Sziasztok!
Tudom, ismét kicsit elcsúsztam. Beteg voltam és suli is volt, szóval remélem nem haragszotok.
Az előző fejezet hozzászólásaira válaszoltam már. A következő pedig itt van. Remélem tetszeni fog.:)
Nem maradt más hátra, mint:
Kellemes olvasást!;)
Bonie
Tudom, ismét kicsit elcsúsztam. Beteg voltam és suli is volt, szóval remélem nem haragszotok.
Az előző fejezet hozzászólásaira válaszoltam már. A következő pedig itt van. Remélem tetszeni fog.:)
Nem maradt más hátra, mint:
Kellemes olvasást!;)
Bonie
/Jane/
Amikor a repülőn láttam, ahogy
Eric behunyja a szemét, ösztönösen elvigyorodtam. Hamarosan szuszogni kezdett,
közben az ablakon kívül bámultam a felhőkkel borított eget. Nem voltam álmos,
talán azért, mert Eric kedvesen hagyott reggel aludni. Az agyam pedig nem állt
le, egy pillanatra sem, most minden egyszerre kavargott benne. Mi van velem? A
következő emlékképem, hogy oldalra hajolva aludtam, a mellettem lévő srácnak
támaszkodva. Ő az egészből nem vett észre semmit, én pedig meglepetten
kapcsoltam ki a zenelejátszóm. Kitekintettem az ablakon és pont abban a
pillanatban szóltak, hogy megkezdjük a leszállást. Eric kinyitotta a szemét és
kipihenten elmosolyodott. Leszállás után a gép előtt megláttam Samantát és
Colint, valamint ott volt mellettük Daniel is. Mögöttem az alig pár perce
felébredt srác kullogott. Hatalmas öleléssel fogadott Sam, aki csak szorított.
-
Mi újság otthon? – mélyesztette az enyémbe a
szemit érdeklődve.
-
Mindenki, jól van. Majd mesélek, ha a szállodába
érünk. – zártam le a beszélgetést, hisz volt még egy ember, akinek köszönnöm
kellett.
Nagyon furcsán éreztem magam,
miközben Colin felé fordultam. Ő csak mosolyogva lépett felém, én viszont
kicsit feszengtem, a tegnapelőtti csók miatt, szánalmasan éreztem magam.
Szorosan magához ölelt és halkan köszönt. Gyorsan visszaköszöntem, majd egy
kicsit eltolt magától, hogy lásson. Lehajtotta fejét és megcsókolt, a következő
pillanatban pedig Eric a tömeggel haladva szinte fellökött minket. Bűntudatom
támadt, amit igyekezem elfojtani. Colin idegesen pillantott a srácra, aki
felemelte a kezét bocsánatkérés képen, de nem szólt semmit. Kezdtem szörnyen kényelmetlenül
érezni magam, szóval elindultunk a parkoló felé.
-
Köszönöm, hogy elmehettem veletek. – fordultam a
kis csapat felé, akikkel Londonban voltam – És Eric, még egyszer bocsi a
családom miatt.
Beszéltem kicsit halkabban, de
Eric csak elnevette magát és megrázta a fejét.
-
Örülök, hogy megismerhettem őket. – húzta
mosolyra az arcát, aztán elindult a többiekkel.
Mi ott maradtunk négyen, Colin
pedig érdeklődve nézett felém az előbb hallottak miatt.
-
Találkozott az én kicsit akaratos családommal. –
magyaráztam vigyorogva – Voltam a koncerten és elkísértem a rádióinterjúra,
aztán körbenéztünk a csapattal a városban. Megmutattam nekik pár látnivalót. A
reptér felé pedig eláztunk egy kicsit.
-
Értem. Örülök, hogy jól szórakoztál. –
vigyorgott, Colin és egy puszit nyomott a homlokomra, majd beszálltunk az
autóba.
