2. fejezet ~ Otthon, édes otthon

 Meg is hoztam a következő részt, ez sem lett nagyon hosszú de a következőbe azaz az ez utániba elkezd alakulni a történet.
Ehhez a részhez várok hozzászólásokat és komikat.:))
Üdv: Bonie ♥

                                    

                    

Felértem az emeletre ahol négy szoba és egy fürdő található, az egyik szoba a szüleimé a másik az öcsémé Briané, a harmadik pedig az enyém. Beléptem a saját kis kuckómba, most is ahogy mindig elbűvölt a barack sárga falam, igazából imádom a barack színt. Lehuppantam az ágyamra és megkerestem a táskámban a mobilom. Azonnal meg is találtam és át is léptem az íróasztalomhoz, ami szinte az ágyam mellett volt. Az asztal felett egy madzagon lógtak felcsíptetve a tavaly nyári fotóm, nyaralás a családdal és élmények a barátaimmal. A madzag egyik vége a polcomhoz volt rögzítve, amin a kedvenc könyveim tárolom. A másik vége a egy méterrel arrébb a tükrömhöz van rögzítve.

 Gyorsan felkaptam a telefon töltőjét és felraktam had töltsön fel. Majd odaléptem a szekrényem elé és bedobtam az edzőtáskámat az aljára. Majd becsuktam a szekrényajtót és úgy döntöttem lezuhanyzom.

Fél órával később már a lépcsőn jöttem lefelé, anya ült a nappali kanapéján. Szinte belesüppedt a szürke kanapéba, a fehér párnákkal rögzítette a hátát, miközben kedvenc könyvét olvasta. Hogy még kényelmesebb legyen, rárakta lábát a kis asztalra. Odaléptem mellé de nem vett észre ezért hangosan ráköszöntem:

-          Szia anya!

-          Szia kicsim. – lepődött meg mikor hangosan ráköszöntem – éppen olvastam mint mindig. Mikor értél haza?

-          Körülbelül háromnegyed órája. – nyomtam arcára egy gyengéd puszit és átölelt – Elmentem gyorsan zuhanyozni, nagyon meleg napunk van.

-          Igen. Ez igaz. Hogy ment az edzés? – érdeklődött nagy mosollyal, mint általában, nagyon kíváncsi mit hozunk össze az új mozdulatokból.

-          Először is mint mindig bemelegítettünk, aztán elpróbáltuk lassan is a lépéseket. Utána az egész koreográfiát négyszer elpróbáltuk. Majd elmentem Sam-mel fagyizni. – meséltem a még mindig figyelő anyukámnak.

-          Az remek. Sam hogy-hogy nem jött át?

-          Igazából szerintem ő is elfáradt, gondolom haza ment lepihenni.

-          Gondolom, nagyon fárasztó lehetett ilyen időben edzeni.

-          Az. Brian és apa nincs itthon? – néztem körbe, általában mikor itthon van az öcsém nincs nyugalom, de most csend volt.

-          Apád még dolgozik, de vacsorára itthon lesz. Brian az ikreknél van a szomszédban, kipróbálják az új videójátékukat. Egész délután ki sem dugták az orrukat.

-          Hát rendben. – mosolyodtam el – Mi lesz a vacsi?

-          Sajtos tészta.

-          Remek!

Aznap este vacsora közben:
Négyen ültünk a hatszemélyes ebédlőasztalnál, mindenki megérkezett. Javában ettük a sajtostésztát mikor apu ezt kérdezte:

-          Na sikerült a szaltó? – itt azt éreztem hogy a falat megakad a torkomon. Annyira szerettem volna ha ez nem kerül szóba, hiszen csalódott vagyok hogy nem engedik. Valamit akkor is válaszolnom kell.

-          Minden jól ment kivéve a szaltó, nem csinálhattam mag. – válaszoltam egykedvűen mire apa elmosolyodott – Mi olyan vicces?

-          Csak az hogy mikor durcáskodsz olyan aranyos vagy, visszatérnek a kisgyerek vonásaid. – erre anya is elmosolyodott, Brian pedig kinevetett.

-          És akkor én vagyok a kis pisis, 11 éves koromra? – nézett rám nevetve és nyújtogatta a nyelvét.

-          Úgy tűnik öcsi! – erre én is kinyújtottam a nyelvem.

Mikor befejeztük a vacsorát segítettem anyunak lepakolni az asztalt. Meg is kérdeztem mosogassak-e el, de azt mondta majd elintézi. Akkor felmentem a szobámba és mint mindig ismét megcsodáltam a falam. Nem tudok betelni vele, egy hónapja lett átfestve. Bekapcsoltam a laptopom és beraktam valami zenét és nekiálltam gyakorolni.
Megszólalt a zene, azonnal magával is ragadt. Perdültem-fordultam, úgy éreztem hogy semmivel sem kell törődnöm, csak a zene és én.  Ott voltunk ketten, kiegészítettük egymást. Már csal pár lépés és vége a koreográfiának, de valami kizökkentett valami más zene. Mire feleszméltem már a kezemben volt a telefonom és felvettem. Samanta volt az.

-          Szia! Nagy meglepetésem van. De csak holnap személyesen mondom meg mi az. Addig is legyen annyi elég hogy meg van nem csak a hétvégi hanem az egész heti program! – mondta ezt mind egy levegővétellel és nem is nagyon hagyott szóhoz jutni. Nem értettem semmit, elsőre soknak tűnt, hisz még a zene hatása alatt voltam.

-          Szia. Mi az? – néztem meglepetten és leblokkolva. Mi lehet az a nagy dolog amit csak személyesen mondd el és szinte egy egész hetet kitesz? Attól tartok holnap megtudom.

-          Nem mondok semmit ezzel kapcsolatban….csak annyi hogy nagyon meg fogsz lepődni. – tette az egész ügyet még érthetetlenebbé.

-          De ne csináld ezt, akkor miért hívtál fel. Hogy egész éjjel ne aludjak, mert fúrja az oldalam a kíváncsiság?  

-          És ha igen? Nagy meglepetés lesz és szerintem tetszeni fog. De most megyek, lefekszem hogy minél hamarabb holnap legyen és elmondhassam. Javaslom te is tedd ezt ha hamar akarod megtudni a meglepetést.

-          Okés, igyekszem. Szia.

Letette a telefont és ezzel a kis beszélgetéssel sikerült felkeltenie a kíváncsiságom. Ahogy őt ismerem tényleg valami nagy dolog lehet az egész mögött. Már várom a holnapot hogy megtudjam. Így megfogadtam a tanácsot és átöltöztem pizsamába majd elintéztem az esti teendőket és lefeküdtem. Még egy darabig forgolódtam az ágyban, nem tudtam eldönteni, hogy mi is lehet a meglepetés. Végül a mai fárasztó nap hatására sikerült lecsuknom a szemem és elaludnom.