2012. június 23., szombat

16. fejezet ~ A turné első napja - I. rész Beszéljünk

Látom tetszett az előző rész, ennek nagyon örülök.:) Főleg, hogy megdőlt a hozzászólás rekord ötre.:) Köszönöm, ez nélkületek nem sikerült volna. ♥♥♥
Most itt vagyok a következő résszel, remélem ez is annyira elnyeri majd a tetszéseteket mint az előzők. Lesz benne egy fordulat, de majd meglátjátok.:)
Jó olvasást kívánok!:)
Bonie.



 
Az előző nap is remekül telt. Colinnal tánc után együtt voltunk és megnéztünk nálunk egy filmet. Samanta a városban volt Daniellel, így nem zavartuk a másikat.
A film alatt többet néztük egymást, mint a képernyőt, de látszólag egyikünket sem zavarta. A film vége felé átkarolt, mikor észrevettem, nekidőltem a vállának. Annyira jó érzés volt, mivel nem volt még igazán tapasztalatom ilyen dolgokban. A film végét követően el kellett mennie, mert sok dolga volt, de előtte azért elköszönt. De még hogy…
Az ajtóban átölelt, mert kikísértem és megcsókolt. Lassan felnézetem gyönyörű zöld szemeibe és mosolyogtam, ahogy ő is tette. Igaz ez nem egy mindent elsöprő csók volt, de azért mégiscsak az első. Miután elment én percekig álltam az ajtó előtt és igazából csak néztem ki a fejemből. Végül összeszedtem magam és ment tovább a nap.


Másnap elég későn ébredtem, így gyorsan megreggeliztem. Sam már pakolta össze a fellépőruháját, mert ötre le kellett érni egy közeli svéd városba, Örebroba. Már most görcsben volt mindkettőnk gyomra, mi lesz még az úton odafelé. Jaj.
Gyorsan én is összepakoltam és úgy döntöttem bekapcsolom kicsit a gépen, hisz pár napja nem néztem az üzeneteimet. Mikor felléptem legelőször a táncoktatóm levelét véltem felfedezni. Sok szerencsét kívánt estére, bár nem tudom, hogy honnan is tudja. Biztos a szüleim árulkodtak.
Apropó a szüleim, tőlük érkezett a következő levél. Gyorsan kibontottam, mert már nagyon hiányoztak. Amíg megnyílt az üzenet egy örökkévalóságnak tűnt. Aztán elolvastam:

Szia kicsim!

Nagyon hiányzol nekünk itthon, reméljük jól érzed magad és elégedett vagy Svédországgal.
Bárcsak láthatnánk élőben a fellépésetek a koncerten, kíváncsiak vagyunk a barátaitokra is, akik munkát adtak. De ne csüggedj megnézünk, mert az öcséd talált a neten egy oldalt, ami közvetíti a koncertet élőben. Kíváncsian várjuk már. Biztosan ügyes leszel!
Brian egyfolytában azzal nyaggat, hogy kíváncsi az ajándékra. Írtad, hogy megvan, de nem jöttél haza, így nem kapta meg. Mi lesz vele? Már kikészít bennünket.:)
Csak így tovább, kövesd az álmaid! Hiányzol.

Brian, Anya és Apa

Már teljesen elérzékenyülve olvastam a levelet. Megnéznek, ez annyira jól esik, már szipogni kezdtem, de aztán a szipogás abba is maradt. Elértem a következő sorhoz, ami az öcsém ajándékával kapcsolatos és önkéntelenül is a homlokomra csaptam. Teljesen elfelejtettem! Ott hever a csomag a szekrény polcán.
Egy percig gondolkoztam és utána felkaptam a fejem és a szekrény elé siettem, előhúztam az összeállított ajándékcsomagot. Meg van a megoldás, elküldöm postán!
Elgondolkoztam, hogy nem tudom merre van posta a környéken, így egy internetes térképet használva kerestem egyet a közelben. Felírtam a címet és átöltöztem, hogy visszafelé már készen álljak az indulásra.
-          Figyelj Sam. Elrohanok a postára, nemsoká itt vagyok, feladnom Brian ajándékát. – szóltam neki, amíg felvettem a cipőm.
-          Most? Mindjárt itt vannak a többiek a turnébusszal.
-          Igen! Sietek. – válaszoltam és már nyitottam is az ajtót.
 Negyed órával később még mindig körbe-körbe jártam, én kis naiv, úgy gondoltam hamar odaérek. Sajnos nem, így segítséget kell kérnem.

