34. fejezet ~ Saade buli - II. rész

Sziasztok!
Hát végre időben tudtam, hozni a fejezetet hosszú idő után először. Az előző fejezet hozzászólásaira válaszoltam.
Elhoztam a Saade buli fejezet II. részét. Jó lenne, ha ez is elnyerné a tetszéseteket mint az előző. Zenét is tettem a részbe ékelve, ajánlott meghallgatni hozzá.:) Ha szeretnétek, akkor az soron következőkbe is teszek.:)
Kellemes olvasást a fejezethez!
Bonie

/Eric/

Let's Go

Tudjátok, milyen érzés mikor csak az jár az eszedben, hogy boldog lehess azzal, akivel szeretnél? Legszívesebben minden zavaró tényezőt azonnal kiütnél a ringből, hogy csak ti ketten lehessetek. Ketten. Ám minden a maga idejében érkezik el. Meg kell várni, míg eljön a megfelelő pillant és tennünk is kell érte. De minél tovább húzzuk, annál jobban felemészt az őrület. A zavaró tényezők egyre jobban idegesítenek. Lassan már én is ezen a szinten vagyok. Tehát most már ideje lenne lépnem, összegyűjtenem minden bátorságomat és küzdeni akarásomat, hogy elérhessem a célom. Azt hiszem ebben fog megnyilvánulni a céltudatosságom. Igen céltudatos leszek. Annak kell lennem!

-          Akkor kihívom Ericet és – hallottam meg a nevem Samanta szájából, majd hírtelen feleszmélve figyeltem – és. Ki is legyen? Jane!

Köszönöm. Sam megérezte, hogy kivel is szeretnék lenni igazán. Annyira megörültem ennek a mondatnak, hogy nem is figyeltem a körülöttem álló kis csapatra. Hirtelen kicsúszott a számon egy mondat, nem volt időm átgondolni, de hála az égnek, halkan.

-          Igeeen!

-          Szóltál? – fordult meg Samanta, a szemöldöke felfelé vándorolt a kíváncsiságtól.

-          Á dehogy…semmi. – jeleztem kábán magyarázva. Szerencsére nem értette, így nem is firtatta.

Mivel Danielék kihívtak minket egy vízi bunyóra, ezért Jane odaúszott mellém egy hatalmas vigyorral. Boldogság töltött el, abban a pillanatban, amikor mellém ért. Végre ott volt közelembe, – fél szemmel Colin felé pillantottam, aki már a vörös fejével a robbanás határán volt – ebből rájöttem, hogy mégis oly távol. Elhatároztam, este a bulin beszélni fogok vele, most pedig győzzük le Daniéket.

Lehajoltam a víz alá, míg Jane felmászott a hátamon a nyakamba. Amikor hozzámért, a szívem kétszer gyorsabban kezdett el verni. Annyira örültem, hogy az kimondhatatlan és megteltem energiával, valamint élet kedvel. Feljöttem a víz alól a lánnyal a nyakamba. Most mindenkit legyőzünk, mivel mikor körbenéztem, nem csak Dani és Sam voltak egymás nyakában, hanem a többiek is. Alex Mollyt tartotta, míg Colin Nicole-t. Nehogy ő kimaradjon…

-          Mehet! – kiáltotta J-Son, aki most amolyan bírót szimbolizált.

Dani elindult felém és a két lány összecsapott felettünk. Egymást lökdösték, már én is kezdtem el-el borulni. Tartottam magam, a végén pedig Jane meglökte Samantát és az ellenség hátrafelé beleborult a sós vízbe. Ezt megnyertük, viszont még két csapat vissza van. Mollyék közeledtek idő közben felénk. A felettem ülő kinyújtotta a kezét, majd arra eszméltem, hogy ismét lökdösnek. Közelebb léptem, már épp neki mentem volna Alexnek hülyeségből, Jane azonban hátrébb kormányozott két lépéssel. Megfogta Molly kezét és előre felé húzta, aki így szintén a vízben landolt.

-          Verhetetlenek vagyunk! – vigyorgott fentről, majd adott egy pacsit.

-          Kellett Samantának minket választania. – dugtam ki a nyelvem rájuk.

