2012. október 30., kedd

29. fejezet ~ Új arcok



Sziasztok!
Hát meg is hoztam a következő részt egy kis késés után, ami miatt szeretnék elnézést kérni! :) Az előző fejezet kommentjeire válaszoltam már. A frisshez pedig annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy remélem tetszeni fog ha most nem is érthető, nemsoká tiszta lesz! :)
Kellemes Olvasást!
Bonie

/Eric/

Valami zenél. A sötétség eltűnt, mivel kinyitottam a szemem. Pedig olyan jót aludtam, igaz még mindig a haverom kanapéján, de már kezdem megszokni. Nem baj, nemsoká már költözhetek. Feltápászkodtam és az asztalon lévő csörgő telefonomért nyúltam. Gyorsan felvettem és még kómásan beleszóltam.
-          Haló!
-          Szia Eric. Beszélnünk kell! – mondta egy ismerős hang.
-          Miért? – kezdett kimenni az álom a szememből.
-          Nem olvastad? Na, mindegy, én is csak véletlenül. – beszélt össze-vissza a lány, én pedig összeráncolt szemöldökkel hallgattam.
-          De mégis mit Molly? – kezdtem elveszteni a türelmem, kíváncsi voltam.
-          A mai napilap cikke "rólunk" szól… - válaszolta, én pedig rögtön felpattantam.
-          Nem! Mit írtak? – mérges lettem. Hogy is gondoltam, hogy ebből kimaradnak az újságok.
-          Felolvasom. – hallottam, ahogy zörög a papír és belekezd az olvasásba - Eric Saade és Molly Sandén csúnyán szakítottak! Ez a cím.
"Felröppent a hír, miszerint az álompár, Eric Saade és Molly Sandén szakítottak és néhány ember szerint csúnyán váltak el. Azt állítják, hogy komoly veszekedések voltak Molly és Eric között, és hogy már egy ideje szét is költöztek. Volt, aki szerint a pár, annyira bosszús és féltékeny volt egymásra, hogy már nem bírták ki egymás mellett. Végül egy újabb vita közepette szétváltak. Reméljük, ez nem befolyásolja Molly folyamatban lévő turnéját és Eric munkásságát."
-          Ugye csak szívatsz?! Miért ilyen pletykásak ezek az újságok, főleg ha minden szart összehordanak. Le kellene csukni őket. – kezdtem szitkozódni és legszívesebben széttörtem volna egy tányért.
-          Ezért kellene beszélnünk. Át tudsz jönni? – kérdezett Molly, aki kicsit sem volt jó hangulatban, akár én.
-          Igen. Sietek.

Kinyomtam a telefont és visszaültem a kanapéra. Pár másodperccel később viszont hirtelen felpattantam és a fürdő felé csörtettem. Beléptem és magam után nagy erővel vágtam be az ajtót, amit nem akartam. Rögtön ezután Alex kiáltott le "Ne csapkodj már! Valaki aludni akar még! ".  Visszaszóltam bocsánatkérően és már a zuhany alá is álltam. A langyos víz végigfolyt a testemen, ezzel teljes nyugalomra parancsolva azt. Sikerült lehiggadnom. Mikor elkészültem, felvettem egy farmert és egy pólót. Mivel tudtam, hogy a napom nem áll meg a Mollyval való találkozásom után, ezért gondoltam beállítom a hajam. Nem igazán akart úgy állni, ahogy szeretném, ezért inkább feltettem a kedvenc kalapom.
Fogtam magam és beültem a kocsiba, közben pedig azon járt az agyam, hogy ez az egész csak pár napja történt. Sokkal többnek tűnik, pedig nem. Furcsa lesz visszamenni, hisz nemrég oda mentem haza. Az a hely most már olyan távolinak tűnik, de mégis oly ismerős. Nehéz lesz megállni, hogy kopognom kell és nem vágódhatom le a kanapéra. Remélem nem fogunk egymás társaságában feszengeni, mert az egyikünknek sem jó.

Időközben viszont meg is érkeztem, ezért felsiettem a lakáshoz és kopogtam az ajtón. Kinyitotta én pedig beléptem, közben egy megszokott érzés kerítet hatalmába, de nem igazán figyeltem, inkább követtem Mollyt a konyhába. Megmutatta a cikket, én pedig még mindig feldúlva olvastam. Végül becsaptam az újságot és felnéztem, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat.
-          Hát ezt nem hagyhatjuk így. – gondolkoztam már kicsit nyugisabban.
-          Igen, ezért is hívtalak, hogy ezt megbeszéljük. Fel kellene hívni az újságot.
-          Meg is tesszük és elmondjuk, hogy ezt a kapcsolatot nem a harag tette tönkre. Egyszerűen eddig tartott és…és… - itt kicsit gondolkoznom kellett mit is mondhatnék, de végül csak ezt tudtam mondani, amin elnevettük magunkat – ennyi.
Felhívtuk azt a napilapot és sikerült mindent rendezni fél óra alatt. A szakítás pontos ügyét nagy vonalakban kinyilatkoztuk, elégedjenek meg vele. Molly még megkínált egy teával és beszélgettünk egy picit a jövőbeni terveinkről. Elmondta, hogy már remekül haladnak a közös dalukkal Dannyval, bár a fiútól is hallottam már. Majd én is meséltem neki utána pedig elmentem a következő találkozómra.

