32. fejezet ~ Ez csak az első lépés volt

Sziasztok!

Kérlek ne haragudjatok a késésért, de egyszerűen nem volt túl sok időm és ötletem sem. A végére viszont csak megszületett ez a rész is.:) Az előző hozzászólásokra már válaszoltam. Köszönöm, hogy ennyien írtatok, már rég volt ilyen! :)

A részhez csak annyi hozzáfűzni valóm van, hogy picit rövid lett.

De inkább olvassátok.:) Kellemes kikapcsolódást.

Bonie

/Eric/

A hét eléggé zsúfolt volt számomra, mivel mindig kitaláltam valamit. A hét elején megírtam és felvettem az új dalom, amit Londonban fogok promotálni, a Miss Unknown-ot. Kíváncsi leszek a visszajelzésekre, mert legelőször ott fogom előadni ezt a dalt. Megírásában segítséget kaptam J-Sontól, aki mindig szívesen segít. Jó vele dolgozni, mert szinte mindig kitalálja a gondolataim. A dal igazából kicsit eltér a megszokott stílusomtól, de magamra ismerek benne. Remélem a rajongók is jól fogadják.

Szerdán, a reklám megnézése után a haverom, Alex ráébresztett a nyilvánvalóra. Eddig tagadtam, mivel Jane azt mondta, csak barátok vagyunk, de már nem bírom, hogy Colinnal látom. Főleg, ha azt kell látnom, hogy megcsókolja. Eldöntöttem, hogy ha már úgy is találkozom vele a bulin, amit szerveztem, beszélek vele. Remélem, elérem a célom és Colin is kiáll a képből, mert nagyon hiányzik már Jane mosolya. Eddig csak tagadtam, de most már nem tudom. Teljesen elcsavarta a fejem és szeretném, ha velem lenne. Szeretném átölelni és hallani a hangját. Egyszerűen szeretnék vele lenni.

Most itt van már ismét egy hétfő. A héten véget ér Molly turnéja, szerdán Stockholmban. A hétre nem terveztem semmit, legalábbis eddig. Így most is itt ülünk Alex kanapéján és focit nézünk. A hetet megúsztam, nem láttam a kampányreklámot. De éreztem, hogy ma nem tudom elkerülni tv nézés közben. Mégis reménykedtem, hátha sikerülhet és lesz akkora szerencsém.

-          Eric hozol még chipset? – kérdezte a haverom. Minek néz engem, pincérnek?

-          Igen, mert én ilyen jó barát vagyok. – vigyorogtam a képébe és feltápászkodtam. Ezért még tartozik.

Vigyorogtam magamban, amíg öntöttem egy tányérba a  rágcsálnivaló zacskójából. Mivel szomjas voltam, kivettem egy poharat a konyhaszekrényből és a csap felé tartottam. Megnyitottam és félig töltöttem. Belekortyoltam, majd felvettem a tányért és elindultam vissza. Átnyújtottam a tányért a haveromnak, én pedig letettem a poharat az asztalra. Egy ismerős, dallam ütötte meg a fülem a tv-ből és hirtelen felkaptam a fejem. Nem igazán örültem, mert a reklámot adták. Megláttam Janet a képernyőn, majd bele furakodott Colin. Visszaültem a helyemre és fél szemmel nézni kezdtem, majd a vége felé hirtelen felpattantam. Eszembe jutott valami!
Egy dalszöveg kezdett körvonalazódni a fejemben, ami nagyon jónak ígérkezett. Alex meglepetten nézett rám, én pedig átsiettem az íróasztalhoz a szoba másik végében. Leültem és előkutattam egy papírt, meg valamilyen íróeszközt. Papírra vetettem az összes gondolatom, ami csak eszembe jutott. Szerelem.

-          Eric ez mi volt? – nézett felém kicsit furcsán.

-          Csendet Alex, írok. – adtam meg a tömör választ rámosolyogva.

-          Ja igen, dalt. – motyogta és visszaülve kikapcsolta a tv-t.

Szóval ott tartottam, hogy sétáljunk a szerelem útján, nem is meneteljünk. Meneteljünk a szerelem nevében! Megvan az új dalom címe. Rá fogom állítani a csapatott. Az elutazásom előtt ezt mindenképpen szeretném felvenni. Menni fog, hisz van még három napom.
Furcsa, de ezt a dalt most ennek a reklámnak köszönhetem, amit látni sem bírtam. A sors furcsa fintora.

/Jane/

Az elmúlt napok szörnyen hosszúak és megterhelőek voltak. Viszont cserébe Svédországban és a legkülönbözőbb, legcsodálatosabb helyein csinálhatom azt, amit szeretnék, azokkal, akikkel kedvem van.  A legkedvesebb és legfontosabb emberekkel, akiket ismerek és szeretek. A napokban azonban kicsit kerültem Colint, mert a múltkori ügyén még nem igazán sikerült túl tennem magam. Többször átgondoltam magamban és Samantával is átbeszéltük, de nem hagy nyugodni a tudat, hogy hazudott. Igaz, nekem, azaz nekünk, vagyis a kapcsolatunknak akart jót. Bár megbocsátottam neki, kell egy kis idő, hogy magamban is elfelejtsem és helyre tegyem a dolgokat. Tudom, hogy sikerülni fog és minden olyan lesz min előtte.
Igaz, kimondhatatlanul hiányzik a családom is. A szüleim, az öcsém és még a szobám is. Jó lenne már kicsit hazalátogatni és átölelni őket.

