2012. december 2., vasárnap

34. fejezet ~ Saade buli - II. rész

Sziasztok!
Hát végre időben tudtam, hozni a fejezetet hosszú idő után először. Az előző fejezet hozzászólásaira válaszoltam.
Elhoztam a Saade buli fejezet II. részét. Jó lenne, ha ez is elnyerné a tetszéseteket mint az előző. Zenét is tettem a részbe ékelve, ajánlott meghallgatni hozzá.:) Ha szeretnétek, akkor az soron következőkbe is teszek.:)
Kellemes olvasást a fejezethez!
Bonie



/Eric/


Tudjátok, milyen érzés mikor csak az jár az eszedben, hogy boldog lehess azzal, akivel szeretnél? Legszívesebben minden zavaró tényezőt azonnal kiütnél a ringből, hogy csak ti ketten lehessetek. Ketten. Ám minden a maga idejében érkezik el. Meg kell várni, míg eljön a megfelelő pillant és tennünk is kell érte. De minél tovább húzzuk, annál jobban felemészt az őrület. A zavaró tényezők egyre jobban idegesítenek. Lassan már én is ezen a szinten vagyok. Tehát most már ideje lenne lépnem, összegyűjtenem minden bátorságomat és küzdeni akarásomat, hogy elérhessem a célom. Azt hiszem ebben fog megnyilvánulni a céltudatosságom. Igen céltudatos leszek. Annak kell lennem!

-          Akkor kihívom Ericet és – hallottam meg a nevem Samanta szájából, majd hírtelen feleszmélve figyeltem – és. Ki is legyen? Jane!
Köszönöm. Sam megérezte, hogy kivel is szeretnék lenni igazán. Annyira megörültem ennek a mondatnak, hogy nem is figyeltem a körülöttem álló kis csapatra. Hirtelen kicsúszott a számon egy mondat, nem volt időm átgondolni, de hála az égnek, halkan.
-          Igeeen!
-          Szóltál? – fordult meg Samanta, a szemöldöke felfelé vándorolt a kíváncsiságtól.
-          Á dehogy…semmi. – jeleztem kábán magyarázva. Szerencsére nem értette, így nem is firtatta.

Mivel Danielék kihívtak minket egy vízi bunyóra, ezért Jane odaúszott mellém egy hatalmas vigyorral. Boldogság töltött el, abban a pillanatban, amikor mellém ért. Végre ott volt közelembe, – fél szemmel Colin felé pillantottam, aki már a vörös fejével a robbanás határán volt – ebből rájöttem, hogy mégis oly távol. Elhatároztam, este a bulin beszélni fogok vele, most pedig győzzük le Daniéket.
Lehajoltam a víz alá, míg Jane felmászott a hátamon a nyakamba. Amikor hozzámért, a szívem kétszer gyorsabban kezdett el verni. Annyira örültem, hogy az kimondhatatlan és megteltem energiával, valamint élet kedvel. Feljöttem a víz alól a lánnyal a nyakamba. Most mindenkit legyőzünk, mivel mikor körbenéztem, nem csak Dani és Sam voltak egymás nyakában, hanem a többiek is. Alex Mollyt tartotta, míg Colin Nicole-t. Nehogy ő kimaradjon…
-          Mehet! – kiáltotta J-Son, aki most amolyan bírót szimbolizált.

