19. fejezet ~ Csalódás

Sziasztok!
Hát itt is vagyok a következő résszel, ami szám szerint a 19. Remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket, mint az eddigiek. :)
Az előző részhez köszönöm a hozzászólásokat, mindre válaszoltam. És köszönöm az új rendszeres olvasókat is.♥ Ha valakinek tetszik nyugodtan iratkozzon még fel.;)
A résszel kapcsolatban, most lesz igazán fordulatos és sok párbeszéd is lesz benne. Ismét barátnőm segítségével készült. Na de akkor következzen az olvasás.:)
Puszi: Bonie

 

 

Aznap elég hamar felébredtem ahhoz képest, hogy elég későig fent voltam. A tegnapi eset érdekesen alakult, nagyon megijedtem. Hirtelen ott van valaki a szobában, aki történetesen nem Sam volt. Elmosolyodtam magamban ahogy ezek eszembe jutottak. Eddig azt hittem, hogy szoba csere vagy más dolgok csak a filmekben léteznek. Hát nem, de visszagondolva azért vicces ahogy kizavartam Ericet a szobából. Aztán szerencsére minden kártya a megfelelő személyhez került.
Colinnal az este nem találkoztam, de talán jobb is volt, hisz az eset után nem igen akartam már magyarázkodni.
Lassan kezdtem megunni az egy helyben fekvést és felkeltem, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Egy frissítő langyos zuhannyal kezdtem, majd felöltöztem és felkontyoltam a hajam.
Mikor végeztem rápillantottam a telefonomra és egy üzenetet jelzett. Gyorsan megnéztem:

Gyere le a szállás parkjába...beszéljünk! E

Menjek le? Haboztam kicsit, majd úgy döntöttem lesietek a pólóval és visszaadom. Akkor legalább nem kell délután. Meg aztán jó lenne megbeszélni még a múltkori ügyet is. Fogtam a kanapéra tett felsőt és elindultam vele lefelé.

Út közben összetalálkoztam Colinnal, még mindig semmi kedvem nem volt erről beszélni vele, ezért inkább gyorsan eldugtam magam mögé a ruhadarabot.

-          Szia. Hogy aludtál? – köszöntött egy szájra puszival.

-          Szia. Keveset, de eleget. – mosolyogtam felé.

-          Lejössz velem kajálni? – most nem igazán volt alkalmas, szóval megpróbáltam kimagyarázni.

-          Köszi, most nem vagyok éhes. Te csak menj nyugodtan.

-          Rendben. – vetett ő is mosolyt és elindult a másik irányba.

Szerencsére nem vette észre, amit rejtegettem. Kicsi rossz érzésem támadt a hazugság miatt, de nem szerettem volna ezzel az egésszel tönkretenni, ami még csak most kezdődött.
Lassan azonban kiértem és elfelejtődött a rossz érzés, mivel megláttam Ericet a park padján üldögélni.

/Eric/

Lehet hogy  túl korán jöttem le? Vagy lehet Jane le sem jön. Gondolataim már aggódva kalandoztak, míg én a padon ültem.
Már lassan fél órája vártam, mikor valaki megütögette a hátam. Jane volt az. Megkönnyebbültem, hogy láttam már megérkezett.

-          Szia. Örülök, hogy itt vagy. Beszélhetünk a mostani viszonyunkról, hogy hogyan is állunk? – érdeklődtem.

-          Szia. Persze, beszélhetünk. Ám előbb, elhoztam a felsőd, tessék. – átnyújtotta a pólót amit már el is felejtettem.

Elvettem tőle a pólót. Arra gondoltam, hogy hogyan is kezdjem el azt amit mondani szeretnék.

-          Sétálunk egyet közbe beszélgethetünk? – kérdeztem, majd a bólintása után elindultunk.

-          Szóval a tegnap estéről lenne szó? – nézett a szemembe.

-          Többek között igen. – böktem ki.

-          Rendben.

-          Szóval visszatérve a tegnapra, nem tudtam, hogy nem az én szobám. Tudom, hogy alig tudtál kirobbantani, de én is lefagytam. – mondtam el érzéseim.

-          Megértem – kezdte ő is beismerőn – mert én is. És bocsi hogy úgy kizavartalak.

-          Nem történt semmi, érthető. – mosolyogtam.

-          Egyébként elmeséltem Samnek ezt az egészet először megdöbbent de utána jót nevetett. – kicsit felnevettem.

-          Én is így tettem Mollyval. – szünetet tartottam, majd folytattam - Hát akkor remélem ezt lezárhatjuk.

