28. fejezet ~ Fények, kamera...felvétel!

Sziasztok!

Kicsit csalódott vagyok, tudom, hogy nincs sok időtök, - nekem sincs -  de jól esnének a hozzászólások. Az nekem egy visszajelzés és ha nincs olyan mintha az egész amit csinálok rossz lenne, vagy nem érdekelne titeket. Nem baj ha rövid, csak legyen meg! :)

A részről pedig elöljáróban csak azt tenném hozzá, hogy bonyolódik az ügy. Kezd minden szál a neki megfelelő irányba kuszálódni. Szóval itt nagyon fontos a véleményetek! :)

Akkor kellemes olvasást.:)

Bonie 

"... fejezd ki tánccal mindazt az energiát, ami felszabadult benned. Az egész tested tele lesz energiával, hagyd, hogy ez az energia a táncon keresztül fejeződjön ki. Igen fontos a tánc..."

/Molly/

A tegnapi napom is elröppent, mert elmentem egy műkörmöshöz, hogy rendbe hozassam a lenőtt körmeim. Ezzel elszórakoztam délelőtt, de nagyon szép munkát végzett. Délután pedig még szervezőben voltam, mivel Eric nem jön tovább a turnéra, én csak egyszobás hálóra változtattam a foglalásokat. Majd kikapcsolódásképpen leültem a kanapéra és betettem egy filmet és apró sütit majszolgattam mellé.

Ma mikor felkeltem végre kipihentnek és feltöltődöttnek éreztem magam. Vidáman nyújtóztam, aztán felvettem a papucsom és már a konyha felé tartottam. Megreggeliztem, közben pedig kifelé lestem az ablakon. Néztem, ahogy ébredezik a város, az emberek a korai napsütésben sétálnak a ház előtt. Láttam, hogy az újságos meghozta a mai lapot és gondoltam, ha már ráérek, belelapozok. Nem nagyon szoktam napilapot olvasni, de most mégis kivételt tettem. Felöltöztem gyorsan és lesiettem egy példányért. Mikor visszaértem levágódtam a kanapéra és bele is lapoztam, de a második oldalnál nem jutottam tovább. Mi a fene?! Gyorsan elolvastam a cikket, ami kicsit sem tetszett, sőt kiütötte a biztosítékot. Egyenesen a telefonomért nyúltam és Ericet tárcsáztam. A három csengés, amit vártam egy örökkévalóságnak tűnt.

-          Haló! – szólt bele álmos hangon, gondolom azt sem nézte ki hívja.

-          Szia Eric. Beszélnünk kell! – közöltem, gyorsan, nem mintha el tudnám felejteni.

-          Miért? – pattant ki az álom a szeméből.

-          Nem olvastad? Na, mindegy, én is csak véletlenül. – hadartam össze-vissza.

-          De mégis mit Molly? – emelte kicsit meg a hangját, nem akart értetlen maradni.

-          A mai napilap cikke "rólunk" szól… – rajzoltam a levegőbe a kezemmel az idézőjeleket, de nem láthatta.

-          Nem! –csattant fel majd folytatta – Mit írtak?

-          Felolvasom. – mondtam és előhúztam a papírt magam elé - Eric Saade és Molly Sandén csúnyán szakítottak! Ez a cím.

      "Felröppent a hír, miszerint az álompár, Eric Saade és Molly Sandén szakították és néhány ember szerint csúnyán váltak el. Azt állítják, hogy komoly veszekedések voltak Molly és Eric között, és hogy már egy ideje szét is költöztek. Volt, aki szerint a pár, annyira bosszús és féltékeny volt egymásra, hogy már nem bírták ki egymás mellett. Végül egy újabb vita közepette szétváltak. Reméljük, ez nem befolyásolja Molly folyamatban lévő turnéját és Eric munkásságát."

-          Ugye csak szívatsz?! Miért ilyen pletykásak ezek az újságok, főleg ha minden szart összehordanak. Le kellene csukni őket. – fakadt ki teljesen Eric én pedig csak igazat adtam neki.

-          Ezért kellene beszélnünk. Át tudsz jönni?

-          Igen. Sietek. – hadarta és letette.