A héten nem csak a turné miatt voltam boldog, hanem megjelent a reklámunk, amit a svéd tv csatornák egy teljes hétig minden nap többször is leadnak. Szóltunk Ericnek is, szerencsére nem stúdiózott és azt mondta megnézi. Mi is már egy órával előtte a képernyőre tapadva vártuk, hogy lássuk magunkat. Mikor végignéztük, mindenki meg volt elégedve a munkánkkal. Mi viszont tudtuk, hogy ennél jobbak is tudunk lenni és van még hova fejlődnünk. Egy dolog viszont meglepett, hogy a végén, azt is berakták mikor Colint megcsókolom. Nem számítottam rá, de akkor megenyhítette a szívem és úgy döntöttem véget vetek a "haragszom rád"-nak. 

Ha már a fontosabb eseményeknél tartunk a héten, én rájöttem, hogy nemsoká itt van Molly szülinapja. Szóltam a csapatnak és elkezdtünk gondolkozni valami ajándékon, de senkinek semmi nem jutott az eszébe. Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve kipattant a fejemből, hogy egy meglepetés videó nagyszerű lenne a rajongók közreműködésével. Ez mindenkinek tetszett így eldöntöttük, hogy egy videót kap és még pár apróságot mellé. Így minden délután a hangpróba után bementünk az adott városba, és a Molly rajongókat megkértük, hogy köszöntsék fel. Mindenki remekül fogatta és egy remek buli volt felvenni, miközben felfedeztük a városokat.

Ma, itt vagyunk az utolsó állomáson Stockholmban. Szintén elmentünk délután felvenni a videóhoz részleteket a rajongókkal. Közben remekül elszórakoztunk. A főtéren sétáltunk és leszólítottuk az embereket. Már elég nehéz volt Molly elől eltitkolni, mivel feltűnt neki, hogy mindig elmegyünk az aktuális városba. Ő is szeretet volna jönni, de hála az égnek mindig sikerült elterelni valamivel a figyelmét. Remélem nem haragudott meg ránk. Ha pedig igen, úgy érzem, ki tudjuk engesztelni majd.

-          Figyelem! 3, 2, 1… - számolt vissza Samanta az egyik hídon a kezében a kamerával. A háttérben víz és város kis részlete látszódott.

-          Boldog szülinapot Molly! – kiáltottuk el magunkat mindannyian elég hangosan. Körülöttünk mindenki felénk fordult, de nem igazán érdekeltek.

-          Meg van és még jó is lett. Készen vagyunk. – vigyorgott a barátnőm és mindannyian vidáman mentünk tovább.

-          Már csak a meg kell vágni. – fordultam Colin felé – Menni fog?

-          Természetesen. – nevetett és eltette a kamerát.

Visszamentünk a lakásunkba, mivel újra Stockholmban vagyunk, már nem kell szálloda. Később pedig mindannyian elmentünk Mollyért és elindultunk a koncert helyszínére. Már pár rajongó gyülekezett a backstage bejárat előtt. Gondoltam, hogy odajönnek és kérnek pár autogramot Mollytól. De ekkor nagy meglepetésben volt részünk, mivel nem csak a lányhoz mentek oda, hanem hozzánk is. Teljesen megdöbbentünk, hisz sosem adtunk még aláírást. Széles vigyorral bólogattam és a kezembe vettem a fehér papírt és a fekete alkoholos filcet. Molly elismerően nézett ránk és felénk kacsintott. Egy pár közös kép után pedig végre bejuthattunk a színpad mögé. Nagyon boldog voltam. A többiek arcán is hatalmas boldogságot kifejező mosoly volt.

-          Ti is érzitek ez a boldogságot?- néztem körbe – Annyira jól esik, hogy hozzánk is odajöttek.

-          Bizony. Megismertek minket. – helyeselt Nicole. Mind levakarhatatlan mosollyal indultunk átöltözni.

A boldogságom pár perccel később szomorúságba ment át, mivel belegondoltam, hogy ez lesz az utolsó állomás a Rollercoaster turnéval. Kimondhatatlanul hiányozni fog. Életem első legnagyobb kihívása és kalandja ma este véget ér. Már a gondolatba is beleborzongok és a szívem összeszorul. Az idegeim megfeszültek, de próbáltam magam lenyugtatni. Új célokat fogok majd keresni, amivel közelebb kerülhetek az álmaimhoz, mert ez csak az első lépés volt. Ma lezárul egy fejezet, de holnap új kezdődik. Ki tudja, mit hoz még a jövő.

