2012. október 7., vasárnap

27. fejezet ~ Vágjunk bele!



Halihó! :)
Meghoztam a következő részt, amit már mindenki várt.:) Az előző két kommentre válaszoltam már, de a mostanihoz legalább 3-at szeretnék! Nem bánom ha több lesz!;) Akkor most következzen a 27.rész. Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, úgyhogy jó olvasást.
Bonie♥


 "Amikor új esélyed adódik az életben, ne ellenkezz, és két kézzel kapj érte, még ha az gyökeresen meg is változtatja az életedet. Mert ha nem teszed, és nem cselekszel szíved szerint, könnyebb lesz az életed, csak nem lesz érdemes élni. Nos cselekedj!"

/Eric/

Ma ismét a kényelmetlen kanapén keltem, ami valljuk be iszonyatosan szánalmas. Alig várom, hogy a tegnap megnézett házat végre birtokba vehessem. Nem kell majd a haverom nyakán lógnom és önállóbb is lehetek végre. Bár félek, mert teljesen egyedül fogok lakni, ami más lesz, mint eddig. Nekem kell majd rendet tartamon, ami még nem a legnagyobb kihívás. Lehet, Alex szerint rendetlen vagyok, de ebben a helyzetben ő sem lenne rendesebb. Aztán ott van a mosás, főzés is, azokat majd megpróbálom megoldani. Nem lehet nehéz elindítani a mosógépet és összedobni egy egyszerű ebédet. Maximum majd rendelek kínait. Ebbe a gondolatomba bele is mosolyodtam.

Közben felkeltem és kimentem a konyhába, hogy találjak valami kaját. A választásom a müzlire esett, mert hamar készen volt. Visszasomfordáltam a kanapéra és közben előkerestem a telefonom.
Mikor végre megtaláltam egy hangposta üzenetet jelzett, és mikor megláttam kitől kicsit csodálkozva meredtem a képernyőre. Mit akarhat ez a lány?! Gyorsan meghallgattam:

Szia Eric. Csak azért kereslek, hogy megkérdezzem minden rendben van-e, mert elég rég beszültünk…Ezt hallgasd, benne leszünk egy reklámban, a tánc népszerűsítésére. Remélem, megnézed majd! Ennyit akartam, szia.

Ez vajon mit jelenthet? Most aggódik, mint egy barát? Remélem Colin nem tud róla, mert nincs kedvem a féltékenykedését hallgatni. Mindegy kedves tőle, hogy törődik velem és kíváncsi a véleményemre. Így fogtam magam és rányomtam a visszahívás gombra. Pár pillanatig vártam és a vonal másik oldalán megszólalt egy vidám hang.
-          Szia Eric! Látom megkaptad az üzenetem. – mondta kicsit szaggatottan.
-          Szia. Igen és a válaszom a kérdésedre, az hogy, egész jól. Kezdem összeszedni magam, visszatérni a rendes kerékvágásba. – gondolkoztam hangosan.
-          Akkor jó, remélem, hogy tényleg így van. Egyébként most merre laksz? Vagy mit csinálsz? – kérdezett értetlenül és a hangja feljebb csúszott.
-          Hát, nem szívesen ismerem be, de Alexnél húzódtam meg. Viszont semmi gond, mert már nemsoká költözhetek az új lakásomba. Nem lesz messze az előzőtől. – adtam meg a választ, majd visszagondolva az üzenetre, tovább kérdeztem – És mi ez a bizonyos táncos videó?
-          Tulajdonképpen egy reklám film, amit holnap veszünk fel, ma pedig gyakoroljuk rá a táncot. Népszerűsítjük a mozgást Svédországban. – magyarázta én pedig szélesen elmosolyodtam.
-          Jól hangzik. Mivel mondtad, ezért biztosan megnézem. Legyetek ügyesek! – vigyorogtam még mindig.
-          Igyekszünk. – hallatszott hangján, ő is mosolyog.
-          Jó munkát! – nevettem el magam – Szia.
-          Nem munka lesz, de azért köszi. Szia.