Az rendben van, hogy a rajongóink kíváncsiak ránk és még az is, hogy az újságok írnak rólunk. De hogy alaptalan, cikkeket találnak ki, az több a soknál. Eric-kel ezt most tisztáznunk kell, hogy is akarjuk bejelenteni a médiának, ha már így alakult. Meg kell cáfolnunk ezt a téves hírt. Egyszer lett volna egy nyugalmas napom…

Ingerültségem levezetésére egy jó kis időeltöltő programot találtam ki, a mosogatást. A reggeliről maradt tányérokat és bögrét elmostam, amíg Ericet vártam. Hamarabb végeztem, mint hogy megérkezett volna az előbb említett személy ezért betettem egy kis zenét.

Mikor végre megérkezett, beengedtem és leültünk az asztalhoz, hogy megbeszéljük a dolgot. Kérdőn nézett rám, én pedig rögtön elé is tettem az újságot a cikkel. Elkezdte olvasni és láttam, hogy a szemöldökét összehúzza és elszigorodnak vonásai. Mérgesen becsapta az napilapot és felnézett.

-          Hát ezt nem hagyhatjuk így.

-          Igen, ezért is hívtalak, hogy ezt megbeszéljük. Fel kellene hívni az újságot. – válaszoltam majd Eric bólintott.

-          Meg is tesszük és elmondjuk, hogy ezt a kapcsolatot nem a harag tette tönkre. Egyszerűen eddig tartott és…és… - gondolkozott a megfelelő befejezésen – ennyi. – ezen mindketten elmosolyodtunk.

-          Az interjúkban is ezt kell mondanunk ha, rákérdeznek, mert ebben a két napban adtam interjúkat, de hála az égnek el tudtam intézni azzal, hogy ez maradjon magán ügy. De most már mindenhol ezt fogják kérdezgetni, nem úszhatjuk meg. – elemeztem a helyzetet.

-          Igazad van! Most viszont akkor hívjuk fel az újságot.

Fél óra alatt mindent elintéztünk és lerendeztük az ügyet, hála az égnek. Megittunk még egy teát, közben pedig beszélgettünk a jövőre nézve a terveinkről. Elmondta, hogy ő most terjeszkedi, szeretne Európában és új dalokat kiadni. Én is meséltem neki, hogy a közös dal Dannyval mikor lesz felvéve és hogy holnap már folytatódik is a turné, majd Eric elment. Ismét kihasználva a szabadidőt találkoztam a barátnőmmel, amíg a többiek forgatnak.

/Colin/

Ma reggel, a gondolataimba merülten pakoltam és készülődtem. Az agyam a Jane-nel való kapcsolatomon járt, egészen jól megvagyunk. Az elmúlt hét elég sűrű volt, ebben a pár napban is szakítottunk egymásra időt. Bár mintha ezt az egészet én jobban és komolyabban akarnám, mint ő. Ez eléggé zavar. Beszélni fogok vele és remélem, kilábalunk ebből. Szeretném, ha kicsit komolyabban gondolnánk egymásra és nem egy tinédzser szerelem lenne.
Nekem eleve ez a reklám sem tetszett annyira. Ennek ellenére nem direkt késtem el, hanem komolyan elaludtam. A tegnapi táncpróba azonban, megváltoztatta a véleményem és megtetszett. Sokatmondó és egyaránt szól majd a korunkbeliekhez, az öregebbekhez és a fiatalokhoz is. Konkrétan az utcatáncra épül. Jó lesz, szóval készen állok a felvételre. Indulok is lassan.

/Jane/

Ma reggel csak úgy kivetett az ágy, ma van a forgatás. Az kicsit sem túlzás, hogy mikor kinyitottam a szemem, azonnal, egy percet sem tétovázva pattantam fel és betáncikáltam a fürdőbe. Közben pedig dudorászva kinyitottam az ajtót és beálltam a tükör elé. Pár pillanatig végig mértem a velem szemben álló lányt, majd elfordultam és úgy döntöttem veszek egy frissítő zuhanyt. Közben párhuzamban zakatolt az agyam és a szívem. Izgultam és gondolkoztam vajon milyen is lesz. Szerencsére a langyos víz megnyugtatott amennyire csak lehetett. Mikor végeztem felöltöztem, de nem sminkeltem ki magam, mondván ott úgy is kapok sminket. Bepakoltam a tánccipőm és felvettem egy tornacipőt. Még mindig mosolyogva indultam kifelé Samantához, aki szintén elkészült és a konyhában ücsörgött.

-          Készen állsz? – kérdezte hatalmas vigyorral mikor meglátott, én pedig hatalmasakat bólintva intettem az ajtó felé, hogy indulhatunk is.

-          Naná, hogy igen! – adtam meg az örömtől kicsattanó választ miközben becsuktam magam mögött az ajtót.