-          Szerintem igen. – mondta Jane magabiztosan – Ez minden amiről beszélni akartál?

-          Nem igazán, még lenne ugye, amin kicsit összekaptunk tegnap az autóban. – hoztam fel a témát, úgy gondoltam, végre beszélhetek a felé táplált érzelmeimről ebben a témában. Izgultam is, sőt, talán ennyire még soha.

-          Figyelj, mint egy nagyon jó barátomat, nem akarlak megbántani. – itt kicsit összeszorult a szívem, a torkom kiszáradt és úgy éreztem minden összeomlik. Muszáj volt visszakérdeznem, hogy jól hallottam-e:

-          Jó barátom?

-          Igen. Hisz nagyon jól összebarátkoztunk ebben a pár hétben és nálad jobb barátot el sem tudok képzelni. – itt már teljesen kész voltam, lemondtam minden tervemről, amit tegnap éjjel kigondoltam.

Elkeseredtem, de tartottam magam, egyszerűen nem tudtam mi tévő legyek. Haragom egyre nőtt Colin iránt, nem tudtam miért is, de mégis. Jane-nek nem mutattam ki.

-          De-de igazad van…tényleg nagyon jól…összebarátkoztunk. – nyögtem ki a mondatot.

-          Szóval igen, tegnap kicsit összekaptunk, de ne hidd azt, hogy haragszom. – jólesett hallani, de elkeseredésemen nem segített.

-          Ez most nekem megkönnyebbülés. Ne kérdezd miért nem bírom a srácot, mert válaszolni nem igazán tudnék rá. Megérzés, nem szimpatikus és ennyi. – mondtam de nem volt kedvem arról a kis mitugrászról beszélni.

-          Nekem pedig az. – közölte és láttam rajta, hogy nem akar ez miatt rosszba lenni – Tudod mit?

-          Na mit? – mosolyodtam el, hisz olyan aranyosan mondta.

-          Legyen az, hogy te megpróbálod elfogadni Colint, én pedig nem törődöm a piszkálódó megjegyzéseiddel felé. – mondta sugárzó arccal.

-          Egy próbát megér. – mondtam a tőlem telhető legvidámabban, de közben nem igazán örültem az egésznek.

Fogalmam sem volt mit is csináljak, az agyam nem volt tiszta, hiába próbáltam reálisan gondolkozni. Bele egyeztem az úgymond egyességbe, de egyáltalán nem tetszett.

-          Oké. Legyen. – erőltettem mosolyt és felé kacsintottam.

-          Remek! – csattant fel – Lassan viszont felmegyek. A többiek ne keressenek és éhes is vagyok.

-          Rendben menj csak.

Elindult felfelé és egy kicsivel utána én is felmentem lógó fejjel. Nem igazán találtam a helyem, még szerencse, hogy Molly nem volt itthon.

 Elment Dannyval, mert a srác tegnap felhívta nincs-e kedvünk egy találkozóhoz. Már régen láttam és nagyon jó barátom, de most inkább visszautasítottam, így Molly ment egyedül. De talán így visszagondolva, nem is lett volna rossz elfogadni a meghívást.
Aztán máris máson kattogott az agyam, a gondolataim össze-vissza jártak.
El kell felejtenem ezt a lányt, mintha csak egy táncos lenne. Különben is van egy csodálatos barátnőm, vele sem tehetem ezt. Csak tudnám mért érzek mást, mint amit gondolok. Már most gyűlölöm ezt az érzést. Befejezem, elfelejtem az érzelmeim Jane iránt, egyáltalán nem is voltak biztosak, tehát könnyű lesz. Barátként fogok rá tekinteni, ahogy ő is rám. Igen! Ezt fogom tenni.

/Molly/

Mikor felébredtem rögtön Ericet kerestem, de csak az összegyűrt ágyneműjét találtam. Fogalmam sincs merre lehet. Tegnap hívott Danny, hogy nincs-e kedvünk kiruccanni vele. Megkérdeztem Ericet is, de ő nemet válaszolt. Mondta én nyugodtam menjek, de neki nincs kedve. Semmiképp nem gondoltam, hogy eltűnik reggelre.
Végül is nincs hozzám láncolva, így gyorsan összekészülődtem és elindultam. Mentem le a kocsihoz, a kulcsot pedig majdnem fent hagytam, de az utolsó pillanatban eszembe jutott. Beindítottam az autót és már úton is voltam egy örebro-i kis étterembe. Azt beszéltük meg Dannyval, hogy ott találkozunk. Nem kellett sokat mennem, mert pár utcára volt hoteltól az étterem. Kiszálltam a kocsiból és bementem. A srác már ott ült az egyik asztalnál, mikor meglátott rögtön mosoly szaladt az arcára.

