Sziasztok!
Hát itt is vagyok a következő résszel, ami szám szerint a 19. Remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket, mint az eddigiek. :)
Az előző részhez köszönöm a hozzászólásokat, mindre válaszoltam. És köszönöm az új rendszeres olvasókat is.♥ Ha valakinek tetszik nyugodtan iratkozzon még fel.;)
A résszel kapcsolatban, most lesz igazán fordulatos és sok párbeszéd is lesz benne. Ismét barátnőm segítségével készült. Na de akkor következzen az olvasás.:)
Puszi: Bonie
Aznap elég hamar felébredtem ahhoz képest, hogy elég későig
fent voltam. A tegnapi eset érdekesen alakult, nagyon megijedtem. Hirtelen ott
van valaki a szobában, aki történetesen nem Sam volt. Elmosolyodtam magamban
ahogy ezek eszembe jutottak. Eddig azt hittem, hogy szoba csere vagy más dolgok
csak a filmekben léteznek. Hát nem, de visszagondolva azért vicces ahogy
kizavartam Ericet a szobából. Aztán szerencsére minden kártya a megfelelő
személyhez került.
Colinnal az este nem találkoztam, de talán jobb is volt,
hisz az eset után nem igen akartam már magyarázkodni.
Lassan kezdtem megunni az egy helyben fekvést és felkeltem, hogy kicsit rendbe
szedjem magam. Egy frissítő langyos zuhannyal kezdtem, majd felöltöztem és
felkontyoltam a hajam.
Mikor végeztem rápillantottam a telefonomra és egy üzenetet jelzett. Gyorsan
megnéztem:
Gyere le a szállás
parkjába...beszéljünk! E
Menjek le? Haboztam kicsit, majd úgy döntöttem lesietek a pólóval és
visszaadom. Akkor legalább nem kell délután. Meg aztán jó lenne megbeszélni még
a múltkori ügyet is. Fogtam a kanapéra tett felsőt és elindultam vele lefelé.
Út közben összetalálkoztam Colinnal, még mindig semmi kedvem nem volt erről
beszélni vele, ezért inkább gyorsan eldugtam magam mögé a ruhadarabot.
-
Szia. Hogy aludtál? – köszöntött egy szájra puszival.
-
Szia. Keveset, de eleget. – mosolyogtam felé.
-
Lejössz velem kajálni? – most nem igazán volt alkalmas, szóval megpróbáltam
kimagyarázni.
-
Köszi, most nem vagyok éhes. Te csak menj nyugodtan.
-
Rendben. – vetett ő is mosolyt és elindult a másik irányba.
Szerencsére nem vette észre, amit rejtegettem. Kicsi rossz érzésem támadt a
hazugság miatt, de nem szerettem volna ezzel az egésszel tönkretenni, ami még
csak most kezdődött.
Lassan azonban kiértem és elfelejtődött a rossz érzés, mivel megláttam Ericet a
park padján üldögélni.
/Eric/
Lehet hogy túl korán jöttem le? Vagy
lehet Jane le sem jön. Gondolataim már aggódva kalandoztak, míg én a padon
ültem.
Már lassan fél órája vártam, mikor valaki megütögette a hátam. Jane volt
az. Megkönnyebbültem, hogy láttam már megérkezett.
-
Szia. Örülök, hogy itt vagy. Beszélhetünk a mostani viszonyunkról, hogy
hogyan is állunk? – érdeklődtem.
-
Szia. Persze, beszélhetünk. Ám előbb, elhoztam a felsőd, tessék. –
átnyújtotta a pólót amit már el is felejtettem.
Elvettem tőle a pólót. Arra gondoltam, hogy hogyan is kezdjem el azt
amit mondani szeretnék.
-
Sétálunk egyet közbe beszélgethetünk? – kérdeztem, majd a bólintása után
elindultunk.
-
Szóval a tegnap estéről lenne szó? – nézett a szemembe.
-
Többek között igen. – böktem ki.
-
Rendben.
-
Szóval visszatérve a tegnapra, nem tudtam, hogy nem az én szobám. Tudom,
hogy alig tudtál kirobbantani, de én is lefagytam. – mondtam el érzéseim.
-
Megértem – kezdte ő is beismerőn – mert én is. És bocsi hogy úgy
kizavartalak.
-
Nem történt semmi, érthető. – mosolyogtam.
-
Egyébként elmeséltem Samnek ezt az egészet
először megdöbbent de utána jót nevetett. – kicsit felnevettem.
-
Én is így tettem Mollyval. – szünetet tartottam,
majd folytattam - Hát akkor remélem ezt lezárhatjuk.
