Halihó! :)
Meghoztam a következő részt, amit már mindenki várt.:) Az előző két kommentre válaszoltam már, de a mostanihoz legalább 3-at szeretnék! Nem bánom ha több lesz!;) Akkor most következzen a 27.rész. Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, úgyhogy jó olvasást.
Bonie♥
"Amikor új esélyed adódik az életben, ne ellenkezz, és két
kézzel kapj érte, még ha az gyökeresen meg is változtatja az életedet. Mert ha
nem teszed, és nem cselekszel szíved szerint, könnyebb lesz az életed, csak nem
lesz érdemes élni. Nos cselekedj!"
/Eric/
Ma ismét a kényelmetlen kanapén keltem, ami valljuk be
iszonyatosan szánalmas. Alig várom, hogy a tegnap megnézett házat végre
birtokba vehessem. Nem kell majd a haverom nyakán lógnom és önállóbb is lehetek
végre. Bár félek, mert teljesen egyedül fogok lakni, ami más lesz, mint eddig.
Nekem kell majd rendet tartamon, ami még nem a legnagyobb kihívás. Lehet, Alex
szerint rendetlen vagyok, de ebben a helyzetben ő sem lenne rendesebb. Aztán
ott van a mosás, főzés is, azokat majd megpróbálom megoldani. Nem lehet nehéz
elindítani a mosógépet és összedobni egy egyszerű ebédet. Maximum majd rendelek
kínait. Ebbe a gondolatomba bele is mosolyodtam.
Közben felkeltem és kimentem a konyhába, hogy találjak valami kaját. A választásom a müzlire esett, mert hamar készen volt. Visszasomfordáltam a kanapéra és közben előkerestem a telefonom.
Mikor végre megtaláltam egy hangposta üzenetet jelzett, és
mikor megláttam kitől kicsit csodálkozva meredtem a képernyőre. Mit akarhat ez
a lány?! Gyorsan meghallgattam:
Szia Eric. Csak azért
kereslek, hogy megkérdezzem minden rendben van-e, mert elég rég beszültünk…Ezt
hallgasd, benne leszünk egy reklámban, a tánc népszerűsítésére. Remélem,
megnézed majd! Ennyit akartam, szia.
Ez vajon mit jelenthet? Most aggódik, mint egy barát? Remélem
Colin nem tud róla, mert nincs kedvem a féltékenykedését hallgatni. Mindegy
kedves tőle, hogy törődik velem és kíváncsi a véleményemre. Így fogtam magam és
rányomtam a visszahívás gombra. Pár pillanatig vártam és a vonal másik oldalán
megszólalt egy vidám hang.
-
Szia Eric! Látom megkaptad az üzenetem. – mondta
kicsit szaggatottan.
-
Szia. Igen és a válaszom a kérdésedre, az hogy,
egész jól. Kezdem összeszedni magam, visszatérni a rendes kerékvágásba. –
gondolkoztam hangosan.
-
Akkor jó, remélem, hogy tényleg így van.
Egyébként most merre laksz? Vagy mit csinálsz? – kérdezett értetlenül és a
hangja feljebb csúszott.
-
Hát, nem szívesen ismerem be, de Alexnél
húzódtam meg. Viszont semmi gond, mert már nemsoká költözhetek az új lakásomba.
Nem lesz messze az előzőtől. – adtam meg a választ, majd visszagondolva az
üzenetre, tovább kérdeztem – És mi ez a bizonyos táncos videó?
-
Tulajdonképpen egy reklám film, amit holnap
veszünk fel, ma pedig gyakoroljuk rá a táncot. Népszerűsítjük a mozgást
Svédországban. – magyarázta én pedig szélesen elmosolyodtam.
-
Jól hangzik. Mivel mondtad, ezért biztosan
megnézem. Legyetek ügyesek! – vigyorogtam még mindig.
-
Igyekszünk. – hallatszott hangján, ő is
mosolyog.
-
Jó munkát! – nevettem el magam – Szia.
-
Nem munka lesz, de azért köszi. Szia.
Kinyomtam a hívást és hátradőltem a kanapén. Pár pillanatig
úgy voltam, majd visszalöktem magam ülő helyzetbe. Körbenéztem, közben pedig rá
kellett jönnöm, hogy csak én lehetek ennyire szerencsétlen. Itt ülök
tehetetlenül, miközben mindenkinek van dolga és csinálja, amit szeret. Alex,
aki a táncteremben gyakorol, majdnem egész délelőtt. Aztán ott van Jane és a
kis csapat, egy reklám filmben kaptak szerepet és most azon dolgoznak, hogy
tökéletes legyen. Sőt még Molly is tovább tudott lépni és áthidalni a szomorúságot,
hisz az új dalán dolgozik Dannyval együtt. Csak én ülök a hátsómon és várom a
csodát. Nem, ez így nem állapot. Tennem kell nekem is valamit, azt, amit
szeretek! Ismét a rajongóimmal lenni, igen, ezt szeretném igazán.
