2012. november 20., kedd

32. fejezet ~ Ez csak az első lépés volt



Sziasztok!
Kérlek ne haragudjatok a késésért, de egyszerűen nem volt túl sok időm és ötletem sem. A végére viszont csak megszületett ez a rész is.:) Az előző hozzászólásokra már válaszoltam. Köszönöm, hogy ennyien írtatok, már rég volt ilyen! :)
A részhez csak annyi hozzáfűzni valóm van, hogy picit rövid lett.
De inkább olvassátok.:) Kellemes kikapcsolódást.
Bonie


/Eric/

A hét eléggé zsúfolt volt számomra, mivel mindig kitaláltam valamit. A hét elején megírtam és felvettem az új dalom, amit Londonban fogok promotálni, a Miss Unknown-ot. Kíváncsi leszek a visszajelzésekre, mert legelőször ott fogom előadni ezt a dalt. Megírásában segítséget kaptam J-Sontól, aki mindig szívesen segít. Jó vele dolgozni, mert szinte mindig kitalálja a gondolataim. A dal igazából kicsit eltér a megszokott stílusomtól, de magamra ismerek benne. Remélem a rajongók is jól fogadják.

Szerdán, a reklám megnézése után a haverom, Alex ráébresztett a nyilvánvalóra. Eddig tagadtam, mivel Jane azt mondta, csak barátok vagyunk, de már nem bírom, hogy Colinnal látom. Főleg, ha azt kell látnom, hogy megcsókolja. Eldöntöttem, hogy ha már úgy is találkozom vele a bulin, amit szerveztem, beszélek vele. Remélem, elérem a célom és Colin is kiáll a képből, mert nagyon hiányzik már Jane mosolya. Eddig csak tagadtam, de most már nem tudom. Teljesen elcsavarta a fejem és szeretném, ha velem lenne. Szeretném átölelni és hallani a hangját. Egyszerűen szeretnék vele lenni.
Most itt van már ismét egy hétfő. A héten véget ér Molly turnéja, szerdán Stockholmban. A hétre nem terveztem semmit, legalábbis eddig. Így most is itt ülünk Alex kanapéján és focit nézünk. A hetet megúsztam, nem láttam a kampányreklámot. De éreztem, hogy ma nem tudom elkerülni tv nézés közben. Mégis reménykedtem, hátha sikerülhet és lesz akkora szerencsém.
-          Eric hozol még chipset? – kérdezte a haverom. Minek néz engem, pincérnek?
-          Igen, mert én ilyen jó barát vagyok. – vigyorogtam a képébe és feltápászkodtam. Ezért még tartozik.

Vigyorogtam magamban, amíg öntöttem egy tányérba a  rágcsálnivaló zacskójából. Mivel szomjas voltam, kivettem egy poharat a konyhaszekrényből és a csap felé tartottam. Megnyitottam és félig töltöttem. Belekortyoltam, majd felvettem a tányért és elindultam vissza. Átnyújtottam a tányért a haveromnak, én pedig letettem a poharat az asztalra. Egy ismerős, dallam ütötte meg a fülem a tv-ből és hirtelen felkaptam a fejem. Nem igazán örültem, mert a reklámot adták. Megláttam Janet a képernyőn, majd bele furakodott Colin. Visszaültem a helyemre és fél szemmel nézni kezdtem, majd a vége felé hirtelen felpattantam. Eszembe jutott valami!
Egy dalszöveg kezdett körvonalazódni a fejemben, ami nagyon jónak ígérkezett. Alex meglepetten nézett rám, én pedig átsiettem az íróasztalhoz a szoba másik végében. Leültem és előkutattam egy papírt, meg valamilyen íróeszközt. Papírra vetettem az összes gondolatom, ami csak eszembe jutott. Szerelem.
-          Eric ez mi volt? – nézett felém kicsit furcsán.
-          Csendet Alex, írok. – adtam meg a tömör választ rámosolyogva.
-          Ja igen, dalt. – motyogta és visszaülve kikapcsolta a tv-t.
Szóval ott tartottam, hogy sétáljunk a szerelem útján, nem is meneteljünk. Meneteljünk a szerelem nevében! Megvan az új dalom címe. Rá fogom állítani a csapatott. Az elutazásom előtt ezt mindenképpen szeretném felvenni. Menni fog, hisz van még három napom.
Furcsa, de ezt a dalt most ennek a reklámnak köszönhetem, amit látni sem bírtam. A sors furcsa fintora.