Mindjárt kezdünk, így odamentem a többiekhez, akik arcán szintén hasonló érzéseket láttam. Mindenkinek hiányozni fog a sok utazás, a zene és még a fárasztó esték, valamint a sikítozó rajongók. Most is nagyon hangosak voltak, mikor kimentünk a színpadra. Talán a leghangosabbak eddig, ami hatalmas adrenalin löketet adott számunkra. Mindent a legnagyobb energia bedobással csináltunk. A leges legjobbat akartuk nyújtani. A táncmozdulatok, Molly hangja, az emelések, mind-mind tökéletesek volt. Mikor végeztünk, mindannyian tele voltunk energiával, meg sem éreztük azt a két órát. Bontottunk egy üveg pezsgőt és koccintottunk. Mindenki vigyorgott és nevetgélt, majd Molly sietett a rajongóihoz, hisz még az autogramosztás vissza volt.
Mi elbúcsúztunk tőle és hazamentünk pihenni. Ma este már nem mentünk sehova sem ünnepelni, hiszen holnap Eric tengerparti nyaralójába vagyunk hivatalosak egy kis bulizásra. Már várjuk, hisz svéd tengerparton még nem voltunk Samantával. Teljesen izgatottak vagyunk. Persze azért is, mert kíváncsiak vagyunk Eric véleményére a reklámról, a másik ok pedig, hogy ő elutazik és el is akarunk tőle búcsúzni.
Szóval ma este rendkívül hamar lefeküdtünk, mert holnap szörnyen hosszú napunk lesz. Vigyorogva forgolódtam az ágyban, míg el nem aludtam. Az este jól sikerült, aminek nagyon örülök. Megcsináltuk, amiért itt maradtunk és fel is lettünk kérve még egy augusztusi fesztiválfellépésre. Addig pedig ebben a csodálatos országban lehetünk.

31. fejezet ~ A féltékenység megőrjít

Halihó.:)
Már itt is vagyok a következő résszel. Az előző fejezet hozzászólásaira válaszoltam, a chatben is
.Ez a részt nem lett annyira jó, mint amilyet szerettem volna, de azért remélem elnyeri a tetszéseteket. Mivel ez egy fontos rész, szeretnélek titeket megkérni, hogy mindenképp írjatok nekem valami vélemény félét. Előre is köszönöm!
A rész megmozgatja a történetet, szóval beindítja az eseményeket. Kellemes Olvasást hozzá.:)
Bonie♥

/Samanta/

A mai koncert több szempontból is jól sikerült. Első okból, mert kipihenten kezdtünk neki a hétvége után. A másik pedig az, hogy ott volt Eric is, akire nem is számítottunk. Arra pedig már tényleg senki sem gondolt, hogy meg is hív minket egy kis bulizásra. Ő külföldre megy zenét promotálni, Mollyval pedig a jövő hét folyamán befejezzük a turnézást. Olyan jó lesz ezt velük megünnepelni a tengerparton. Annyira várom már, hogy azt ki nem lehet mondani.
Gondolataim közben már készen is voltam a zuhanyzással és gyorsan átöltöztem. Majd kimentem Jane-hez a konyhába, ahol szendvicset készítettünk, mert nem volt kedvünk már lemenni a nagy, zajos étkezőbe. Mikor elkészültünk visszamentünk a nappaliba és a kanapén ülve beszélgettünk, közben megvacsoráztunk. Elbeszélgettünk arról, hogy milyen jó, hogy itt volt Eric és együtt fogunk bulizni. Nem sokáig volt jó a téma, mert sajnos szóba került más is ennek kapcsán.

-          A tegnapi után kijár nekik a mosolygás. – válaszoltam barátnőmnek, örült, hogy mosolyogni látta Mollyékat.

-          Mert? – nézett meglepetten.

-          Nem is hallottad, amit Molly mondott reggel a buszon? – én is meglepődtem, mert azt hittem tudja.

-          Nem, zenét hallgattam leginkább.

-          Hát az újság, amit mi ugye nem láttunk, lehozott egy cikket a szakításról, hogy teljes haragban váltak el és féltékenyek voltak egymásra. – mondtam el a tényeket és erre összehúzta a szemöldökét.

-          Hogy? – nézett zavartan rám.

-          Mi baj van. Semmi nem történt, mert az ügyet rendezték. – mosolyogtam furcsán rá, nem értem miért kell ezen annyira kiborulni, ők megoldották.

-          Most nem is igazán ezen akadtam ki. Hanem azon, hogy Colin olvasta azt a rohadt újságot és nem szólt volna. Tudom nem olyan fontos mit ír egy napilap, de azért akkor is…Szólhatott volna. Az is érdekes, hogy nem volt meg az a magazin. Beszélnem kell vele! – magyarázta mérgesen és a tányérját letette a kanapé melletti kis asztalra.

Először nem értettem, de mikor végigmondta nálam is kitisztult a kép. Elhiszem, hogy nem fontos, de azért ez már tényleg furcsa, hogy az egészet szó nélkül hagyva, Colin átsiklott az ügy felett. Nem értem. Mondjuk, lehet Jane is túlreagálja, habár tény a tegnapi újság sehol sem volt. Gondolataim Jane törte meg, aki eddig magában gondolkozott.

