így nagyobb meglepetés.
Bekopogtam, aztán szinte rögtön nyílt is az ajtó és egy csillogó szempárral találkozott tekintetem. Anya ugrott azonnal a nyakamba könnyezve.
-          Jane, kicsim!
-          Anya… - szorított, hogy alig kaptam levegőt.
Mikor azonban végre elengedett, elkiáltotta magát az emelet felé.
-          Drágám, Brian gyertek le! Nézzétek ki van itt! – már rögtön indult is le az előbb említett két személy, az apukám és az öcsém.
-          El sem hiszem! Gyertek beljebb! – invitált végre minket be, én pedig előre engedtem Ericet, aki csak vigyorgott mellettem.
Apa is jól megölelgetett, sőt még az öcsém is átkarolta nyakam pár másodpercre. Nem vallja be, de szerintem kicsit hiányoztam neki. Ha másért nem is, akkor azért, mert nem volt kit nyúznia az elmúlt hetekben.
-          Jaj de udvariatlan vagyok a vendégünkkel – kezdte anya felé fordulva és hirtelen mindenki rákapta a tekintetét Ericre, aki még mindig mellettem volt – Te biztosan Colin vagy.

Itt süllyedtem majdnem el, mert lehetőségem sem volt bemutatni még Ericet, szegényt pedig le Colinozták. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki, mert a vigyor rögtön lefagyott az arcáról. A fejemet lehajtottam, aztán hirtelen felkaptam. Nagy levegőt véve gyorsabb voltam, mint Eric és reagáltam.
-          Nem, nem Colin. Hanem… - vágott a szavamba a srác miközben megfogta a vállamat.
-          Eric Saade vagyok.
-          Ó. Ne haragudj! – észlelte anyu a tévedését.
-          Semmi gond, ne tessék mentegetőzni. – vigyorgott bátorítóan Eric én pedig megnyugodtam.
-          Gyertek, üljetek le. – apu szavai után már a kanapén csücsültünk.
-          Eric szólíts csak nyugodtan Marie-nak. – jött vissza a konyhából anya és letette elénk a kis asztalra az üdítőket.
-          Rendben. – bólintott Eric és felvette a poharat, ami előtte volt.
-          Akkor te adtad Jane-nek a munkát Stockholmban? – fürkészte apa vidáman.
-          Nem teljesen. Én láttam őket táncolni, amikor találkoztunk, majd szóltam Mollynak, akinek szüksége volt táncosokra. – magyarázta egy levegővel Eric.
-          Értem, hát látom jót tett neki és Samantának, hogy ottmaradhatott. – vigyorgott anya sejtelmesen.
-          Igen rengeteg új barátot szereztünk. – próbáltam más irányba vinni a témát.
-          Hát akkor köszönjük a lehetőséget. – mondta elismerően apa.
-          Egyébként öcsi az ajándékodban is rengeteget segített. – fordultam Brian felé.
-          Na ne! Egy igazi svéd híresség választott nekem ajándékot! A bögrét is? – ujjongott a helyén ficánkolva. Ezen mindannyian elnevettük magunkat.
-          Igen a bögrét is. Én ennek örültem volna ennyi idősen. – simogatta meg Eric az öcsém feje búbját.
-          Király!
-          Viszont nekem lassan mennem kellene a szállodában, vár a csapatom. Zenét jöttünk promotálni, azért vagyunk most itt. – állt fel lassan mellőlem a srác, én pedig bólintottam.
-          Azt hiszem nem hallottam jól. Szálloda? Most komolyan egy lélektelen szállodai szobában akarsz aludni? Maradj, csak itt, van vendégszobánk! – pattant fel anya megdöbbenve és szó szerint elé állt.
-          De vá… - nem hagyta befejezni Eric mondatát.
-          Most komolyan egy szállodában akarsz aludni?
-          Nem akarok senki terhére lenni. – próbált kényelmetlenül magyarázkodni Eric, közbe én is egyre cikibben éreztem magam. Szegény Eric ma nagyon ki van pécézve.
-          Anya, had menjen, várja a csapat. – próbáltam védeni Ericet.
-          De minket nem zavar és szerintem kényelmesebb itt, mint egy szállodában.
-          Rendben Marie. – egyezett bele a már eldöntött ténybe. Próbáljon valaki ellentmondani anyámnak.

Sajnálom Ericet, szegény ide lett kényszerítve. Pedig elmehetett volna egy sokcsillagos szállodába. Remélem azért kényelmesen meg lesz itt is. Tomas reakcióját meg inkább nem hallgatnám meg, ugyanis Eric most telefonál nekik. A srác viszonylag hamar, veszekedés nélkül lerendezte, amit jó jelnek vettem. Majd elindultunk az emeletre, hogy megmutassam a vendégszobát. Amint hallótávolságon kívül kerültem anyutól, bocsánatkérő tekintettel néztem Ericre.
-          Sajnálom, anyám elég akaratos. – vigyorogtam végül.
-          Szerintem az enyém is ilyen lenne fordított helyzetben. – nevetett végül Eric is.
Az emeleti folyosó végére mutattam, nézze meg a szobát, amíg hozok ágyneműt. Majd hátat fordítva elmentem.

/Eric/

Mintha csak a saját anyukámat hallottam volna Marie-ban. Ő is marasztalta volna Jane-t fordított esetben. Nem mondhattam rá nemet és Tomasnak sem volt semmi kivetnivalója ellene, szóval beleegyeztem. Igazából ezzel Marie sokat segít nekem, szóval csak élnem kell a lehetőséggel. Nagyon szép környéken és házban is laknak, nagyon szívesen maradok itt. Most megyek is, megnézem a szobát, amit Jane mondott.
Utamról egy hatalmas "Ne gyere be! " tábla zökkentett ki az én szobám ajtaja előtt. Már gondoltam kié lehet és egy kopogás után be is nyitottam Brian szobájába. Vigyorogva üdvözölt, amint nyomogatta a konzolját. Beljebb mentem, majd rám emelte a tekintetét.
-          Akarsz játszani?
-          Ne már, hogy van FIFA-d. – lázadtam be hirtelen, annyira régen tudtam játszani – Ezer éve nem játszottam vele, pedig a kedvencem.
-          Akkor gyere, szállj be. – szó szerint a kisfiú mellé ugrottam és azonnal beszálltam a játékba. Elragadott a hév, s már el is felejtettem hova is indultam. A másik pedig az, hogy nagyon jóban leszek Jane öccsével.
Körülbelül tíz perccel később Jane nyitott be és nézett meglepve, majd kitört belőle a röhögés. Én gyorsan letettem a konzolt, aztán teljes testtel felé fordultam.
-          Fogadjunk még a szobában sem voltál, pedig már az ágyneműt is felhúztam. – mondta megjátszott panaszkodással.
-          Hát az úgy volt…Nem. – nevettünk mind a hárman.

Végül Jane kíséretében megnéztem azt a barátságos kis szobát, ahol aludni fogok. Maga a szoba világoszöld színű, ilyen pisztáciás árnyalatú. Ízlésesen be van rendezve, valamint tartozik hozzá egy hatalmas ablak, ami a városra néz. Azonnal megtetszett, amit Jane is észrevehetett rajtam. Kezdtem igazán boldog lenni.
-          Vacsora! – hallottam meg Marie-t lentről. Mindketten elindultunk a lépcső felé, majd csatlakozott hozzánk Brian is.
Asztalhoz ültünk, én meg csak vigyorogni tudtam, fogalmam sincs mi ütött belém. Aztán már mertem is a köretből és a húsból. Végigbeszéltük az étkezést, ezáltal jobban megismertem a családot.  Azt vettem észre, hogy nem csak nekem szimpatikusak, hanem fordítva is. Megittam az utolsó korty vizem, eközben Jane anyja elkezdte lepakolni az asztalt.
-          Segítek elmosogatni. – ajánlottam fel, bár nem nagyon szoktam most mégis jól esett kimondani.
-          Nem kell Eric, majd én megcsinálom. – pattant fel Jane ellentmondást nem tűrő hangon. Persze bólintottam, de amint elkezdte odaálltam mellé.
Találtam egy törlőt, így az elmosott tárgyakat segítettem eltörölgetni, ha már más dolgom nincsen. Miközben törölgettem dúdolgatni kezdtem magamban. Hamar végeztünk és az utolsó tányért is szárazra töröltem.
-          Köszönöm a segítséget. – kacsintott felém Jane.
Utána már a nekem kijelölt szobában voltam és boldogan készültem a lefekvéshez. Már el sem hiszem, hogy itt vagyok. Annyira jó kicsit elszakadni a megszokott helyről, főleg azért, mert a céljaim megvalósítása végett vagyok itt. Alig bírok elaludni, pedig muszáj lesz, a nap holnap is korán kezdődik a rádióknál.

2012. december 24., hétfő

Boldog Karácsonyt!

Szép estét mindenkinek!
Elkészítettem az ígért meglepetést, amikhez a kérdések kellettek. Én ezzel az ajándékkal szeretnék nektek nagyon boldog karácsonyi ünnepeket kívánni! ♥
Ez egy interjú lett Jane-nel, itt megtudhattok pár érdekességet róla, amiket kérdeztetek. Kellemes estét és jó olvasást kívánok.
Bonie



Mi a terved a közel jövőben, a táncon kívül?
A tánc az álmom, tehát az mindenképpen szerepel a jövőre néző terveimben. Viszont az iskolát is szeretném befejezni, majd munkát keresni. A saját lábamon szeretnék megállni. Egyenlőre ennyi, de amint lesznek új elképzeléseim és új álmaim azokat is szívesen követem.

Milyen fiúk jönnek be neked, mint külsőleg, mint belsőleg?
Igazából erre a kérdésre nincs pontos válasz. Mindenkiben más fog meg, de alapjában külsőleg a magas barna srácok. Belsőleg pedig legyen kedves, vicces és őszinte. Talán ezek a legfontosabbak.