A két fiú elöl, én pedig hátul ültem Samantával, viszont egyre kezdtem
fáradtabb lenni. Mondtam, hogy majd holnap mesélek, mert kedvem sem nagyon volt
és a fáradságból fakadó lustaság felemésztett. Így az út viszonylag csendesen
telt. Mielőtt beléptünk a hotelba, Colin még egyszer szorosan átölelt, de most
nem viszonoztam. Aztán megcsókolt, de mivel látta rajtom, hogy ennek nincs itt
az ideje elengedett. Még intett egyet mielőtt eltűntünk volna a bejáraton.
Felsiettem a lakosztályba és
azonnal a szobámba mentem és a táskám a sarokban hagyva, rávágódtam az ágyra.
Összeszorítottam a szemem és az ajkamba haraptam, miközben a plafont néztem.
Hamarosan barátnőm is feljött, mert még beszélt Danival. Egyenesen a szobámba
jött és lehuppant mellém. Pár pillanatig fürkészett, majd én is felé fordultam
és felültem.
-
Mesélj, hogy van mindenki? – érdeklődött, én
pedig mindent összefoglalva mondtam el.
-
És persze mindenki üdvözöl. – fejeztem be a
majdnem tíz perces monológom.
-
Komolyan ennyire fáradt vagy? A repülő út
körülbelül négy óra.
-
Hosszú volt a nap annak ellenére, hogy Eric
hagyott aludni. – itt jöttem rá, hogy kicsit elszóltam magam.
-
Ezt hogy érted, hogy hagyott aludni? –
kerekedett el barátnőm szeme, közelebb jött – Nem hívogatott.
-
Nálunk volt, mert a szüleim ott fogták. Ezért
kértem tőle bocsánatot a reptéren.
-
Aha. – közben még mindig fürkészett – Ennyi?
Itt hatalmas levegőt vettem és
megráztam a fejem, majd egy pillanatra lehajtottam a fejem. Sam ezt nem tudta
mire vélni, majd hirtelen megszólalt.
-
Ne. – emelte meg a hangját, elnyújtva a szót – Lefeküdtél
Eric-kel?
-
Mi? – döbbentem le és hitetlenül meredtem rá –
Dehogy is. Csak megcsókolt.
Ez meg hogy jutott az eszébe.
Kicsit sem állt meg a szívem mikor megkérdezte. Ő pedig pislogott kettőt, aztán
vigyorogva nézett rám.
-
Ez annyira aranyos. De mégis hogy?
-
Nem tudom, véletlenül. Briannal játszottunk, ő
kirohant, és mi… - már be sem kellett fejeznem.
-
Oké, ez még nekem is kicsit sok. – nevetett
jókedvűen – Mi lesz most.
-
Én is ezen gondolkoztam, – hogy a fenébe ne
tettem volna – aztán arra jutottam, hogy elfelejtjük. Véletlen volt, ennyi.
-
Rendben.
Tudtam, hogy barátnőm nem fog
faggatózni, mert lezártam magamban az ügyet. Véletleneket nem veszünk komolyan.
Megmutattam neki a képeket, amiket készítettem ebben a pár napban. Miközben
néztem a vetítést, kissé összeszorult a szívem, de nem tulajdonítottam neki
nagy figyelmet.
Mikor végig értünk, Sam fogta magát és kiment a szobámból, de az ajtóból visszaszólt.
Mikor végig értünk, Sam fogta magát és kiment a szobámból, de az ajtóból visszaszólt.
-
Szerintem azt válaszd, aki miatt lepkék
gyülekeznek a gyomrodban. – sétált a saját szobájába, én pedig elengedtem a
fülem mellett az egészet.
Kikapcsoltam a gépem, aztán
elfutottam zuhanyozni. Álmosan dőltem be az ágyba, de nem volt könnyű
elaludnom, sőt szinte csak forgolódtam. Sam bogarat ültetett a fülembe, nem
hagyott nyugodni. Végül valamikor hajnali kettő felé sikerült elaludnom.
Reggel teljesen kikészülten
ébredtem, de igyekeztem összeszedni magam. Tegnap azt mondta Colin ma átnéz,
szóval a gépem elé ülve vártam. Mivel már tíz felé járt az idő, megcsörrent a
telefonom.