Út közben a fejemben csak az járt, hogy ne legyek ideges. Magamban ezt mondogattam "Higgadj le" vagy "Nyugalom! ". Közben pedig az ujjaim morzsolgattam. Hogy ne lennék ideges, ha fel is veszik, ahogy táncolunk, pláne egy reklámba. Hála az égnek sikerült magam megnyugtatni mire odaértünk, így higgadtan sétáltam a forgatás helyszínére.
A többiek már ott voltak, én pedig boldogan integettem nekik. A legtöbben végeztek a sminkesnél és a fodrásznál, így mi is sorra kerültünk. Én egy egészen natúr sminket kaptam, szürke szemhéjpúderrel és szájfénnyel. Mondjuk egyikünk sem kapott, nagy füstös szemeket, ennek örültünk is, mert ez nem erről szól. Majd átöltöztem egy szürke nadrágba és egy fehér lezserebb pólóba, felvettem a tánccipőm.

Csoportokban állva beszélgettünk egymással, miközben szerelték össze a világítást és a kamerát. Megérkezett a rendező is, aki odaállt elénk és üdvözölt minket.

-          Sziasztok. Először is szeretném megköszönni, hogy segítetek ebben a kampányban, sokan lesznek nektek hálásak! – mosolygott szélesen és összecsapta a tenyerét – Akkor vágjunk is bele. Először is itt forgatunk ezen a parkrészen, a gördeszka pályán, aztán pedig egy magasabb ház tetején.

-          Oké!!! – vágtuk rá egyszerre mindannyian.

Két perccel később már beálltunk, azaz inkább beültünk a helyünkre, a kamerákat pontos szögbe állították. Mondjuk én eléggé zavarban voltam, zavart, hogy minden lépésem kamerák figyelik. Viszont hamar meg tudtam szokni és ki tudtam zárni mindent, csak magamra és a társaimra figyelni. Csináltunk egy próbafelvételt, ami még egy átismétlésnek is tökéletes volt és jöhetett a hab a tortán.

Elindult a zene és mindenki koncentrált, a megfelelő résznél Colin közelebb jött, én pedig lecsúsztam a gördeszka pálya szélén. Fel is álltam rögtön a fiúval szembe és már táncoltuk is az összeállított koreográfiát. Lépkedtünk, hajoltunk, térültünk és fordultunk. Aztán Colin következett a csapatával és ők is eltáncolták a saját kis részük. Nekem volt utána még egy kis részem, azt is eltáncoltam, majd a rendező közelebb jött.

-          Ez remek volt! Megnézem a felvételeket és ha minden jól megy akkor nincs benne baki és mehetünk az emeletes ház tetejére. – mosolygott vidáman.

Ahogy mondta, hála az égnek semmi hiba nem volt, így egy emeletes ház tetejére mentünk fel. Amíg ismételten mindent felállítottak, mi beszélgettünk. Colin odajött mellém és átkarolta a vállam, én közben rá emeltem a tekintetem és figyeltem. Megfogta a kezem és arrébb húzott pár lépéssel.

-          Ugye te is komolyan szeretnéd ezt a kapcsolatot és nem egy tini szerelmet? – emelte fel lassan a fejét a föld szuggerálása után. Én csak meglepettem meredtem rá. Ez most hogy jött?!

-          Miért? Mi baj van?

-          Semmi, csak kíváncsi vagyok… - hadarta el.

-          Igen, persze. – kételkedik abban, hogy én is komolyan akarom, de miért?

-          Kezdhetünk emberek! – kiáltotta a rendező, Colin pedig egy halvány mosoly keretében elindult, én pedig pár másodperccel később szintén.

Most is csináltunk egy próba és gyakorlás felvételt, amiben még esetleg szabad volt hibázni. Aztán már ismét jött a komolyabb része, ott jobban figyeltünk. Felültünk a magas épület szélére egy csoportba és indult is a zene. Mutogatni kezdtünk a kezünkkel pár másodpercig majd felpattantunk és táncoltunk is. Mikor ezzel is megvoltunk nekem egy gördeszkával kellett közelednem, ami okozott néhány fennakadást, mert nem úgy ment, ahogy én akartam. Volt, hogy felborultam vele, vagy épp előrebuktam. Összességében azért negyedszerre sikerült. Hála az égnek. Azt mondanom sem kell, hogy végig nevettük a bénázásom.