Jane valóban szereted Colint?
Én szeretem Colint, de azért egy hónap alatt még nem beszélnék mindent elsöprő szerelemről. Bár egész jó irányba haladunk afelé. Kisebb veszekedések pedig még a legjobb kapcsolatokban is előfordulnak.

Milyen érzelmek fűznek Erichez?
Jelenleg nagyon szeretném jobban megismerni őt. Sokat köszönhetek neki és nagyon hálás vagyok ezekért. Egyszerűen imádom és sokat vesztettem volna ha nem ismerem meg akkor a kávézóban.

El tudod képzelni, hogy összejöjj vele, vagy Mollyra való tekintettel (mert a barátnőd és a munkaadód) nem járnál Eric-kel?
Inkább nem képzelem el, egyszerűen nem tehetem több okból sem. Mollyt sem szívesen bántanám meg, mert ő nem is igazán a munkaadóm, hanem a barátnőm.

Mi a kedvenc dalod?
Most éppen az aktuális kedvenc dalaim, amik között nem tudok választani, az a Fight For You Jason Derulo-tól és a Timeless Erictől.

2012. december 23., vasárnap

36. fejezet ~ Nem mindennapi utazás

Sziasztok!
Mielőtt rátérnék a fejezetre, meg kell mondjam ezekkel a kérdésekkel nem sok mindent tudok kezdeni, de megpróbálom. Az eredményt holnap délután/este láthatjátok már.
Akkor az előző kommentekre már válaszoltam és örömmel tapasztaltam, hogy nem csak 1-2 volt. Köszönöm őket. Mi lenne ha ehhez is ennyi vagy akár több lenne? :)
Kellemes olvasást kívánok mindenkinek
Bonie


/Colin/

Érzek egy idegesítő, fojtogató érzést, ami reggel óta nyomaszt. Általában az emberek ilyenkor cselekszenek, vagy megpróbálják elfeledni azt. Nálam leginkább egyre erősödik, ami nem a legjobb jel. Mielőtt teljesen kifordulnék önmagamból a féltékenység és a düh hatására kellene valami, ami megnyugtat. Meg is van, nem lesznek éppen közel egymáshoz, mert Jane a szüleivel lesz, Eric pedig dolgozni fog. Végre egy kicsit megnyugodtam.
Ha Jane nem jön be, akkor nem tudom meddig fajult volna a veszekedés köztem és Eric között. Lehet, senki nem figyeli vagy nem veszi észre, de én látom, hogy többet akar a barátnőmtől. Nem akarom az örökös veszekedéssel elmarni magam mellől, de nem is hagyhatom annyiban az egészet. Ezért inkább Eric autójával jöttem haza, meg amúgy is Jane-ékhez mentem volna. Szerencsére gyorsan felértünk a hotelhoz és kiszállhattam. Mikor azonban Eric elment volna, még odabökte önelégült vigyorral az arcán, hogy két óra múlva jön érte. Összehúzott szemöldökkel mentem be elsőnek a hallba. Azonnal követtek a többiek is. Daniel elment a szüleihez, hogy kérdezze kell-e segítség. A lányok mögöttem pedig eléggé hangosan tárgyaltak a dolgokról.
-          Most ezt nem értem…Miért is jön vissza Eric két óra múlva? – halottam magam mögül Samanta hangját, erre forgatni kezdtem a szemem.
-          Basszus el is felejtettem elmondani. Már nem tudom hol áll a fejem az izgalom hevében. – válaszolt Jane miközben vártuk a liftet és beszálltunk – A Saade csapattal utazom Londonba, hazamegyek kicsit.
-          Hát elég időben szólsz. – dőlt Sam a lift falának.
-          Ugye nem haragszol? Teljesen kimet a fejemből, nem gondoltam, hogy nem tudod. Gondolom, hogy akartál volna jönni. – szeppent meg barátnőm.
-          Nyugalom, persze, hogy nem haragszom. Amúgy sem mentem volna, meg gondolom te is épp elég potyautas vagy nekik. – nevetett.

