A következő részben - ahogy mondtam is - megismerhetitek az új szereplőt. A képe bekerült a szereplők menübe. Remélem nem haragudtok rám, mert túl későn hoztam, de nagyon zsúfolt volt ez a hét.
Remélem ehhez még több kommentet kapok, nagyon örültem az előzőeknek is!! :))♥
Jó olvasást.:)
Elmentünk egy taverna mellett, majd jött egy gyönyörű zöld fákkal övezett park. A taxi ablaka félig le volt húzva, így éreztem a nem mindennapi levegőt. Ez svéd levegő. A következő dolog amire eszméltem, hogy a taxi megállt. Nem hiszem, hogy valaha is elfelejteném azt a percet, amikor megláttuk a szállodát. Csak ámulva álltam az épület előtt, Samanta rám nézett és elmosolyodott, ettől kicsit összeszedtem magam és már indultunk is befelé.
Ahogy beléptünk egy csodálatos ezüst falu előcsarnokba kerültünk, ahol szétszórva volt cserepes növény és egy-két kanapé, gondolom kisebb társalgónak berendezve. A folyosó szélén két liftajtó nyílt az emeletek felé. Egy hatalmas csillár lógott az előcsarnok közepén, olyan tiszta volt a padló hogy visszatükröződött, így az előcsarnokot fényárba borítva. A folyosó szélén volt elhelyezve a recepciós asztal és mellette egy hatalmas ablak ami a városra nyílt.
Olyannyira elbűvölt minket a látvány, így észre sem vettük, hogy valaki mögöttünk van. Samanta hátrálni próbált, de sikerült nekimennie. Gyorsan hátrafordult és elnézést kért:
Elment, mi pedig beléptünk a szobába. A csodálat és a meglepettség ismét kiült az arcunkra. Egy világos lakosztályban találtuk magunkat. A krémszínű fal és a hozzá harmonizáló színek, mint például a függöny pirosas színe. A bútorok mély-sötét árnyalata, mind-mind harmonizált egymással. A nappali részhez kapcsolódott egy kis étkezősarok, valamint két szoba egy-egy ággyal. Lestoppoltam a jobb oldalon lévőt és rádobtam a cuccomat. Volt még egy csodálatos fürdőszoba is, zuhanyzóval és barnás csempével. Sammel összenéztünk és leültünk a kanapéra, ami fehér színű volt.
Remélem ehhez még több kommentet kapok, nagyon örültem az előzőeknek is!! :))♥
Jó olvasást.:)
Svédország fővárosa teljesen
elbűvölt, már alig vártam hogy sétálhassak egyet a városban. A taxiból elém
tárult látvány teljesen lenyűgözött. Nem is tudtam merre nézzek, az egyik
oldalon a Balti-tenger öble, a másikon a város. Csodálatos látvány ahogy a
vízen megcsillan a napfény, vagy a nagyváros nyüzsgését figyelni. A sétáló
utcákban a rengeteg kávézó és étterem, valamint a boltok, butikok. Teljesen el
tudja bűvölni az embert, mellettem Samanta is elemében volt.
Elmentünk egy taverna mellett, majd jött egy gyönyörű zöld fákkal övezett park. A taxi ablaka félig le volt húzva, így éreztem a nem mindennapi levegőt. Ez svéd levegő. A következő dolog amire eszméltem, hogy a taxi megállt. Nem hiszem, hogy valaha is elfelejteném azt a percet, amikor megláttuk a szállodát. Csak ámulva álltam az épület előtt, Samanta rám nézett és elmosolyodott, ettől kicsit összeszedtem magam és már indultunk is befelé.
Ahogy beléptünk egy csodálatos ezüst falu előcsarnokba kerültünk, ahol szétszórva volt cserepes növény és egy-két kanapé, gondolom kisebb társalgónak berendezve. A folyosó szélén két liftajtó nyílt az emeletek felé. Egy hatalmas csillár lógott az előcsarnok közepén, olyan tiszta volt a padló hogy visszatükröződött, így az előcsarnokot fényárba borítva. A folyosó szélén volt elhelyezve a recepciós asztal és mellette egy hatalmas ablak ami a városra nyílt.
