2013. szeptember 5., csütörtök

56. fejezet ~ Első közös karácsony

Sziasztok!
Sajnos sosincs rendszer abban, ahogy hozom a részeket, illetve az elején volt, de már nincs. Szóval a lényeg sajnálom, ahogy tudom hozni őket, itt lesznek. És inkább nem húzom a drága időt mentegetőzéssel, hisz itt az iskola, így mindenkinek kevés van belőle.  A részhez nem nagyon fűzök hozzá semmit, kicsit talán különcebb, extrább fejezet, mert eléggé kitér a szál. Remélem azért tetszeni fog.
Kellemes olvasgatást és sok megjegyzést.;)
Bonie♥


/Jane – december 24. szombat/

Eljött az izgatottan várt legszebb ünnep az évben, a karácsony. Ilyenkor az azt megelőző napok káosszal jellemezhetőek. Tele vannak a boltok, az éttermek, és az utak is. Mindenki igyekszik a lehető legtökéletesebben megszervezni az ünnepet. Olyan is van, hogy néhányan túlzásokba esnek, ugyanakkor előfordulhat, hogy néhány embert hidegen hagyja ez az ünnep. Akkor mégis mi teszi a legszebbé? A folyamatosan hulló hópelyhek, amelyek már-már elborítják a várost, vagy az ajándékok, amiket a nagy kapkodásban beszereztünk? Ezek is közrejátszhatnak, de ennél van egy nagyobb dolog is, ami a karácsonyt ünneppé teszi. A szeretet. A családok ilyenkor találkoznak, meglátogatják egymást, és együtt vannak. Boldogan sütnek, segítenek egymásnak a fa felállításában. Ilyenkor mindenki kedves mindenkihez, előveszi a legszebb mosolyát, hogy másokat felvidítson. Némelyik ház barátságosan világít a rajta kígyózó égősoroktól. A konyhákból finom sütemények illata terjeng. Talán erre lehet mondani, hogy igazi karácsony.
Én pedig abban reménykedem, hogy a mi ünnepünk is ilyen lesz. Hisz terveztünk ezek közül jó pár dolgot. Ezen gondolataimból Samanta rántott vissza a földre, mert már valószínűleg sokadszorra szólt rám.
-    Megnéznéd a süteményt a sütőben végre? Nem tudom itt hagyni a húst, mert odaég. – korholt meg a konyhánkban a lány, miközben sercegve sült az említett étel. Csak egy tipikus huszonnegyedikei délelőtti főzés.
Úgy gondolták a srácok ebbe nem szállnának be, ezért ketten készültünk az esti vacsorára. Ők a fa felállítását vállalták be. Először átmentek Daniel-ék házába, ott felállítottak egyet. Aztán egy órával később visszajöttek, így nálunk is állt a fa, mire elkészültünk. Nem készítettünk sok ételt, mindössze annyit, ami négyünknek elég, és amit elviszek holnap Eric szüleihez. Azon a süteményen kívül mindent elfeleztünk Samantával, aztán gondosan becsomagoltuk a részüket. Az egyik felét hazaviszik, hisz a készülődés miatt voltak itt. Együtt karácsonyoznak, ahogyan mi is Eric-kel. Hatalmas öleléssel és egy boldog karácsonyt kívánsággal köszöntem el tőlük. Amikor kiléptek az ajtón, becsuktam azt mögöttük, elcsendesedett a ház. Megfordulva két csodálatosan csillogó barna szempár nézett fürkészően. Elé léptem, a karjaim a nyaka köré fontam, Eric a derekamhoz emelte egyik kezét. Lassan felém hajolt, és édes csókja felmelegített a decemberi hidegben, miközben másik kezével arcomat simogatta. Mikor eltávolodtunk tekintetem végigvezettem a kanapén, a felállított üres karácsonyfán egészen az ablakig. Elidőztem picit a havas kilátáson, most épp nem hullottak pelyhecskék. Pár pillanat után a fejemet ismét a fára irányítottam. Még mindig kis csökött volt. Tegnap kikönyörögtem, hogy elhozzuk, mert annyira sajnáltam. Most eljött az ideje, szépnek kell lennie.
-    Ez a nézés arra utal, hogy a szegény kis pártfogolt fenyőfát szeretnéd most feldíszíteni. – vigyorgott Eric, túlságosan ismer vagy gondolatolvasó.
-    Méghozzá azonnal. – nevettem el magam, elhúztam egészen a fáig.
-    Eszemben sem volt tiltakozni, szívesen segítek. – vette ki a kezét az enyémek közül, s idehozott egy dobozt. – Ezek nélkül azonban nehéz lenne.
Emelte meg a nemrég vásárolt díszek dobozát. Kivettem a kezéből és letettem a fa elé a földre. Letérdelve kezdtem óvatosan kibontogatni a szebbnél szebb dekorációkat. Kivettem az első gömböt, Eric kezébe adtam, aztán vettem ki magamnak is. Együtt feltettük a fára. Amikor elfogytak, egy-két girlandot aggattunk az ágakra. Mosolyogva néztem, ahogy barátom hátrál pár lépést, és megcsodálja alkotásunk. Én is követtem a példáját, Eric pedig elővette a fényképező gépét, lekapva a karácsonyfát. Jól tettem, hogy kikönyörögtem ezt a növényt, mivel egyáltalán nem látszik, milyen is volt. Most csinos. Amíg én ilyeneken kalandoztam, Saade fogta magát és az egyre sötétedő délutánban nekiállt meggyújtani az összes gyertyát. Szörnyen hangulatos lett a szoba, sőt az egész ház.