/Jane/

Az elmúlt napok szörnyen hosszúak és megterhelőek voltak. Viszont cserébe Svédországban és a legkülönbözőbb, legcsodálatosabb helyein csinálhatom azt, amit szeretnék, azokkal, akikkel kedvem van.  A legkedvesebb és legfontosabb emberekkel, akiket ismerek és szeretek. A napokban azonban kicsit kerültem Colint, mert a múltkori ügyén még nem igazán sikerült túl tennem magam. Többször átgondoltam magamban és Samantával is átbeszéltük, de nem hagy nyugodni a tudat, hogy hazudott. Igaz, nekem, azaz nekünk, vagyis a kapcsolatunknak akart jót. Bár megbocsátottam neki, kell egy kis idő, hogy magamban is elfelejtsem és helyre tegyem a dolgokat. Tudom, hogy sikerülni fog és minden olyan lesz min előtte.
Igaz, kimondhatatlanul hiányzik a családom is. A szüleim, az öcsém és még a szobám is. Jó lenne már kicsit hazalátogatni és átölelni őket.

A héten nem csak a turné miatt voltam boldog, hanem megjelent a reklámunk, amit a svéd tv csatornák egy teljes hétig minden nap többször is leadnak. Szóltunk Ericnek is, szerencsére nem stúdiózott és azt mondta megnézi. Mi is már egy órával előtte a képernyőre tapadva vártuk, hogy lássuk magunkat. Mikor végignéztük, mindenki meg volt elégedve a munkánkkal. Mi viszont tudtuk, hogy ennél jobbak is tudunk lenni és van még hova fejlődnünk. Egy dolog viszont meglepett, hogy a végén, azt is berakták mikor Colint megcsókolom. Nem számítottam rá, de akkor megenyhítette a szívem és úgy döntöttem véget vetek a "haragszom rád"-nak. 

Ha már a fontosabb eseményeknél tartunk a héten, én rájöttem, hogy nemsoká itt van Molly szülinapja. Szóltam a csapatnak és elkezdtünk gondolkozni valami ajándékon, de senkinek semmi nem jutott az eszébe. Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve kipattant a fejemből, hogy egy meglepetés videó nagyszerű lenne a rajongók közreműködésével. Ez mindenkinek tetszett így eldöntöttük, hogy egy videót kap és még pár apróságot mellé. Így minden délután a hangpróba után bementünk az adott városba, és a Molly rajongókat megkértük, hogy köszöntsék fel. Mindenki remekül fogatta és egy remek buli volt felvenni, miközben felfedeztük a városokat.

Ma, itt vagyunk az utolsó állomáson Stockholmban. Szintén elmentünk délután felvenni a videóhoz részleteket a rajongókkal. Közben remekül elszórakoztunk. A főtéren sétáltunk és leszólítottuk az embereket. Már elég nehéz volt Molly elől eltitkolni, mivel feltűnt neki, hogy mindig elmegyünk az aktuális városba. Ő is szeretet volna jönni, de hála az égnek mindig sikerült elterelni valamivel a figyelmét. Remélem nem haragudott meg ránk. Ha pedig igen, úgy érzem, ki tudjuk engesztelni majd.
-          Figyelem! 3, 2, 1… - számolt vissza Samanta az egyik hídon a kezében a kamerával. A háttérben víz és város kis részlete látszódott.
-          Boldog szülinapot Molly! – kiáltottuk el magunkat mindannyian elég hangosan. Körülöttünk mindenki felénk fordult, de nem igazán érdekeltek.
-          Meg van és még jó is lett. Készen vagyunk. – vigyorgott a barátnőm és mindannyian vidáman mentünk tovább.
-          Már csak a meg kell vágni. – fordultam Colin felé – Menni fog?
-          Természetesen. – nevetett és eltette a kamerát.