Két órával később már egy kávézóban voltam, velem szemben egy fekete bőrű fiatal férfi ült. Végre egy jó idő óta ismét tudtam találkozni a rapper és egyben dalszerző barátommal, aki segíteni szokott a dalaim írásában. Mily meglepő most is dalt szeretnék írni, többek között ezért is találkoztam most Julimarral, azaz ahogy mindenki ismeri J-Sonnal. Rendeltünk két üdítőt és már a tárgyra is tértem.
-          Mit szólnál egy kis stúdiózáshoz?  - vigyorogtam szélesen – Kedvem lenne pár jó kis dalt írni, szeretnék ismét dolgozni a rajongóimnak.
-          Tudod, hogy én mindig benne vagyok, ha te csinálsz valamit. Egyszóval felőlem bármikor. – nevetett vissza.
Igaz konkrétan még nem fogalmazódott meg bennem szöveg, de van egy érzésem, hogy mire a stúdió közelébe kerülünk, már pontosan fogom tudni. Ezért még pár részletet megbeszéltünk majd kibeszéltük a dolgokat, amik utolsó találkozásunk után történtek. Mivel a haveromnak dolga volt, ő elköszönt és már ment is, én pedig úgy döntöttem megiszom még a maradék kis italom.
Le akartam tenni a poharat, de láttam, hogy egy lány közeledik felém, hatalmas vigyorral. Letettem a poharat és visszamosolyogtam, majd felálltam, hogy én is indulok. A lány közben odaért hozzám.
-          Te jó ég…te jó ég. – ismételgette, majd próbálta folytatni – Te Eric Saade vagy, valóban ő?
-          Igen. – adtam meg a választ mosolyogva, szegény annyira boldog volt.
-          Te jó ég! Jó befejezem ám. – nevette el magát már ő is és kezdett feloldódni, viszont ezen a mondaton már rám tört a röhögő görcs. Lassan visszaállt a lélegzetem és leültem.
-          Ne haragudj! Foglalj helyet. – mutattam a székre már nyugodtan.
-          Köszi. Bocsi, hogy így letámadtalak, de nagyon szeretem a zenéd és sosem gondoltam volna, hogy találkozunk. Amúgy Tamy Lund vagyok. – nyújtotta felém a kezét, meglepett a közvetlensége, a legtöbb rajongóm be sem mutatkozik.
-          Eric Saade vagyok, de ezt már tudod. – mondtam mosolyogva – Esetleg egy aláírás?
-          Ha már így felajánlottad. – nevetett és aláírtam neki egy szalvétát, mert papír egyikünknél sem volt.

Igazából nem tudom, hogy, de még két órát beszélgettünk a kávézóban. Nem is figyeltem az időt. Fura de, tök normális dogokról beszélgettünk, nem pedig a karrieremről vagy épp a rajongásáról. Többek között kibeszéltük az időjárást, a nyarat és még egy csomó mindent. Nem azt éreztem, hogy egy rajongóval beszélgetek, hanem egy régi baráttal, akivel csak úgy összetalálkoztam. Őt sem zavarta, hogy sokan bámulnak meg minket, valamint hogy én a "híres énekes " ülök vele szemben. Úgy éreztem, egy új barátra leltem, akiben teljes mértékben megbízhatom. Éreztem, nem adná ki a titkaim sem. Mivel később mindkettőnknek mennünk kellet, számot cseréltünk. Egyáltalán nem tartottam tőle, hogy visszaél vele. Lehet őrülten hangzik, de így van. Végül fizettem és elindultam az autómhoz.

/Jane/

Kicsit fáradtan értünk haza délután Colinnal a forgatás után. Ledobáltuk a cuccainkat a nappaliba és rögtön a konyha felé vettük az irányt. Kinyitottam a hűtőt és elővettem amit találtam, majd gyorsan nekiálltunk főzöcskézni. Pontosabban csak én, mert Colin nem nagyon szándékozott benne rész venni. Ő addig engem figyelt és beszélgettünk. Mikor már majdnem készen volt a kaja, nekiálltam teríteni, de karokat éreztem a derekam körül.
-          Hé! Ledobom a tányérokat. – nevettem megfordulva.
-          Nem, ügyes lány vagy te! – puszilgatta a nyakam miközben megterítettem, végül mielőtt engem evett volna meg leültünk vacsizni.