Dani elindult felém és a két lány összecsapott felettünk. Egymást lökdösték, már én is kezdtem el-el borulni. Tartottam magam, a végén pedig Jane meglökte Samantát és az ellenség hátrafelé beleborult a sós vízbe. Ezt megnyertük, viszont még két csapat vissza van. Mollyék közeledtek idő közben felénk. A felettem ülő kinyújtotta a kezét, majd arra eszméltem, hogy ismét lökdösnek. Közelebb léptem, már épp neki mentem volna Alexnek hülyeségből, Jane azonban hátrébb kormányozott két lépéssel. Megfogta Molly kezét és előre felé húzta, aki így szintén a vízben landolt.
-          Verhetetlenek vagyunk! – vigyorgott fentről, majd adott egy pacsit.
-          Kellett Samantának minket választania. – dugtam ki a nyelvem rájuk.
Nem tartott sokáig a komolytalanságom, mert hamarosan Colin jelent meg az orrom előtt. Csibészes mosolyt eresztette a srác felé, a lányok pedig ismét nekiálltak a lökdösődésnek. Mellettünk hangosan drukkoltak a kiesett versenyzők. J-Son pedig feszülten figyelt mi lesz az eredmény. Alig bírtunk egymással, percekig küzdöttünk. Próbáltuk balról, majd jobbról. Majd kaptunk egy lökést, amitől azt éreztem mindjárt elesek, ám szerencsénkre sikerült megtámasztanom magam. Ekkor Jane hirtelen egy jól irányzott lökéssel fellökte Colint.
-          Nyertünk! – kiáltottuk egyszerre, majd leengedtem. Belecsapott a tenyerembe és megölelt.
Bele a közepébe! Bocsi Colin, de Saade itt van a színen. Örültem, hogy nyertem, legyőzhettem ezt a hólyagot. Ő csinált belőle versenyt, hát akkor most viselje el. Legalább van oka féltékenynek lenni, mert eddig szimplán fölöslegesen tette.
-          Eric mi lenne, ha lassan kimennénk és készülődni kezdenénk estére? – nyomatékosított Alex és eszembe is jutott miért mondja.
-          Elszaladt az idő, szerintem is menjünk. – ajánlottam, hogy mindenki hallja és elindultam kifelé. Nemsoká megérkezik a tervezett meglepetésem.

/délután 6 óra/


Végre mindenki elkészült, hisz a két fürdő ellenére akkor is sokan voltunk. A lányok csinos nyári ruhákban, mi pedig rövidnadrágban és pólóban voltunk. Betettem zenét a hi-fi-be és mindenkinek öntöttünk pezsgőt. Hallottam, hogy megáll egy autó a ház előtt, pont időben. Itt a meglepetés. 

Kisiettem és a férfi fülébe súgtam, hogy mikor jöjjön be. Jómagam pedig visszasiettem a társasághoz.
-          Köszönöm, hogy eljöttetek ma ide. Molly befejeződött turnéjához gratulálok és persze a táncosoknak is! – vigyorogtam, Mollyról Jane-re vándorolt a tekintetem és folytattam – Holnap pedig én is elutazom, hogy terjesszem a zeném külföldön, aminek roppantul örülök, mostanában elég tehetetlennek éreztem magam. Nem utolsó sorban pedig azért is vagyunk itt, mert egy számomra fontos embernek…
Elősétált a szőke férfi, akit megbíztam a torta el hozatalával. Vigyorogva tette le az asztalra a lila marcipánnal körbe vett háromemeletes tortát, aminek a tetején virított egy 20-as felirat és egy tűzijáték.
-          Boldog szülinapot Molly! Tudom, hogy nem ma van, de ugye én elutazom. – átöleltem, ő pedig a sírás határán volt. Teljesen meglepődött.
-          Köszönöm. Ti javíthatatlanok vagytok! – mosolygott és mindenki tapsolni kezdett.
-          Köszi a segítséget Danny. – mosolyogtam rá és már ő is megölelte Mollyt.
Koccintottunk a pezsgővel, aztán megittuk. Annyira vidám és bensőséges hangulat támadt hirtelen. Nem rontott a társaságon Danny, épp ellenkezőleg. Molly iszonyat boldog volt, szerintem mindenre számított csak erre nem.

-          Eric had kérdezzem már meg hova mész, mert mindig emlegeted, hogy külföldre, de egyszerűen sosem mondod hova. – kérdezte nevetve Daniel, aki idő közben közelebb, jött.
-          Most épp Londont szemeltem ki magamnak.
Percekkel később láttam, ahogy Jane eléggé egykedvűen kisétál a házból, Colin pedig kérdőn nézve áll a szoba másik végében. Furcsán néztem, ő pedig az ajtót figyelte egy darabig. Aztán oda ment hozzá Daniel és beszélgetni kezdtek.
A saját vállamon, hirtelen érintést éreztem. Megfordultam és a komoly arcot vágó ünnepelttel találtam magam szembe, észrevettem a szája sarkán egy halovány mosolyt.
-          Láttam a jelenetet. Szerintem menj utána. – tanácsolta már mosolyogva, kacsintott egyet és elvegyült a tömegben.