Nem tartott sokáig a komolytalanságom, mert hamarosan Colin jelent meg az orrom előtt. Csibészes mosolyt eresztette a srác felé, a lányok pedig ismét nekiálltak a lökdösődésnek. Mellettünk hangosan drukkoltak a kiesett versenyzők. J-Son pedig feszülten figyelt mi lesz az eredmény. Alig bírtunk egymással, percekig küzdöttünk. Próbáltuk balról, majd jobbról. Majd kaptunk egy lökést, amitől azt éreztem mindjárt elesek, ám szerencsénkre sikerült megtámasztanom magam. Ekkor Jane hirtelen egy jól irányzott lökéssel fellökte Colint.

-          Nyertünk! – kiáltottuk egyszerre, majd leengedtem. Belecsapott a tenyerembe és megölelt.

Bele a közepébe! Bocsi Colin, de Saade itt van a színen. Örültem, hogy nyertem, legyőzhettem ezt a hólyagot. Ő csinált belőle versenyt, hát akkor most viselje el. Legalább van oka féltékenynek lenni, mert eddig szimplán fölöslegesen tette.

-          Eric mi lenne, ha lassan kimennénk és készülődni kezdenénk estére? – nyomatékosított Alex és eszembe is jutott miért mondja.

-          Elszaladt az idő, szerintem is menjünk. – ajánlottam, hogy mindenki hallja és elindultam kifelé. Nemsoká megérkezik a tervezett meglepetésem.

/délután 6 óra/

Tonight

Végre mindenki elkészült, hisz a két fürdő ellenére akkor is sokan voltunk. A lányok csinos nyári ruhákban, mi pedig rövidnadrágban és pólóban voltunk. Betettem zenét a hi-fi-be és mindenkinek öntöttünk pezsgőt. Hallottam, hogy megáll egy autó a ház előtt, pont időben. Itt a meglepetés. 

Kisiettem és a férfi fülébe súgtam, hogy mikor jöjjön be. Jómagam pedig visszasiettem a társasághoz.

-          Köszönöm, hogy eljöttetek ma ide. Molly befejeződött turnéjához gratulálok és persze a táncosoknak is! – vigyorogtam, Mollyról Jane-re vándorolt a tekintetem és folytattam – Holnap pedig én is elutazom, hogy terjesszem a zeném külföldön, aminek roppantul örülök, mostanában elég tehetetlennek éreztem magam. Nem utolsó sorban pedig azért is vagyunk itt, mert egy számomra fontos embernek…

Elősétált a szőke férfi, akit megbíztam a torta el hozatalával. Vigyorogva tette le az asztalra a lila marcipánnal körbe vett háromemeletes tortát, aminek a tetején virított egy 20-as felirat és egy tűzijáték.

-          Boldog szülinapot Molly! Tudom, hogy nem ma van, de ugye én elutazom. – átöleltem, ő pedig a sírás határán volt. Teljesen meglepődött.

-          Köszönöm. Ti javíthatatlanok vagytok! – mosolygott és mindenki tapsolni kezdett.

-          Köszi a segítséget Danny. – mosolyogtam rá és már ő is megölelte Mollyt.

Koccintottunk a pezsgővel, aztán megittuk. Annyira vidám és bensőséges hangulat támadt hirtelen. Nem rontott a társaságon Danny, épp ellenkezőleg. Molly iszonyat boldog volt, szerintem mindenre számított csak erre nem.

-          Eric had kérdezzem már meg hova mész, mert mindig emlegeted, hogy külföldre, de egyszerűen sosem mondod hova. – kérdezte nevetve Daniel, aki idő közben közelebb, jött.

-          Most épp Londont szemeltem ki magamnak.

Percekkel később láttam, ahogy Jane eléggé egykedvűen kisétál a házból, Colin pedig kérdőn nézve áll a szoba másik végében. Furcsán néztem, ő pedig az ajtót figyelte egy darabig. Aztán oda ment hozzá Daniel és beszélgetni kezdtek.
A saját vállamon, hirtelen érintést éreztem. Megfordultam és a komoly arcot vágó ünnepelttel találtam magam szembe, észrevettem a szája sarkán egy halovány mosolyt.

-          Láttam a jelenetet. Szerintem menj utána. – tanácsolta már mosolyogva, kacsintott egyet és elvegyült a tömegben.