Olyannyira elbűvölt minket a látvány, így észre sem vettük, hogy valaki mögöttünk van. Samanta hátrálni próbált, de sikerült nekimennie. Gyorsan hátrafordult és elnézést kért:
-
Bocsánat! – de mielőtt bármi mást is mondhatott
volna, teljesen leblokkolt. Az illető zöldes szeme teljesen elbűvölte. A fiú is
megfordult, közben kezét belesimította barna hajába.
-
Semmi gond. – válaszolta, miközben
elmosolyodott. Majd nagyobb levegőt vett és folytatta – Egyébként sziasztok. Üdvözöllek
titeket. Segíthetek valamiben? – teljesen elképedtünk, ránk köszön és még
segíteni is akar. Én is vetettem egy mosolyt és látván, hogy Sam nem tud
megszólalni, válaszoltam az idegennek.
-
Szia. Te itt dolgozol? – néztem kíváncsian a
fiúra, majd Samre, hogy vajon meg tud-e szólalni. Végül neki is sikerült
kinyögnie egy sziát.
-
Igen. Apa a szálloda tulajdonosa. Szóval tudok
valamiben segíteni? – kanyarodott a szája még nagyobb mosolyra. Kivett a
zsebéből egy névtáblát és a felsőjére akasztotta, az állt rajta: Daniel
Simpson. Samanta vette át a szót, aki
már összeszedte magát.
-
Most jöttünk és szeretnénk bejelentkezni,
Simpson úr. – mondta játékosan és az illető szemébe nézett.
-
Rendben. Gyertek a recepcióra és megoldjuk. –
ránk kacsintott, vagyis inkább Samantára és elindult előre.
Beállt a pult mögé, a gépben
kikereste a nevünket és a foglalásunk. Mikor megtalálta elmondta, hogy a
másodikon van a szobánk, a 261-es.
-
Felkísérlek titeket, nehogy mást is
megtapossatok. – vette viccesre a figurát és Sam felé mosolygott.
-
Nem én voltam, hanem Samanta! – kezdtem nevetni,
Sam pedig tetetett haraggal nézett rám. Erre mint már megtudtuk Daniel is
elnevette magát.
-
Na, ez nem ér, nekem sincs hátul szemem. –
próbált mentegetőzni.
Elindultunk a folyosó végén lévő
liftek felé, majd beszálltunk a csomagjainkkal együtt. Tágas volt, így
kényelmesen elfértünk. Daniel kérdezgetni kezdett minket.
-
Ti mi járatban így ketten Stockholmban? – nézett
kicsit meglepődve ránk.
-
Hát – kezdtem – gondoltuk megnézzük a várost és…
– viszont itt Sam félbeszakított és folytatta.
-
És Eric Saade koncertre is jöttünk. – mesélte
nagy beleéléssel és önfeledt boldogsággal. Közben felértünk az emeletünkre,
ezért ki is szálltunk. Miközben megmutatta az utat a szobáig még beszéltünk.
-
Az remek, én is szeretem Ericet. – újságolta,
mire Samnek megcsillant a szeme.
-
Voltál már koncerten? Ha igen milyen élőben? –
kérdezett egy levegővétellel.
-
Voltam és ahogy látom te még nem. – mosolyodott
el – Nagyon jó, beleéli magát, az énektudását és a tánctudását is megmutatja. –
közben megérkeztünk a szobához – Itt is vagyunk, pakoljatok le és pihenjetek
kicsit. Ha gondoljátok holnap megmutatom a várost, aztán elviszlek titeket a
koncert helyszínére, hogy két nap múlva odataláljatok.
-
Köszönjük, ezzel élünk. – mosolyodott el Sam, én
pedig helyeslőn bólogattam.
