2013. február 6., szerda

41. fejezet ~ Tűz és víz

Sziasztok!
Tudom, ismét kicsit elcsúsztam. Beteg voltam és suli is volt, szóval remélem nem haragszotok.
Az előző fejezet hozzászólásaira válaszoltam már. A következő pedig itt van. Remélem tetszeni fog.:)
Nem maradt más hátra, mint:
Kellemes olvasást!;)
Bonie


/Jane/

Amikor a repülőn láttam, ahogy Eric behunyja a szemét, ösztönösen elvigyorodtam. Hamarosan szuszogni kezdett, közben az ablakon kívül bámultam a felhőkkel borított eget. Nem voltam álmos, talán azért, mert Eric kedvesen hagyott reggel aludni. Az agyam pedig nem állt le, egy pillanatra sem, most minden egyszerre kavargott benne. Mi van velem? A következő emlékképem, hogy oldalra hajolva aludtam, a mellettem lévő srácnak támaszkodva. Ő az egészből nem vett észre semmit, én pedig meglepetten kapcsoltam ki a zenelejátszóm. Kitekintettem az ablakon és pont abban a pillanatban szóltak, hogy megkezdjük a leszállást. Eric kinyitotta a szemét és kipihenten elmosolyodott. Leszállás után a gép előtt megláttam Samantát és Colint, valamint ott volt mellettük Daniel is. Mögöttem az alig pár perce felébredt srác kullogott. Hatalmas öleléssel fogadott Sam, aki csak szorított.
-          Mi újság otthon? – mélyesztette az enyémbe a szemit érdeklődve.
-          Mindenki, jól van. Majd mesélek, ha a szállodába érünk. – zártam le a beszélgetést, hisz volt még egy ember, akinek köszönnöm kellett.
Nagyon furcsán éreztem magam, miközben Colin felé fordultam. Ő csak mosolyogva lépett felém, én viszont kicsit feszengtem, a tegnapelőtti csók miatt, szánalmasan éreztem magam. Szorosan magához ölelt és halkan köszönt. Gyorsan visszaköszöntem, majd egy kicsit eltolt magától, hogy lásson. Lehajtotta fejét és megcsókolt, a következő pillanatban pedig Eric a tömeggel haladva szinte fellökött minket. Bűntudatom támadt, amit igyekezem elfojtani. Colin idegesen pillantott a srácra, aki felemelte a kezét bocsánatkérés képen, de nem szólt semmit. Kezdtem szörnyen kényelmetlenül érezni magam, szóval elindultunk a parkoló felé.
-          Köszönöm, hogy elmehettem veletek. – fordultam a kis csapat felé, akikkel Londonban voltam – És Eric, még egyszer bocsi a családom miatt.
Beszéltem kicsit halkabban, de Eric csak elnevette magát és megrázta a fejét.
-          Örülök, hogy megismerhettem őket. – húzta mosolyra az arcát, aztán elindult a többiekkel.
Mi ott maradtunk négyen, Colin pedig érdeklődve nézett felém az előbb hallottak miatt.
-          Találkozott az én kicsit akaratos családommal. – magyaráztam vigyorogva – Voltam a koncerten és elkísértem a rádióinterjúra, aztán körbenéztünk a csapattal a városban. Megmutattam nekik pár látnivalót. A reptér felé pedig eláztunk egy kicsit.
-          Értem. Örülök, hogy jól szórakoztál. – vigyorgott, Colin és egy puszit nyomott a homlokomra, majd beszálltunk az autóba.
A két fiú elöl, én pedig  hátul ültem Samantával, viszont egyre kezdtem fáradtabb lenni. Mondtam, hogy majd holnap mesélek, mert kedvem sem nagyon volt és a fáradságból fakadó lustaság felemésztett. Így az út viszonylag csendesen telt. Mielőtt beléptünk a hotelba, Colin még egyszer szorosan átölelt, de most nem viszonoztam. Aztán megcsókolt, de mivel látta rajtom, hogy ennek nincs itt az ideje elengedett. Még intett egyet mielőtt eltűntünk volna a bejáraton.