-
Szerintem igen. – mondta Jane magabiztosan – Ez
minden amiről beszélni akartál?
-
Nem igazán, még lenne ugye, amin kicsit
összekaptunk tegnap az autóban. – hoztam fel a témát, úgy gondoltam, végre
beszélhetek a felé táplált érzelmeimről ebben a témában. Izgultam is, sőt,
talán ennyire még soha.
-
Figyelj, mint egy nagyon jó barátomat, nem
akarlak megbántani. – itt kicsit összeszorult a szívem, a torkom kiszáradt és
úgy éreztem minden összeomlik. Muszáj volt visszakérdeznem, hogy jól
hallottam-e:
-
Jó barátom?
-
Igen. Hisz nagyon jól összebarátkoztunk ebben a
pár hétben és nálad jobb barátot el sem tudok képzelni. – itt már teljesen kész
voltam, lemondtam minden tervemről, amit tegnap éjjel kigondoltam.
Elkeseredtem, de tartottam magam, egyszerűen nem tudtam mi tévő legyek.
Haragom egyre nőtt Colin iránt, nem tudtam miért is, de mégis. Jane-nek nem
mutattam ki.
-
De-de igazad van…tényleg nagyon jól…összebarátkoztunk. – nyögtem ki a
mondatot.
-
Szóval igen, tegnap kicsit összekaptunk, de ne hidd azt, hogy haragszom. –
jólesett hallani, de elkeseredésemen nem segített.
-
Ez most nekem megkönnyebbülés. Ne kérdezd miért nem bírom a srácot, mert
válaszolni nem igazán tudnék rá. Megérzés, nem szimpatikus és ennyi. – mondtam
de nem volt kedvem arról a kis mitugrászról beszélni.
-
Nekem pedig az. – közölte és láttam rajta, hogy nem akar ez miatt rosszba
lenni – Tudod mit?
-
Na mit? – mosolyodtam el, hisz olyan aranyosan mondta.
-
Legyen az, hogy te megpróbálod elfogadni Colint, én pedig nem törődöm a
piszkálódó megjegyzéseiddel felé. – mondta sugárzó arccal.
-
Egy próbát megér. – mondtam a tőlem telhető legvidámabban, de közben nem
igazán örültem az egésznek.
Fogalmam sem volt mit is csináljak, az agyam nem volt
tiszta, hiába próbáltam reálisan gondolkozni. Bele egyeztem az úgymond
egyességbe, de egyáltalán nem tetszett.
-
Oké. Legyen. – erőltettem mosolyt és felé kacsintottam.
-
Remek! – csattant fel – Lassan viszont felmegyek. A többiek ne keressenek
és éhes is vagyok.
-
Rendben menj csak.
Elindult felfelé és egy kicsivel utána én is felmentem lógó fejjel. Nem igazán találtam
a helyem, még szerencse, hogy Molly nem volt itthon.
Elment Dannyval, mert a srác tegnap
felhívta nincs-e kedvünk egy találkozóhoz. Már régen láttam és nagyon jó
barátom, de most inkább visszautasítottam, így Molly ment egyedül. De talán így
visszagondolva, nem is lett volna rossz elfogadni a meghívást.
Aztán máris máson kattogott az agyam, a gondolataim össze-vissza jártak.
El kell felejtenem ezt a lányt, mintha csak egy táncos lenne. Különben is van
egy csodálatos barátnőm, vele sem tehetem ezt. Csak tudnám mért érzek mást,
mint amit gondolok. Már most gyűlölöm ezt az érzést. Befejezem, elfelejtem az
érzelmeim Jane iránt, egyáltalán nem is voltak biztosak, tehát könnyű lesz.
Barátként fogok rá tekinteni, ahogy ő is rám. Igen! Ezt fogom tenni.
/Molly/
Mikor felébredtem rögtön Ericet kerestem, de csak az összegyűrt
ágyneműjét találtam. Fogalmam sincs merre lehet. Tegnap hívott Danny, hogy
nincs-e kedvünk kiruccanni vele. Megkérdeztem Ericet is, de ő nemet válaszolt.
Mondta én nyugodtam menjek, de neki nincs kedve. Semmiképp nem gondoltam, hogy
eltűnik reggelre.
Végül is nincs hozzám láncolva, így gyorsan összekészülődtem és elindultam.