Ezután még jött egy kisebb táncos rész a többiekkel és utána Colinhoz futottam. Felugrottam a karjába, megfogta a csípőm és úgy megpörgetett, hogy a hajam a földet súrolta. Ez pár másodpercig tartott, amíg véget nem ért a zene. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi, meg akartam mutatni, hogy mindent komolyan gondolok. Így felhúztam magam és szenvedélyesen, még a tánc hevében megcsókoltam Colint. Pillanatokkal később lihegve letett és boldogan mosolyodtunk egymásra. A pillanatot ismét a drága rendező szakította félbe.

-          És ennyi! – nyújtotta el a mondat lejét.

Én csak hangosan elnevettem magam, majd nem sokkal ezután Colinból is kitört. Végül elkezdtünk tapsolni, hogy készen vagyunk. Mindenki nagyon örült és felszabadult. Még egy fél órát ott voltunk, megbeszéltünk pár részletet a megjelenéssel kapcsolatban. Visszaöltöztünk a rendes ruhánkba, majd elköszöntünk a többiektől. Mikor leértünk a ház elé, aminek tetején forgattunk, észrevettem Danielt, majd Sam felé pillantottam. Ő már észrevette és ránk vigyorgott. Elköszönt Colintól engem pedig megölelt.

-          Este találkozunk Jane! – vigyorgott és már ment is útjára.

Összenéztünk Colinnal és mi is elindultunk hozzánk, gondoltam főzök valami kis egyszerű kaját. Így a nap el is repült.

/Samanta/

Elköszöntem Jane-től és már futottam is Danihoz, aki az út szélén a kocsijának támaszkodva várt. Boldogan öleltem át a karja alatt, ő pedig belenézett a szemembe és közelebb hajolva egy puszit nyomott az ajkamra.

Percekkel később már az autóban ültünk én pedig boldogan gondoltam vissza a forgatásra és meséltem Danielnek. Mikor már minden apró részletet megosztottam vele, rájöttem, hogy megálltunk.

-          Hol vagyunk? – néztem körbe érdeklődve.

-          Gondoltam sétálhatunk egyet, ha nem vagy nagyon fáradt. – mosolygott Dani és kiszállt, majd egy kis utca felé mutatott, ami a víz mellett vezetett végig.

-          Benne vagyok! – adtam meg a választ csillogó szemekkel és már be is zárta az autót.

Átsietett mellém és a kezünket összekulcsolva sétáltunk. Már egy jó fél órája sétálgattunk és beszéltünk. A hídon megtorpant és én pedig hátrafordultam, kérdőn nézve rá.

-          Mi történt?

-          Ja. Semmi sem történt, csak támadt egy ötletem. – nézett ravaszon, amivel az őrületbe tud kergetni.

-          Bővebben? – nevettem mosolyogva.

-          Ha engednél megszólalni, már mondtam is volna. Szóval, mi lenne, ha kívánnánk? – lehet, hogy furán néztem rá, de mentségemre legyen nem értettem többet.

-          Mégis hogyan? – gondolkoztam közben a válaszon.

-          Van nálam svéd érme. Mi lenne, ha beledobnánk és kívánnánk? - magyarázta a zsebéből előhúzva a kis koronákat.

-          Remek ötlet! – tátottam a szám és egy érmét már ki is kaptam a kezéből.

Mindketten megfordultunk és egy percet gondolkoztunk mit is kívánjunk. Én azt kívántam: Maradjon minden ilyen tökéletes, mint most. De minden! Aztán egymásra nézve bólintottunk és én behunytam a szemem, majd háttal eldobtam a vízbe az érmét. Megvártam, amíg hallom a csobbanást. Mikor kinyitottam a szemem már Daniel mellettem volt és visszafordultam felé. Átöleltem, ami körülbelül egy percig tartott, majd indultunk is tovább. Vagyis csak indultunk volna, mert egy aranyos kis kutyus futott oda, hozzánk. Rögtön letérdeltem és mosolyogva simogatni kezdtem.

-          De aranyos! – néztem fel Danire, aki közben szintén lehajolt.

-          Tényleg az. – vakargatta meg a kiskutyát.

Felálltunk és körbenéztem, de sehol nem találtam a gazdáját. Mentünk pár lépést, de jött utánunk a kis édes. Még egyszer körülnéztünk, majd a mellettem álló fiúra meredtem.

-          Nincs gazdája…Vigyük haza! – tudom, ez olyan tipikus lány logika, de nem hagyhatjuk itt szegényt. Egy percig elmerengett, majd megadta a válaszát.

-          Ha tényleg nincs gazdája, akkor legyen! – mosolygott tanácstalanul.