Idő közben már az ajtó előtt voltunk, amit egy gyors kézmozdulattal Samanta kitárt előttünk. Belépve a két lány ledobta a táskáját a sarokba, majd vigyorogva követtem a példát. Besétálva a konyhába töltöttünk magunknak inni.
-          Most akkor este már otthon leszel igaz? – kortyolt Sam a citromos üdítőbe.
-          Igen.
-          Akkor add már át az üdvüzletem az otthoniaknak! – vigyorgott szélesen.
-          Meglesz. – kacsintott Jane feléje – Megyek pár cuccot összepakolni. – állt fel és jött el mellettem, úgy hogy az ujjait végighúzta a karomon.
Mosolyogva bólintottunk Sammel, majd én is felkeltem a pult mellől és követtem. Előszedett egy bőröndöt, majd a szekrénye elé állva kezdett válogatni. Úgy döntöttem inkább leülök az ágyra és figyelek. Kis idő múlva egy köteg ruhát helyezett a földön lévő táskába.
-          Szerinted kell még valami? – nézett fel rám tanácstalanul.
-          Ez bőven egy hétre elég. Amúgy meg, ha valamid nem lesz, akkor otthon leszel, ergo nem szenvedsz hiányt semmiben. – magyaráztam vigyorogva.
-          Igazad van. Akkor még a gépem, a fényképezőm és egy neszesszer. – állt fel és a homlokomra nyomott egy puszit, én közelebb húztam és inkább megcsókoltam.
Ő gyorsan átsietett a fürdőbe én pedig addig belenéztem a táskába. Kicsit meglepődve néztem egy felsőre, majd az ajtó felé fordulva kiabáltam Jane-nek.
-          Muszáj elvinned ezt az átlátszó fehér felsőt?
-          Colin azt hiszem, tudom mire gondolsz, de igen muszáj. Nagyon szeretem és mindig húzok alá valamit. – jött hamar a válaszkiáltás.
Én inkább gyorsan fogtam és kivettem. Valahogy ez az egész nem volt szimpatikus. Mikor Jane visszajött vigyorogva, felvette, ismét összehajtotta aztán visszatette a pólót.
-          Annak ott a helye! – puszilt meg az arcomon.
Ezután hallottam az ajtó nyílását magunk mögött és rögtön mindketten meg is fordultunk. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy Sam mellett ott van Eric is.

/Eric/

Már Alex lakásában előkotortam egy szabad utazótáskát és beledobáltam pár fontos dolgot. Aztán eszembe jutott egy másik pár cipő, a napszemüvegem és a biztonság kedvéért az egyik kalapom is. Még ezeket is a táskába tettem, miközben már a haverom is hazaért és pakolni kezdett. Én hamarabb végeztem, így már türelmetlen voltam, magam mögött akartam hagyni a hátráltató tényeket. Az agyamban az új dalaim szövege járt, átismételgettem. Kicsit izgultam is, mivel ezeket először adom elő holnap Londonban. Tehát ha minden jól megy, akkor ezen az utazáson két legyet ütök egy csapásra.
-          Készen vagyok te hajcsár! – vihogott furcsán Alex. Eléggé furán nézhettem rá, mivel azonnal abba is hagyta.
-          Jól van, sajnálom. Egyszerűen már el akarok kicsit húzni innen Colin közeléből. Már nagyon kivagyok tőle. – ráncoltam össze a szemöldököm miközben meséltem neki.
-          Én a helyedben megverném a csávót. – nevetett fel, miközben felkapta a csomagját.
-          Annyit nem ér meg. – vigyorogtam a kijelentésen, majd én is felvettem a sajátom.
Míg Alex a zárral szórakozott én előresiettem a csomagjainkkal, felnyitottam a csomagtartó ajtaját és beleraktam azokat. Mire ezzel elkészültem, azonnal indulásra készen álltunk. Rendkívül gyorsan értünk a célpontunkig, Danielék hoteljéhez. Behúztam a kéziféket aztán egy gyors mozdulattal leintettem Alexet, hogy maradjon itt. Nem tetszett neki, de most ez érdekel a legkevésbé. Kiszálltam és kettesével véve a pár lépcsőfokot besiettem a lifthez. Két percen belül már Samanta nyitotta ki előttem az ajtót, én pedig mosolyogva léptem be.
-          Gyere nyugodtan. Szóljunk Jane-éknek. – indult el a szoba felé, ahová követtem.
-          Itt van Eric. – fordult a két személy felénk a lány hangjára.
Láttam, hogy eléggé elvoltak mikor bejöttem. Colin is vigyorgott, de már mondtam ő pont nem érdekel. Jane pedig felpattanva sietett a táskával kifelé. Mikor mellém ért bevárta Colint.
-          Indulhatunk? – kérdeztem, hogy ne legyek ennyire szótlan.
-          Természetesen! – indultunk meg lefelé a liftekhez mindannyian.

Pillanatok alatt ismét a kocsim mellett voltam, amiben Alexet hagytam. Sam elbúcsúzott megölelve Jane-t, utána pedig én is tőlük. Igen Colintól is. Ezek után bevágódtam az autóba, Alex pedig zavartan nézett.
-          Már engem is idegesít ez a Colin gyerek. – nézte őket az ablakon keresztül.
-          Nekem mondod? – fordítottam felé a fejemet.
Colin épp közelebb hajolt Jane-hez, hogy búcsúcsókot adhasson neki, ekkor azonban mindenki az autóm dudájára lett figyelmes. Meglepődve fordultak felém, összehúzott szemöldökökkel, holott még én is tanácstalanul néztem.
-          Bocs haver, de nem bírtam ki. – vette el a kezét a kormánytól Alex és bocsánatkérőn intett a kintieknek.
-          Nagy vagy. – vihogtam felé, majd az öklünk találkozott.
Pont megakadályozta, hogy megtörténhessen az a csók. Még csak haragudni sem lehetne rám.
-          Sietek Alex, nyugi! – kiáltotta Jane a kocsi felé, hogy halljuk, majd egy gyors szájra puszi után be is ült mögénk. Intett még egyet én pedig elindultam.
-          Ti milyen türelmetlenek vagytok.
-          Csak nem akarom lekésni a gépet. – mentegetőzött nevetve Alex.