-
Szia! Itt vagy már? – kaptam fel a telefont, meg
sem nézve ki az, rosszul tettem.
-
Szia! Vártál? – nevetett a vonal túl oldalán
valaki.
/Eric/
Tegnap óta, amióta elmentünk a
reptérről a csapattal, azon gondolkozom, hogy maradhatnék továbbra is Jane
közelében. Ami elkezdődött az beteljesedhessen, igazából nem sokra jutottam.
Úgy döntöttem, hogy a szokásos kis étteremben reggelizem. Így gyorsan elkészültem, s már mentem is a kocsimhoz, mert eléggé éhes voltam már. Mikor beléptem az épületbe, megcsapott a reggeli kávé illata, aztán észrevettem egy ismerős alakot. Odasétáltam az asztalhoz, de mielőtt meglephettem volna a lányt, ő megfordult és már messzebbről mosollyal köszöntött.
Úgy döntöttem, hogy a szokásos kis étteremben reggelizem. Így gyorsan elkészültem, s már mentem is a kocsimhoz, mert eléggé éhes voltam már. Mikor beléptem az épületbe, megcsapott a reggeli kávé illata, aztán észrevettem egy ismerős alakot. Odasétáltam az asztalhoz, de mielőtt meglephettem volna a lányt, ő megfordult és már messzebbről mosollyal köszöntött.
-
Mindig itt reggelizel Tamy? – néztem kérdőn az
asztalnál ülő szőke lányra.
-
Általában igen, látom te is. – szúrta a
villájára, hát azt hiszem valami zöldséget.
-
Leülhetek? – érdeklődtem vigyorogva. Ő csak a
vele szemben lévő helyre mutatott, ezzel engedélyt adva.
Helyet foglaltam, majd mikor
megérkezett a pincér rendeltem. Pár percig csendesen reggeliztünk, majd
rákérdeztem mi történt vele mostanában. Meghallgattam és néha-néha
felnevettünk, majd visszakanyarodva ő is rákérdezett.
-
És veled mi történt mostanában? – fürkészett
kíváncsian, én pedig csak mondtam egészen a Marching megírásától a tegnapi
napig.
-
Most nem tudom, mi is legyen. – a lány velem
szemben komolyan hallgatott, majd mikor végeztem elmosolyodott.
-
Óó. Szerintem legyél vele minél többet, ha pedig
ez sem válik be, akkor beszélj neki az érzéseidről. – gondolkozott el egy
kicsit, az ötletet pedig jónak gondoltam. Mégis csak egy lány adta.
-
Köszönöm szépen, megfogadom. Remek barát vagy,
pedig alig találkoztunk. – néztem rá hálásan, bár kicsit furcsa, hogy így is
mennyire jóban vagyunk.
-
Nincs mit, örülök, ha a barátod lehetek. –
vigyorgott, aztán.
Mivel befejeztük a reggelit, ő
elment, de megbeszéltük, hogy holnap is itt ugyanekkor. Nem tudom miért, de
egyszerűen jó vele beszélgetni. Így a tanácsot azonnal megfogadva, már tárcsáztam
is Jane-t. Reméltem sikerül rávennem, hogy eljöjjön. Némán vártam, aztán a
második csengésnél felvette.
-
Szia! Itt vagy már? – szerintem másnak gondolt,
de nem igazán érdekelt.
-
Szia! Vártál? – nevettem fel, mert a válaszom
frappánsnak tűnt.
-
Bocsi Eric, nem tudtam, hogy te vagy. – nevetett
ő is kicsit kínosan – Mondd.
-
Ráérsz ma délelőtt? Kellene egy kis segítség.
Pakolnék az új lakásomba, de táncpróba is várna rám. – magyaráztam kicsit
feszengve.
-
Hát, igazából Colinnal beszéltünk meg mára
programot. – teljes megsemmisülést éreztem, de utána majd kiugrott a szívem a
helyéről – Majd megmondom neki, hogy toljuk el délutánra.