Megterítettem a vacsorához, az asztalra tettem az ételt. Végül leülhettünk enni, a finom sült húsból, amit Sammel csináltunk. Ez az első közös ünnepünk, ami boldogsággal áraszt el, hogy vele tölthetem. Éreztem a levegőben áradó szeretetet, a gyomrom pedig kivételesen nem liftezett, így tudtam enni. Az étkezés után visszatértünk a fenyőfához, ott pedig leültünk alá egy vastag plédre, egy-egy csésze, forró, gőzölgő teával. Egy gondolattól vezérelve felálltam, elővettem a profi rejtekhelyemről Eric-nek szánt ajándékom. Igényesen becsomagolgatott kis sötétlék masnival átkötött dobozkát a kezébe nyomtam. Ő csak boldogan figyelte, aztán rám is vigyorogva nézett. Mielőtt kinyitotta volna adott egy apró puszit az arcomra köszönet képpen. Lassan megfogta a masni szélét és széthúzta, végül a dobozka tetejét emelte le. Belenyúlt, kihúzta a kis kulcstartót, megforgatta a tenyerében, és jól szemügyre vette. Csokoládébarna szemei csillogtak, amint felnézett. Az ajándékom egy Saade logós kulcstartó volt, a két kis háromszögben pedig egy-egy közös képünk volt fellelhető. Az előbbi puszit kijavítva, inkább visszaejtette a csomagba, letette maga mellé, aztán szorosan magához húzott. Szívem kétszeresére gyorsult, örömmel nyugtáztam, tetszik neki a meglepetés. A szája az én ajkaimra tapadt legalább másfél percen keresztül.
-    Ez nagyon szép. – vigyorgott, és máris ráakasztotta a slusszkulcsára.
Eric is előszedett egy kisebb dobozkát, de kevésbé volt szépen becsomagolva. Látszott, hogy igyekezett, de mégis meggyűrődött picit a papír. Engem azonban nem érdekelt, hiszen a szerelmemtől kapom. Lefejtettem róla minden fénylő anyagot, megszabadítottam a dobozkát a tetejétől, végül a lélegzetem is elállt. Egy csodálatos ezüstlánc csillogott benne, medállal, amire rá volt írva Dream&Dance. Meg sem tudtam szólalni, így mindennel a kezemben barátom nyakába borultam.
-    Legszebb ajándék. – suttogtam a fülébe, ő pedig a hátam simogatta. Végül eltávolodtunk – Felteszed nekem?
Bólintott, én azonnal megfordultam, elvettem az útból a hajam. Beakasztotta a kapcsot, a nyaklánc meg már a nyakamban is volt. Felhőtlen érzés volt viselni, hisz mindent kifejez.

/december 25. vasárnap/

Az ünnephez mérten korábban keltünk, gyorsan készülődtünk, ma Helsingborgba sietünk Eric anyukájához, és eljön az édesapja is. Sokszor mentünk már le, de abból csak először volt ott Walid. Éppen kiléptem a fürdőszobából, már rajtam volt a farmerem, egy elegáns vajszínű felsővel, és persze a tegnap kapott nyakláncom Erictől. A hajam picit begöndörítettem, végül felvettem a fekete csizmám és a szürke nagykabátom. Eric bezárta az ajtót, utána lassan lesétáltunk a ház elé, ahol a járda valamennyire meg volt tisztítva a hótól. Most épp nem esett, de dermesztően hűvös volt.
Kis kocsikázás után végre leértünk a családi házhoz. Teljesen más volt, mint azt ősszel láttam. Kicsit talán barátságosabb, de még mindig szebbnek képzelem tavasszal vagy nyáron. Az udvarban hóember szobrozott, a tetőről jégcsapok lógtak le, amik csillogtak a gyér fényben. Mélyet szippantottam a hideg levegőből, aztán már be is nyitottunk az ajtón. A tegnap készített sütemények a tálcán a kezemben voltak, amit a Saade gyerekek elől Marlene kezébe nyomtam, nehogy észrevegyék. Széles mosollyal üdvözöltük a kicsiket és természetesen Lina-t is, amint leértek a lépcsőn. Boldogan játszottunk mindegyikőjükkel, beszélgettünk Eric szüleivel és a nővérével.
Ebédhez készülődve a hatalmas asztalt segítettem megteríteni. A világoskék terítőhöz passzoló színek uralkodtak az asztalon. Fehér szalvétát hajtogattunk mellé, mint egy csodás karácsonyi táj. Az ebéd igazán finom volt, Marlene kitett magáért. Ebéd után aztán előkerült az általam hozott tálca a süteményekkel. Mindenkinek sütöttem szív alakú mézeskalácsot, amibe beleírtam a nevüket. Nagy érdeklődéssel találta meg mindenki a sajátját, én pedig örültem, hogy mosolyt csalhattam az arcukra.
Ezek után persze nem maradhatott el a hidegben való játék sem. Tulajdonképpen az egész család a hátsó kertbe vonult, és a délután első felét a hóban töltöttük. Még szánkózni is elmentünk, ami igazán viccesnek bizonyult Eric társaságában, ugyanis elfelejtette hogyan is kell a járművet kormányozni. Első utunk a jeges buckába vezetett. Végül a meleg lakásban olvadtunk fel egy csésze tea mellett.