/Jane/

Izgatottam ültem a hátsó ülésen, amíg úton voltunk. Már tényleg pár óra és meglephetem a családom. Egyszerűen az arcom zsibbadt a mosolygástól, már szinte egész nap. Közben átfutott az agyamon, hogy nem csak Eric-kel és Alexel utazom. Ezért inkább rákérdeztem.
-          Kikkel is utazunk még? – hajoltam előrébb.
-          Hát, ami azt illeti ezt tényleg nem mondtam – vetett széles mosolyt a visszapillantóba Eric – Tomas a menedzserem, Edin a másik táncosom, és még pár ember a stábból.
-          Bírni fogod Edint. – szólt közbe Alex hátrafordulva.
-          Persze olyan állat, mint ő. – hátradőlve nevettem Eric kijelentésén.
-          Pont te mondod? Mintha ti dugtátok volna el a fellépő nadrágom egyszer egy koncert előtt. Ne bízz bennük Jane. – itt már a könnyeimmel küszködtem, vicces egy utazás lesz.
Szerencsére túléltem az utat a repülőtérig. Kivettük a csomagjainkat, aztán bementünk megkeresni a velünk utazókat. Hamarosan Eric megállt egy körülbelül vele egymagas, barna hajú srác mellett és egy alacsonyabb középkorú férfi mellett. Már tudtam kik is lehetnek ők, de megvártam, amíg bemutat nekik. Rövid ideig konzultáltak, majd mind felém és Alex felé fordultak.
-          Szóval ő itt Jane, Molly táncosa. – biccentett felém – Ők pedig itt Edin, a táncosom és Tomas, a menedzserem.
Köszöntünk egymásnak, sőt még el is tudtunk beszélgetni, míg nem kellett felszállni a repülőre. Hálásan tapasztaltam, nem vagyok a terhükre, hogy eljöttem.
-          Kérjük a fél hármas londoni gép utasait szálljanak fel a repülőgépre. – figyeltünk fel a hangszóróbból jövő női hangra.

Eric ült mellém a gépen, aminek örültem, hisz Alexon kívül csak őt ismertem. Megengedte, hogy én legyek az ablak mellett. Éppen készült feltenni a fülhallgatót, de én megfogtam, ezért nem lett rá lehetősége. Ekkor kíváncsi mélybarna tekintetével találtam szembe magam.
-          Miért volt a veszekedés Colinnal?
-          Milyen veszekedés? Nem volt itt veszekedés. – nézett körbe bohókásan és az ölébe ejtette a fülhalgatót.
-          A ma reggeli. Tudom, hogy nem vagytok túl jóban. – világosítottam fel.
-          Ne félj, nem volt semmi.
-          Akkor miről beszéltetek, amiben a nevem volt? – néztem már nekidőlve az ülésnek.
-          Hát csak, hogy eljössz velem. Egyszerűen félt téged. – magyarázta miközben a táskájában kotorászott.
-          Rendben, de annyira nem kell félteni, haza megyek, meg különben is itt vagy te. – vigyorogtam, majd megkínált egy kis chipssel.
Ezután mégis bedugta a fülhallgatót a fülébe, de engem nem tudott lerázni. Kihúztam a füléből és a sajátomba tettem az egyik felét. Fél perc után szélesen mosolyogva bámultam rá, ő pedig büszke fejet vágott.
-          Ez az új dalod?
-          Igen, a Miss Unknown. Hogy tetszik? – érdeklődte csilligó szemmel és belenyúlt a chipszes zacskóba.
-          Abszolút!! Nagyon jó lett. Érdekes fülbemászó a dallam. – magyaráztam én, aki aztán annyira ért hozzá.

Végül már csendben hallgattuk, de mindketten a sajátunkat. Én meredtem kifelé az ablakon, amin keresztül csupa kékséget láttam. Az eget és a tengert. Mikor utoljára ültem repülőn, akkor tartottunk Stockholmba. Fogalmam sem volt, hogy ott ráléphetek az álmaim útjára és láss csodát sikerült, hála Ericnek és Mollynak. Most egy kis szünet következik, a családommal, akik nélkül nem juthattam volna ide. Ha belegondolunk minden utazás hordoz valami jelentőséget, csak rá kell jönnöd, hogy mit.

2012. december 20., csütörtök

Közlemény

Sziasztok!
Nemrég feltettem egy kérdést az előző bejegyzésben. Ezt megismételném és adnék hozzá plusz infókat. Mivel tervezek valami meglepetést nektek, ezért jó lenne, ha minél több kérdést tennétek fel Jane-nek. Bármivel kapcsolatba kérdezhetsz tőle és jó lenne ha a kérdést neki szegeznétek.:) Fontos hogy a kérdéseket hétfő délutánig várom ide hozzászólásban!

Viszont ezt még közölném: nagyon örülnék neki, ha kicsit több kommentet olvashatnék. Mi lenne ha az utolsó részhez, amit közzétettem mondjuk három komi lenne? :) Meg tudjuk csinálni? :D


2012. december 17., hétfő

35. fejezet ~ Minden a rendes kerékvágásban?