-          Átmegyek Colinhoz, meg szeretném beszélni vele az ügyet. Mindjárt jövök. – állt fel és mit sem törődve azzal, hogy pizsamában van elindult.

Ajaj, nem volt túl vidám. Megértem, valamit eltitkolt előle a barátja, ami nem esett neki jól. Nekem sem esne jól, bár tudnám Colin miért tette.

/Jane/

Hirtelen kiakadtam, az agyam kattogni kezdett és úgy éreztem ezt az ügyet meg kell beszélnem Colinnal. Kicsit lehiggadva pár percnyi gondolkozás után felpattantam a kanapéról. Mondtam Samantának, hogy átmegyek Colinhoz. Úgy ahogy voltam kisiettem a folyosóra és átcsörtettem Colin szobájáig. Mély levegővétel után bekopogtam és vártam, amíg kinyitja. Nem tartott sokáig, de számomra mégis rengeteg idő volt.

-          Hát te mi járatban? – engedett be, közben beljebb jöttem és kikapcsolta a tv-t. Próbáltam megfogalmazni a mondandóm.

-          Igazából, beszélni szeretnék veled. – állapodtam meg ennél a higgadt verziónál.

-          Miről van szó? – komolyodott el ő is, majd nekitámasztotta magát a falnak.

-          Emlékszel még reggel kérdeztelek az újságról. – mondtam a szemébe nézve, de ő rögtön lesütötte a sajátját, ezt beleegyezésnek vehetem. Sőt ebből rájöttem, hogy valami nincs rendben. – Egyszóval Molly elmondta Samnek, mi is volt abban a bizonyos újságban, amit te olvastál. Miért nem mondtad el?

-          Mert, - vett nagy levegőt és felnézett – nem akartam, hogy mindig róluk beszéljünk.

-          Tudom, hogy nem igazán bírod Ericet, meg fordítva sem, de ez rosszul esett. Konkrétan eltitkoltad. Akkor az újságot is direkt raktad el? – én már összeszorult szívvel nézetem, ő pedig ismételten lehajtotta a fejét.

-          Igen. Csak annyi különbséggel, hogy nem a polcra tettem, hanem kidobtam.

-          Mi? Akkor reggel konkrétan a szemembe hazudtál? – néztem ledöbbenve és szomorúan felé, nehezen nyeltem – Miért tetted ezt?

-          Ne haragudj. Csak nem akartam, hogy mindig róluk legyen szó. Nem akartam, hogy egy pletyka miatt kiakadj. – magyarázta, majd kicsit indulatosabban folytatta – És igen, nem nagyon bírjuk egymást Erickel. Ne kérdezd miért, az elejétől meg van köztünk az ellentét.

-          Elhiszem, hogy jót akartál, de be is csaptál… - meredtem magam elé, gondolkoztam, de nem bírtam összeszedni a gondolataim.

-          Tényleg ne haragudj. Többet nem fordul elő. – nézett bűnbánóan, látszott, hogy tényleg megbánta.

-          Ígérd meg, hogy nem lesz többet ilyen és mindent elmondasz! Cserébe én sem akadok fenn ilyen kis dolgokon. – ajánlottam fel végül pár perc hallgatás után.

Erre csak rábólintott és megölelt. Ezt most nem viszonoztam, mert túl friss volt a dolog, másrészt már fáradt voltam és menni akartam. Elköszöntem és már ott sem voltam, a szobánk felé siettem. Tömören mindent elmeséltem barátnőmnek, de fáradt voltam ezért gyorsan lefeküdtem utána.

/Eric/

Reggel összeszedtem magam, majd beültem a kocsimba és elmentem egy közeli kis étterembe. Már tegnap este eldöntöttem, hogy mivel Londonba utazom és Molly is végez a turnéjával, plusz lesz még mit ünnepelni azon a héten, én szervezek egy kis bulit. A családom nyaralójánál fogom tartani a Balti tenger partján. A legtöbben még nem voltak ott szerintem és mi sem még az idei nyáron. Ezért gondoltam elmegyek a mai koncertre, megnézem őket, valamit meg is hívom a csapatot.

Beléptem az étterembe és meglepődtem, mivel egy ismerős szőke hajú lányt találtam magammal szemben. Eléggé elmélyült a gondolataiban, nem is vett észre. Így odasétáltam az asztalához és leültem vele szembe. Hirtelen felkapta a fejét és széles vigyorra húzta a száját.

-          Megijesztettél. Hát te? – nézett furán rám Tamy és próbált lehiggadni.

-          Reggelizni jöttem és megláttalak, gondoltam leülök melléd. – magyaráztam bolondosan mutogatva, ő pedig csak elnevette magát – És te mi járatban egy étteremben?

-          Hát, kérem szépen én energiát gyűjtök a mai napomhoz, ami nem áll másból mint egy kisgyerek felügyeletéről. – nevetett még mindig utánozva engem.

