2012. február 27., hétfő

3. fejezet ~ Meglepetés!



 Ne haragudjatok hogy ilyen sokára hoztam a részt, de nem kaptam hozzászólásokat és még beteg is vagyok. Sikerült megfáznom... 
Na de most itt vagyok.:) Ehhez csak annyi lenne a hozzáfűzni valóm, hogy szeretnék hozzá kommenteket. Legalább hármat, és csak akkor jön következő rész! :)
Puszi: Bonie *.*



Tapsvihar, hogy kerültem ide?
Mi ez? A fellépőruhámban vagyok és csak kiabálást és tapsot hallok. Színfalak mögött állok és csak a nevemet kiabálják. Lépjek ki a színfalak mögül?
Egyszer csak a színpadon találom magam, több ezer ember áll velem szemben. Meglátom Samantát a bal oldalamon a színpadon, összenézünk és elindul a zene. Magunkba visszaszámolunk és elkezdünk táncolni. A közönség tombol a zenére és lélegzet visszafojtva figyel.
Pár pillanaton belül jön a fő atrakció a szaltó. Kérdőn ránézek Samre, hogy akkor mi is legyen. Ő leint hogy a szaltót hagyjam ki. Elkezdtem gondolkodni, ha most megcsinálom mindenki látni fogja. Viszont ha elrontom vagy megsérülök utána tönkre megy az álmom.
Mit is tegyek, gondolkodtam, míg a végén ott voltam. Megálltam, kétségbe esve néztem Samantára.
Ekkor azt éreztem hogy izzadok és elönt a kétségbeesés. Kapkodom a levegőt, kiszáradt a torkom. 

Végül sikerült kinyitnom a szemem és már gördült is le egy könnycsepp. Azonnal le is töröltem, mégis csak egy rémálom volt. Ennél én erősebb vagyok! Visszadőltem az ágyba és kicsit kifújtam magam, ki is takaróztam a nyári meleg miatt. Nap már javában fent volt, rápillantottam az órámra és azt láttam hogy már kilenc óra. Igencsak éhes voltam, így gyorsan felkeltem és elmentem lezuhanyozni. Langyos vizet állítottam be, majd beálltam a zuhany alá. Mikor végeztem a szekrényem elé léptem felvettem a zöld topom és fehér rövidnadrágot és összekötöttem egy copfba a hajam, majd bevetettem az ágyat. Közben eszembe jutott a meglepetés, már nagyon kíváncsi voltam, minden gondolatom betöltötte.

Lesiettem a konyhába ahol a család többi tagja nem rég ült neki a reggelihez.
-          Jó reggelt mindenkinek. – köszöntem be miközben láttam hogy nincs narancslé az asztalon, így útközben kivettem a hűtőből.
-          Jó reggelt kicsim. – köszönt anya és apa szinte egyszerre. Majd Brian is küldött felém egy bólintást miközben evett.
Leültem a székre és én is fogtam a friss zsemléből, majd a rántottából. Öntöttem narancslét magamnak és az öcsémnek is. Majd eszembe jutott hogy ők még nem is tudnak a meglepetésről, ezért szóba is hoztam:
-          Nem is mondtam még, hogy tegnap Sam felhívott és nagy meglepetése van számomra, amit csak személyesen mondd el. Most jön valamikor délelőtt.
-          Igen? Akkor valami nagy dolog lehet, nincs olyan amit ne osztana meg veled. – kezdte ecsetelni apa, miközben a villáját belebökte a tányérján lévő szalonnába.
-          Nem szerintem csak meg akar lepni valamivel, de majd úgyis meglátod. – biztatott anya is, mosolyogva.
-          Végül is igen csak nagyon titokzatos volt és egyre jobban fúrja a kíváncsiság az oldalam. – kortyoltam a mondat végén a narancslémbe. Brian végzett is így felállt és felszaladt az emeletre.
 Gondoltam elmosogatok, gyorsan lepakoltam az asztalt és anya mosolygó tekintetével találtam magam szembe. Örült hogy megcsinálom, végül is gyakran szoktam mosogatni, főzöcskézni meg egyéb más itthoni munkákat csinálni.

Két órával később a szobámban ültem és rajzolgattam. Papírra vetettem egy balerinát, beárnyékoltam, majd ki is színeztem. Ráírtam a végén a dátumot és betettem a rajzaim közé. Csak annyit hallottam hogy anya szól hogy megjött Samanta. Fogtam magam lerohantam a nappaliba, Sam nagy mosollyal fogadott és átölelt.
-          Szia! – kiáltotta. Viszonoztam az ölelést, majd kérdőn néztem rá. Ő még mindig mosolygott és hol rám, hol pedig anyura nézett. Nem értettem miért van ez az egész, így muszáj volt megkérdeznem.
-          Neked is szia. Mi ez az egész? Mesélj gyorsan, mert a kíváncsiság már majdnem teljesen megemésztett. – értem viccesen a mondandóm végére. Sam még mindig a tekintetét váltogatta rajtunk. Végül sikerült megszólalnia, még mindig mosolyogva.
-          Egy kérdésem lenne: Megengedi anyukád, hogy elgyere velem egy hétre – itt hatásszünetet tartott, amivel felcsigázva tartotta az érdeklődésem és anyu érdeklődését pedig felkeltette. – külföldre? – kicsit ledöbbentem, de nagyon tetszett az ötlet.Tátott szájjal álltam és csak vigyorogtam, alig bírtam elhinni. Anya is nagyom meglepődött majd közelebb jött.
-          Jane, ha – féltem előre a választól hisz, nagy boci szemekkel néztem anyura, reménykedtem hogy megengedi – annyira el akartok menni akkor hajrá! – nevette el magát és átöleltem. Pár pillanat múlva Sam felé fordultam kérdőn nézve.
-          Miért is akarunk mi külföldre menni, azon kívül hogy remek ötletnek találom? És hova is mennénk?  - néztem még mindig elég értetlenül.  A mellettem álló lány már alig bírt magával  csak hogy elmondhassa a meglepetés folytatását. Én már így is kikészültem hogy anya megengedte hogy egyedül menjünk külföldre.
-          Hogy hova? Hát Eric Saade koncertjére Svédországba!!! – kiáltotta el magát nagy mosollyal, láthatóan megkönnyebbült hogy elmondta. Amint kimondta odaléptem elé és megöleltem, amit azonnal viszonzott. Majd anyut is hogy megengedte.
-           -  Van jegyünk a negyedik sorba.  Egy hétre mennénk ki, hogy körbenézhessünk Stockholban is.