Sziasztok!
Majd elsüllyedek szégyenemben, hogy ennyire megvárattalak titeket, de tényleg nagyon sűrű két héten vagyok túl. Most viszont itt vagyok a következő, 35. fejezettel, ami remélhetőleg elnyeri a tetszéseteket. Az előző kommentekre már válaszoltam is..:)
Jaj mielőtt elfelejtem, szeretném megkérdezni: Ha lenne alakalmatok Jane-től a főszereplőtől bármit kérdezni mi lenne az? Tegyétek fel hozzászólásban. Ha összegyűlik pár olyan kérdés, amit fel tudok használni, csinálok nektek egy meglepetést! Ez csak rajtatok áll!.:)
És akkor most kellemes olvasást.
Bonie



/Jane/

A tegnapi estét nem hagytuk kárba veszni, a szomorkodásom miatt. Élvezhettem én is a kis bulinkat, ami tényleg fergeteges volt. Szerencsénkre senkinek sem tűnt fel, mikor visszajöttünk, már teljesen vidám voltam. Haza utazhatom Eric-kel és a csapatával, nemsoká ismét látom a családom! Ennél boldogabb nem is lehetnék ebben a pillanatban.
Visszakanyarodva a tegnap estéhez elég érdekes látvány fogadott mikor beléptünk. A jó hír hallatán felvidultam, viszont mikor megláttam Alexet, Mollyt, Danielt és Samet, még a nevetést is alig bírtuk visszatartani a mellettem álló sráccal. Tág szemekkel néztem és már majdnem könnyeztem a nevetéstől. Egymás hegyén-hátán voltak a twister szőnyegen. Már teljesen egymásba voltak kuszálódva. A következő lépésnél, ami a „jobb láb a zöldre” volt, Dani ráesett Alexra így ők kiestek. Már komolyan fájt a hasam a röhögéstől, miközben Eric felsegítette a két srácot.
-          Amúgy honnan van twisteretek? – kérdeztem mikor megnyugodtam.
-          Eric szobájában találtuk. – vigyorgott Samanta az akrobatikus mozdulat közben, amíg a kezével színt váltott.
-          Gondoltam. – forgatta a szemeit Eric megjátszva. Majd fogta magát és Alexel mentek a hűtő felé.
Én még megvártam ki lesz az abszolút győztes ebben a játékban. Hát Samanta volt az, nem véletlen. Aztán a csajokkal táncoltunk és talán énekeltünk is. Később pedig Colinnal táncoltam, aki szerintem nem is figyelt akkor, amikor kimentem. Mivel nem hozta fel a témát úgy döntöttem holnap mondom el, hogy pár napra elutazom.

Már egy ideje bámulom a lámpát, ami Eric szobájában van az éjjeliszekrényen. Csend van, szerintem még mindenki pihen, hisz én keltem korán. Mi lányok estére bezsúfolódtunk Eric szobájába, a srácok pedig a kisebb testvérei közös szobájában tértek nyugovóra a buli után. Eric a szülei szobájában aludt. Mivel már utam magam, ezért felkeltem és lassan lesétáltam a lépcsőn. Három felém kémlelő tekintetre lettem figyelmes a konyhából. Felhúzott szemöldökkel kémleltem Mollyt – akit észre sem vettem az előbb, hogy nincs már a szobában – valamint Dannyt és Ericet.
-          Hát ti miért vagytok fent? – túrtam bele a kócos hajamba.
-          Mi is kérdezhetnénk ezt tőled! – nevetett Molly miközben behúzta a táskáján a cipzárt – Egyébként azért, mert mi fél óra múlva indulunk vissza Stockholmba Dannyval.
-          Oh értem. Mentek stúdióba, már kíváncsi vagyok arra a számra. – kacsintottam feléjük és a hűtőbe kezdtem keresgélni.
-          Kaját nem igen találsz. – hallottam magam mögül a szőke srác hangját.
-          És ti mit etetek? – néztem furcsán felé.
-          Még nem ettünk, útközben fogunk. Megállunk gyorsan valahol. – magyarázta.
Mind megmosolyogtuk ezt a beszélgetést, majd Danny a két táskát az övét és Mollyét betette a kocsijába. Gyorsan elmentem lezuhanyozni és felöltöztem, míg nem kell sorba állnom. Mire kiértem, ahogyan megjósoltam mindenki a fürdő előtt topogott. Idő közben Mollyék elmentek és a többiek is elkészültek, viszonylag mindenki korán felébredt a tegnaphoz képest. Ők is éhesnek bizonyultak és kitervelték, hogy keresnek a környéken egy boltot és bevásárolnak egy kis reggelinek valót. Mindenki elindult kifelé, hogy felfedezze a környéket gyalog. Eric mondta, hogy marad mivel ő pakolni kezdett. Colin is indult a többiek után, de én utána szóltam.
-          Colin várj maradj itt, mert beszélni szeretnék veled. – mosolyogtam és leültem a székre.
-          Mi baj van? – nézett meglepetten, majd ő is helyet foglalt.
-          Hát igazából csak annyi lenne, hogy pár napra hazautazom Londonba a Saade csapattal. – egy percig hallgatott és a gondolataiba mélyedt.
-          Mikor?
-          Hát ma délután megy a gép. Remélem nem gond. – ismét csend volt egy kis ideig.
-          Nem, dehogy. Csak erre nem számítottam. Azt hittem valamikor elmegyünk együtt.
-          Majd legközelebb, mert már meg van ez beszélve. Jó? – néztem rá kérlelve, mikor pedig bólintott megöleltem.
Egyszer csak éreztem, hogy Damon bökdösi a lábam az orrával. Kibontakoztunk az ölelésből és megsimogattam a kiskutyát.
-          Kiviszem, mert úgy tűnik, nem bír bent lenni. Mindjárt jövök. – néztem közben fel Colinra.
-          Rendben akkor én addig összepakolok.