/Samanta/

Hát ezt nem hiszem el, már lassan egy órája elment. Már tényleg bármelyik másodpercben beállíthatnak. Felálltam a kanapéról és fel-alá járkáltam körülbelül tíz percen keresztül. Kopogást hallottam, így még idegesebb lettem. Ajtót nyitottam és Molly lépett be rajta széles vigyorral.
-          Indulhatunk?
-          Jane még nincs itthon… - magyaráztam már szinte alig halhatóan.
-          Hogy-hogy? – állt meg benne is az ütő, talán a halkságom miatt.
-          Elment feladni az öccse ajándékát, de ez már lassan másfél órája volt.
-          De hát három utcával arrább van a posta. – nézett meglepődve a lány.
-          Lehet nem talált oda. Felhívom! – jött hirtelen egy ötlet.
Közben lépéseket hallottunk közeledni, Eric volt az és vidáman kérdezte:
-          Nem jöttök? Segítsek cipekedni?
Molly csendre intette, ami látszólag nagyon meglepte. Majd meghallott egy telefoncsörgést és a hang irányába mutatott.
-          Ez Jane telefonja. – állapítottam meg.
-          Mi történt? – értetlenkedett Eric.
Molly gyorsan vázolta a helyzetet és utána felém fordulva kérdezte:
-          Most hol keressük?
-          Menjetek le Örebroba a csapattal! – kezdte Eric – Megkeresem és lemegyünk. Fogjátok a cuccait.
Bólintottunk és elindultunk lefelé az emeletről. Kicsit megnyugodtam, mert Eric ismeri a várost, biztos megtalálja.
Mikor leértünk a buszhoz és beszálltunk Mollyval, mindenki kérdőn nézett felénk, főleg Colin. Nekik is elmondtuk a szitut. Ám Jane barátja nem igazán örült neki, hogy Eric keresi meg. De végül belenyugodott.

/Eric/

A posta előtt álltam meg az autóval. Szinte berontottam az épületbe, de azonnal láttam, hogy nincs ott. Megkérdeztem a nőt az ablaknál, hogy látta-e. Azt mondta, hogy a lány akit ő látott fél órával ezelőtt adott fel egy csomagot Londonba. Megköszöntem és kijöttem.
Most hol keressem? Miért pont most kellett eltűnnie? És végkép miért vállalkoztam én a megkeresésére? Nem, nem lehet igaza Alex-nak. Nem ezzel kellene most törődnöm, inkább megnézem visszament-e a hotelba.

Visszafelé menet a szállásuk alatt két utcával találtam meg. Gyorsan kiszálltam az autóból, de nem vett észre, mert sietett és nagy léptekkel lehagyott.
-          Jane! Várj! –siettem utána, közben megfordult és megállt.
-          Hát te? – nézett meglepve.
-          Téged kereslek. A többiek már elmentek. – magyaráztam neki a tényeket.
-          Mi? Már ennyi lenne az idő? – nézett ledöbbenve.
-          Igen. Gyere, ugorj be, majd a kocsiban megbeszéljük.
Mindent elmondtam neki és látszólag hibásnak érezte magát. Igyekeztem megnyugtatni, de igazán majd csak a többiek tudják, ha leértünk Örebroba. Még három óra utazás vár ránk.

Egy ideig szótlanul ültünk egymás mellett, csak az utat figyeltük, Jane csak az ablakkal szembe meredt. Később szinte már kényszerített egy érzés, hogy megszólaljak.
-          És sikerült feladni az öcsédnek az ajándékát? – néztem érdeklődve, bár a tudtam, hogy igen.
-          Aha. És még egyszer köszönöm a segítséged, nélküled még mindig nem tudnék választani. – magyarázta mosolygósan a jókedvtől.
-          Örülök neki, ha segíthettem. Feltehetek egy személyes kérdést? Persze barátilag. – kérdőn ugyan, de érdeklődve meredt felém – Tényleg összejöttetek Colinnal?
-          Miért? – válaszolt kérdéssel a kérdésemre meglepetten. Szerintem nem tudta miért is kérdezem, de ez még oké, viszont én sem tudtam…
-          Hát csak Molly megemlítette és nem is tudtam. – próbáltam kimagyarázni.
-          Igen. Együtt vagyunk, de ez még nagyon az elején van. – mosolyodott vissza.
Ott abban a percben görcsbe rándult a gyomrom és szörnyen ideges lettem. Most komoly? Nem lehet igaza Alex-nak! Boldog vagyok Mollyval, nem érdekel úgy Jane! Terelni próbáltam a gondolataim, de nem igazán sikerült.
-          Értem az jó… - magyaráztam egykedvűen, hogy ne maradjak szótlanul, de nem bírtam tovább és kijött belőlem a véleményem – Ne haragudj, hogy ezt mondom, de szerintem egyáltalán nem illik hozzád.
-          Tessék? – fordult hirtelen felém és ledöbbenve, falfehéren várta a válaszom.
-          Ez csak a véleményem. – magyaráztam ki magam.
-          Eric, ebbe kérlek ne szólj bele. – mondta kicsit idegesen.
-          Ez a véleményem és nem fogom visszavonni! – tartottam ki az érvem mellett összeráncolt szemöldökkel.
-          Nagyon bírlak Eric, remek barát vagy, sőt…Azzal, hogy munkát adtál nekünk, szinte még ismeretlenként, az egyik legjobb dolog volt, de ez nem jogosít fel, hogy beleszólj az életem többi részébe. – érvelt ellenem, csak úgy szikrázott felém a szeme, szenvedélyesen, ugyanakkor volt benne valami nyugalom is.

Teljesen megbabonázott, alig bírtam az útra figyelni, mert lefoglaltak a méreg vágyától égő szemei. Most már magam előtt sem tudtam tagadni, amit a haverom szinte rögtön észrevett. De több időm nem maradt erről gondolkozni, mert ismételten Jane hangját hallottam.
-          Miért is vagy ennyire ez ellen?
-          Mert…mert...Egyszerűen nem bírom, utálom. – mondtam csak ezt, de belül más válaszra gondoltam. Tudtam, hogy ezzel a válasszal nem elégítem ki a kíváncsiságát és megharagszik rám.
-          Te dolgod…De nem hiszem el, hogy csak így szimplán utálod. – elemzett egy kicsit mérgesen.
-          Meg van rá az okom! – böktem oda már én is idegesen, nem véletlenül.
-          De mi Eric?
-          Csak az, hogy te…Mindegy, felejtsük el amit mondtam!
-          Én nem tudom… - mondta szomorúan és visszafordult az ablakhoz, én pedig koncentráltam a vezetésre.

2012. június 17., vasárnap

15. fejezet ~ Elvarratlan szálak

Meg is hoztam a részt. Kételkedésben nem lesz hiány azt garantálom.:) Izgalmas lesz.:D Remélem azért életben maradtok.;)
Most viszont szeretném ha minimum négy hozzászólást kapnék, mert az előzőhöz nem kaptam sokat. Előre is köszi.
Kellemes izgalmakban gazdag olvasást.♥


/Molly/

Teljesen kipihenve ébredtem fel, mélyen aludtam.  Mikor kinyitottam a szemem a plafonnal találtam szemben magam. Kicsit megdörzsölgettem a szemem és egy hatalmas lélegzetvétellel felültem az ágyon. Körbenéztem kicsit kómásan és Eric még mellettem szuszogott, így óvatosabban keltem ki. Belebújtam a papucsomba és rápillantottam a barátomra, önkéntelenül is elmosolyodtam. Olyan kis ártatlannak tűnt, hogy muszáj volt lekapnom a telefonommal.
Végül úgy döntöttem, hogy csinálok meglepetés reggelit. Gyorsan felöltöztem valami itthoni ruhába és felkötöttem a hajam egy kontyba. Elővettem a hozzávalókat és a tányérokat. Közben még mindig nem tudtam, mit is szeretnék pontosan csinálni. Ekkor jött az ötlet, hogy készítek tükörtojást a croissant-hoz és vettem elő még hozzá lekvárt is. Már csak a teát próbáltam ízesíteni mikor egy fáradt hang mögülem szólalt meg.
-          Mit csinálsz kicsim?
Hirtelen megfordultam és Ericet láttam meg, aki az ajtófélfának döntve a fejét mosolygott. Én is viszonoztam és odaléptem hozzá. Átöleltem, majd már kíváncsi szemei kényszerítettek, hogy végre válaszoljak neki:
-          Reggelit csináltam. Olyan aranyosan aludtál, nem akartalak felébreszteni.
Továbbra is csak a szemembe nézett és vigyorgott. Végül megkérdezte:
-          És mikor lesz kész? Már eléggé éhes vagyok és finom illatokat érzek.
-          Készen van, már csak a tea van vissza.
Leültünk és szedtünk a tányérunkra, majd jóízűen elfogyasztottuk. Közben végig beszélgettünk, a koncertsorozatról amit holnapután este kezdünk. Lassan elfogyott és átültünk a kanapéra teázni.
Adott pár tanácsot is a színpadi show-val kapcsolatban. Aztán minden más is szóba jött, de végül visszakanyarodtunk a koncerthez és a tánchoz. Sajnos nem kellett volna.

-          Az emelésre leszek nagyon kíváncsi – kacsintott felém.
-          Ott leszel a színpad mögött. De az lesz a legjobb tánceffekt amit én is csinálok.
-          Naná, mert a te dolgod az éneklés. – pöckölte meg az orrom, én pedig elnevettem magam vele együtt.
-          Na! – dőltem a vállának a bögrémet letéve.
-          Ügyesek lesztek.
-          Köszi. A lányok és Colin nagyon profik, így minden jól fog menni.
-          Bizony. Ők a lehető legjobbak.
-          És olyan aranyosak együtt, főleg Colin és Jane. – mosolyodtam el.
-          Miért? – nézett kicsit érdeklődőn.
-          Mert, jól vagyok informálva és tudom, hogy „összejöttek”.
-          Miért beszélünk mindig róluk? – nézett rám és elég idegesnek látszott hirtelen.
-          Jól van. Bocsánat. Nem értem mi bajod van. – furcsálltam a hirtelen hangulatváltást.
-          Ne haragudj. Csak nem nagyon bírom Colint.
-          Nem tudom miért, de akkor nem boncolgatom a témát. – mondtam egy félszeg mosollyal ránézve.
-          Köszönöm és tényleg ne haragudj.
-          Nem haragszom.