 Első gondolatom az volt , hogy Svédország, ott még nem is voltam, gyönyörű lehet. Stockholm is csodálatos, már alig várom. De kinek a koncertjére is megyünk. Eric Saade? Azt tudom hogy Sam kedvenc énekese, de még nem nagyon hallottam róla. Nem érdekes majd megismerem a koncerten, már Svédország miatt is érdemes elmenni. Végül ezt nyögtem ki lesokkolva:
-          Rendben…nem igazán tudom mit mondjak, ezzel most tényleg nagyon megleptél. Szívesen megyek bár tudod nem nagyon ismerem azt az Ericet, kíváncsi leszek a koncertjére. – még mindig a nyakában voltam és öröm könnyek kezdtek gyűlni a szememben.
-          Oké. Hétfő hajnalban indulunk a reptérre, a koncert szerdán lesz, addig meg tudunk ismerkedni a hellyel. Majd lesz még pár napunk körülnézni és pihenni. Na mit szólsz?  - nézett rám sugárzó arccal, az ő szemében is gyűlni kezdtek a sós cseppek, megöleltük egymást még egyszer és ugráltunk egyet örömünkben.
-          Remek! Nagyon kíváncsi vagyok Svédországra, legyen már hétfő!! – visongattam mire az öcsém lejött.
-          Ez tényleg remek ötlet volt Samanta. – kezdte anya is, sugárzó arccal. Brian jött le a lépcsőn, kérdőn nézve.
-          Mi történt? Mit visítoztok? – kezdte viccesre véve.
-          Megyünk Svédországba hétfőn!! – kiáltottam neki is nagy boldogsággal. Mire elég szomorkás fejet vágott, ami inkább rájátszás volt.
-          Gondolom csak ti. – erre anya bólintott, de ezt válaszolta:
-          Biztos hoznak neked valami szuvenírt. Ugye lányok? – nézett anyu kérlelő szemmel, hiszen tudta hogy Brian is szeretne elmenni, de ő még kicsi, nem merné elengedni.
-          Persze! – mosolyodtam el ismét és Brianra néztem, aki kíváncsian fürkészett minket – Mit szeretnél?
-          Valamilyen Svédországos dolgot szeretnék! – kiáltotta el magát – Akkor így jó?
-          Igen, remek öcsi.- majd megöleltem és puszit nyomtam az arcára. Eltolt magától, de láthatóan boldog volt, az arca csak úgy sugárzott az örömtől.
-          Még sok mindent kell megszervezni, ebben apa majd segít. Ezért most megyek, csak ezért ugrottam be hogy ezt elmondjam. Nemsokára találkozunk! Sziasztok! – köszönt el rám kacsintva.
-          Szia. – köszöntünk el mi is tőle.

Kilépett az ajtón és én még mindig ledöbbenve álltam. Felálltam a kanapéra és végigugráltam, nagyon boldog voltam. Anya csak nevetett a konyhában és Brian pedig örült hogy kap valamit Svédországból.
Mikor végre lenyugodtam anya mellém ült a kanapén és megbeszéltük a dolgokat. Mondta hogy nagyon szeretné ha vigyáznánk magunkra, írnék neki ha megérkeztem. Megbeszéltük hogy mivel a koncert jegyeket és az utazást Sam családja állja, mi álljuk a szállást. Beszélgettünk arról is, mit viszünk magunkkal és végül így elrepült az idő, hogy már este hét felé járt az idő.

Vacsora után átöltöztem, kicsit összepakoltam a szobámba és bebújtam a vékony paplanom alá. Még mindig mosolyogtam, le sem tudtam vakarni a vigyort az arcomról. Tényleg nagy meglepetés és már most be vagyok sózva. Mi lesz vasárnap este? Nem fogok majd tudni aludni? Kíváncsi leszek.

4 megjegyzés:

  1. Szia! nagyon tetszik a törid!! :D Kíváncsi vagyok a nagy találkozásra ,nagyon várom már ,siess a kövivel lécci!puszi Dórii

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Hű, hát ez tényleg nagy meglepetés! :D Eric Saade konci, én is mennék velük.. :| Aranyos tesója van Jane-nek, bár az enyém is ilyen lenne! :D Bírom Sam-et, valószínűleg nagyon szeretheti Mr. Popular-t.
    Várom a kövit! ;)
    Puszi Sarah

    VálaszTörlés
  3. Szia nagyon tetszett a feji tök klassz lett.Nagyon aranyos tesója van Jan-nek nekem nagyon tetszett.Alig várom h talizzanak.Siess a kövivel !!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés