2013. június 24., hétfő

52. fejezet ~ Coming home

Sziasztok kedves olvasóim!:)
Utálok szabadkozni, és igen, én tehetek róla, hogy megint kell. Egyszerűen sok bajom meggyűlt ezzel a résszel, plusz az előző héten nem is nagyon voltam itthon. Most azonban itt van a folytatás.
A részhez nincs nagyon hozzáfűzni valóm, egyszóval csak élvezzétek.
Kellemes olvasást!:)
Bonie

/Jane – október 12. kedd/

Tegnap direkt korábban feküdtem le, hogy ne tűnjek álmosnak a kissé korábbi kelés miatt. Ebből viszont semmit nem lehetett felfedezni, ugyanis egész este forgolódtam, a mai nap végett. A mindössze talán három és félórás alvás után, nyúzottan ébredtem. Kicsit nyugodtabban foglaltam el a fürdőt és vettem egy kellemes levendulafürdőt. Ez feltöltött energiával, így mégiscsak megnyugodva, pozitívan álltam hozzá az egészhez. A köntösömben indultam meg a konyha felé, hogy ihassak egy éltető tejeskávét. Barátnőm mintha csak a gondolataimban olvasott volna, már majdnem el is készítette.
-    Sam, annyira örülök, hogy olvasol a gondolataimban. – vigyorogtam felé és leültem a pulthoz.
-    Mire vannak a barátok? – mosolyodott el, majd elém tolta a bögrét, hogy ízesítsem kedvem szerint. Miközben kevergettem, folytatta – Nyugodj meg, minden rendben lesz.
-    Remélem. Kicsit izgulok, de azon kívül nincs semmi bajom. – kortyoltam most már a bögre tartalmába.
Egy rövid beszélgetés után visszatértem a szobám rejtekébe és minden fontos reggeli teendőt elintéztem. Felvettem egy farmert, hozzá egy egyszerűbb, de mégis csinos fehér felsőt. És erre rá a bézs blézeremet. A hajamat kissé behullámosítottam, az arcomra csak annyi sminket tettem, hogy eltakarja a kissé karikás szemeim. Utolsó lépésként pedig fújtam a kedvenc parfümömből a nyakamhoz és a csukómra, amit aztán összedörzsöltem.
Kilépve a szobám ajtaján, már Daniel is feltalált hozzánk. Samantával egyetemben fél percig csendben meredtek rám, majd mosolyogva nyugtázták, hogy csinos vagyok. Féltem, hogy kicsit sok, de egy átlagos napnál nem sokkal tettem többet magammal. Már csak Ericre várok és lassan meg kellene érkeznie. A két személy egymással foglalkozott, aminek amúgy is így kellene lennie, én pedig csendben elfoglaltam magam a telefonom tanulmányozásával.

Körülbelül hét perccel később kopogtattak az ajtón, én pedig már pattantam is fel, hogy nyissam. Átsuhantam a nappalin, megragadtam a kilincset, és nagy meglepetésemre nem Ericet pillantottam meg először, hanem a maga előtt tartott nagy tulipáncsokrot. Nem is tudom min lepődtem meg igazán. Azon, hogy hozott virágot, vagy, hogy hogyan is szerzett októberben rózsaszín tulipánt.
Széles vigyor jelenhetett meg az arcomon, az azonnal zsibbadni kezdett, a szívem kétszer gyorsabban kezdet verni, ahogy beljebb jött. Magához húzva megcsókolt, majd a kezembe adta a csokrot.
-    Szia. Ezt neked hoztam. – vigyorgott ellenállhatatlan kisfiús stílusában.
-    Szia. Hűha, köszönöm szépen. – olvadozásom közepette engedtem a kíváncsiságomnak – Honnan szereztél ilyenkor ennyire gyönyörű tulipánokat?
-    Az legyen az én titkom. – kacsintott felém, én pedig már indultam is vázát keresni.
Percekkel később léptünk ki a lakosztály ajtaján, és Eric megragadta a kezem, majd összekulcsoltuk ujjainkat. Ha arra a tíz perce, arra a tíz percre, míg le nem érünk a parkolóba.
Beszálltunk a kocsiba, és megkezdődhetett a pár órás utazás, én pedig már kezdtem ismételten ideges lenni. Nagyokat nyeltem és a fejemben sokszor lejátszottam pár szituációt. Hiába tudtam, biztos nem olyan lesz, ahogy elterveztem, azért folyamatosan kattogott az agyam. Eric pedig mindössze mosolygott, és vagy már századszorra közölte, hogy nyugodjak meg, nem lesz semmi. El fogom őket bűvölni, ahogyan őt is. A biztatása nagyon jól esett, így nyugodtabb voltam, legalábbis addig, míg be nem értünk Helsingborgba.
Eric kisegített az autóból, nekem pedig remegett a térdem. Attól tartottam, mi lesz, ha mégsem tetszem nekik. Nyeltem egy nagyot, miközben felegyenesedtem és becsuktam magam mögött a jármű ajtaját. Elhatározottan, őszinte mosollyal fogtam meg a velem szemben álló srác kezét, aki bátorítóan megszorította. Amint megpillantottam a barátságos kis házat még szélesebb mosolyra váltottam. Elindultunk a sövénykerítés mellett leparkolt autó mellől, a kékre festett ház felé. Amint egyre közelebb kerültem, a szívem egyre jobban dobogott és egyre több dolgot véltem felfedezni. Mint például látszólag van hátsó kert, valamint az ajtók és ablakok fehérek, és még az is feltűnt, hogy azoknak piros keretük van. A már lassan téli időjárás miatt, a fákról lehullottak a levelek, a fű sem zöldet annyira, mint ahogy az nyáron pompázhatott. A virágágyásokba már nem kukucskált semmilyen növény, de minden bizonnyal a tavasz folyamán tele lesz szebbnél szebb virágokkal.