Visszamentünk a lakásunkba, mivel újra Stockholmban vagyunk, már nem kell szálloda. Később pedig mindannyian elmentünk Mollyért és elindultunk a koncert helyszínére. Már pár rajongó gyülekezett a backstage bejárat előtt. Gondoltam, hogy odajönnek és kérnek pár autogramot Mollytól. De ekkor nagy meglepetésben volt részünk, mivel nem csak a lányhoz mentek oda, hanem hozzánk is. Teljesen megdöbbentünk, hisz sosem adtunk még aláírást. Széles vigyorral bólogattam és a kezembe vettem a fehér papírt és a fekete alkoholos filcet. Molly elismerően nézett ránk és felénk kacsintott. Egy pár közös kép után pedig végre bejuthattunk a színpad mögé. Nagyon boldog voltam. A többiek arcán is hatalmas boldogságot kifejező mosoly volt.
-          Ti is érzitek ez a boldogságot?- néztem körbe – Annyira jól esik, hogy hozzánk is odajöttek.
-          Bizony. Megismertek minket. – helyeselt Nicole. Mind levakarhatatlan mosollyal indultunk átöltözni.

A boldogságom pár perccel később szomorúságba ment át, mivel belegondoltam, hogy ez lesz az utolsó állomás a Rollercoaster turnéval. Kimondhatatlanul hiányozni fog. Életem első legnagyobb kihívása és kalandja ma este véget ér. Már a gondolatba is beleborzongok és a szívem összeszorul. Az idegeim megfeszültek, de próbáltam magam lenyugtatni. Új célokat fogok majd keresni, amivel közelebb kerülhetek az álmaimhoz, mert ez csak az első lépés volt. Ma lezárul egy fejezet, de holnap új kezdődik. Ki tudja, mit hoz még a jövő.
Mindjárt kezdünk, így odamentem a többiekhez, akik arcán szintén hasonló érzéseket láttam. Mindenkinek hiányozni fog a sok utazás, a zene és még a fárasztó esték, valamint a sikítozó rajongók. Most is nagyon hangosak voltak, mikor kimentünk a színpadra. Talán a leghangosabbak eddig, ami hatalmas adrenalin löketet adott számunkra. Mindent a legnagyobb energia bedobással csináltunk. A leges legjobbat akartuk nyújtani. A táncmozdulatok, Molly hangja, az emelések, mind-mind tökéletesek volt. Mikor végeztünk, mindannyian tele voltunk energiával, meg sem éreztük azt a két órát. Bontottunk egy üveg pezsgőt és koccintottunk. Mindenki vigyorgott és nevetgélt, majd Molly sietett a rajongóihoz, hisz még az autogramosztás vissza volt.
Mi elbúcsúztunk tőle és hazamentünk pihenni. Ma este már nem mentünk sehova sem ünnepelni, hiszen holnap Eric tengerparti nyaralójába vagyunk hivatalosak egy kis bulizásra. Már várjuk, hisz svéd tengerparton még nem voltunk Samantával. Teljesen izgatottak vagyunk. Persze azért is, mert kíváncsiak vagyunk Eric véleményére a reklámról, a másik ok pedig, hogy ő elutazik és el is akarunk tőle búcsúzni.
Szóval ma este rendkívül hamar lefeküdtünk, mert holnap szörnyen hosszú napunk lesz. Vigyorogva forgolódtam az ágyban, míg el nem aludtam. Az este jól sikerült, aminek nagyon örülök. Megcsináltuk, amiért itt maradtunk és fel is lettünk kérve még egy augusztusi fesztiválfellépésre. Addig pedig ebben a csodálatos országban lehetünk.