/Jane/

Jól hallottam? Nem hiszem el… London? Eric Londonba megy és most tudom meg?
Kicsit elszomorodtam, mivel már a napokban is hiányoltam a családom. Most pedig kiszáradt a szám és elszomorodtam. Semmi komoly, csak egy kis honvágy. Ilyen sokáig nem voltam még távol otthonról. Nem mintha nem élvezném minden egyes percét. Végre a saját lábamon állok, viszont a szívem parancsol. Nyáron itt leszek és egyszer úgyis haza kell utazni.
Élveztem a mai napot, sőt még mindig élvezem a bulit, de jobb lenne egy kicsit egyedül lenni. Csak én, hogy helyre tegyem magamban a hiányt. Láttam, hogy Colin ide szeretne jönni, de én megelőztem és kimentem az ajtón.

Kint nem volt sötét, de a nap már nem világított, az már lenyugodott. A friss tengeri levegő felüdülés volt a tüdőmnek. Nem sírtam, csak egyszerűen üresnek éreztem magam ebben a pillanatban. Miért sírtam volna? Okom egyáltalán nincsen rá. Boldog vagyok, csak az a fránya hiányérzet ne lenne. A parton a hullámok fodrozódtak, én pedig leültem a szélére, egy kisebb homokbuckára. Levettem a cipőm, hogy a langyos víz érhesse a lábam a bokámig. Mélyeket lélegeztem, közben pedig néztem az eget.

Magam mögül lépteket hallottam, de nem volt kedvem megfordulni. Lassú lépésekkel ide is ért. Az illető leült mellém, majd a csodálatos barna szemeivel fürkészni kezdett. Pár pillanatig csendesen ücsörgött, de végül megtörte a csendet.
-          Minden rendben van? Baj van? – zökkentett ki a gondolataimból.
-          Semmi. – válaszoltam mintha ez lenne a leglogikusabb válasz.
-          Nem hinném. Eléggé fancsali képet vágsz és ha a tengerparton ülsz egyedül, az nem a semmi miatt van. – szinte olvasott a fejemben.
-          Igazad van. – vettem egy nagy levegőt – Mikor azt mondtad London, egy kicsit összerándult a szívem.
-          Megbántottalak? – nézett kétségbeesve.
-          Dehogy! Csak a családom hiányzik. De jól leszek. – mosolyogtam, mire nála is megjelent egy kis vigyor féle.
-          Megnyugodtam egy kicsit. De így már holnap kis bűntudattal megyek el.
-          Ugyan már Eric. Ezért? Felejtsd el, amit mondtam…meg sem szólaltam. – nevettem, de ő sem bírta megállni.
-          Csináljam azt, amihez értek és kussoljak? – nézett vicces fejet vágva, mellette nem lehet szomorúnak lenni.
-          Fogjuk rá. – hallattam egy hatalmas sóhajt.
-          Rendben leszel. Igazad van! – vigyorgott rejtélyesen, csak úgy csillogtak a szemei.
-          Ugyan miért? – csúszott feljebb a hangom a kérdést nyomatékosítva.
Körbenézett, majd ő is a tengert bámulta egy darabig. Nem tudtam mire is gondolt, ezzel pedig az idegeimen táncolt és a kíváncsiságom határát feszegette. Lassan még is felém fordult.
-          Mi lenne, ha eljönnél te is Londonba holnap? Aztán velünk vissza pár nap múlva.
Na jó ismét képzelődök? Biztosan jól hallottam, amit mondott? Haza mehetek pár napra, az annyira jó lenne. Nem akarom akadályozni a munkájában, épp elég dolga van. Nem kell még engem fuvarozgatnia magával.