Beszélgettünk még és mikor már teljesen visszanyerte a reggeli jókedvét, így megmutattam neki a képet. Csak egy ölelés volt rá a válasza. Már el is telt egy délelőtt, jól éreztem magam.
Viszont ez a kis ügy Colinnal nagyon furcsa volt, hiszen nem gondoltam, hogy bajuk van egymással. Végül beletörődtem és csak élveztem a délelőtt többi részét. Elkísért táncpróbára is, amin eléggé csúnyán nézett Colinra. Végül elköszönt és a próba elején el is ment. Mondjuk már vagy hatszor látta az egészet, így nem is csodálom, rengeteg dolga van.
A délután többi része is jól telt, elpróbáltuk már teljes öltözékben az egészet és minden tökéletesen ment. Linda kijelentette, hogy teljesen készen állunk és még két próba lesz. Holnap itt a táncteremben és egy főpróba a helyszínen. Már mindannyian iszonyatosan várjuk, mindeközben kicsit izgulunk is.

/Eric/

Elkísértem Mollyt a táncterembe, de talán nem volt a legjobb ötlet. Mert ott volt Colin és Jane is, ez megint felkeltette bennem azt az érzést. Így elköszöntem Mollytól és már ott sem voltam. Gyorsan kisiettem az autóhoz és bepattantam. Egy pár perces néma gondolkozás után nem bírtam tovább és valakivel kellett beszélnem erről az egészről. Felmatattam a zsebem a telefonomért és máris tárcsáztam Alex-et. Megbeszéltük, hogy feljön hozzánk, mert szeretnék vele beszélni.
Mikor hazaértem gyorsan felsiettem és levágtam magam a kanapéra. Vettem elő a hűtőből egy redbull-t és kibontottam. Épphogy beleittam már csöngettek is, de tudtam ki az, így gyorsan kinyitottam. 

-          Szia Eric! Miért hívtál? – nézett meglepetten rám Alex, majd a tekintete lejebb csúszott a kezemben lévő redbull-hoz.
-          Hello Alex. Köszi hogy átjöttél, már nem bírtam. Ő…kérsz? – vettem észre a bambulását.
-          Aha, elfogadok egyet. – a kezébe nyomtam és így folytatta – Köszi. Akkor mi az ábra?
-          Hát…nem is nagyon tudom. Egyszerűen szarul vagyok mostanában.
-          Mitől? – nézett még mindig értetlenül a haverom.
-          Hát egy furcsa érzés jelenik meg mostanában és már kezd megemészteni…
-          Milyen érzés és mikor? – próbálta kihúzni belőlem.
-          Hát igazából pár napja és…és olyan érzés, hogy teljesen összeszorul a gyomrom és legszívesebben kitekerném valaki nyakát. – próbáltam leírni az érzéseim több, kevesebb sikerrel.
-          És pontosan kinek a nyakát is? – feltette azt a kérdést amit nem igazán akartam hallani.
-          Colin. – válaszoltam gyorsan és tömören.

Alex erre csak egy sejtelmes mosolyt vetett felém és szólásra nyitotta a száját.
-          Haver azt hiszem tudom mi van veled. – állt még mindig ugyanúgy és ráhúzott az energiaitalra.
-          Na halljuk ha te tudod – böktem felé gúnyosan.
-          Ezt még a vak is látja, jelen esetben csak te nem.
-          Mit? – néztem már idegesen.
-          Féltékeny vagy Colinra. Csak nem tudom miért. – elemezte a témát.
-          Dehogy vagyok! Miért lennék?
Még hogy én féltékeny? Hülyéskedik velem? Nem vagyok az! Csak egyszerűen nem szimpatikus nekem Colin. Nem is kellett volna megkérdeznem, nem ismeri, hisz csak egyszer találkoztak. Erre a srácra féltékenynek lenni? Mégis miért?
-          Dehogynem. Ismerd be Eric. –nyaggatott tovább és már ott voltam, hogy most elküldöm.
-          Miért pont őrá lennék féltékeny? – egy kicsit habozott.
-          Milyen van neki, ami neked nincs…lássuk csak.
-          Na jó ebből elég… - már nem tudtam végigmondani és jött a válasz.
-          Jane!
-          Tessék? –döbbentem le.
-          Emlékezz csak vissza az első napra. – kacsintott felém és kilépett az ajtón.