/Jane/

Jól hallottam? Nem hiszem el… London? Eric Londonba megy és most tudom meg?
Kicsit elszomorodtam, mivel már a napokban is hiányoltam a családom. Most pedig kiszáradt a szám és elszomorodtam. Semmi komoly, csak egy kis honvágy. Ilyen sokáig nem voltam még távol otthonról. Nem mintha nem élvezném minden egyes percét. Végre a saját lábamon állok, viszont a szívem parancsol. Nyáron itt leszek és egyszer úgyis haza kell utazni.
Élveztem a mai napot, sőt még mindig élvezem a bulit, de jobb lenne egy kicsit egyedül lenni. Csak én, hogy helyre tegyem magamban a hiányt. Láttam, hogy Colin ide szeretne jönni, de én megelőztem és kimentem az ajtón.

Kint nem volt sötét, de a nap már nem világított, az már lenyugodott. A friss tengeri levegő felüdülés volt a tüdőmnek. Nem sírtam, csak egyszerűen üresnek éreztem magam ebben a pillanatban. Miért sírtam volna? Okom egyáltalán nincsen rá. Boldog vagyok, csak az a fránya hiányérzet ne lenne. A parton a hullámok fodrozódtak, én pedig leültem a szélére, egy kisebb homokbuckára. Levettem a cipőm, hogy a langyos víz érhesse a lábam a bokámig. Mélyeket lélegeztem, közben pedig néztem az eget.

Magam mögül lépteket hallottam, de nem volt kedvem megfordulni. Lassú lépésekkel ide is ért. Az illető leült mellém, majd a csodálatos barna szemeivel fürkészni kezdett. Pár pillanatig csendesen ücsörgött, de végül megtörte a csendet.

-          Minden rendben van? Baj van? – zökkentett ki a gondolataimból.

-          Semmi. – válaszoltam mintha ez lenne a leglogikusabb válasz.

-          Nem hinném. Eléggé fancsali képet vágsz és ha a tengerparton ülsz egyedül, az nem a semmi miatt van. – szinte olvasott a fejemben.

-          Igazad van. – vettem egy nagy levegőt – Mikor azt mondtad London, egy kicsit összerándult a szívem.

-          Megbántottalak? – nézett kétségbeesve.

-          Dehogy! Csak a családom hiányzik. De jól leszek. – mosolyogtam, mire nála is megjelent egy kis vigyor féle.

-          Megnyugodtam egy kicsit. De így már holnap kis bűntudattal megyek el.

-          Ugyan már Eric. Ezért? Felejtsd el, amit mondtam…meg sem szólaltam. – nevettem, de ő sem bírta megállni.

-          Csináljam azt, amihez értek és kussoljak? – nézett vicces fejet vágva, mellette nem lehet szomorúnak lenni.

-          Fogjuk rá. – hallattam egy hatalmas sóhajt.

-          Rendben leszel. Igazad van! – vigyorgott rejtélyesen, csak úgy csillogtak a szemei.

-          Ugyan miért? – csúszott feljebb a hangom a kérdést nyomatékosítva.

Körbenézett, majd ő is a tengert bámulta egy darabig. Nem tudtam mire is gondolt, ezzel pedig az idegeimen táncolt és a kíváncsiságom határát feszegette. Lassan még is felém fordult.

-          Mi lenne, ha eljönnél te is Londonba holnap? Aztán velünk vissza pár nap múlva.

Na jó ismét képzelődök? Biztosan jól hallottam, amit mondott? Haza mehetek pár napra, az annyira jó lenne. Nem akarom akadályozni a munkájában, épp elég dolga van. Nem kell még engem fuvarozgatnia magával.

Összegezzük csak: a parton ülök egy népszerű svéd popsztár mellett, aki felajánlotta, hogy elvisz magával Londonba.
Eszelős, de a családom már nagyon hiányzik, a választ pedig türelmetlenül várja. Hogy döntsek?

-          Biztosan végiggondoltad ezt Eric? – fürkésztem és egyenesen a szemébe néztem.

-          Igen, ne félj, nem okozol semmilyen gondot. Útba esik. – kacsintott felém.

-          Akkor elfogadom! Szívesen megyek. – vigyorogtam, majd megöleltem – Köszönöm.

-          Nincs mit.

Két perc múltán felállt, majd engem is felsegített és a parton sétálva megbeszéltünk pár részletet az utazással kapcsolatban. A homok kellemesen bökte a talpam, a magassarkút pedig a kezemben vittem. Lassan pedig elindultunk be, hogy mi is kiélvezzük a bulit és ne szomorkodással töltsem az estét.