Annyira elnézelődtem, hogy a kulcszörgésre kaptam fel a fejem, ahogy Eric elővette a zsebéből a kis kulcstartóját. Remegő térdel próbáltam egyenletesen lélegezni. Tudom, hogy összecsődítette, az anyukáját, az apukáját és az összes testvérét. Mondjuk ez azért volt igen nehéz feladat, mert a szülei elváltak, és van hét kisebb testvére, plusz egy nővére.
A barátom feltépte az ajtót, maga előtt beengedett, és amikor már ő is belépett elkiáltotta magát.
-    Megjöttünk. Sziasztok! – Erre a kiáltásra lépteket hallottam meg, és egy középkorú nő termett a nappaliban széles mosollyal.
-    Sziasztok! – állt meg előttünk, jókedvűen minket fürkészett.
-    Jane, ő itt az édesanyám, Marlene. – mutatott rám, majd fordítva – Ő pedig itt a barátnőm.
-    Jane Sparks vagyok. – fejeztem be a mondatot, mert úgy gondoltam ez így helyes. A jobb kezem felé nyújtottam, amit kedves mosoly keretén belül elfogadott. – Örvendek.
Amint elengedte a kezem megfordult és arrébb állt, hogy minden bizonnyal Eric édesapja is be tudjon mutatkozni. A bajsza alatt az ő szája sarkában is meghúzott egy vigyor.  Viszonylag barna mackósabb alkatú férfi, kedves arccal. Megismételtem, az előző mondatom, közben kezet ráztunk.
-    Walid vagyok. – a következő mondatát a fiának címezte, de mégis úgy hogy értsem – Csodálatos lányt találtál, biztosan nagyon jószívű.
-    Nagyon is az. – helyeselt Saade, megpuszilta a homlokom.
Pirulva bólintottam egyet, miközben beljebb invitáltak. Eric átkarolta a derekam, biztató kacsintása után, így mentünk be a nappali kanapéjához. Leültünk, majd hirtelen egy csapat gyerek rohant le a lépcsőn egy szőke hajú lány kíséretében. Eric szavai alapján őt gondoltam a nővérének Linának. Igazam lett, mert rögtön jött is bemutatkozni, nagyon szimpatikus volt. Majd a kisebb testvérekkel is meg tudtam ismerkedni. Marlene a konyhában sertepertélhetett, mert egy tálca üdítős pohárral tért vissza. Mindenki fogott egy poharat, csak repkedtek a témák. Megdicsértem a házat, mert nagyon otthonosnak és szépen berendezettnek találtam. Mondták, hogy nyugodtam tegezzem le Eric szüleit. Mosolyogva bólintottam és innentől kezdve, a keresztnevükön szólítottam őket. Végül eljutottam odáig, hogy a kisebb testvérekkel beszélgettünk. Úgy tűnt minden rendben van, így kezdtem teljesen megnyugodni.
Dél környékén már a hatalmas családi asztalnál ültünk, Marlene főztjének finom illata lengte be a házat. Miközben mindenki mert magának, Ericet figyeltem. Önfeledten nézett körbe, látszott rajta, hogy nagyon boldog. A tekintete megállapodott rajtam, végigmért, majd megsimította a karom.
Másodpercekkel később mind Eric egyik kis húgára kaptuk a tekintetünk.
-    Hogy ismerkedtetek meg? – vigyorgott szélesen Lara, a szeme pedig csak úgy csillámlott.
Eric-kel összemosolyogtunk aztán ő belekezdett a mesélésbe.
-    Emlékeztek az utolsó stockholmi koncertemre? – kérdezte, majd megvárta, míg mindenki bólint – Az előtt egy nappal egy kávézóban. Sikerült leöntenem egy pohár vízzel.
Mindenki nevetve nyugtázta a szituációt, majd ismét figyelni kezdtek.
-    Aztán lehetőségem adódott Ericnek köszönhetően itt maradni Svédországban. Molly és ő munkát ajánlottak. – meséltem tovább.
-    Aztán a Rix-fm-es fellépés után, a Marching előadása után összejöttünk. – a srác a mondandója végén adott egy puszit az arcomra.
A kisebbek csak nevettek, Lina arcáról, nem sokat olvastam le, a szülők pedig büszkén néztek minket. A következőkben viszont megtudtuk mit is gondol a legnagyobb Saade lány.
-    A Pop Explosion koncert előtt? Ott még Mollyval voltál együtt! – csattant fel a szőke lány, én pedig kicsit megszeppentem. Eddig minden olyan jól ment.
Barátom összehúzta a szemöldökét és gyilkos pillantásokkal jutalmazta ezt a kijelenést, nekem pedig a torkomban volt egy hatalmas gombóc. Azonnal meg akartam magyarázni, de még csak lehetőségem sem volt rá.
-    Lina! Fejezd be. – utasította Marlene mérgesen.
-    De…
-    Nincs, de. Gyere picit ki a konyhába! Elnézést. – suhantak el mellettünk.
Az asztalnál nagy csend alakult ki percek alatt, én pedig a fejemet lehajtottam. Eric közelebb húzódott és a hátamat kezdte gyengéden simogatni, ami megnyugtatott. Közben egész halk hangok szűrődtek ki a konyhából.
-    Lina, miért csinálod ezt? – kérdezte Marlene kicsit ingerülten.
-    Ugyan anya, nem látod, hogy Jane miatt szakítottak Mollyval?! Miatta ment tönkre a kapcsolatuk. Közéjük állt. – összeszorított fogakkal próbáltam elengedni ezeket a fülem mellett.
-    Nem hiszem! Ne légy ilyen goromba. Kérlek, kérj bocsánatot!
-    Az igazság miatt nem. – itt szünet következett, valószínűleg egy tekintet enyhítette meg – Ah, legyen.
A szám szélét rágva figyeltem, ahogy csendben visszajönnek. Folytatódott az ebéd, a hangulat kezdet kicsit feloldódni, az újabb beszélgetés megkezdése után, hála Walidnak.