Egyedül maradtam a felkavart gondolataimmal. Most komolyan gondolja ezt az egészet Alex? Miért pont Jane lenne a féltékenységem oka, ha ez egyáltalán féltékenység.
Bár teljesen kizártam ezt a lehetőséget, megfogattam Alex tanácsát és visszaemlékeztem. Mikor a kávézóban ültünk és hallgatóztunk a koncertemről, csak szórakozás volt. Lassan azonban egy véletlen folytán megismertem Jane-t és a többieket. De a legjobb benyomást Jane tette rám és igazából miatta szóltam Mollynak. Fogalmam sincs.

2012. június 12., kedd

14. fejezet ~ Kilátások


Egy pillanatra még visszatérnék az úgymond "játékra". Sajnos nem volt semmi használható ötlet ehhez a részhez. Kár, pedig kíváncsi voltam mennyiben változtatja meg a történetet. De még nem tartunk ott, hogy kettesben Eric-kel..:)
És akkor most a rész:
Hát meg is érkezett a következő rész. Lesz benne szinte minden.:) Remélem tetszik. Véleményeket kérek :)



Jaj.
Ez a szó sok jelentéssel bírhat és bármit kifejezhet. Az én esetemben ez most a meglepettség és egy jóleső érzés keveréke. Első gondolatom az volt, hogy vajon mit is válaszolhatnék. Pár pillanatig csak habozva néztem rá és észrevettem, hogy elkezd vörösödni. Éreztem, hogy most már meg kellene szólalnom és választ adni.
-          Nekem is szimpatikus vagy és szívesen meg ismerkednék jobban veled. – mondtam el nagyon lassan.
-          Húúh…, bocsi csak attól féltem, hogy visszautasítasz.
Erre a reakcióm csak egy mosoly volt.  Ezek után Samanta hangos tett kijelentése lettem figyelmes:
-          Úristen már ennyi az idő? Mi lesz velünk holnap… - gondolkozott el egy pillanatra – azaz inkább ma táncon? – mivel már hajnali két óra volt.
-          Akkor lassan indulnunk kellene? – érdeklődtem és jelentettem ki egyszerre.
-          Lassan nem ártana – mondta Sam és a többiek is helyeseltek.
-          Akkor hívok egy taxit. – ajánlotta Daniel és a kezébe vette mobilját.
Mikor letette mindenki elkezdett búcsúzkodni és ecsetelni az estét. Végül Colin mellém állt és felajánlotta, hogy hazavisz. Rájöttem, hogy azért mondja, mert szeretne egy kicsit kettesben lenni. Így szóltam Samnek, hogy mi ketten megyünk és ők is kettesben lehetnek.
Végül mi lementünk Colin kocsijához. Végig görcsben állt a gyomrom, alig bírtam értelmes szavakat kinyögni, pedig muszáj volt. Az autóban már kicsit oldottabban beszélgettünk. Közben visszaidéztem barátnőm szavait még délutánról. Nem nagyon akartam neki hinni, most pedig itt ülök a szóban forgó srác mellett. El sem hiszem, hogy ez egy délután történt.
A beszélgetés alatt végig mosolyogtam, az arcom zsibbadt, de mégsem bírtam befejezni. Meg is dicsérte a mosolyom.
Colin nagyon aranyos és vidám személyiség, valamint nem utolsó sorban helyes is, szeretnék több időt tölteni vele. Meg is hívott holnap edzés után, körbevezet Stockholmban, mert még mindig nem tudom mi hol van. Már alig várom a holnap délutánt, az viszont más kérdés, hogy valószínű hulla fáradtak leszünk.
Mikor visszaértem a szálláson a lakosztályba gyorsan átöltöztem pizsamába és lemostam a sminkem. Már Samet sem láttam megjönni, mert azonnal elaludtam.

/Eric/

Mi történt velem? Miért nem tudok aludni? Miért érzek mostanában fura érzéseket?
Ma is a közös éneklés Jane-nel. Nagyon jó volt, mindenről elvonta a figyelmem és csak a pillanatnak éltem. Nem voltunk tökéletesek, de nekem mégis az este fénypontjának tűnt. Aztán akaratlanul is átöleltem és a fülébe súgtam az első gondolatom. ”Király volt”.
Sajnos az este folyamán egy rossz érzés is visszatért, mert mikor indulni készültek Dani hívott taxit, de Jane és Colin együtt távoztak az ajtón. Hallottam, hogy ő viszi haza és ennek nagyon nem örültem, bár nem tudom igazán miért. Nagyon idegesítő, hogy ismét felerősödött az érzés.
Mikor mindenki elment szükségem volt egy hűvös zuhanyra, így csillapodott az érzés. Mikor végeztem Molly a szobában megkérdezte minden rendben van-e. Én csak bizonytalanul bólintottam, de szerintem észrevette a bizonytalanságom. Mögém állt és elkezdte masszírozni a hátam, ami jól esett és megnyugtatott. Most pedig itt vagyok, hogy nem tudok aludni.