Felálltam és már kezdtem is kifelé csalogatni a kutyust. Egy kicsit megsétáltatom, mert utána úgyis a kocsiban kell lennie. Kilöktem az ajtót és már futottunk is egy kört, legalább edzésben maradok. Idő közben Eric visszament a lakásba. Futottam még két kört a parton, majd leültem a homokba és Damont kezdtem vakargatni és játszottam vele. Próbált legyőzni, de rájött, hogy nem fog menni ezért inkább elfutott a víz felé. Amikor jött egy hullám csak úgy menekült vissza hozzám. Úgy tűnik a sós víz nincs ínyére. Muszáj volt nevetnem ezen az incidensen, miközben felálltam. Úgy éreztem elég volt ez a tíz perc. Hívni kezdtem magam után, hogy bemenjünk.
Visszafelé megütötte a fülemet a házból jövő vitatkozás hangja. Mi történt? Közelebb siettem és rájöttem, hogy még csak nem is értem. Milyen nyelven van? És főképpen miért így beszélnek? Azaz miért is vitatkoznak?
-          Det är ditt fel! /Minden a te hibád!/ – mondta Colin felindulva.
-          Varför skulle det ha för mig? Jag ville bara göra gott för henne. /Miért lenne már az enyém? Én csak jót akartam neki./ – szólt vissza Eric, bár tudnám mit.
-          Det skulle vara trevligt om hon försvann från Jane liv! /Az lenne jó, ha eltűnnél Jane életéből!/ – az a nevem volt? Most komolyan rajtam veszekednek? Vagy mi?
-          Vad händer om du försvinner? /Mi lenne, ha te tűnnél el?/ – emelte meg jobban a hangját Eric.
Most már úgy éreztem muszáj bemennem és számon kérnem őket. Hirtelen ideges lettem és nem tudtam miért kell veszekedni. Megfogtam a kilincset, halkan lenyomtam a kutyust beengedtem magam előtt, utána pedig én is beléptem. Annyira el voltak foglalva, hogy észre sem vettek. Becsaptam az ajtót és elkiáltottam magam.
-          Ti meg mi a jó istent csináltok itt? Miért veszekedtek?! – néztem egyikőjükről a másikra megszeppenve.
Hirtelen mindkettő felém kapta a fejét, meglepődtek. Meglepett arckifejezéssel néztek felém, majd mérgesen egymásra.
-          Muszáj veszekedni? – emeltem kicsit fel a hangom, már kíváncsi voltam mi lesz a válaszuk.
-          Csak beszélgettünk. – adott rövid tömör választ Eric.
-          És ugyan miről, hogy kiabáltatok?
-          Csak svéd módra. Nyugi semmi gond nincs. – kaptam meg a nyugodt válasz másik felét Colintól.

Nagyon szívesen lett volna még kérdésem ehhez a "beszélgetéshez", de megjöttek a többiek a reggelivel. Berontottak a konyhába, majd a két szatyrot felpakolták a pultra. Hirtelen csendből, hangos nevetgélés, beszélgetés lett, így gondoltam most hanyagolom a témát. Inkább odaszökkentem a pulthoz és keresgélni kezdtem valami ehetőt. A többiek különböző péksütiket hoztak, így én is fogtam egy szimpatikusat és leültem melléjük. A két fiú is ezt csinálta, már nem is látszott rajtuk semmi. Lehet tényleg így beszélnek a svédek, nem tudhatom, mert nem ide valósi vagyok. Szóval inkább hagyjuk az egészet. Nocsak, ez lekváros, mármint a sütim.