-          Kit bíztak rád? – vigyorogtam, elképzeltem, ahogy a kisgyerek megdobálja valamivel.

-          Az unokatesóm kislányát, de elég hiperaktív, úgyhogy hosszú napnak nézek elébe. Már előre félek. Te épp mire gyűjtöd az energiát?

-          Jaj, már azt hitten valami rossz kisfiúra fogsz vigyázni. Igazából azon gondolkoztam, hogy elmegyek Molly koncertjére. Szeretnék ott lenni és támogatni. – meg persze megszokás is beszél belőlem.

-          Értem, jól teszed. Viszont én megyek, mert késésben vagyok. – nézett a falon lógó órára – Majd beszélünk még. 

Kisétált az étteremből én pedig folytattam a reggelim, ami már idő közben elment volna ebédnek is. Mikor végeztem kocsiba ültem és meg sem álltam Orsaig. Leparkoltam egy nyugis helyen a kocsit és a fejemre tettem a kapucnim. Nem szeretném, ha a mai este velem lennének elfoglalva. Kezdés előtt helyet foglaltam az első sorban. Percekig vártam a közönség többi tagjával, amikor végre elindult a zene és a kis táncos csapat kijött. Úgy néztek rám, mint aki szellemet lát. Én ezen magamban jól mulattam, de hamar túlléptek a sokkon. Majd kijött Molly is, szintén meglepődött és elmosolyodott. Látszott rajta, hogy felvidítja a társaságom, aminek nagyon örültem. Az előadás, mint mindig tökéletes volt. Mindenki a maximumot hozta ki magából.

A koncert végén hátramentem a szokásos helyre. Mivel mindenki ismert nem volt nehéz most sem bejutnom. Mindenki vigyorogva fordult felém, Molly pedig többször is átölelt. Igen, vége, de attól még nehéz elfelejteni több mint négy évet. Kibontakozva az ölelésből elmondtam miért is vagyok itt. A csapat összes tagja beleegyezett a kis bulizásba, az énekesnővel együtt. Úgy érzem nagyon jó buli lesz!

3 nappal később

Az elmúlt napokban nem találkoztam szinte senkivel, csak a producerekkel és J-Sonnal. Szervezkedtem az új dalommal kapcsolatban, amit a hét folyamán még fel is fogok énekelni. Persze a megírása hirtelen pattant ki a fejemből, így mindenkit sikerült ráállítani a tervemre. Mivel egész nap csak a stúdióban voltam a napokban, most kicsit pihenek, otthon, vagyis Alexnél. Amúgy azt elárulom, hogy már beköltözhettem volna a lakásomba, de nem volt rá időm, szóval már csak az angliai utam után költözök.

A mai reggel tök nyugodtan indult, egészen délelőttig, mikor is kaptam egy hívást a TEAM Sandéntől. Mindenki egymás szavába vágva mesélte, hogy délután háromkor nézzem a tv-t, mert lesz a reklám.

-          Még jó hogy ma van, mert nem stúdiózom. – nevettem mikor végre mindenki elhallgatott a vonal másik végén a turnébuszról. Ők ma is koncerteznek, mint előtte is.

-          Azért ma van, mert elkezdődött a táncbajnokságok hete. Mily meglepő egy hétig tart. – kiabálta vidáman Samanta és Nicole egyszerre.

-          Jól van, mindenképpen megnézem és majd ha találkozunk elmondom a véleményem! Zárójelben megjegyzem, tuti pozitívum lesz. – gondoltam naivan.

Miután letették, beszéltem Alex-el és mivel ő is táncos, kíváncsi a végeredményre. Úgy döntöttünk majd együtt megnézzük a reklámot.

Nem volt kedvünk délelőtt unatkozni, ezért elhatároztuk, hogy elmegyünk edzeni és háromra visszajövünk. Összepakoltunk pár edző cuccot egy táskába és már indultunk is. Két és fél óra sport után, megelégedve dőltünk ki a kanapén mikor visszaértünk. Alex még üdítőt is hozott, hogy még kényelmesebb legyen. Bekapcsoltuk a tv-t és vártuk, hogy elkezdődjön. Ez egy fontos reklám mivel a tánchéten minden nap fogják adni a tv-ben. Pillanatokon belül el is kezdődött.

Mindketten hirtelen a falra erősített képernyőre meredtünk, mert hallottuk, hogy elindul a zene. Először eléggé fura fejet vághattam, mivel Colin jelent meg a képernyőn, ahogy odasétál a többiekhez. Már most kezdett idegesíteni a jelenléte. A többiek egy gördeszka pályán ültek Jane, Samanta és Nicole mögöttük még több lány is. Jane lecsúszott a kis emelvényről egyenesen a srác elé. Majd jött egy táncjelenet, ami inkább hip-hop stílusú volt. Nekem nagyon tetszett, mind nagyon ügyesek voltak, de kifejezetten örültem, hogy a lányok Colin ellen versenyeznek. Majd egy épület tetején volt a következő jelenet, már egymás mellett ültek. Aztán ismét táncoltak, de most csak a mi kis csapatunk. Colin egyre jobban zavart, minden képkockán rajta volt. Aztán Jane - nem tudom, hogy hogyan került egy gördeszkára – de elhúzott azon egyenesen Colin karjaiba. Ő körbepörgette a derekánál fogva. Ott szakadt el bennem valami. Úgy éreztem, mintha leforráztak volna, a hideg zuhany pedig csak utána jött. A reklám végén Colin megcsókolta Jane-t.