/Jane/

Teljesen be voltam sózva egész nap a városnézéstől, egyrészt a kíváncsiságtól, másrészt a találkozás miatt is. Reggel álmosan keltem fel, de mostanra már éber vagyok. Tánc után rögtön hazamentem ledobtam a cuccom és kicsit rendbe hoztam magam. Fél órával később már meg is jött Colin és elindultunk a városnéző utunkra.

Megmutatta nagy vonalakban a környéket, a város részeit, hogy mi merre van. Aztán elkezdődött az igazi városnézés, ugyanis megmutatott pár nevezetességet is. Először a Vasa Múzeumba vitt, igazából nem tudtam mi az, amíg el nem mentünk. Egy hajóroncs ami az 1600-as években süllyedt el. Ezt viszonylag hamar kivégeztük, csak egy kicsit néztünk körbe.
A múzeum után megnéztünk egy stockholmi szigetet is a Gamla Stant. Rengeteg szűk kis utca, étterem, kávézó és régiségbolt található arrafelé. Engem igazán a szűk, már-már romantikus kis utcák érintettek meg minden látnivaló közül. Olyan történelmi az egész és szép. Utána lementünk a kikötőbe és néztük a hullámokat, annyira magával ragadó a tenger fel-le emelkedése, egyszerűen elbűvöli az embert. Ezalatt Colin csak mosolygott, én pedig vissza rá.
Majd átmentünk a Gröna Lund vidámparkba rengeteg mindent kipróbáltunk, körhintákat, hullámvasutat, remek volt. Nagyon élveztem és szerintem Colin is nagyon lelkes volt.
Már késő délután átvitt egy hatalmas gömb alakú építményhez, ami felvitt az épület tetejére. Csodálatos kilátás nyílt így a városra és a kikötőre. Főleg, hogy késő délután volt és kezdett lemenni a nap. Colin megfogta a kezem, én pedig ránéztem és mosolyogtam. Igazából nem is tudtam mit mondhatnék. De ő meg is előzött:
-          Hogy tetszett a délután?
-          Hát aszta! Egyszerűen csodálatos… - kezdtem áradozni, ő pedig csak nevetett.
-          Annak örülök. Igyekeztem a legjobb és legszebb látványosságokat összeválogatni. – mesélte csillogó szemekkel.
-          Tényleg a legjobb első randi volt. – csúszott ki a számon, mire ő megszorította a kezem.
-          Igazad van.
Közben lassan elindultunk lefelé a talaj felé, nagyon sajnáltam, mert nézelődtem volna még. Azzal a látvánnyal nem lehet betelni. Végül elszakadtunk és indultunk vissza az autóhoz.
Beszálltunk és már a nap utolsó fényeinél hazavitt. Mikor a hotel előtt voltunk, úriember módjára elkísért a kapuig. Végül adott a homlokomra egy puszit és elment.

2012. június 8., péntek

Szerintetek?

Itt az idő, hogy találgass mi lesz a következő részben. Ha hozzászólásban leírod, mit szeretnél vagy éppen mire számítasz a következő részben, akkor lehet bekerül a részbe. Szóval ha van valami ötleted ki vele.:)
A rész már nagyjából megvan, de az ötletetektől függ, hogyan fog még alakulni.
Várom a hozzászólásokat a hétvégén vasárnap három óráig.:)
Jó találgatást és szórakozást kívánok! :)
Bonie♥
                             

2012. június 3., vasárnap

13. fejezet ~ Buli és karaoke


Nagyon sajnálom, hogy olyan sokáig nem jelentkeztem, de rengeteg dolgom volt.  Már alig várom a nyarat, hogy kicsit utolérjem magam. Remélem nyáron is ugyanúgy olvasóim lesztek és érdeklődtök a részek iránt.:)
Az olvasókról jut eszembe: Nem tudjátok miért nem működik a rendszeres olvasók modul? Segítsetek ha tudtok. Előre is köszönöm!♥
Valamint a résszel kapcsolatban is egy kis megjegyzés: Nem lesz fordulatokban hiány, ebben biztosíthatlak titeket.



Fogalmam sincs Sam miből gondolta, hogy nem csak szimplán bókol. Szerintem ez az egész teljesen hétköznapi és nincs benne semmi extra. Miért hiszi azt, hogy egy dicséret már ilyen nagy dolog lenne? Szerintem csak eltúlozza, hisz mindannyiunkat megdicsért.
Nem figyeltem ezt az egészet, de majd ezentúl jobban figyelek a gesztusokra és minden hasonló tettre.

Még mindig a kanapén lustálkodva gondolkoztam azon, amit barátnőm mondott. Egyszerűen nem igazán tudtam hova tenni. Ekkor megcsörrent egy telefon, felnéztem és barátnőm már vette is fel a mobilját.  Mivel Molly hívta ki is hangosította a beszélgetést:
-          Sziasztok lányok! – kezdte élénk és önfeledt hangon – Kitaláltunk valami jó kis programot estére.
-          És mi lenne az? – kapcsolódtam be a beszélgetésbe a nagy kíváncsiságommal.
-          Hát Ericnek bulizhatnékja támadt és arra gondoltunk, csinálhatnánk ilyen közös kikapcsolódást. Mit szóltok házzá?
-          Remek ötlet! – derült fel Samanta is.
-          Szerintem is! – vágtam rá.
-          Jól van, akkor nyolcra ott vagyunk értetek.
-          Mikorra? – kérdeztük szinte egyszerre Mollyt – Azt hittem nem mára gondoltatok.
-          De. – nevette el magát és végül mi is – Ugye nem baj?
-          Dehogy, csak nem gondoltuk, hogy ma. De akkor találkozunk nyolckor! – fejezte be a beszélgetést Sam.

Összenéztünk barátnőmmel, majd mintha teljesen egyre gondoltunk volna a falon lógó óra felé fordultunk. A mutatók fél hatra estek, így elkezdtünk készülődni. Mindketten lezuhanyoztunk, hisz mióta hazaértünk az edzésről a kanapén lustálkodtunk. Zuhanyzás után egymás segítségét kértük a ruhaválasztásban.
-          Mit vegyek fel? – nézett tanácstalanul a szekrény előtt állva.
-          Szerintem vegyünk fel valami rövidnadrágot és valami feltűnőbb felsőt.
-          Oké. Akkor előkeresem.
Végül Samanta egy rövid farmert vett fel egy hófehér flitteres felsővel. Kivasalta a haját és sötétebb barna sminket tett fel arcára. Cipőnek egy bebújós topánkát választott. Én úgyszintén egy rövid farmert választottam, hozzá kék buggyos felsőt csillogós mintával és tornacipővel. A hajam hullámosan hagytam, csak eltűrtem, és alap sminket tettem fel.

/Eric/

Nyolc után pár perccel gördültünk be a lányok hotelének a parkolójába. Kicsit körülnéztem a szélvédőn keresztül, majd észrevettem őket és Danielt, már a kocsi felé tartottak. Gyorsan bepattantak és már nyomtam is a gázt.
-          Nicoék nem jönnek? – érdeklődött Samanta fülég érő szájjal.
-          Dehogy nem, csak ők külön jönnek. De miért vagy ennyire feldobva?
-          Mert ez lesz az első svéd bulink. – erre mindannyian elmosolyodtunk.
-          Akkor nem volt rossz ötlet Eric! – kacsintott felém Molly és lágy csókot nyomott az arcomra.

Jó pár perccel később már a klub bejárata felé indultunk és összetalálkoztunk Colinnal és Nicoval. Bementünk és máris a zene hatalmába kerültem, de szerintem a többiek is. Odasétáltunk a pulthoz és rendeltünk, alkoholmentes italokat. Kerestünk egy szabad asztalt és leültük elfogyasztani az italokat, mikorra kellőképpen beindult a hangulat, kimerészkedtünk a táncparkettre. Mindenki remekül mutatott a parketten és a legszexisebb mozdulatainkat vettük elő.
Kis idővel később megragadtam Molly derekát, hogy kicsit arrébb pördítsem, mert szerettem volna egy kicsit kettesben lenni vele. Ő vette a lapot, így már lépéssel a kis csapat mellett kötöttünk ki. Látszólag barátnőm nagyon örült az ötletemnek és közelebb jött hozzám. Vágytól csillogó szemei teljesen elfeledtették velem az időt. Együtt mozogtunk és elvesztünk egymás szemében. Mikor éreztük, hogy a torkunk kiszárad visszatértünk a valóságba. Odamentünk a többiekhez és aztán az asztalunkhoz.
-          Hogy tetszik az első svéd bulid Sam? – nézem kérdőn rá, miközben belekortyoltam az üdítőmbe.
-          Nagyon tetszik! Remekül érzem magam. – ért még mindig fülig a szája.
-          Akkor jó. És te Jane?
-          Nem is remekül érzem magam, hanem fantasztikusan valamint a társaság is rásegít. – kacsintott felénk.

Pár perccel később vissza akartunk menni táncolni, felálltunk a helyünkről is indultunk a parkett felé, amikor egy csapat odajött hozzánk. Szó szerint letámadtak egy-egy aláírásért és közös fényképért. Magam mögött csak ezeket hallottam: Ez Eric Saade!, Úr isten…, Adnál egy aláírást?
Fél óra múlva mindenki megkapta, amit szeretet volna és elindultunk kicsit csalódottan az ajtón kifelé. Annyira csalódott voltam, mindig tönkreteszek valamit. Lassan kullogtunk az autóig, mire Colin feltette a kérdését:
-          Akkor most mit csinálunk? Átmegyünk másik helyre?
-          Szerintem már ne… - tanácsolta Molly és én is így gondoltam.
-          Én viszont most megyek haza. – mondta Nicole és már búcsúzkodni kezdett. Mindenkitől elköszönt és már indult is.
-          Ne haragudjatok, hogy tönkretettem az estét, nem állt szándékomban. – sajnálkoztam az ott maradt embereknek.
-          Nem tehetsz róla, senki sem tudta hogy ez lesz. – nyugtatott meg Jane és Molly is helyeselt.

