Ahogy megígértem meghoztam a következő részt a harmadik hozzászólás után.:) Az lenne a kérésem, hogy ehhez a részhez már négy kommentet írjatok. Akkor jön a következő!:)
A szavazás is lezárult és köszönöm hogy a legtöbbeteknek tetszik az oldal!!:)♥
Nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást.:)
Egyedül maradtam és visszatértem gondolataimhoz. Stockholm a főváros és itt is élek, nagy bulit kell csinálnom. Nem elégedhetek meg egy kis koncerttel, mindenkinek erről kell beszélnie. Már csak három nap, alig birok magammal.
Utazás közben nagyon változatos táj tárult elém, hegyek, szántók, folyók Angliai vidékek. Ám egyszer csak nagy kékség. Az Északi-tenger felett repültünk, csodálatos volt. Mikor ismét szárazföldet pillantottam meg, gondoltam már nem vagyon messze a céltól. Szóltam Samnek és lassan összekészülődtünk.
A szavazás is lezárult és köszönöm hogy a legtöbbeteknek tetszik az oldal!!:)♥
Nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást.:)
/Eric/
Éreztétek már azt az érzést, mikor a képzelet magával ragad?
Mindent el tudsz képzelni, a fantáziádnak semmi sem szab határokat. Azt teszel
meg amit akarsz, te képzelsz el mindent és abba nem szólhat bele senki. Esetleg
egy dal megírásában vagy egy színpadi táncmozdulat kitalálása közben. Általában
ezek foglalkoztatnak, már várom hogy két napon belül megint a színpadon
lehessek. Stockholm….
-
Eric figyelsz? – szakított félbe egy férfihang
gondolataim közben. Hirtelen felnéztem és Tomas az ügynököm tekintetével
találtam szembe magam. Fogalmam sem
volt, hogy mit mondott, inkább csak ennyit mondtam:
-
Figyelek, csak egy kicsit elbambultam. – nem
igazán tudtam miről van szó, de nem akartam beismerni.
-
Rendben. Szóval a Stockholmi koncert három nap
múlva lesz, minden kellék megérkezett az előző állomásról? – érdeklődött felém
ismét a munkára koncentrálva.
-
Tudtommal minden megérkezett és a színpadot is
elkezdték felhúzni. – válaszoltam izgatottan – Már nagyon várom, végre a
főváros következik.
-
Bizony. Ha úgy csinálod mint eddig, akkor nem
lesz okuk panaszra. – nevette el magát Tomas.
-
Nem lesz panasz! A tánc, a dalok sorrendje,
minden tökéletesen meg van szervezve, össze van állítva. Hála neked! Nagyon
köszönöm.
-
Nincs mit ezért vagyok. – elégedett mosoly
jelent meg az arcán és elment.
Egyedül maradtam és visszatértem gondolataimhoz. Stockholm a főváros és itt is élek, nagy bulit kell csinálnom. Nem elégedhetek meg egy kis koncerttel, mindenkinek erről kell beszélnie. Már csak három nap, alig birok magammal.
/Jane/
Az izgatottság teljesen
felemésztett, nem is tudom hogy bírtam ki egy egész hetet. Valószínű egyfolytában
nyafogtam, hogy vasárnap legyen és
összecsomagoljak. Most itt állok a táska fölött és gondolkodom minden meg
van-e. Úgy láttam más már nem kell, ezért összehúztam a zipzárt és félre tettem
a bőröndöt a szoba közepéről. Anya ekkor lépett be:
-
Össze is pakoltál? – nézett rám mosolyogva, majd
leült mellém az ágyamra.
-
Aha. Meg vagyok a pakolászással. – mosolyodtam
el, majd megöleltem – Köszönöm, hogy elengedtél!
-
Nincs mit. – nagyon meghatódott, de folyatta – Az
a helyzet, ha nem akarsz zombi formát ölteni reggel, hamarabb le kellene
feküdnöd. Ma előbb vacsorázunk és akkor lepihensz. Reggel pedig kimegyünk
mindannyian a reptérre. – vázolta fel az elképzelését anya.
-
Igazad van, ha reggel valami emberi alakban akarok
kiérni korábban kell lefeküdnöm. – nevettem el magam. Anya felállt és intett
hogy menjek el vacsizni.
Egy órával később már túl is
voltam a vacsorán, majd elindultam a fürdő felé. Engedtem a kádba langyos vizet
és megmostam a hajam. Mikor végeztem a tükör elé léptem, kifésültem és
megszárítottam. Azután átmentem az öcsémhez és a szüleimhez és jó éjszakát
kívántam nekik. Végül viszonylag hamar ágyba kerültem, de nem voltam képes
hamar elaludni, hisz még mindig vágytam, hogy már a repülőtéren legyek. Az
agyam folyton ezen járt, nem tudtam lecsukni a szemem legalább tízig, de utána
sikerült elaludnom.