A végén kikapcsoltam a tv-t és leblokkolva meredtem a sötét képernyőt. Nagyon elegem volt abból a kis hülye gyerekből, de azaz igazság, hogy nem tudtam volna megmondani miért. Lehet még mindig…? Nem tudtam végig gondolni, mert Alex kizökkentett.

-          Hát ez jó lett. Profi tánc és elmond egy történetet, nem egy unalmas tömegreklám. – magyarázta felém fordulva, majd kis szünet után folytatta – Látom, most téged a reklám érdekel a legkevésbé.

-          Mondhatjuk. – válaszoltam halkan és én is felé fordultam.

-          Te féltékeny vagy, ezt már megmondtam. Tegyél már ellene! Ha kell a csaj, szerezd meg. – vigyorgott bátorítóan és a karomba ütött.

-          De ha ő boldog vele…Csak ne kellene mindig végignéznem ezt a reklámot.

-          Figyelj, egy próbát megér. Ha elhódítod tőle, sosem volt az övé. Vagy egy hétig nem kapcsolod be a tv-t. Te döntesz. – magyarázta, így már én is elhittem. Egyértelműen igaza van. Harcolnom kell, ha igazán szeretném, ha velem lenne. Most be is bizonyítottam magamnak, hogy szeretném!

-          Legyen! Ellopom Colintól a szerelmét!

A reklámot erről a videóról mintáztam:

30. fejezet ~ Right here Right now

Sziasztok!

Meg is hoztam a következő fejezetet, ami már a harmincadik. Ez egy szép nagy szám már.:)

Az előző két hozzászólásra válaszoltam már. Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. Sok minden fog történni, szóval készüljetek.:)

De nem húzom tovább az időt, majd ti eldöntitek milyen lett.;)

Kellemes olvasást.

Bonie♥

/Jane/

Reggel szörnyen nyúzottan ébredtem, de szerencsére a reggeli fürdőm kellő képen jó hangulattal indította a napom. Amikor végeztem a fürdőt friss illat lengte be. Mivel reggel még hűvös volt bepárásodott a tükör, amit letöröltem, hogy lássam magam. A hajammal kezdtem bíbelődni, megfésültem, majd megszárítottam, hogy úgy álljon, ahogy szokott. Végül kijöttem a fürdőből és felvettem egy fekete csőnadrágot és mellé egy vajszínű felsőt. A ruhámat megtoldottam még egy nyaklánccal és egy karkötővel is. A bőröndömet kivittem a nappaliba, ahol már Samantáé is állt. Kisiettem a konyhába, barátnőm már ott volt, így együtt megreggeliztünk. Aztán Sam levitte a kutyust Danielhez és gondolom egyben el is búcsúztak, mert most megint másfél hétig nem látják egymást.
A jövő héten véget ér a koncertsorozat, Stockholmban, hiányozni fog. Jane, fel a fejjel, még csak hétfő van. De még mennyire! Ebbe a gondolatomba belenevettem. Közben visszaért barátnőm és együtt megindultunk lefelé a bejárathoz. Nem kellett sokat várni a turnébusz pár percen belül ide is ért.

Bedobtuk a csomagokat és már fel is szálltunk. Rögtön három széles mosollyal találtuk szembe magunkat. Kaptunk egy-egy ölelést Mollytól és Nicole-tól, közben pedig Colin csak vigyorgott. Őt egy csókkal köszöntöttem, majd Mollyra lettem figyelmes, aki éppen csitított minket.

-          Hahó, figyelem egy pillanatra! – kezdte hangosan, hogy végre rá figyeljünk, majd normál hangon folytatta. Közben pedig egy ülésnek támaszkodott. – Szóval, az a nagy helyzet, hogy a jövő héten véget ér a turné, de…De fellépés azért még lesz! – itt hatásszünetet tartott és körbenézett rajtunk – Szeretném, ha egy fesztiválra még elkísérnétek augusztusban. Mit szóltok?

-          Benne vagyok! – vágtuk rá mind egyszerre, nagy zűrzavar is lett belőle.

-          Milyen fesztivál? – érdeklődött Nicole, mikor végre elcsitultunk.

-          Rix Fm fesztivál. Csak egy megállója van a számunkra. Örülök, hogy belementetek. Jó kis csapat vagyunk! – dicsekedett Molly.