Egy órával később már lepakoltam az asztalt és letöröltem, közben Colin arrébb ült és fogta az újságot, amit ma még nem is láttam.
-          Mivel én főztem, neked kellene mosogatni. – meredtem rá a konyhapult mögül, ő hátra fordult és zavartan szólásra nyitotta a száját.
-          Igen, kellene. – nevetett – Majd később megcsinálom.
-          Ez nem jó, beleszárad a kaja, akkor gyorsan megcsinálom én. – ráztam a fejem, de nem tehetek róla, szeretem, ha rend van körülöttem.
Közben Colin felállt és a kidobott valamit, majd odaálltam mellém és besegített. Kérdőn néztem rá, de inkább nem firtattam, örültem hogy segít. Mikor végeztünk leültünk az asztalhoz és beszélgettünk még egy kicsit, majd úgy döntött haza megy.
Colin elment, de rá tíz percre már Samanta és Daniel érkezett. De eléggé meglepődtem mikor megláttam őket.
-          Hát ez a kis aranyos? – néztem tágra nyílt szemmel és a mellettük baktató kutyusra meredtem. Végül a válaszukra való várakozás közben letérdeltem, hogy megsimogathassam.
-          Hát ő Damon. Úgy neveztem el. – mesélte mosolyogva Sam én pedig idő közben felálltam.
-          Ne mondjátok, hogy vettetek egy kutyust. – néztem, mint kiderült Damonre.
-          Nem vettük, találtuk az utcán. Nincs gazdája, így Sam-el úgy döntöttünk haza hozzuk. – magyarázta Dani.
-          De tényleg nagyon aranyos! Amúgy nem rosszból Sam, de holnap folytatódik a turné, mit csinálunk vele? – ültem le végleg a földre és játszottam vele.
-          El lesz nálam, végül is közös. – vigyorgott Dani és Samanta erre a kijelentésére szorosan megölelte.
-          Ugyan nincs mit, de nekem most mennem kell lányok. Segítek apámnak a recepción. Jó éjt és sok sikert holnapra. – köszönt el tőlem, Sam pedig kikísérte.
Még egy darabig a kutyussal foglalkoztunk, Sam is letelepedett mellém és simogattuk, közben elmeséltük egymásnak a délutánunk.
Viszont utána nekiálltunk összepakolni minden, mert a koncert nem áll meg, hanem folytatódik. Ismét a legjobbat akarom majd nyújtani. Megálltam a szekrényem előtt és bepakoltam pár cuccot, meg amire még szükségem lehet. Mivel barátnőm előbb végzett ő már a nappaliban keresgélt.
-          Jane, nem láttad az újságot? Reggel hozta a postás, de nem néztem bele, hanem letettem az asztalra. – magyarázta hangosan. Én fogtam magam és kimentem.
-          Hát. – gondolkoztam el – Itt volt mikor hazajöttem…Tényleg! Colin olvasgatott vacsi után, de fogalmam sincs hova tette.
-          Ja, jó, nem olyan fontos. Annyira nem érdekel, csak ide tettem. – magyarázta és már mással is kezdet foglalkozni.
Mondjuk, tényleg nem lehet túl fontos, mert a legtöbb cikk svédül van benne. Mindegy. Viszont az felkeltette az érdeklődésem, hogy nem tudom hova tette Colin az újságot. Biztos valahol itt van, csak ennyire vakok vagyunk. Általában amit az ember keres, ott van előtte, mégsem veszi észre. Majd előkerül, ha meg nem az sem baj, mert nem volt fontos.
Így még a maradék energiámból elmentem zuhanyozni, felvettem a pizsim és bevágódtam az ágyba, mert hosszú napunk lesz holnap.

Ő lenne Tamy:

3 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Na jó vissza szívom hogy Colin kedves...!!Milyen kis sunyi kidobja az újságot, hogy Jane nem lássa :O De ez bizonyitja, hogy igen is fél Eric-től !! :D van miért :DD Nagyon reménykedek benne, hogy ez a Tamy csak egy barát lesz vagy hogy nem kever be mert nagyon mérges leszek akkor :PP Sam és Dan nagyon kis cukik együtt és a kutyust is befogadták most már "gyerekük" is van xDD na jó nem teljesen de ő érte is felelni kell na mind1 XDD várom a kövit nagyon !! :) puszi

    VálaszTörlés
  2. Szia :D
    Végre újra itt :D Sikerült pótolnom a lemaradásomat, és meg kell hogy mondjam ha elolvasnom lehet még a tanulás is könnyebben ment volna :D Nagyon tetszettek az előző fejezetek, és ez is!
    Colin továbbra sem a szívem csücske, de ma szerzett egy jó pontot :D
    Tamy..ha találgatnom kéne valamiért pozitív oldalra dőlne a mérleg, nem tudom miért, de jó érzéseim vannak vele kapcsolatban, de lehet hogy tévedek, reméljük nem :D
    Kutyus *-* Damon XD találó XDD
    Várom a következő részt :D
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
  3. @Dórii: Hát eléggé féltékeny a srác azt meg kell hagyni.:P Tamy..hmm, kiderül :D Hááhá ez tetszik, gyerekük is van. Aranyos.:)Végül is mondhatjuk, hogy a csemetéjük.:P

    @Jenni: Örülök, hogy ismét itt vagy!:)Örülök ha tetszik és remélem, hogy jól sikerültek a vizsgáid!:)
    "Jó pontot"? Kinek mi...:)
    Tamy, hát nem szeretnék mindent elárulni, de annyit azért el fogok, hogy annyira jelentős szerepet nem kap majd.:)
    A kutyus nevéhez nincs hozzáfűzni valóm :P

    VálaszTörlés