Kinyomtam a hívást és hátradőltem a kanapén. Pár pillanatig úgy voltam, majd visszalöktem magam ülő helyzetbe. Körbenéztem, közben pedig rá kellett jönnöm, hogy csak én lehetek ennyire szerencsétlen. Itt ülök tehetetlenül, miközben mindenkinek van dolga és csinálja, amit szeret. Alex, aki a táncteremben gyakorol, majdnem egész délelőtt. Aztán ott van Jane és a kis csapat, egy reklám filmben kaptak szerepet és most azon dolgoznak, hogy tökéletes legyen. Sőt még Molly is tovább tudott lépni és áthidalni a szomorúságot, hisz az új dalán dolgozik Dannyval együtt. Csak én ülök a hátsómon és várom a csodát. Nem, ez így nem állapot. Tennem kell nekem is valamit, azt, amit szeretek! Ismét a rajongóimmal lenni, igen, ezt szeretném igazán.

Elhatározásomhoz híven, gyorsan elmentem lezuhanyozni, végre felfrissültem. Felvettem a farmerem és egy fehér pólót, a kék kardigánommal. Beállítottam a hajam, amit már két napja nem tettem meg és végre késznek nyilvánítva magam lesiettem a kocsimhoz.
Egyenesen Tomas, a menedzserem irodájához hajtottam. Besétáltam, majd kopogtam az ajtón és benyitottam. A férfi a papírjai közül felnézett és egy fogkrémreklám szerű mosollyal fogadott. Én is viszonoztam, majd kérdőn nézett rám.
-          Hát te mi járatban erre? – méregetett az asztalnál ülve, én pedig közelebb mentem.
-          Igazából Tom, csak azért jöttem, hogy megbeszéljünk pár dolgot. Hiányolom a munkát, ismét a rajongóimmal szeretnék lenni. Nincs valami terved vagy ötleted ez ügyben? – érdekes arckifejezéssel meredt rám, szemöldökét pedig felhúzta.
-          Mire gondolsz? – állt fel az asztala mögül.
-          Nem is tudom, valami kisebb fellépés, esetleg új dal. Valami munka a rajongóimmal, esetleg a külföldiekkel. – mosolyodtam el szélesen.
-          Hm. – kezdett pár perces gondolkozásba és az asztal szélének dőlt – Nem is rossz ötlet terjeszkedni külföldön. Eric te egy zseni vagy! – meglepett arckifejezéssel nyugtáztam, hogy tetszik neki az ötletem, bár a zsenit lehagyhatta volna.
-          Mit gondoltál ki?
-          Bevesszük Angliát, tehát három hét múlva London. – vigyorodott el szélesen.

/Jane/

Olyan elhagyatottnak érzem magam. Valami nincs rendben és nem tudom mi az. Hiába van mellettem legjobb barátnőm, Colin és a kis csapatunk. Hiányzik valami. A családom talán?! Remek kérdés. Vagy csak kezdem átélni Molly érzelmeit, az aggodalom miatt? Fogalmam sincs. Remélem, hamar elmúlik ez az érzés, ami most rám tört. Ericet is sajnálom, de még csak nem is beszéltem vele napok óta. Fel is hívtam tegnap, de nem vette fel, így üzenetet kellett hagynom neki. Csak hamar válaszoljon.

Bármennyire is szomorú vagyok, most muszáj lesz felkelnem. Gyorsan elkészültem, barátnőm viszont még aludt, így egy hirtelen ötlettől vezérelve bekapcsoltam a gépem és megnyitottam az e-mailes fiókom. Nyitottam egy új levelet és elkezdtem leírni a velem történt eseményeket nagyobb vonalakban, ami Svédországba jövetelem óta történt velem. Leírtam, a Deniellel való találkozást, hogy Sam belezúgott. Azt, hogy másnap már találkoztunk is Eric-kel és Alex-el, hogy milyen jó délután töltöttünk együtt, majd a másnapi koncertet. A színpad mögötti eseményeket és az aztán következő ajánlatot a munkával kapcsolatban. Leírtam az érzéseim, a Molly koncertjein való táncolásról, a két fél szakításáról. A Colinhoz fűződő kapcsolatom. Sőt még a reklám film szereplésünk is. Egyszóval mindent.
Jó két oldal lett, de nem érdekelt. Átolvastam, hátha van rajta javítani való, közben pedig barátnőm is felébredt és beköszönt. Visszaköszöntem, majd ment is a dolgára. Ismét a képernyőre koncentráltam és a címzett helyére beírtam a szüleim e-mailcímét. Elküldtem. Nem tudom mi lesz rá a válasz, de remélem tőlük is kapok valami hasonló helyzetjelentést, mert hiányoznak.