Az a rövid hatásszünet, amíg
gondolkozott megőrjített, aztán a válaszából mindent ki tudtam következtetni.
Fontos vagyok neki, ami fordítva is ugyan így van. Valamint hazudnék, ha azt
mondanám, hogy nem élvezem kicsit Colint idegesíteni.
-
Nagyon köszönöm, akkor elugrok érted. – le nem
törölhető vigyor ült ki az arcomra.
Kifizettem a reggelit, a következő
pillanatban már az autómban ültem és hangosan hallgatva a rádiót útnak indultam
a hotelhez. Hamar odaértem, majd már siettem is fel Jane-ékhez. Bekopogtam ő
pedig beengedett, szerintem észrevette a jókedvem.
-
Hamar ideértél, még nem beszéltem Colinnal. –
húzta fel a tornacipőjét, én pedig körbelestem.
-
Hova költöztél? – érdeklődött, kicsit félve a
téma miatt, amíg elővette a telefonját. Tárcsázta, de nem kellett sokat várni,
mert pont akkor kopogtak is.
-
Majd meglátod. – mosolyogtam kicsit kínosan,
mert gondoltam ki is léphet be pillanatok múlva az ajtón. A lány kinyitotta, ő
pedig az ajtóban megtorpant engem látva.
-
Colin nem lehetne, hogy délután találkozzunk?
Segítek Ericnek pakolni. – nézett kicsit megszeppenve a lány, szerintem arra
számított, hogy telefonon éri el.
Beljebb jött a srác elgondolkozva,
de nem tudott megszólalni, mivel Jane rövid agyalás után felé fordult.
-
Vagy gyere te is velünk, több kéz hamarabb végez
a munkával. És akkor kicsit belecsúszunk a délutánba. – javította magát és
mielőtt válaszolhatott volna én is megszólaltam.
-
Igen. Nekem a gyorsaság a lényeg, délután
táncpróbára kell mennem. – magyaráztam felé hatalmas vigyorral.
Alapjáraton, soha nem mondtam
volna olyat, hogy jöjjön ő is. Most azonban egyszerűen nem zavart, mert tudtam
annak ellenére, hogy megbeszélt programja volt, Jane velem jött volna. Colinnak
nem nagyon tetszett az ötlet, de végül belement.
Gyorsan elugrottunk Alexhez,
akinél a rengeteg bőrönd sorakozott már kikészítve a nappaliba. Aztán
elindultunk a leendő lakásom felé. Nem kellett sokat menni, majd le is
parkoltam a szürkés-kék ház előtt. Mikor kiszálltunk Jane hatalmasra nyílt
csillogó szemekkel fordult felém.
-
Nincs is messze a régitől. – nézett körbe.
-
Nincs és ennek örülök. Pont jól jött ki. –
vigyorogtam, majd fél szemmel a csendben lévő Colin felé pillantottam. Csak
méregette a házat, közben pedig szerintem azon gondolkozott mikor leszünk
készen.
-
Melyik a te erkélyed? – pörgött fel Jane, én
pedig csak felnevetve a harmadik emelet legszélsőjére mutattam. Az a
legeldugottabb az összes közül, egy nagy fa áll előtte, de a kilátás mindenre
pont tökéletes.
-
Nagyon szép. Csodálatos. – jelentette ki.
Ezek után mindent felvittünk a
harmadik emeleti lakásba, bepakoltuk a legfőbb cuccokat, hogy a tánc után már
ide jöhessek. A szekrényen látszik, hogy Jane pakolt be mindent összetűrve.
Colin leginkább csak a bútoroknál segített és közben magában dühöngött. Ezt a
napot nem így képzelte el. Jane-nel pedig kicsit berendeztük, otthonosabbá
tettük a bekeretezett képeimmel, majd feltettük a függönyt. Idővel pedig egyre otthonosabb
lesz, amint rendesen birtokba veszem és veszek minden féle kis
dísztárgyat, valamint használati tárgyat.