Felsiettem a lakosztályba és azonnal a szobámba mentem és a táskám a sarokban hagyva, rávágódtam az ágyra. Összeszorítottam a szemem és az ajkamba haraptam, miközben a plafont néztem. Hamarosan barátnőm is feljött, mert még beszélt Danival. Egyenesen a szobámba jött és lehuppant mellém. Pár pillanatig fürkészett, majd én is felé fordultam és felültem.
-          Mesélj, hogy van mindenki? – érdeklődött, én pedig mindent összefoglalva mondtam el.
-          És persze mindenki üdvözöl. – fejeztem be a majdnem tíz perces monológom.
-          Komolyan ennyire fáradt vagy? A repülő út körülbelül négy óra.
-          Hosszú volt a nap annak ellenére, hogy Eric hagyott aludni. – itt jöttem rá, hogy kicsit elszóltam magam.
-          Ezt hogy érted, hogy hagyott aludni? – kerekedett el barátnőm szeme, közelebb jött – Nem hívogatott.
-          Nálunk volt, mert a szüleim ott fogták. Ezért kértem tőle bocsánatot a reptéren.
-          Aha. – közben még mindig fürkészett – Ennyi?
Itt hatalmas levegőt vettem és megráztam a fejem, majd egy pillanatra lehajtottam a fejem. Sam ezt nem tudta mire vélni, majd hirtelen megszólalt.
-          Ne. – emelte meg a hangját, elnyújtva a szót – Lefeküdtél Eric-kel?
-          Mi? – döbbentem le és hitetlenül meredtem rá – Dehogy is. Csak megcsókolt.
Ez meg hogy jutott az eszébe. Kicsit sem állt meg a szívem mikor megkérdezte. Ő pedig pislogott kettőt, aztán vigyorogva nézett rám.
-          Ez annyira aranyos. De mégis hogy?
-          Nem tudom, véletlenül. Briannal játszottunk, ő kirohant, és mi… - már be sem kellett fejeznem.
-          Oké, ez még nekem is kicsit sok. – nevetett jókedvűen – Mi lesz most.
-          Én is ezen gondolkoztam, – hogy a fenébe ne tettem volna – aztán arra jutottam, hogy elfelejtjük. Véletlen volt, ennyi.
-          Rendben.
Tudtam, hogy barátnőm nem fog faggatózni, mert lezártam magamban az ügyet. Véletleneket nem veszünk komolyan. Megmutattam neki a képeket, amiket készítettem ebben a pár napban. Miközben néztem a vetítést, kissé összeszorult a szívem, de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet.
Mikor végig értünk, Sam fogta magát és kiment a szobámból, de az ajtóból visszaszólt.
-          Szerintem azt válaszd, aki miatt lepkék gyülekeznek a gyomrodban. – sétált a saját szobájába, én pedig elengedtem a fülem mellett az egészet.
Kikapcsoltam a gépem, aztán elfutottam zuhanyozni. Álmosan dőltem be az ágyba, de nem volt könnyű elaludnom, sőt szinte csak forgolódtam. Sam bogarat ültetett a fülembe, nem hagyott nyugodni. Végül valamikor hajnali kettő felé sikerült elaludnom.

Reggel teljesen kikészülten ébredtem, de igyekeztem összeszedni magam. Tegnap azt mondta Colin ma átnéz, szóval a gépem elé ülve vártam. Mivel már tíz felé járt az idő, megcsörrent a telefonom.
-          Szia! Itt vagy már? – kaptam fel a telefont, meg sem nézve ki az, rosszul tettem.
-          Szia! Vártál? – nevetett a vonal túl oldalán valaki.