Összegezzük csak: a parton ülök egy népszerű svéd popsztár mellett, aki felajánlotta, hogy elvisz magával Londonba.
Eszelős, de a családom már nagyon hiányzik, a választ pedig türelmetlenül várja. Hogy döntsek?
-          Biztosan végiggondoltad ezt Eric? – fürkésztem és egyenesen a szemébe néztem.
-          Igen, ne félj, nem okozol semmilyen gondot. Útba esik. – kacsintott felém.
-          Akkor elfogadom! Szívesen megyek. – vigyorogtam, majd megöleltem – Köszönöm.
-          Nincs mit.
Két perc múltán felállt, majd engem is felsegített és a parton sétálva megbeszéltünk pár részletet az utazással kapcsolatban. A homok kellemesen bökte a talpam, a magassarkút pedig a kezemben vittem. Lassan pedig elindultunk be, hogy mi is kiélvezzük a bulit és ne szomorkodással töltsem az estét.

3 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Ohhh yeahhhhhhhhhh! :D most úgy vigyorgok mint egy idióta xDDD
    Csak Sam nem sejt valamit, hogy így válaszott? :D De mindegy. az a lényeg hogy együtt voltak, és hogy győztek. na meg Colin féltékeny volt Muhahaha :D
    Nagyon édes volt Eric-től ez a kis meglepetés Molly-nak,bár én azt hittem Jane-het lesz valami köze. de ez így volt perfect :D Sajnálom azért szegény Jane-t, rossz lehet távol a családjától, de semmi sem egyszerű...és végül is az álma teljesült, hogy ott van és azt csinálhatja amit szeret..:) Jobb is hogy nem Colin ment utána,féltem tőle...de szerencsére nem ment :D Kedves volt Molly, úgy látszik már túl lépet ezzen az egészen :) Ő már nem akadály szerencsére ...:D Őt sajnáltam volna de így most megnyugodtam hogy őt nem zavarja sőt még taláb tanácsot is tud adni a popsztárnak :DDD Úriiiiiiiiiiiiisteeeeeen :D Mi lesz itt? o.O Jane és Eric ketten ??? Oké nem teljesen ketten de akkor is :D Hogy fogom ezt kivárni jézus bele se merek gondolni :P :( Na mindegy remélem azért érthető voltam,ha nem akkor bocsii :D Nagyon nagyon várom a folytatást :) Puszillak <3

    VálaszTörlés
  2. Szia :D
    Megint rád zúdítom bocsánatkérés áradatomat, nagyon sajnálom!!! De mindig olvaslak, csak van amikor a szétszórt fejem miatt elmarad a komment írás.. bocsi *-*
    A rész.. OH MEIN GOTTTT O_O
    Ez engem most kicsinált XD nagyon tetszett
    Olyan aranyos volt az egész rész, volt benne bővel érzelem és nagyon alakulnak a dolgok, aminek nagyon örülök, szép kis jövő van itt kilátásban ;)
    Molly.. drága szívem annyira imádom, most is magához hű maradt és aranyos volt, de ez így van rendjén ;)
    Távol az otthontól , mindig nehéz, de a barátok át tudnak azért ezeken a hiányon valamelyest lendíteni, de azért vannak pillanatok mikor a honvágy győz..
    Jajj de várom már a kövi részt :DD
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
  3. @Dórii: Elhiheted miközben írtam én is vigyorogtam. Nem sejt semmit, ez most a véletlen műve volt.:) Colinról meg messziről süt, hogy elege van már Ericből, szerintem ezzel nem árulok el nagy titkot.:) Igen Danny volt a kis meglepetés terv része, amit Eric kiötlött. Igen, a család az egy fontos dolog az életben és nem csoda, hogy hiányzik az embernek, de Eric felvidította.:) Nem kell félteni Mollyt sem, majd a következő részben meglátjátok.:D
    Hát igen ezek ketten...majd meglátjuk mi lesz.;)

    @Jenni: Semmi gond, már vagy számtalanszor mondtam.:)
    Ez a felírat mindent elárul: " OH MEIN GOTTTT O_O", éreztem, hogy kicsit megleptelek.:D Bizony most már kezdenek alakulni a szálak, de még gubancolódni is fognak.;)
    Molly minden szempontból pozitív szereplő a történetben.:)
    Igen a honvágy a legváratlanabb pillanatokban tör rá az emberre, de mindig lehet enyhíteni.:) Nemsoká olvashatod a következő részt.

    Örülök ha tetszett! Köszönöm, hogy írtatok!♥

    VálaszTörlés