Mikor már lakható volt, tehát elkészültünk, megköszöntem a segítséget. Igen Colinnak is. Ő csak gyorsan biccentett, a lány pedig széles mosollyal búcsúzott. Ők elindultak a belvárosba, én pedig a táncterem felé, Alexékhoz. Tamy tanácsa jónak tűnik, az első lépés pedig kipipálva.
Mikor már lakható volt, tehát elkészültünk, megköszöntem a segítséget. Igen Colinnak is. Ő csak gyorsan biccentett, a lány pedig széles mosollyal búcsúzott. Ők elindultak a belvárosba, én pedig a táncterem felé, Alexékhoz. Tamy tanácsa jónak tűnik, az első lépés pedig kipipálva.
Szia!
VálaszTörlésNem is tudom,mit írjak. Olyan jó volt ez a rész is, mint a többi. Csak azt bánom, hogy Colin is velük ment. Ha ketten lettek volna akár beszélhettek is volna. De annak örülök, hogy Jane is kezd rájönni, hogy nem Colint szereti hanem Ericet. Már várom a kövi részt!
Puszi Bia
Szia :) Először is bocsánat,hogy nem írtam először mint szoktam..de én beteg lettem + netem is szar volt...de most itt vagyok :D
VálaszTörlésSamtől meghaltam XDDDD - Ne. – emelte meg a hangját, elnyújtva a szót – Lefeküdtél Eric-kel? XDDDD háháh elképzeltem milyen képet vághatott meg Jane is xDD De örülők,hogy ezen gondolkozik és Sam annyira imádlak,hogy bogarat ültettél a fülébe :D Indulhat a vissza számlálás... :D Élvezet olvasni,hogy Eric hogy kötegszik Colinnal :$ és ebből Jane nem vesz észre semmit...szóval Saade jól csinálod ;) Pacsi érte :D
Ezt a Tamy-t az elején nem bírtam de kezd szimpi lenni, remélem ez így is marad :D
Nagyon imádtam,és várom a következőt :D
U.i Bocsi hogy én is ilyen rövid voltam :D És jobbulást :D
Puszillak
Nagyon jóóó :) imádom :D remélem jobban vagy :)
VálaszTörlésSzia :D
VálaszTörlésEngem már a képpel levettél a lábamról :)
Samanta XD meghaltam rajta, ha rá gondolok még mindig nevetek :D
Jane szépen rájön végre hogy Eric az igazi nem Colin gyerek, de ahogy piszkálja és kekeckedik vele, én Saade veled vagyok :D
Nagyon tetszett a rész és mielőbbi gyúgyulást neked!!
Nézd el szűkszavúságom, de én is beteg vagyok :!
Siess a kövivel, az majd meggyógyít :P
Puszi
@Bibi: Örülök ha tetszenek, de ezt tényleg minden alkalommal elmondom.:) Igazából nem zavart, csak magát idegesítette. Mindenre szép lassan.:)
VálaszTörlés@Dórii:Semmi, gond, örülök, hogy itt vagy és jobbulást neked!:)
Igen, ez a kijelentés nem csak Jane-t lepte meg. Az arckifejezés nem éppen szép, inkább ilyen tátott száj lehetett. Samanta pedig megint megmondta a tutit.:) Az bizonyos, hogy próbálja minél diszkrétebben intézni az ügyet Eric. Pacsi elfogadva.;)
Tamy pozitív szereplő a történetben, de azért lesz meglepő fordulat.:) Köszönöm.:)
@Brigcso: Örülök, ha tetszik.:) Köszönöm már sokkal jobban.
@Jenni: Sokat gondolkoztam milyen kép legyen, végül néztem egy videót Erickel, hogy hogyan készült a HITA és abból vágtam ki végül.
Igen, kicsit furcsa dolgok jártak Samanta eszében.:) Hát lassacskán mindenre fény derül.:) Eric pedig diszkréten eléri a célját, ami a következő részben is egy újabb lépést jelent.
Köszönöm, már sokkal jobban vagyok. És persze neked is jobbulást, ez egy ilyen időszak..:)
Köszönöm, hogy írtatok.:)♥