Az étkezés után én és Eric játszottunk a gyerekekkel, Lina és anyukája pedig elpakolták az asztalt. Felálltam és intettem Ericnek, hogy picit kimegyek. Kell pár perc, hogy lenyugodjak, mert ez váratlanul ért. Kinyitottam a teraszajtót és a blézeremben, kabát nélkül kiléptem a hűvös időbe. Mélyeket szippantottam, és körbenéztem a hátsó kertben. Volt egy medence a közepén, de most leengedték, hisz tél van. A terasz fedett részén egy grill is helyet kapott. Hirtelen az ajtó zörgésére lettem figyelmes, majd arra fordultam. A kék szemű, szőke lány lépett ki rajta. A szívem hevesebben kezdett verni, ahogy tekintetemmel követtem vékony alakját. Nekidőlt egy tartóoszlopnak, aztán felemelte a fejét.
-    Ne haragudj az előbbi kirohanásom miatt, csak szeretem Mollyt. Nem tudom mi ütött belém.
-    Nem haragszom. – mondtam őszintén, majd egy kis hallgatás után folytattam. A mondandóm első felén, picit meglepődött – Igazad van. Tudod még Mollyval volt mikor megismerkedtünk, de mikor összejöttünk, akkor már nem. Én sosem választottam volna el senkitől. Akkor még nekem is volt barátom.
-    Értem. – mosolyodott el halványan – Tényleg ne haragudj!
Megráztam a fejem. Ellökte magát az oszloptól, nagy meglepetésemre pedig megölelt. Az üvegajtón keresztül az egész család fellélegezett velem együtt.

/Eric/

Igen mérges lettem nővéremre az asztalnál, de úgy döntöttem, most nem hagyom ott a barátnőmet. Megsimogattam a hátát, hogy megnyugodjon. Igazából én is jól összedorgáltam volna, de abból nem sült volna ki jó. Arra gondoltam, majd megbeszélem vele, de szerencsére anya a gondolataimban olvasott, és beszélt a fejével.
Jane az ebéd után kis játék közben kiment, szerintem kicsit frusztráltan érezhette magát. Arra gondoltam, most jobb, ha kicsit kiszellőzteti a fejét, majd ki megyek hozzá pár perc múlva. Nővérem megelőzött és féltem ennek nem lesz jó vége. Visszafojtott lélegzettel figyeltem a terasz üvegajtaját, mivel hallani nem hallottam semmit. Közben kisebb testvéreim integetni kezdtek a szemem előtt, de mutatóujjam felmutatva figyelmeztetem őket, hogy várjanak pár pillanatot. A szüleim is befejezték a pakolást, figyelték az eseményeket. Hirtelen Lina megfordult, majd Jane nyakába ugrott, aki viszonozta az ölelést. Mindenki megkönnyebbült.

Nevetve, témák között ugrálva jöttek be a házba. Én feltápászkodtam, közben mindkét lány felé biztató mosolyt küldtem. Megnyugodtam. Jól sikerült, mindenki jól fogadta, aminek nagyon örülök.
Búcsúzáskor kifelé menet mindenkitől elköszöntem egy puszival, Jane pedig kettővel. Kifelé menet a barátnőm még megbotlott, mindannyian jót nevettünk rajta, ő pedig csak pirulva száll be az autóba. Mikor beültem mellé és becsuktam az ajtót, hátradőltünk az ülésben és hangos "hú" csúszott ki a szánkon.
-    Egész jól ment. – nevetett fel édesen és kisöpörte arcából az oda nem illő tincset.
-    Igen. – vágtam rá sármosan mosolyogva, majd édes ajkaira tapasztottam a szám.
Indítottam a kocsit, és már úton is voltunk vissza Stockholmba.