-          Itt vagyok. Szia Danny. – köszöntöttem a felém vigyorgó szőke srácot két puszival.

-          Szia Molly. Eric mégsem jött?

-          Nem, reggel nem is találtam. – mosolyogtam, majd leültem én is.

-          Érdekes. – vigyorgott majd folytatta – Muszáj még egyszer megdicsérnem téged. Tegnapi koncerted fenomenális volt, nem ismertem rád. Gyönyörűen énekeltél. Teljesen kivirultál…és a dalaid. Egyszerűen profi.

-          Annyira aranyos vagy Danny. – pirultam el szerintem – De te is vagy ilyen jó.

Az egész délelőttöt eldumáltuk. Rengeteget beszéltünk. Többek között szóba kerültek a táncosok, ami nem csoda, hisz Danny maga is szeret táncolni. Aztán a munka kapcsán beszélgettünk:

-          Mik a terveid? – kérdeztem érdeklődve.

-          Egy új albumot tervezek. – habozott egy kicsit, majd hirtelen megkérdezte – Nincs kedved közreműködni egy számban?

-          Persze hogy van. Köszönöm a felkérést. – egyeztem bele meglepetten.

Így egy dal kidolgozása is eszünkbe ötlött, de a részleteket még nem beszéltük meg.
Plusz a munkán és karrieren kívül beszélgettünk még rengeteg másról is. Magánéletben jó barátok vagyunk, így szabadon kérdezgettük egymást.

-          És hogy vagy mostanában? – kérdeztem ismét én.

-          Köszönöm jól, de mostanában nem igazán voltam otthon. Ugye én is koncerteztem és most itt vagyok. De már szeretném kipihenni magam. – mesélte.

-          Pihend, ilyenkor az a legjobb. Használd ki a szabadidőd még a nyáron. – javasoltam.

-          Ki fogom, köszi a tanácsot. És veled mi van? Hogy vagytok Eric-kel? – fürkészett a tekintetével.

-          Köszönjük, egész jól. Mostanában kevés időnk jutott egymásra, az ő koncertjei és most az én turném miatt. Amúgy is veszekedtünk néha-néha egy kicsit, de mindig kibékültünk.

-          Az a lényeg, hogy meg tudtátok beszélni és kibékültetek. Eric rendes srác. – mosolygott kedvesen felém.

-          Igen, tudom. – mosolyogtam és áttértem rá – Neked nem kopogtatott még be a szerelem?

-          Még nem, mostanában nekem sem volt igazán időm semmire. – mosolyodott ismét el.

-          Értem. Hát sok szerencsét hozzá. Lassan viszont indulnom kell, mert megyünk tovább a csapattal Malmö-be.

-          Rendben. További sok szerencsét. Szia.

-          Köszönöm. Szia Danny. – köszönésképp ismét két puszival ajándékoztuk megy egymást.

Visszaszálltam az autóba és indultam is. Mikor visszaértem a busz már a hotel előtt állt. Felsiettem a csomagokért, Eric épp a bőröndjét cipzárazta be. Elég komornak tűnt, de lehet csak a zár miatt.

-          Szia. Segítsek? – léptem oda hozzá és lehajoltam.

-          Szia Molly. Nem kell, már megvagyok. – mosolyodott el.

-          Rendben. – válaszoltam és kis hallgatás után folytattam – Merre jártál reggel? Nem láttalak, mielőtt elmentem.

-          Lementem kicsit a szállás udvarába, kellett egy kis friss levegő. – mondta – És te mi jót csináltál?

-          Egy kis étteremben voltunk ebédelni Danny-val, aztán még beszélgettünk. Képzeld lehet készítünk egy közös számot. – újságoltam el neki.

-          Igen? – csodálkozott egy pillanatra – Ez jól hangzik, bár amiben te énekelsz az csak jó lehet.

-          Túlzol! – nevettem el magam és gyengéden karon ütöttem.

Lassan elindultunk lefelé a csomagokkal, a többiek már lent voltak. Mi is beraktuk a csomagokat a buszba, Eric pedig a sajátját a kocsijába. Beszálltam a buszba, most Sam helyet foglalt Jane mellett, Nicole mellettem, Colin pedig Samantáék elé ült. Végül elindultunk Malmö felé.