/Eric/

Tegnap óta, amióta elmentünk a reptérről a csapattal, azon gondolkozom, hogy maradhatnék továbbra is Jane közelében. Ami elkezdődött az beteljesedhessen, igazából nem sokra jutottam.
Úgy döntöttem, hogy a szokásos kis étteremben reggelizem. Így gyorsan elkészültem, s már mentem is a kocsimhoz, mert eléggé éhes voltam már. Mikor beléptem az épületbe, megcsapott a reggeli kávé illata, aztán észrevettem egy ismerős alakot. Odasétáltam az asztalhoz, de mielőtt meglephettem volna a lányt, ő megfordult és már messzebbről mosollyal köszöntött.
-          Mindig itt reggelizel Tamy? – néztem kérdőn az asztalnál ülő szőke lányra.
-          Általában igen, látom te is. – szúrta a villájára, hát azt hiszem valami zöldséget.
-          Leülhetek? – érdeklődtem vigyorogva. Ő csak a vele szemben lévő helyre mutatott, ezzel engedélyt adva.
Helyet foglaltam, majd mikor megérkezett a pincér rendeltem. Pár percig csendesen reggeliztünk, majd rákérdeztem mi történt vele mostanában. Meghallgattam és néha-néha felnevettünk, majd visszakanyarodva ő is rákérdezett.
-          És veled mi történt mostanában? – fürkészett kíváncsian, én pedig csak mondtam egészen a Marching megírásától a tegnapi napig.
-          Most nem tudom, mi is legyen. – a lány velem szemben komolyan hallgatott, majd mikor végeztem elmosolyodott.
-          Óó. Szerintem legyél vele minél többet, ha pedig ez sem válik be, akkor beszélj neki az érzéseidről. – gondolkozott el egy kicsit, az ötletet pedig jónak gondoltam. Mégis csak egy lány adta.
-          Köszönöm szépen, megfogadom. Remek barát vagy, pedig alig találkoztunk. – néztem rá hálásan, bár kicsit furcsa, hogy így is mennyire jóban vagyunk.
-          Nincs mit, örülök, ha a barátod lehetek. – vigyorgott, aztán.
Mivel befejeztük a reggelit, ő elment, de megbeszéltük, hogy holnap is itt ugyanekkor. Nem tudom miért, de egyszerűen jó vele beszélgetni. Így a tanácsot azonnal megfogadva, már tárcsáztam is Jane-t. Reméltem sikerül rávennem, hogy eljöjjön. Némán vártam, aztán a második csengésnél felvette.
-          Szia! Itt vagy már? – szerintem másnak gondolt, de nem igazán érdekelt.
-          Szia! Vártál? – nevettem fel, mert a válaszom frappánsnak tűnt.
-          Bocsi Eric, nem tudtam, hogy te vagy. – nevetett ő is kicsit kínosan – Mondd.
-          Ráérsz ma délelőtt? Kellene egy kis segítség. Pakolnék az új lakásomba, de táncpróba is várna rám. – magyaráztam kicsit feszengve.
-          Hát, igazából Colinnal beszéltünk meg mára programot. – teljes megsemmisülést éreztem, de utána majd kiugrott a szívem a helyéről – Majd megmondom neki, hogy toljuk el délutánra.
Az a rövid hatásszünet, amíg gondolkozott megőrjített, aztán a válaszából mindent ki tudtam következtetni. Fontos vagyok neki, ami fordítva is ugyan így van. Valamint hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem kicsit Colint idegesíteni.
-          Nagyon köszönöm, akkor elugrok érted. – le nem törölhető vigyor ült ki az arcomra.

Kifizettem a reggelit, a következő pillanatban már az autómban ültem és hangosan hallgatva a rádiót útnak indultam a hotelhez. Hamar odaértem, majd már siettem is fel Jane-ékhez. Bekopogtam ő pedig beengedett, szerintem észrevette a jókedvem.
-          Hamar ideértél, még nem beszéltem Colinnal. – húzta fel a tornacipőjét, én pedig körbelestem.
-          Hova költöztél? – érdeklődött, kicsit félve a téma miatt, amíg elővette a telefonját. Tárcsázta, de nem kellett sokat várni, mert pont akkor kopogtak is.
-          Majd meglátod. – mosolyogtam kicsit kínosan, mert gondoltam ki is léphet be pillanatok múlva az ajtón. A lány kinyitotta, ő pedig az ajtóban megtorpant engem látva.
-          Colin nem lehetne, hogy délután találkozzunk? Segítek Ericnek pakolni. – nézett kicsit megszeppenve a lány, szerintem arra számított, hogy telefonon éri el.
Beljebb jött a srác elgondolkozva, de nem tudott megszólalni, mivel Jane rövid agyalás után felé fordult.
-          Vagy gyere te is velünk, több kéz hamarabb végez a munkával. És akkor kicsit belecsúszunk a délutánba. – javította magát és mielőtt válaszolhatott volna én is megszólaltam.
-          Igen. Nekem a gyorsaság a lényeg, délután táncpróbára kell mennem. – magyaráztam felé hatalmas vigyorral.
Alapjáraton, soha nem mondtam volna olyat, hogy jöjjön ő is. Most azonban egyszerűen nem zavart, mert tudtam annak ellenére, hogy megbeszélt programja volt, Jane velem jött volna. Colinnak nem nagyon tetszett az ötlet, de végül belement.
Gyorsan elugrottunk Alexhez, akinél a rengeteg bőrönd sorakozott már kikészítve a nappaliba. Aztán elindultunk a leendő lakásom felé. Nem kellett sokat menni, majd le is parkoltam a szürkés-kék ház előtt. Mikor kiszálltunk Jane hatalmasra nyílt csillogó szemekkel fordult felém.
-          Nincs is messze a régitől. – nézett körbe.
-          Nincs és ennek örülök. Pont jól jött ki. – vigyorogtam, majd fél szemmel a csendben lévő Colin felé pillantottam. Csak méregette a házat, közben pedig szerintem azon gondolkozott mikor leszünk készen.
-          Melyik a te erkélyed? – pörgött fel Jane, én pedig csak felnevetve a harmadik emelet legszélsőjére mutattam. Az a legeldugottabb az összes közül, egy nagy fa áll előtte, de a kilátás mindenre pont tökéletes.
-          Nagyon szép. Csodálatos. – jelentette ki.