/december 26. hétfő/

A tegnapi családlátogatás második felvonása.  Még korábban kelés, az első repülővel utaztunk, most az én szüleimhez. Ericet hajnalban is megtalálta egy-két rajongó, akik szintén utaztak, így fotózkodott az álmos fejével. Plusz aláírt pár jegyzetfüzetet és papírt. A repülőút igazán csendesen telt, mivel szinte mindenki félálomban volt. Én egy darabig nézelődtem a járat ablakán, végül elszundítottam. Legközelebb arra ébredtem, hogy Eric óvatosan megrázza a vállam. Azonnal kijózanodtam és már London repterén voltunk. A parkoló felé sietve észleltem, itt már nem olyan szép a táj, mint Svédországban. Foltokban van csak hó, latyak az utak szélén, viszont a fekete felhőkből bármikor megeredhet a havazás. Egy jó oldala volt az időjárásnak, mégpedig enyhébb, mint  a stockholmi.
Megbeszéltük a mai utat, ezért is számítottak ránk, és apu eljött értünk. Hatalmas öleléssel köszöntöttem, el sem engedtem vagy két percig. Eric-kel pedig egy baráti kézfogás után az autóba pakoltunk, végül elindultunk. Az út nem telt sok időbe, anya pedig már várt minket. Amint levettük a kabátot átölelt, őt is sokáig karoltam át. Nagy meglepetésemre Eric is kapott ölelést, lehet a karácsony hozta ki anyából. Rögtön beinvitált a konyhába, és kínálta a kávét, amit nagyon szívesen elfogadtunk. Épphogy belekortyoltam az italba, megjelent az ajtóban az öcsém, őt is alaposan megölelgettem. Pár percig ott állt, míg mi ittuk az éltető folyadékot, majd határozottan Eric felé fordult.
-    Jössz játszani? – kérdezte, mintha a barátom tudná, miről van szó. Az a helyzet, tudta is.
-    Naná! – tette le a poharat a pultra, elnézést kérően bólintott. Felpattant, az öcsémmel az emeltre indultak FIFA-zni.
Nem bírtam tovább, itt felnevettem. Persze, hogy a játék az első, de legalább foglalkozik a tesómmal. Eric még visszanézett, egy olyan ne haragudj pillantással, majd eltűnt a lépcső tetején. Anyáék felé fordultam még mindig széles mosollyal.
-    Tipikus. – néztünk össze anyuval mindentudóan.
-    Megnézem őket. – mondta apa. Hát nem a legjobb füllentés. Mindhármunkból azonnal kitört a nevetés, aztán apa csatlakozott a fentiekhez.
Felálltam a bögrémmel és a nappali kanapéjára vándoroltam. A szoba közepén ott állt egy viszonylag nagy feldíszített fenyő. Az égősorok folyamatosan villogtak rajta, annyira tipikusan otthoni érzést nyújtott. Sóhajtva emeltem a tekintetem anyámra, akinek látszólag rengeteg kérdése volt. Így míg a fiúk játszottak, mi kicsit beszélgettünk.
Ebéd után, délután felé azonban előkerültek az ajándékok is. Engem legjobban öcsém lepett meg, méghozzá Saade-nak szánt ajándékával. Hatalmas nevetést váltott ki mindenkiből, ugyanakkor igen jó ötletnek találtam.  A kis csomagban egy Londonos bögre lapult, utalva az ő ajándékára, amit Eric segített kiválasztani.

2 megjegyzés:

  1. Szia :D
    Valóban kicsit különc rész volt, de nekem nagyon tetszett. A meleg későnyári napokban idevarázsoltad nekem a tél, s az év legszebb ünnepét, s annak hangulatát. Komolyan jól esett előre gondolni a karácsonyra, és nem tette a fejezetet kevésbé átélhetővé az a tény, hogy mindjárt megsülök :D
    Sikerült kacifántosan megfogalmaznom, de nagyon tetszett, ez volt a lényeg :D Főleg a meleg, családi hangulat hozta hozzám nagyon közel ezt a fejezetet. Talán az egyik kedvencemmé lépett elő :)
    Várom a folytatást! :))
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
  2. @Jenni: Örülök, hogy ez a különc rész is elnyerte a tetszésedet, sőt az egyik kedvenced lett. Ez nagyon jól esik.:) Valóban az utolsó meleg napokra egy kis lehűlést varázsolt számotokra. Nemsokára olvashatod a folytatást is.:)
    Köszönöm, hogy te mindig írsz nekem!!♥

    VálaszTörlés