Elhatározásomhoz híven, gyorsan elmentem lezuhanyozni, végre
felfrissültem. Felvettem a farmerem és egy fehér pólót, a kék kardigánommal.
Beállítottam a hajam, amit már két napja nem tettem meg és végre késznek
nyilvánítva magam lesiettem a kocsimhoz.
Egyenesen Tomas, a menedzserem irodájához hajtottam. Besétáltam, majd kopogtam az ajtón és benyitottam. A férfi a papírjai közül felnézett és egy fogkrémreklám szerű mosollyal fogadott. Én is viszonoztam, majd kérdőn nézett rám.
Egyenesen Tomas, a menedzserem irodájához hajtottam. Besétáltam, majd kopogtam az ajtón és benyitottam. A férfi a papírjai közül felnézett és egy fogkrémreklám szerű mosollyal fogadott. Én is viszonoztam, majd kérdőn nézett rám.
-
Hát te mi járatban erre? – méregetett az
asztalnál ülve, én pedig közelebb mentem.
-
Igazából Tom, csak azért jöttem, hogy
megbeszéljünk pár dolgot. Hiányolom a munkát, ismét a rajongóimmal szeretnék
lenni. Nincs valami terved vagy ötleted ez ügyben? – érdekes arckifejezéssel
meredt rám, szemöldökét pedig felhúzta.
-
Mire gondolsz? – állt fel az asztala mögül.
-
Nem is tudom, valami kisebb fellépés, esetleg új
dal. Valami munka a rajongóimmal, esetleg a külföldiekkel. – mosolyodtam el
szélesen.
-
Hm. – kezdett pár perces gondolkozásba és az
asztal szélének dőlt – Nem is rossz ötlet terjeszkedni külföldön. Eric te egy
zseni vagy! – meglepett arckifejezéssel nyugtáztam, hogy tetszik neki az
ötletem, bár a zsenit lehagyhatta volna.
-
Mit gondoltál ki?
-
Bevesszük Angliát, tehát három hét múlva London.
– vigyorodott el szélesen.
/Jane/
Olyan elhagyatottnak érzem magam. Valami nincs rendben és
nem tudom mi az. Hiába van mellettem legjobb barátnőm, Colin és a kis
csapatunk. Hiányzik valami. A családom talán?! Remek kérdés. Vagy csak kezdem
átélni Molly érzelmeit, az aggodalom miatt? Fogalmam sincs. Remélem, hamar elmúlik
ez az érzés, ami most rám tört. Ericet is sajnálom, de még csak nem is
beszéltem vele napok óta. Fel is hívtam tegnap, de nem vette fel, így üzenetet
kellett hagynom neki. Csak hamar válaszoljon.
Bármennyire is szomorú vagyok, most muszáj lesz felkelnem. Gyorsan elkészültem, barátnőm viszont még aludt, így egy hirtelen ötlettől vezérelve bekapcsoltam a gépem és megnyitottam az e-mailes fiókom. Nyitottam egy új levelet és elkezdtem leírni a velem történt eseményeket nagyobb vonalakban, ami Svédországba jövetelem óta történt velem. Leírtam, a Deniellel való találkozást, hogy Sam belezúgott. Azt, hogy másnap már találkoztunk is Eric-kel és Alex-el, hogy milyen jó délután töltöttünk együtt, majd a másnapi koncertet. A színpad mögötti eseményeket és az aztán következő ajánlatot a munkával kapcsolatban. Leírtam az érzéseim, a Molly koncertjein való táncolásról, a két fél szakításáról. A Colinhoz fűződő kapcsolatom. Sőt még a reklám film szereplésünk is. Egyszóval mindent.
Jó két oldal lett, de nem érdekelt. Átolvastam, hátha van rajta javítani való, közben pedig barátnőm is felébredt és beköszönt. Visszaköszöntem, majd ment is a dolgára. Ismét a képernyőre koncentráltam és a címzett helyére beírtam a szüleim e-mailcímét. Elküldtem. Nem tudom mi lesz rá a válasz, de remélem tőlük is kapok valami hasonló helyzetjelentést, mert hiányoznak.
Bármennyire is szomorú vagyok, most muszáj lesz felkelnem. Gyorsan elkészültem, barátnőm viszont még aludt, így egy hirtelen ötlettől vezérelve bekapcsoltam a gépem és megnyitottam az e-mailes fiókom. Nyitottam egy új levelet és elkezdtem leírni a velem történt eseményeket nagyobb vonalakban, ami Svédországba jövetelem óta történt velem. Leírtam, a Deniellel való találkozást, hogy Sam belezúgott. Azt, hogy másnap már találkoztunk is Eric-kel és Alex-el, hogy milyen jó délután töltöttünk együtt, majd a másnapi koncertet. A színpad mögötti eseményeket és az aztán következő ajánlatot a munkával kapcsolatban. Leírtam az érzéseim, a Molly koncertjein való táncolásról, a két fél szakításáról. A Colinhoz fűződő kapcsolatom. Sőt még a reklám film szereplésünk is. Egyszóval mindent.