Elment, mi pedig beléptünk a szobába. A csodálat és a meglepettség ismét kiült az arcunkra. Egy világos lakosztályban találtuk magunkat. A krémszínű fal és a hozzá harmonizáló színek, mint például a függöny pirosas színe. A bútorok mély-sötét árnyalata, mind-mind harmonizált egymással. A nappali részhez kapcsolódott egy kis étkezősarok, valamint két szoba egy-egy ággyal. Lestoppoltam a jobb oldalon lévőt és rádobtam a cuccomat. Volt még egy csodálatos fürdőszoba is, zuhanyzóval és barnás csempével. Sammel összenéztünk és leültünk a kanapéra, ami fehér színű volt.
-
Csodálatos, ezt el sem hiszem! – csillogó szemekkel
néztem körbe a bűvölettől.
-
Valóban csodálatos, sőt inkább mesés és nem csak
hogy itt vagyunk. – kezdett áradozni.
-
Láttam ám, hogy néztetek egymásra Daniellel. Na?
– néztem kérdőn rá és huncutul vigyorogtam.
-
Hát, nagyon szimpatikus, az már biztos. – pirult
el teljesen. Pont ahogy gondoltam, belezúgott.
Aztán kipakoltunk és úgy döntöttünk felfedezzük a hotel
többi részét. Lementünk hát a földszintre és megnéztük a hatalmas ebédlőt, ahol
a vörös és az arany szín dominált. Miközben nézelődtünk ismét belefutottunk
Danielbe.
-
Daniel! – kezdte Samanta, mire a srác megfordult
és nagy vigyorral elé lépett – Csak azt szeretném kérdezni, hogy holnap nincs
sok dolgod. Csak mert nem muszáj minket kísérgetned.
-
Aranyos vagy, de holnap amúgy is ráérek. Nincs
kedvem, itt unatkozni. – jött azonnal a válasz.
-
Akkor viszont nagyon köszönjük. – mondtam én is.
-
Nincs mit. Viszont nyugodtan szólítsatok
Daninak. – rábólintottunk és a nap további részében körbevezetett a kertben,
valamint nagyon sokat beszélgettünk az előcsarnokban is.
Kicsit megismertük egymást. Sammel
meséltük, hogy kiskorunk óta táncolunk, az álmainkat, a tanulmányainkat és azt
is hogy nem nagyon ismerem ezt a bizonyos Ericet. Kicsit meglepődött, de hamar
túltette magát a megrázkódtatáson. Ő is
mesélt magáról. A szüleié a szálloda és nyaranta itt dolgozik. Ők is londoniak
voltak, csak eljöttek, mert érdekelte őket Svédország.
/Eric/
Két lépés előre, egy
hátra, forgás, majd kereszt. Végig ez járt a fejemben miközben a
táncpróbára igyekeztem. Beléptem az ajtón és Alex már messziről odaköszönt, én
bólintottam és elindultam a táncterembe. Ma tökéletesnek kell lennie a táncnak,
mert holnap már nem szeretnék táncpróbával bajlódni. Bejöttek a többiek is és
nekiálltunk. Három órán keresztül gyakoroltunk, mire sikerült tökéletesen
megcsinálni mindent. A törölközőmért hajoltam le és mögöttem termett Alex.
-
Holnap elnézünk a belvárosba? Iszunk egy kólát a
Stockholmi sikeredre. – ajánlkozott a táncos.
-
Rendben, nem is rossz ötlet haver. – mosolyodott
el Eric – Viszont most mennem kell, be kell ugranom Mollyhoz a stúdióba.
-
Oké. Akkor ezt megbeszéltük, holnap.
szia!!
VálaszTörlésNem rég találtam rá a blogodra!! El kell árulnom, hogy nem a szívem csücske Eric, mégis úgy érzem hogy van egy-két ilyen blog amit érdemes elolvasni.... ez is azok közé tartozik!! Úgyhogy várom a folytatást!!
Siess a következővel!!
Brigi
Szia nagyon tetszik a történeted várom a kövit:D
VálaszTörlésSzia.
VálaszTörlésNagyon jó lett a feji már borzasztóan várom/várjuk az új fejezetet.
És csak annyit fűznék még hozzá csak így tovább mert nagyon tehetséges író vagy én nagyon szeretem ahogyan megírod a fejezeteket ezt mindig tarcsd szem előtt.
Siess minél előbb az új fejezettem oksa?
viki