Végül Molly leült Sam mellé, mi Colinnal eléjük, Nicole pedig melléjük a másik oldalra. Egy darabig csendben ült mindenki, hiszen még hétfő korán reggel volt, fáradtak voltunk. Majd lassan kezdtünk ébredezni és mindenki keresztbe beszélt. Végül a mögöttünk ülők elbeszélgettek valamiről én addig kifelé bámultam az ablakon, imádom a változatos tájat nézni. Teljesen el tud bűvölni, főleg ha még sosem jártam arra. Valahogy csak eszembe jutott a tegnapi újság eltűnése, hiába akartam kiverni a fejemből, egyszerűen nem ment. Újra és újra eszembe ötlött, már szinte kényszert éreztem annak érdekében, hogy megkérdezzem. Így Colin felé fordultam és kérdőn néztem rá. Egy idő után ő is felém fordult, mert észrevette, hogy szuggerálom.

-          Mi baj van? – nézett rám együtt érzően.

-          Nincs semmi, csak gondolkoztam.  – adtam egyszerű választ, majd lezártam volna a témát, de közbekérdezett.

-          És min, ha szabad megtudnom. – tolta közelebb a tekintetét.

-          Hogy tegnap Samanta kereste az újságot és nem találta. Mármint a tegnapit. – vigyorogtam – Nem azt olvastad tegnap?

-          De igen. – hirtelen elgondolkozó fejet vágott és másodpercekig vártam a válaszára – Igen, emlékszem.

-          Hát akkor rendben. Vagyis majdnem rendben, mivel már annyira idegesít, hogy nem tudom, hol van, elmondhatnád. – próbáltam kihúzni belőle, de most még jobban elgondolkozott. Ennyire feledékeny vagy mi?

-          Igazából csak letettem valahova, azt hiszem a szekrény polcára. – fogalmazta meg lassan a választ.

-          Hát jó. Mondjuk nem lények, csak el nem tudtam képzelni hol van. – a kíváncsiságom elmúlott és már neki is dőltem Colin vállának, aki átkarolt. Végül a betettem a fülesem és a telefonomra rakott dalok hallgatása közben lestem tovább a tájat. A többiek beszélgettek tovább.

Végre megérkeztünk a következő állomásunkra ami Orsa. Már nem bírtam volna tovább ülni, igaz ez még nincs is olyan messze. A lényeg, hogy gyorsan leszálltam és kinyújtóztam elgémberedett tagjaim. Utánam a többiek is lejöttek és lassan a következő szállodát is elfoglaltuk. Rendbe szedtük magunkat és tartottunk egy hangpróbát is mivel volt ez a hétvégi szünet, gyakoroltunk egy kicsit.

Már készen álltunk a koncert előtt pár perccel. Rajtunk volt a fellépő ruhánk és egy pici smink. Molly még konzultált a szervezőkkel, majd odajött hozzánk és átölelt minket.

-          Hajrá! – kiáltotta és bemondták, hogy kezdés.

Mi kisétáltunk a színpadra és belekezdtünk a koreográfiánkba. Mikor egy fordulat után a közönségre néztem nem hittem a szememnek. Eric?!

/Molly/

A mai nap végre ismét a dalaimról szól. Az utóbbi időben nyertek csak igazán értelmet számomra is. Viszont most vidámság, hisz ismét azzal foglalkozom, amit már régóta szeretnék. Felöltöztem az elő fellépő ruhámba, a sminkemmel és a hajammal is pillanatokon belül végeznek. A többiek is türelmetlenül várják már, hogy kezdődjön a műsor. Teljesen beleszoktak ebbe a turnézásba. Meg is kértem őket, hogy legyenek még velem augusztus vége felé egy fesztiválfellépésben. Nagyon örültem, hogy azonnal elvállalták.
A koncert kezdete előtt egy perccel odamentem a kis csapatomhoz és átöleltem őket. Hevesen vert a szívem és örültem, hogy itt vannak velem.

-          Hajrá! – kiáltottam energikusan és már kezdtünk is.

Ők kimentek a színfalak mögül, majd a megfelelő időben én is elindultam. A közönség sikított én pedig már énekelve körbenéztem rajtuk. Egyszer csak megakadt a szemem…Ericen. A szívem még az eddigieknél is hevesebben vert és mérhetetlen szeretetet éreztem. Féltem, hogy elrontom a szöveget, de érdekes módon erőt adott. Igen, támogatott. Ahogy megígérte barátok maradtunk, ami nekem igen is sokat jelent. Rámosolyogtam és integettem is neki. Ő csak erre jobban magára húzta a kapucniját és elismerően mosolygott vissza. Közben folytattam a megszokott ritmust és énekeltem.  Egész koncert alatt ott ült az első sorban.

A show után lejöttem a színpadról és mindenki letámadott, hogy valóban jól látnak-e.

-          Igen tényleg Eric volt itt. – mosolyogtam önfeledten – Bár én is alig ismertem meg így beöltözve.

Alig hogy ezt kimondtam, már valaki megfogta a vállam és köszönt, így a többiekbe is belefojtva a szót.

-          Nagyon jók voltatok. – mondta vidáman vigyorogva.

-          Köszönjük. Annyira örülök, hogy itt vagy. – öleltem át vigyorogva, éreztem, hogy ő is örül.