33. fejezet ~ Saade buli - I. rész

Sziasztok!
Meg is hoztam a következő részt, egy nappal elcsúszva. Remélem nem haragszotok, de tegnap este semmi időm nem volt befejezni. Az előző fejezet kommentjeire válaszoltam.:)
Amint látjátok felosztottam a fejezetet, mert nem akartam egybe belesűríteni mindent. Remélem nem jelent gondot.
Remélem elnyeri a tetszéseteket, de annyira mégsem lett jó, ahogy akartam.
Kellemes olvasást.
Bonie.

/Molly/

Hatalmas izgalmat éreztem a gyomromban. Szinte a testemen kívül voltam az érzéseimtől.  Az emberek össze-vissza járkáltak a backstage-ben, de én csak meredtem magam elé. Tekintetem a falon lévő órára vándorolt. Néztem, ahogy a másodpercmutató megy körbe és körbe.
Többféle érzelem járkált a gondolataimban. Először a boldogság kerített hatalmába, hogy rengeteg embernek tudtam örömet szerezni, azzal, amit igazán szeretek csinálni. Sokaknak ezzel adok energiát a mindennapi küzdelmekhez és az érzelmi viharok túléléséhez. Aztán ott van a szomorúság is.  Most a mai estével vége lesz ennek a csodálatos turnénak, aminek nagyon sok mindent köszönhetek. Mint például új barátok Jane-ék személyében. Valamint a hatalmas tapasztalat, amire szert tettem. Rengeteget fejlődtem és tanultam, így számomra is hasznosnak mondható ez az egy hónap.
Hiányozni fog az az energia, amit a színpadon kapok a rajongóktól. Nem fogok leállni, folytatom. Amint lehetséges új helyszíneken, új dalokkal.
Ilyen új dal lesz a Dannyval közös számunk. Már ki is tűztük a felvétel időpontját, ami a Saade-bulit követő napon lesz, azaz holnapután. Már türelmetlenül várom az eredményt, mivel a szöveg tökéletesen sikerült.

A többiek körém gyűltek, így véget vetettem a kalandjaimnak a fejemben. Mindenki vigyorgott, de látszott rajtuk, hogy ők is szeretnék még folytatni a turnézást. Most nem lehet, ennek itt és most kell véget vetnünk. Ma már nem ünnepeljük meg az együtt töltött időt és a sikert, hanem, holnap úgyis átmegyünk Eric családjának a nyaralójába. Ott majd bulizunk egy nagyot, aztán újult erővel folytatjuk, amit elkezdtünk.

 Eljött az idő, muszáj kimenni és remekül teljesíteni a főváros előtt. Hirtelen robbant a bomba, én pedig feltöltődtem, mintha csak feltettek volna töltőre zsinór nélkül. Teljes energia bevetéssel küzdött mindannyiunk, a rajongók pedig meghálálták egy eget rengető tapssal.

Mikor végeztünk, teljesen szárnyaltam. Az arcom a mosolygásban el is zsibbadt, de egyáltalán nem bántam. Mikor lejöttünk a színpadról, átöleltem minden táncosom, megköszöntem minden közreműködőnek a segítségét. Percekkel később pedig már ismét a rajongóimhoz siettem, hogy aláírásokat adhassak nekik.

/Eric/

Általában nem szeretek, sőt kifejezetten gyűlölök reggel kikelni a meleg, puha ágyból. Ma viszont szívesen teszem, hisz a nap meleg sugarai világítanak be az ablakon és a tudat, hogy pár embernek örömet okozom nagyon jó érzés. Végül pár perc lustálkodás után kinyújtóztam, majd kikászálódtam az ágyból. A konyha felé vettem az irányt, leültem az asztalhoz és azon kezdtem el gondolkozni, hogy mindent rendesen megszerveztem-e. Arra jutottam, hogy biztosan, a kulcsokat elkértem a szüleimtől, az utazást megoldottam. Egyszóval nem lehet probléma.
Időközben Alex is felébredt, álmosan hunyorgott és keresett valamit a hűtőben. Pillanatokon belül pár tojással a kezében indult a konyhapult felé. Feltörte őket egy szó nélkül. Öt percen belül már el is készült a villás reggelink két adag rántotta személyében. Én vettem elő a hűtőből narancslevet és töltöttem magunknak.

-          Hogy lesz a mai nap? – kortyolt Alex a poharába.

-          Ahogy megbeszéltük. Az én és a te kocsiddal megyünk, hogy biztosan ott legyen mindenki. – magyaráztam a villámmal mutogatva.