Mi beszálltunk a kocsiba és már indultam is, miközben kapcsolgatni kezdtem a rádiót. Pont az egyik kedvenc számom ment a rádióban, az International Love. Lassan dobolni kezdtem a kezemmel a kormányon. Jane csöndesen énekelni kezdett, majd Samanta is. Aztán már Molly is és én is azon kaptam magam, hogy hangosan éneklek, majd Colin is rákezdett. Hirtelen Molly felkiáltott:
-          Van egy ötletem!! Mi lenne ha felmennénk hozzánk karaokézni? – kérdezte egy levegővétellel és csillogó szemekkel.
-          Remek! Molly olyan jó ötleteid vannak. Feljöttök? – néztem hátra a visszapillantóba.
-          Naná, hogy igen. – vágta rá Jane és Samanta egyszerre. Colin is helyeselt.
-          Akkor visszafordulok és nyomás hozzánk. – vigyorodtunk el barátnőmmel.
Fél órával később már fent voltunk a társalgóban és szereltem össze a mikrofont a tv-vel. Aztán mikor már javában beindult itthon is a buli énekelt Molly , majd Daniel is összehozott valamit, de nem énekesnek született. Samanta és Colin is énekelt egy-egy dalt, egész jók voltak. Én és Jane még nem énekeltünk, így mondtam neki hogy menjen:
-          Te jössz Jane. – mosolyogtam rá bátorítóan.
-          Oké, bár nekem nincs jó hangom… - kezdte kicsit félénken.
-          Hajrá, menni fog. – bíztatta Molly és Samanta is. A többiek és én csak helyeseltünk.
-          Melyik dalt választod?
-          Hát….legyen a…a Timeless. Az lett az új kedvenc számom. – mindenki elnevette magát, nekem pedig nagyon jól esett, hogy tetszik neki a dalom – De van egy feltételem is.
-          Mi lenne az? – kérdő tekintetet vetettem rá.
-          A dal szerzőjével szeretném elénekelni. – vigyorgott hatalmas örömmel.
-          Rendben. Akkor hajrá.

Egymás mellé álltunk és elindult a zene. Én kezdtem bele a dalba:
I've got a glitch in my head
Hook me up with your lips
Heal my body with your kiss
Majd ő énekelte a következő részletet, most vettem észre sugárzó kék szemét, ahogy önfeledten énekel:
You play tricks with my head
But you're everything that's fitting me
I've got a world to show you
Belefeletkezve a dalba és az érzelmekbe, csak álltunk egymással szemben és énekeltünk teljes átéléssel. Először kicsit visszatért az érzés, aztán elengedtem magam és el is illant. A refrént már együtt énekeltük, igaz nem volt tökéletes, de egy élmény volt:
I feel the love from your heart is hitting me
I wanna stay to be yours for eternity
Don't let the feelings go away so rapidly
The clocks will never surround us
We could be timeless
We could be timeless, yeah
We could be timeless
We could be timeless, yeah
A dal végén az utolsó Timeless-nél fogtam magam és megöleltem. Csak utána eszméltem fel és a fülébe súgtam:
-          Király volt. – ő csak elmosolyodott.

/Colin/

Eric és Jane duettje nagyon jó volt, teljesen beleélték magukat. Bevallom nagyon féltékeny vagyok Ericre ebben a pillanatban. Éppen megölelte és már nagyon mérges lettem. Ekkor Samanta lépett oda mellém.
-          Colin, miért nem mondod meg neki? – nézett felém hatalmasra nyílt firtató szemeivel.
-          Ugyan mit?
-          Messziről látszik, hogy tetszik neked Jane.
-          Igen? És ő tudja?
-          Őhm…lehet. Beszélj vele. – biztatott. Én pedig csak bólintottam.
Pár perccel később félrehívtam Jane-t és így kettesben maradtunk. Nagy levegőt vettem és belekezdtem.
-          Beszélhetünk?
-          Igen, persze. – mosolygott kicsit félszegen.
-          Szóval akkor…Olyan szép a szemed. – dadogtam össze-vissza.
-          Komolyan? – nézett meglepődve.
-          Igen. – mosolyodtam vissza.
-          De mit is akartál mondani?
-          Hát azt akarom mondani, hogy nagyon szimpatikus vagy nekem és szeretnélek jobban megismerni.