Ránéztem az órámra, már elmúlt fél tíz, ideje lenne összekészülődnöm. Minden szükséges dolgot elővettem, az előző nap bepakolt táskát is. Időközben megszólalt a telefonom és titkon azon reménykedtem, hogy Eric lesz az, de valahogy nem találtam el. Felvettem és nem kicsit lepődtem meg, a kérdésén.
-          Az gond, ha már az első nap kések egy kicsit? – hangzott idegesen a telefonban a hangja.
-          Micsoda? Mi van Colin? – húztam össze a szemöldököm az értetlenségtől, bár ő nem láthatta.
-          Egy kicsit elaludtam, szóval lehet, késni fogok, de nagyon sietek és talán pont befutok végszóra. Ha így adódna, tartanád a frontot? – kérdezte hadarva.
-          Persze, de akkor most készülj és siess! – mondtam ellentmondást nem tűrően. A táncot mindig is komolyan vettem.
-          Rendben. – hallottam a választ és kinyomta.
Letettem a telefont és felvettem a tornacipőm, de a telefon ismét megszólalt. Mi van ma? Ránéztem a kijelzőre és megkönnyebbültem, mert az a személy hívott, akivel már egy ideje nem beszéltem. Észrevette az üzenetet.
Pár percet sikerült beszélnünk, abból megtudtam, hogy kezd ő is mindenen túllépni a szakításon. Főleg azért örültem, mert kíváncsi az alkotásunkra és meg is nézi. Nagyon jól esik a támogatása, mert tudom, hogy őszinte és mégsem akárkitől hallom, hanem Eric Saadétól. Erre el is mosolyodtam magamban. E gondolataim közben már Samantával a taxiban ültünk és a táncpróbára tartottunk. Kicsit féltem, hogy Colin tényleg elkésik, de hála az égnek azért összekapta magát és befutott.

A próba elején bemutatkoztunk a szervezőknek és minden segítőnek, majd megbeszéltük, hogy ez az egész, hogyan festene. A tánc szabadban lenne, egy gördeszka pályán és az utcatáncot testesítené meg. Ez az ötlet mindenkinek tetszett, így szívesen álltunk neki. Ahogy Molly előre megjósolta, nem csak mi voltunk benne, rengeteg más statisztának jelentkezett táncos is. Túlnyomó részt svédek, de megtaláltuk a közös hangot velük is. Miután megbeszéltünk mindent, következhetett az, amiért ide jöttünk, a táncpróba. Nekem tetszett az egész, ahogy megtervezték és az ahogy kivitelezve lesz. Sokáig gyakoroltunk, ezért mikor hazaértünk bevágódtunk az ágyba. Én személy szerint mosollyal az arcomon aludtam el.

3 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Hogy én mindig reménykedek...Most is sokat gondoltam az idézet miatt...:/ Nos Eric igazad van csak te lehetsz ilyen szerencsétlen h otthon csücsülsz de azért még jobban h hagyod Jane-t Colin-al lenni ugyan már ERiccccc.....ne már ...térj már észhez és vedd már észre a nyilván valót...mert Jane-t rohadtul nem érdekli Colin...huu már megint túlságosan bele éltem magam xDD nee tud meg micsoda kínszenvedés nekem várni!!!! és végre szeretnék egy Jane/Eric találkát....tudom tudom te is sok mindent szeretnél -.-" de azért jó lenne ! :)nagyon várom a folytatást..ja és persze imádtam mint mindig :D sok puszii

    VálaszTörlés
  2. Szia, sajnálom de éppen az érettségi kellős közepén vagyok, de ígérem a lemaradásomat pótolom amint túl leszek rajta, miattam ne kínozd Dóriiit, mert már majdnem megőrül :)
    Puszi

    VálaszTörlés
  3. Dórii: Kicsit sejtelmes az egész és már várod a végkifejletet, de az még messzebb van.:)Igen, Eric rájött, hogy most ő az egyetlen aki unatkozik. De nyugalom, hamarosan teljesen megvilágosodik.:)
    Én is szeretnék bele tenni egy találkát, de majd csak később, egy két rész múlva.

    @Jenni: Egyáltalán nem haragszom! :) Sőt most örülök, mert erre vártam. Ha nincs annyi időtök nem kell kis regényt írni, csak jelentkezzetek, mint te Jenni.:) Nem kínozom, akkor már mindjárt itt is a következő rész.:D

    VálaszTörlés