Ezek után mindent felvittünk a harmadik emeleti lakásba, bepakoltuk a legfőbb cuccokat, hogy a tánc után már ide jöhessek. A szekrényen látszik, hogy Jane pakolt be mindent összetűrve. Colin leginkább csak a bútoroknál segített és közben magában dühöngött. Ezt a napot nem így képzelte el. Jane-nel pedig kicsit berendeztük, otthonosabbá tettük a bekeretezett képeimmel, majd feltettük a függönyt. Idővel pedig egyre otthonosabb lesz, amint rendesen birtokba veszem és veszek minden féle kis dísztárgyat, valamint használati tárgyat.
Mikor már lakható volt, tehát elkészültünk, megköszöntem a segítséget. Igen Colinnak is. Ő csak gyorsan biccentett, a lány pedig széles mosollyal búcsúzott. Ők elindultak a belvárosba, én pedig a táncterem felé, Alexékhoz. Tamy tanácsa jónak tűnik, az első lépés pedig kipipálva.
 

5 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nem is tudom,mit írjak. Olyan jó volt ez a rész is, mint a többi. Csak azt bánom, hogy Colin is velük ment. Ha ketten lettek volna akár beszélhettek is volna. De annak örülök, hogy Jane is kezd rájönni, hogy nem Colint szereti hanem Ericet. Már várom a kövi részt!
    Puszi Bia

    VálaszTörlés
  2. Szia :) Először is bocsánat,hogy nem írtam először mint szoktam..de én beteg lettem + netem is szar volt...de most itt vagyok :D
    Samtől meghaltam XDDDD - Ne. – emelte meg a hangját, elnyújtva a szót – Lefeküdtél Eric-kel? XDDDD háháh elképzeltem milyen képet vághatott meg Jane is xDD De örülők,hogy ezen gondolkozik és Sam annyira imádlak,hogy bogarat ültettél a fülébe :D Indulhat a vissza számlálás... :D Élvezet olvasni,hogy Eric hogy kötegszik Colinnal :$ és ebből Jane nem vesz észre semmit...szóval Saade jól csinálod ;) Pacsi érte :D
    Ezt a Tamy-t az elején nem bírtam de kezd szimpi lenni, remélem ez így is marad :D
    Nagyon imádtam,és várom a következőt :D
    U.i Bocsi hogy én is ilyen rövid voltam :D És jobbulást :D
    Puszillak

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jóóó :) imádom :D remélem jobban vagy :)

    VálaszTörlés
  4. Szia :D
    Engem már a képpel levettél a lábamról :)
    Samanta XD meghaltam rajta, ha rá gondolok még mindig nevetek :D
    Jane szépen rájön végre hogy Eric az igazi nem Colin gyerek, de ahogy piszkálja és kekeckedik vele, én Saade veled vagyok :D
    Nagyon tetszett a rész és mielőbbi gyúgyulást neked!!
    Nézd el szűkszavúságom, de én is beteg vagyok :!
    Siess a kövivel, az majd meggyógyít :P
    Puszi

    VálaszTörlés
  5. @Bibi: Örülök ha tetszenek, de ezt tényleg minden alkalommal elmondom.:) Igazából nem zavart, csak magát idegesítette. Mindenre szép lassan.:)

    @Dórii:Semmi, gond, örülök, hogy itt vagy és jobbulást neked!:)
    Igen, ez a kijelentés nem csak Jane-t lepte meg. Az arckifejezés nem éppen szép, inkább ilyen tátott száj lehetett. Samanta pedig megint megmondta a tutit.:) Az bizonyos, hogy próbálja minél diszkrétebben intézni az ügyet Eric. Pacsi elfogadva.;)
    Tamy pozitív szereplő a történetben, de azért lesz meglepő fordulat.:) Köszönöm.:)

    @Brigcso: Örülök, ha tetszik.:) Köszönöm már sokkal jobban.

    @Jenni: Sokat gondolkoztam milyen kép legyen, végül néztem egy videót Erickel, hogy hogyan készült a HITA és abból vágtam ki végül.
    Igen, kicsit furcsa dolgok jártak Samanta eszében.:) Hát lassacskán mindenre fény derül.:) Eric pedig diszkréten eléri a célját, ami a következő részben is egy újabb lépést jelent.
    Köszönöm, már sokkal jobban vagyok. És persze neked is jobbulást, ez egy ilyen időszak..:)

    Köszönöm, hogy írtatok.:)♥

    VálaszTörlés