-          Rendben…A meglepetést elintézted? – húzta fel Alex a szemöldökét.

-          Természetesen. – bólintottam vigyorogva, majd a tányéromat elvittem és elmostam.

Gyorsan elsiettem a fürdőbe, hogy a haverom előtt bejuthassak. A zuhany alá álltam, amit kellemesen langyosra állítottam. Tíz perc múlva már a cuccaim között kutattam, hogy mit is vegyek fel. A választás végül egy sötét nadrágra és mellé egy sötétszürke pólóra esett, amit kiegészítettem a piros cipőmmel. Beálltam a tükör elé és a hajamat próbáltam normálisan beállítani. Legalább húsz percbe telt mire rájöttem, hogy teljesen fölösleges, mert a tengerpartra megyünk. Így inkább a biztonság kedvéért elteszem a sapkámat.

Végre elkészültünk, de kicsit késésben voltunk, szóval mindketten a kocsinkhoz siettünk és elindultunk az emberekért. Direkt úgy szerveztem meg, hogy Jane ne Colinnal menjen egy kocsiban. Szóval Alex veszi fel őt, Nicole-t, Mollyt és nem utolsó sorban J-Sont. Én pedig Samantát, Jane-t és Danielt.
Szerencsére időben értem Simpsonék hotelje elé, még nem voltak lent. Végül mikor leállítottam a kocsit dudáltam egyet és hamarosan már meg is jelentek az ajtóban. Mindhárman betették a cuccaikat a csomagtartóba és beszálltak. Dani ült előre a két lány pedig hátra. Egy..egy kutyával?

-          Sziasztok. – köszöntem vigyorogva miközben bekötötték magukat- Mióta van nektek kutyátok?

-          Amióta Danival találtuk szegényt az utcán. – mesélte Sam én pedig Danit kezdtem fürkészni.

-          Hát rendben. – kötöttem magam én is vissza.

-          Nem hiszem el. Svéd tengerpart. – tapsikolt Sam, csillogó szemekkel.

-          Hát ez az, hogy én sem. – kacsintott Jane viccesen. Miért kell ennyire megőrjítenie?

-          Pedig jó lesz, ha végre elhiszitek, mert két óra és ott is vagyunk. – indítottam el az autót és feltekertem a rádió hangerejét.

Mikor elértük Stockholm határát már kellő képen jó volt a hangulat. Nevetés közben alig tudtam vezetni, így áttértek valami nyugisabb témára.

-          Amúgy mi jót csináltál a héten? Ritkán beszéltünk az utóbbi időben. – fürkészett előrébb hajolva az ülésen Jane.

-          Szinte végig a stúdióban voltam, ahol a csapatommal és J-Sonnal felvettünk két új dalt. Ezeket fogom promotálni a héten.

-          Ki az a J-Son? – láttam a visszapillantóból, hogy furcsán néztek a lányok. Dani pedig csak felnevetett. Szerintem ő ismeri.

-          Hát ő egy rapper és mellé a dalszerző társam, valamint az egyik legjobb barátom. – kezdtem áradozni a férfiról, közben meglepődtem magamon – Mindegy, bemutatom nektek a nyaralónál. Ő is ott lesz.

-          Rendben.

A további idő elég csendesen telt, elvoltak a kutyussal, aki meg kell mondjam, nagyon aranyos.

Lassan begördültünk egy kis eldugott tengerpart felé, ahol a nyaraló helyet foglal. Csodálatos látvány volt, ami már eléggé hiányzott. Egy kis keskeny homokos part elterülve a háztól huszonöt méterre. Mögötte a tenger és az ég színe egybefolyva. A friss sós levegő megcsapta orrom a lehúzott ablak mellett. Hirtelen mindenki a kilátást nézte az ablakon át.

-          Ez de gyönyörű. Én ide költözöm! – ámult Jane szélesre nyitott szemekkel. A kijelentésére mindannyian felnevettünk, még ő maga is.

-          Jó is lenne. – értett egyet Sam.

-          Higgyétek el nem lenne olyan jó télen. Akkor van, hogy szörnyen hideg itt az idő. – magyaráztam a tapasztalataimból.

Láttam, hogy a kocsi feljárón még nincs autó, szóval Alexék még nem értek ide. Megállítottam az autót, rögtön a ház előtt. Mind azonnal kipattantunk, mert már alig bírtunk megülni egy helyben.