4 megjegyzés:

  1. Szia!

    Örömmel nyugtázom magamban, hogy elsőként írhatok neked annyi kimaradás után.Tényleg nagyon sajnálom, csak sajnos nekem is meg volt a magam baja... iskola, vizsgák és stb. De most már itt vagyok:)
    Szerintem nincs gond a fejezeteddel. Úgy vélem kicsit kevesebb esemény volt benne, amolyan nyugis, de ez így volt jó. Megértem Jane idegességét, én is az lennék ha a barátom szüleivel kellene találkoznom. De ez így teljesen pozitív. Aztán jött egy kisebb hideg zuhany a nővérkétől, akinek szintén érthető volt a kirohanás, vagyis a feltételezése. Ám ez is tisztázódott, szóval nincs gond:)Viszont arra a táncoslábú srácra kíváncsi lennék. Nem értem miért lepődött meg azon, hogy pont Eric Saade a barátja. Ez kicsit furcsa volt, és remélem erre mihamarabb kapok majd választ:)
    Várom a folytatást!

    ölel, Vanity

    VálaszTörlés
  2. Szia :D
    Imádom Linát, annyira szeretem!! Olyan, mintha engem írtál volna a fejezetbe :D - gondolom nem leptelek meg :P -
    Tetszett a fejezet. Nagyon aranyosnak találtam Jane-t,amint izgul, próbál aludni, de az ellenkezője sül ki belőle, és csak még fáradtabb lesz. Biztosan én is így lennék.
    Hasonlóképp otthonosnak képzelem el Eric szülőházát, aranyosnak a szüleit, testvéreit, és visszatértünk oda, hogy imádom Linát. Azt hiszem kicsit csalódott lettem volna, ha ebbe a fejezetbe, ezek között a körülmények között Molly nem kerül szóba, de olvastál a vágyaimba :) Azonban örülök, hogy rendeződött a helyzet, ez így idilli és helyes!
    Nagyon várom a következő részt!
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
  3. SZia! :$
    Először is, ne haragudj, ne haragudj, ne haragudj, rám amiért nagyon elcsúsztam mostanában, de semmi időm sincs, munka, angol tanár ááá hagyjuk is :D
    Eric-től ez elég nagy lépés, hogy bemutatta a családnak, de irtó cuki volt tőle. Nos Lina, meg is lehet érteni, mivel szerette Mollyt és sokáig voltak együtt és hirtelen mindennek vége lett és Jane került a képbe, de azért előtte megtudhatta volna mi történt valójában mielőtt szegénynek esett. De örülők, hogy sikerült, megbeszélni :) Nagyon várom következőt :D
    Puszillak

    VálaszTörlés
  4. @Vanity Destiny: Én személy szerint nagyon örülök annak, hogy írsz nekem, ha ritkán is.:) Ez a pár rész igen lightos volt, de talán a következő picit izgibb lesz. Volt ebben a fejezetben, ahogy meg is állapítottad, hideg-meleg. Mattről van szó, hát talán az lepte meg, hogy nem egy egyszerűen lerázható ember.:P De nem mondok többet. A következő fejezetben szerepet kap.:D

    @Jenni: Igazából örülök, ha tudtál így vele a történetem alapján is azonosulni.:) Én mindig így vagyok, ha aludni akarok, az semmi pénzért nem fog menni.:D Molly is fontos része a ennek az egésznek, nem hagytam volna ki.

    @Doris: Először is, nem haragszom, nem haragszom és nem haragszom!:D Bizony nagy lépes már egy ilyen. Van igazság abban amit mondasz Linával kapcsolatban, de szerencsére minden rendeződött.:)

    Nagyon köszönöm, hogy mindhárman írtatok nekem! ♥ :)

    VálaszTörlés