Jó két oldal lett, de nem érdekelt. Átolvastam, hátha van rajta javítani való, közben pedig barátnőm is felébredt és beköszönt. Visszaköszöntem, majd ment is a dolgára. Ismét a képernyőre koncentráltam és a címzett helyére beírtam a szüleim e-mailcímét. Elküldtem. Nem tudom mi lesz rá a válasz, de remélem tőlük is kapok valami hasonló helyzetjelentést, mert hiányoznak.
Ránéztem az órámra, már elmúlt fél tíz, ideje lenne
összekészülődnöm. Minden szükséges dolgot elővettem, az előző nap bepakolt
táskát is. Időközben megszólalt a telefonom és titkon azon reménykedtem, hogy
Eric lesz az, de valahogy nem találtam el. Felvettem és nem kicsit lepődtem
meg, a kérdésén.
-
Az gond, ha már az első nap kések egy kicsit? –
hangzott idegesen a telefonban a hangja.
-
Micsoda? Mi van Colin? – húztam össze a
szemöldököm az értetlenségtől, bár ő nem láthatta.
-
Egy kicsit elaludtam, szóval lehet, késni fogok,
de nagyon sietek és talán pont befutok végszóra. Ha így adódna, tartanád a
frontot? – kérdezte hadarva.
-
Persze, de akkor most készülj és siess! –
mondtam ellentmondást nem tűrően. A táncot mindig is komolyan vettem.
-
Rendben. – hallottam a választ és kinyomta.
Letettem a telefont és felvettem a tornacipőm, de a telefon
ismét megszólalt. Mi van ma? Ránéztem a kijelzőre és megkönnyebbültem, mert az a
személy hívott, akivel már egy ideje nem beszéltem. Észrevette az üzenetet.
Pár percet sikerült beszélnünk, abból megtudtam, hogy kezd ő
is mindenen túllépni a szakításon. Főleg azért örültem, mert kíváncsi az
alkotásunkra és meg is nézi. Nagyon jól esik a támogatása, mert tudom, hogy
őszinte és mégsem akárkitől hallom, hanem Eric Saadétól. Erre el is mosolyodtam
magamban. E gondolataim közben már Samantával a taxiban ültünk és a táncpróbára
tartottunk. Kicsit féltem, hogy Colin tényleg elkésik, de hála az égnek azért
összekapta magát és befutott.
A próba elején bemutatkoztunk a szervezőknek és minden
segítőnek, majd megbeszéltük, hogy ez az egész, hogyan festene. A tánc
szabadban lenne, egy gördeszka pályán és az utcatáncot testesítené meg. Ez az
ötlet mindenkinek tetszett, így szívesen álltunk neki. Ahogy Molly előre
megjósolta, nem csak mi voltunk benne, rengeteg más statisztának jelentkezett
táncos is. Túlnyomó részt svédek, de megtaláltuk a közös hangot velük is.
Miután megbeszéltünk mindent, következhetett az, amiért ide jöttünk, a táncpróba.
Nekem tetszett az egész, ahogy megtervezték és az ahogy kivitelezve lesz.
Sokáig gyakoroltunk, ezért mikor hazaértünk bevágódtunk az ágyba. Én személy
szerint mosollyal az arcomon aludtam el.
Szia! :)
VálaszTörlésHogy én mindig reménykedek...Most is sokat gondoltam az idézet miatt...:/ Nos Eric igazad van csak te lehetsz ilyen szerencsétlen h otthon csücsülsz de azért még jobban h hagyod Jane-t Colin-al lenni ugyan már ERiccccc.....ne már ...térj már észhez és vedd már észre a nyilván valót...mert Jane-t rohadtul nem érdekli Colin...huu már megint túlságosan bele éltem magam xDD nee tud meg micsoda kínszenvedés nekem várni!!!! és végre szeretnék egy Jane/Eric találkát....tudom tudom te is sok mindent szeretnél -.-" de azért jó lenne ! :)nagyon várom a folytatást..ja és persze imádtam mint mindig :D sok puszii
Szia, sajnálom de éppen az érettségi kellős közepén vagyok, de ígérem a lemaradásomat pótolom amint túl leszek rajta, miattam ne kínozd Dóriiit, mert már majdnem megőrül :)
VálaszTörlésPuszi
Dórii: Kicsit sejtelmes az egész és már várod a végkifejletet, de az még messzebb van.:)Igen, Eric rájött, hogy most ő az egyetlen aki unatkozik. De nyugalom, hamarosan teljesen megvilágosodik.:)
VálaszTörlésÉn is szeretnék bele tenni egy találkát, de majd csak később, egy két rész múlva.
@Jenni: Egyáltalán nem haragszom! :) Sőt most örülök, mert erre vártam. Ha nincs annyi időtök nem kell kis regényt írni, csak jelentkezzetek, mint te Jenni.:) Nem kínozom, akkor már mindjárt itt is a következő rész.:D