4 megjegyzés:

  1. Szia! :))

    Igen, valóban rövid lett, és ezt sajnálom. De, még ilyen rövidként is helyt állt, nekem nagyon tetszett :)
    Nem tudom, mennyire fogsz rám haragudni, remélem semennyire, de muszáj megemlítenem: Picikét, figyelj a szóismétlésekre, jó?:) Van egy mondatod, amibe beleírsz egy szót, majd az feltűnik a következőben is. Kérlek, ne haragudj, ha megemlítettem, de úgy érzem, muszáj volt :\ De azért nézzük a fejezetet is, mert ezektől eltekintve, nagyon-nagyon tetszett.
    Eric már megírta a Miss Unknown-ot... én teljesen annak a tudatában voltam, hogy először a Marching-ot írta meg o.O De, most már ezt is tudom, hogy nem :D Komoly volt, mikor Saade csendre intette Alex-et :'D "A művész úr most ír, teljes nyugalmat és csendet kérünk!" xd haha :)
    Jane, kérlek, ne vess véget a "haragszom rád"-nak :| Annyira nem kedvelem Colin-t.. na mindegy, erre most nem térnék ki :D
    Kíváncsian várom, hogy mi lesz Eric buliján :P Siess kérlek a következő fejezettel :) <3

    ölel,Vanity

    VálaszTörlés
  2. Szia! :)
    Esküszöm megéreztem hogy PONT itt fogod abba hagyni xD Még mindig azt mondom hogy szeretsz kínozni xDDD
    Istenem el sem hiszem hogy már itt tarunk annyira vártam hogy észbe kapjon Eric :D Kíváncsi vagyok mi lesz a bulin,főleg arra hogy mit mond neki Eric és Jane mit szól rá...:D Colin te meg levagy koppintva öreg..huzzzzzzzzzzzzál el :DD na jó :D aszem minden oké :D De most már nem húzhatod a beszélgetés Bonie :D Ha még is akkor megyek fejjel a falnak o.O Na jó abba hagyom,várom a kövit mint mindig :D Puszillak :D

    VálaszTörlés
  3. Szia! Isteni lett ez a rész is. Az Eric szemszög szerintem eddig a legjobb Eric szemszög . Örülök, hogy végre elhatározta magát! Jó lenne már ha Colint kiütné a ringből(skát szó szerint is…) És hát igen, mint ahogy Jane is említette apróság… muszáj volt beleírni, igaz? Bár én is beleírtam volna csakazértis! Adrenalin.. Biosz után tök jól esett… :S Már várom a kövi részt! Puszi Bia

    VálaszTörlés
  4. @Vanity Destiny: Örülök, hogy úgy gondolod, hogy röviden is "pont elég volt".:)
    Dehogy haragszom! Inkább örülök a kritikának, mert ebből tudok fejlődni. Valóban van problémám a szóismétléssel és a következő részben figyeltem is rá.:) Remélem észrevehető lesz.
    Na igen. Ha egyszer valami jó ötlete támad a mesternek, akkor nem szabad zavarni, meg kell várni amíg befejezi.:D
    Colin utálat van! :) Köszönöm, hogy írtál.:)

    @Dórii: Valahogy fel kell keltenem a kíváncsiságotokat. Viszont akkor jó érzéked van ehhez.:)
    Hát ezt nemsoká megtudod, lesz még itt meglepetés.:) Itt is utáljuk Colint....ejnye mit csinált szerencsétlen?! :) Csak addig húzom, ameddig jónak látom ;)

    @Bibi: Ez lett a legjobb Eric szemszög? Ennek örülök.:) Kiüsse Colint a nyeregből szó szerint? Ennyire szeretnétek? :D
    Remélem akkor kikapcsolt ez a rész.:)

    Köszönöm, hogy írtatok! ♥

    VálaszTörlés