A kocsiból kiszállva megláttam a
hatalmas épületet, körülnéztem és megpillantottam Samantáékat akik már ott
voltok egy ideje a parkolóban. Odafutottam és átöleltem, a szívem hevesen vert,
már alig vártam hogy felszálljunk.
-
Na szia! Nincs nagyon korán neked? Mert nekem
eléggé az van. – kezdte Sam mosolyogva – alig bírtam magammal már tegnap.
Szerintem mindenkit kikészítettem otthon.
-
Igazából nekem is elég korán van. – vallottam be
– Én is izgultam, vártam már nagyon, de senkit nem készítettem ki, legalább is
remélem. – nevettem el magam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki a
vállamat ütögeti. Megfordultam, apa volt az és ezt mondta:
-
Lassan menjünk be és tájékozódjunk, hogy merre
kel felszállnotok. – nézett rám büszkén, hisz most megyek ki először külföldre
egyedül. Ez annyira jól esett, hogy szinte teljesen elérzékenyültem és őt is
átöleltem.
Elindultunk befelé, mindent
megtudtunk a hangos bemondóból és a kiírásokból. Lassan eljött az ideje, hogy
felszálljunk a gépre. Anyáék és Brian odajött elbúcsúzni. Sam is búcsúzkodott.
-
Vigyázz magadra kicsim. Hívj ha megérkeztetek! –
nézett anya féltve rám, de mosolygott.
-
Vigyázok és megígértem, hogy felhívlak akkor úgy
is lesz. – jött rám kétméteres vigyor. Átöleltem és odafordultam apához.
-
Érezd jól magad kicsim. Jó szórakozást a
koncerthez. – nézett rám vidáman aztán átöleltem őt is.
-
Meglesz apa. Már olyan türelmetlen vagyok.
Kiváncsi vagyok a városra. – néztem még mindig hatalmas mosollyal.
-
Jó szórakozást! Ne feled a Svédországos
szuvenírem! – kívánt jó utat és egyben emlékeztetett az ígéretemre drága
öcsikém. Átöleltem őt is és végül összeborzolva haját, megsimogattam a buksiját.
-
Köszönöm! Hozok rengeteg képet. – öleltem át
mindenkit egyszerre, aztán Sammel összenéztünk és elindultunk a folyosón a gép
felé.
Még integettek egyet és mi vissza,
majd eltűntünk a folyosó végén. Pár perccel később a csomagjaink és mi már a
repülőn voltunk. Megkerestük a helyünket, majd leültünk. Szerencsés helyzetben
voltam, mert Sam nem akart az ablakhoz ülni, így nekem megadatott ez a
lehetőség. Hirtelen eszembe jutott, hogy nem tudom mennyi idő alatt ér célba a
gépünk, így Samantához fordultam:
-
Mennyi időt fogunk repülni? – néztem csillogó és
vágyó szemmel a mellettem ülő lányra.
-
Ő, körülbelül két és fél órát. De szerintem én
végig félálomban leszek. – nevette el magát, látszott is rajta hogy nyúzott,
ezért inkább hagytam.
Felszállás után rögtön a fülén volt
a fülhallgató. Én sem voltam valami élénk, így én is zenét kezdtem hallgatni.
Közben az ablakon bámultam kifelé, és a felhőket csodáltam. Nem zavartuk
egymást, nagyon lassúak voltunk aznap délelőtt. Ötkor keltünk, nyolckor indult a
repülő és a számítások szerint tíz és tizenegy között már Svédországban
leszünk.
Utazás közben nagyon változatos táj tárult elém, hegyek, szántók, folyók Angliai vidékek. Ám egyszer csak nagy kékség. Az Északi-tenger felett repültünk, csodálatos volt. Mikor ismét szárazföldet pillantottam meg, gondoltam már nem vagyon messze a céltól. Szóltam Samnek és lassan összekészülődtünk.
Leszállás után megkerestük a
csomagjainkat és a Stockholmi reptér kijárata felé vettük az irányt. Mindketten
nagyon izgatottak voltunk. Megnéztük még egyszer mi is a neve a szállodánknak,
majd fogtunk egy taxit és elindultunk a szállás felé.
Szia!
VálaszTörlésHm, Stockholmban.. :D Kíváncsi vagyok Eric koncertjére. ;) Nem tudom Jane hánykor kelt, de én tuti nem tudtam volna felkelni..
Várom a következő fejezetet!
Puszi Sarah
szia nagyon jó lett a feji siess a következővel
VálaszTörléspuszi: Bigikeee
wow imádtam a részt !!!!!!!!!!!!!!! sies a folytatással léccy
VálaszTörléshuhúúúúúúúúúúú Stockholm!!! álmaim városa ....annyit szeretnék mondani hogy szerintem jelezd hogy éppen kinek a szemszögéből írod a részt mert aki olvassa nem fogja érteni
VálaszTörlésamúgy meg nagyon ötletes a történet
puszi!!! :D