Egy órával később pedig már mindenki készen állt, hogy visszautazzunk a fővárosba. Senki nem akart még menni, ahogy végignéztem a többieken. Viszont én már nagyon szeretném látni a családom, egyszóval én már tűkön ültem.
-          Mindenki azzal megy, akivel jött. Úgy lesz praktikus. – szögezte le Eric inkább magának, mint nekünk.
-          Mert? – nézett meglepve Colin mellettem.
-          Mert Alex megy haza veletek, én pedig a szállodához viszem a többieket, mivel az egy helyen van. Ma nem érek rá mindenkit fuvarozgatni. – magyarázta a srác.
-          De én is a szállodába megyek.
-          Jól van, akkor gyere, nem tudtam. – fordult sarkon Eric és a ház felé tartott, hogy bezárja. Ezt inkább szó nélkül hagytam.
Beszálltunk, elhelyezkedtünk és közben bekötöttük magunkat. Az úton a tegnap estét próbáltuk felidézni és nevettünk egymáson. Én magamban eldöntöttem, hogy meglátogatom még egyszer ezt a tengerpartot, mert csodálatos.

/Molly/

Miközben a tájat figyeltem Danny mellett a kocsiban a tegnap estén járt az eszem. Milyen édesek már a fiúk, hogy megleptek egy előszülinapi tortával. Meg maga az a nap, úgy volt tökéletes, ahogyan volt. Rengeteg képet csináltam, amit már Jane el is kért, szóval majd átküldöm neki. Apropó, ha már Jane-nél tartunk lehet neki fel sem tűnik az egész?
-          Molly miért vagy ilyen hallgatag? – fordult felém a szőke fiú.
-          Csak gondolkoztam. – vigyorogtam és elkezdtünk beszélgeti valami teljesen más témáról.
Mikor felértünk Stockholmba, már igazán elememben voltam. Aztán egy órára rá már a stúdió előtt sétáltam az ajtaja felé. Csillogó szemekkel üdvözöltem a segítőinket, akikkel nemrég találkoztunk az előző megbeszélésen. Dannyvel felvázoltuk még egyszer az ötleteink, aztán már el is kezdtük felénekelni a közös dalt.
Már körülbelül negyedszerre énekeltük fel, hogy tökéletes legyen. Végre hangzásilag is olyan, mint ahogy elképzeltem. Éneklés közben libabőrös lettem, annyira boldog voltam. Aztán hirtelen az utolsó refrénnél a gyomrom görbe rándult, de valahogy mégis jó érzés volt. A dallam simogatta a lelkem miközben kiénekeltük az utolsó hangokat. A zenei kíséret is lassan elhalkult én pedig mosolyogva fordultam Danny felé, aki szintén vigyorogva felém. Belecsaptam a tenyerébe, majd automatikusan átöleltem. A gyomrom még mindig kellemes görcsben volt és egyszerűen nem akartam eltávolodni az erős karokból. Ezt követően már nem tudtam irányítani az eseményeket, mivel Danny lehajolt, majd lassan ajkaimhoz érintette az övéit. Gyomromban az érzelmek még jobban csapongni kezdtek. Elpirulva húzódhattam el tőle, miközben pislogva a producerekre néztem. Ők nem zavartatták magukat, csak a hüvelykujjukat mutogatták, hogy jó volt. Visszafordultam a szőke sráchoz, aki csak kedvesen mosolygott. Kezdtem lenyugodni, így leültünk és visszahallgattuk a dalt. Hála az égnek tökéletes lett.

/Eric/

Eddig minden kezdett jól sikerülni. És vajon megint ki rondított bele? Fenébe is már, hogy sosem tud csendben maradni. Jane elmondta neki, hogy szeretne elutazni. Ő tudomásul vette. Legalábbis elvileg. Mikor Jane kiment Damonnal, akkor én pedig bementem a maradék üdítőkért, meg amiket még hoztunk. Épp néztem mit is kellene még a kocsiba tenni, odajött hozzám és nem tűnt vidámnak. Már tudtam, hogy számon fog kérni, nem hagyná annyiban. Elkezdte mondani a magáét, én pedig elengedtem a fülem mellett. Ezzel aztán annyira felidegesítettem, hogy már az anyanyelvünkön, svédül kezdett veszekedni. Ezek a mondatok már engem is felhúztak és muszáj volt visszaszólnom. Ekkor jött vissza a lány, aki kérdőre vont minket. Szerencsére próbáltam nyugodtan kezelni a helyzetet, amiért Colin örülhet, mert nem mártottam be. Szerencsére sikerült kivágni magunkat, mivel a többiek is megjöttek. Jane sem akarta ezt az egészet előttük megvitatni. Érzem ennek véleményem szerint majd lesz még folytatása az utazás közben.

Aztán a következő idegesítő dolog a reggeli után, az az volt, hogy Colin az én autómmal akart jönni. Legszívesebben akkor már inkább ott hagytam volna, de már annyira mindegy volt, hogy ott van-e vagy nincs. Fogtam magam bezártam a nyaraló ajtaját és már indulhattunk is.
Siettem, mivel még össze is kellett pakolnunk, így egészen hamar felértünk a fővárosba. Leparkoltam a Simpson hotel előtt és kitettem őket.
-          Két óra múlva jövök vissza. – vigyorogtam miközben lecsuktam a csomagtartó ajtaját. Láttam Colin nagyon nem vidám, de ez már nem az én problémám, hanem saját magáé.
-          Elkészülök! – vigyorgott Jane és a többiekkel együtt bement. Én pedig visszaültem és meg sem álltam Alex házáig.