-          Támogatni szeretnélek így eljöttem, de sajnos mostantól nekem is rengeteg dolgom lesz. –kezdett bele a mondandójába – Szóval csak most tudtam jönni. Amúgy szervezek egy kis bulit a strandon a szüleim nyaralójánál. Megünnepelhetnénk a koncerted sikerét és a külföldi terjeszkedésem. A stockholmi koncert utáni nap jó neked?

-          Megleptél. – bámultam magam elé, majd vigyorogva a nyakába ugrottam – Benne vagyok.

-          Rendben, lesz mit ünnepelni. Remélem ti is jöttök. – nézett mögém a csapat felé.

Mind beleegyeztünk. Jó lesz egy kis bulizás és lazíts a koncert után. Ránk fog férni. Eric pedig megy külföldre, amit meg szeretne ünnepelni. Egyszóval tökéletes alkalom. Örülök, hogy meghívott minket. Már mind nagyon várjuk.

/Jane/

És tényleg ő. Alig ismertem meg a kapucnija alatt Ericet. Molly csak úgy sugárzott a színpadon ez után. Nagyon ügyes volt, látszott rajta, hogy örül a váratlan vendégnek. Eric pedig végig mosolygott az első sorban. Annyira jó volt rájuk nézni, látszott rajtuk, hogy jóban maradtak. Én is valószínűleg végigmosolyogtam az egészet.

Mikor végeztünk vidáman nyugtáztam magamban, hogy ez profi volt. A színfalak mögött már mind Mollyt kezdtük kérdezgetni, hogy ugye nem csak a szemünk káprázott-e. És kiderült, hogy nem. Tényleg ott volt és még be is jött a backstage-be.

-          Nagyon jók voltatok. – mosolygott szélesen végignézve rajtunk.

-          Köszönjük. Annyira örülök, hogy itt vagy. – ölelte át Molly, nagyon boldog volt.

-          Támogatni szeretnélek így eljöttem, de sajnos mostantól nekem is rengeteg dolgom lesz. –mondta, mi pedig figyeltünk, hova is akar kilyukadni – Szóval csak most tudtam jönni. Amúgy szervezek egy kis bulit a strandon a család nyaralójánál. Megünnepelhetnénk a koncerted sikerét és a külföldi terjeszkedésem. A stockholmi koncert utáni nap jó neked?

-          Megleptél. – gondolkozott el Molly, majd ismét elvigyorodott – Benne vagyok.

-          Rendben, lesz mit ünnepelni. Remélem ti is jöttök. – nézett felénk, mi pedig szintén vigyorogva bólintottunk.

Egy újabb Saade buli? Ki nem hagynánk! A múltkori is jól sült el. Még az éneklésre is rávettek, amit életemben nem gondoltam volna. Főleg azt, hogy Eric-kel fogom énekelni az egyik legszebb számát. Most jut eszembe…a strandon lesz! Nem voltam még lent a tengerparton. Már most nagyon várom, bár tartanánk már ott.

Később Eric elment, Molly pedig a megszokott autogram osztogatásán volt. Mi visszamentünk a szállásra, kicsit felfrissülni. Mivel igen megizzadtunk, az első utunk a zuhany alá vezetett. Majd egy-egy szendviccsel leültünk a kanapéra Sammel és beszélgetni kezdtünk. A buli került szóba legelőször természetesen.

-          Milyen jó már, hogy Eric minket is meghívott. – vigyorgott Sam.

-          Igen. Már nagyon várom. Tengerpart. Ez egy valóra vált álom. – pislogtam és áradoztam.

-          Igen. Nagyon jó lesz. – válaszolta barátnőm.

-          Amúgy eljött ma. Kedves tőle. Molly pedig felettébb boldog volt, amikor meglátta. Egész este mosolygott. – magyaráztam jókedvűen.

-          A tegnapi után kijár nekik a mosolygás. – erre a mondatra letörlődött arcomról a vigyor.

-          Mert? – vágtam meglepet képet.

-          Nem is hallottad amit Molly mondott reggel a buszon?

-          Nem, zenét hallgattam leginkább. – mondtam majd ismét kérdőn néztem.

-          Hát az újság, amit mi ugye nem láttunk – emelte ki a "nem láttunk" szót – lehozott egy cikket a szakításról, hogy teljes haragban váltak el és féltékenyek voltak egymásra.

-          Hogy? – vágtam értetlen fejet és összeráncoltam a szemöldököm.

Nem hiszem el. Hiszen Colin olvasta az újságot. Miért nem mondta el? Tudom, hogy nincs túl jóban Eric-kel, de... Ilyen nincs. Meg kell tőle kérdeznem.

-          Mi baj van. Semmi nem történt, mert az ügyet rendezték. – bátorítóan mosolygott legjobb barátnőm és a vállam kezdte simogatni.

-          Most nem is igazán ezen akadtam ki. Hanem azon, hogy Colin olvasta azt a rohadt újságot és nem szólt volna. Tudom nem olyan fontos mit ír egy napilap, de azért akkor is…Szólhatott volna. Az is érdekes, hogy nem volt meg az a magazin. Beszélnem kell vele!