Mentem le a kocsihoz, a kulcsot pedig majdnem fent hagytam, de az utolsó
pillanatban eszembe jutott. Beindítottam az autót és már úton is voltam egy
örebro-i kis étterembe. Azt beszéltük meg Dannyval, hogy ott találkozunk. Nem kellett sokat mennem, mert pár utcára volt hoteltól az étterem. Kiszálltam a kocsiból és bementem. A srác már ott ült az egyik asztalnál, mikor meglátott rögtön mosoly szaladt az arcára.
-
Itt vagyok. Szia Danny. – köszöntöttem a felém vigyorgó szőke srácot két
puszival.
-
Szia Molly. Eric mégsem jött?
-
Nem, reggel nem is találtam. – mosolyogtam, majd leültem én is.
-
Érdekes. – vigyorgott majd folytatta – Muszáj még egyszer megdicsérnem
téged. Tegnapi koncerted fenomenális volt, nem ismertem rád. Gyönyörűen énekeltél. Teljesen
kivirultál…és a dalaid. Egyszerűen profi.
-
Annyira aranyos vagy Danny. – pirultam el szerintem – De te is vagy ilyen
jó.
Az egész délelőttöt eldumáltuk. Rengeteget beszéltünk. Többek között szóba
kerültek a táncosok, ami nem csoda, hisz Danny maga is szeret táncolni. Aztán a
munka kapcsán beszélgettünk:
-
Mik a terveid? – kérdeztem érdeklődve.
-
Egy új albumot tervezek. – habozott egy kicsit, majd hirtelen megkérdezte –
Nincs kedved közreműködni egy számban?
-
Persze hogy van. Köszönöm a felkérést. – egyeztem bele meglepetten.
Így egy dal kidolgozása is eszünkbe ötlött, de a részleteket még nem
beszéltük meg.
Plusz a munkán és karrieren kívül beszélgettünk még rengeteg másról is.
Magánéletben jó barátok vagyunk, így szabadon kérdezgettük egymást.
-
És hogy vagy mostanában? – kérdeztem ismét én.
-
Köszönöm jól, de mostanában nem igazán voltam otthon. Ugye én is
koncerteztem és most itt vagyok. De már szeretném kipihenni magam. – mesélte.
-
Pihend, ilyenkor az a legjobb. Használd ki a szabadidőd még a nyáron. –
javasoltam.
-
Ki fogom, köszi a tanácsot. És veled mi van? Hogy vagytok Eric-kel? –
fürkészett a tekintetével.
-
Köszönjük, egész jól. Mostanában kevés időnk jutott egymásra, az ő koncertjei
és most az én turném miatt. Amúgy is veszekedtünk néha-néha egy kicsit, de
mindig kibékültünk.
-
Az a lényeg, hogy meg tudtátok beszélni és kibékültetek. Eric rendes srác. –
mosolygott kedvesen felém.
-
Igen, tudom. – mosolyogtam és áttértem rá – Neked nem kopogtatott még be a
szerelem?
-
Még nem, mostanában nekem sem volt igazán időm semmire. – mosolyodott ismét
el.
-
Értem. Hát sok szerencsét hozzá. Lassan viszont indulnom kell, mert megyünk
tovább a csapattal Malmö-be.
-
Rendben. További sok szerencsét. Szia.
-
Köszönöm. Szia Danny. – köszönésképp ismét két puszival ajándékoztuk megy
egymást.
Visszaszálltam az autóba és indultam is. Mikor visszaértem a busz már a
hotel előtt állt. Felsiettem a csomagokért, Eric épp a bőröndjét cipzárazta be.
Elég komornak tűnt, de lehet csak a zár miatt.
-
Szia. Segítsek? – léptem oda hozzá és lehajoltam.
-
Szia Molly. Nem kell, már megvagyok. – mosolyodott el.
-
Rendben. – válaszoltam és kis hallgatás után folytattam – Merre jártál
reggel? Nem láttalak, mielőtt elmentem.
-
Lementem kicsit a szállás udvarába, kellett egy kis friss levegő. – mondta –
És te mi jót csináltál?
-
Egy kis étteremben voltunk ebédelni Danny-val, aztán még beszélgettünk. Képzeld lehet
készítünk egy közös számot. – újságoltam el neki.
-
Igen? – csodálkozott egy pillanatra – Ez jól hangzik, bár amiben te
énekelsz az csak jó lehet.
-
Túlzol! – nevettem el magam és gyengéden karon ütöttem.
Lassan elindultunk lefelé a csomagokkal, a többiek már lent voltak. Mi is
beraktuk a csomagokat a buszba, Eric pedig a sajátját a kocsijába. Beszálltam a
buszba, most Sam helyet foglalt Jane mellett, Nicole mellettem, Colin pedig Samantáék
elé ült. Végül elindultunk Malmö felé.