A két lány sikítozva lefutott a parthoz, őket pedig ugatva követte a kutyus. Vigyorogva követtem őket a tekintetemmel, egészen addig, míg le nem értek és el nem kezdték egymást fröcskölni.

-          Segítsek bevinni a cuccokat és a kajákat? – ajánlotta fel a srác a segítségét a csomagtartó felé mutatva.

-          Azt megköszönném. Hamarabb megleszünk. – bólintottam és már ki is nyitottam.

Megemeltem egy karton üdítőt, a mellettem lévő pedig a három üveg pezsgőt. Elindultunk a ház felé, majd az ajtóban megtorpantunk, mert még ki kellett nyitnom. Csak egy probléma volt, hogy a zsebemben maradt a kulcs. Lassan egy kezembe vettem a pakkot, a másikkal pedig kotorászni keztem a zsebemben lévő kulcsot. Már egyre nehezebben tartottam, nem is az, hogy nehéz volt, hanem nem bírtam vele egyensúlyozni.

-          Várj, segítünk. – hallottam magam mellől a hangot és már ki is vette a kezemből a kulcsot, így meg tudtam fogni a szabad kezemmel a dobozt.

-          Melyikkel nyílik? – kérdezte Jane, vidáman. A mosolya minden pillanatban boldogabbá tesz.

-          Köszönöm! A közepes réz kulcs az.

-          Nincs mit. – keresgette a kulcstartók és a négy másik kulcs között azt az egyet.

Pillanatok alatt meg is találta és beledugta a zárba, majd elfordította és bejutottunk. Minden úgy volt, mint ahogy tavaly itt hagytuk. A redőnyök lehúzva, félhomály van. A konyhába vittük a cuccokat, felpakoltuk a pultra. Majd mindenhol felhúztuk a redőnyöket és elhúztuk a függönyöket, hogy kiszellőztessünk. Nem nagy ez a nyaraló, de van benne három szoba és két fürdő, így kényelmesen elférünk egy estére. A lányok körbenéztek a lakásban, mi pedig behoztuk a maradék cuccokat.

Mikor kiértem már ott állt Alex és a többi ember a saját cuccaikkal. Intettem nekik, hogy jöjjenek ide. Colin nem hiányzott, de muszáj volt meghívnom. A hátam közepére sem kívánnám, de ha mindenkit meghívtam, őt nem hagyhattam ki. Köszöntem nekik, J-Sonnal összepacsiztunk, Mollyt pedig megöleltem.

-          Gyertek, a többiek már bent vannak. – vettem ki a kocsim hátuljából még a maradékot, amiért kijöttem.

-          Jövünk. – vigyorogtak, de még Colin is. Már most kezdett irritálni az a műmosoly az arcán.

Sam és Jane a kanapén ültek, mikor beértünk, Dani pedig még az üdítőket pakolta a hűtőbe. Belépésünkre mindenki közelebb jött és köszöntek egymásnak.

-          Szóval akkor, ahogy mondtam Ő itt J-Son. – mutattam a mellettem lévő férfira – Ők pedig itt Samanta és Jane.

Mivel meséltem neki a stúdióban Jane-ről, az ő nevét kicsit megnyújtottam, de nem észrevehetően. A rapper jelezvén, hogy felfogta, bólintott egyet felém.

-          Szia! Eric már mesélt rólad. – nevetett Jane miközben kezet fogott vele. Itt kicsit irigykedtem rá. Végül mindenki ismert mindenkit és kezdődhetett a lazítás.

Délután kettőkor már mind a parton voltunk. Mindenki napozott, de mi J-Sonnal nem akartunk unatkozni és ropogósra sülni. Inkább kitaláltuk, hogy mi lenne, ha fociznánk. Felpattantam és elhozta a szobámból a focilabdám, mi még tinédzser korom óta itt van. Mikor visszaértem a fekete férfi felpattant és a többiek felnéztek, hogy mit művelünk. Ekkor láttam meg, Janen a közösen vett napszemüveg van.

-          Nincs kedvetek játszani? – néztem körbe az embereken. Alex azonnal felpattant, majd Colin egy kis gondolkozás után.

-          Mi jövünk! – kiáltották el magát Dani és felsegítette barátnőjét.

-          Én is jövök! – tápászkodott fel Jane hatalmas vigyorral.

Annyira örültem, hogy jön játszani. Titkon abban reménykedem, hogy az én csapatomba áll be. A narancssárga bikinije szinte szédítette a szemem. A haját út közben a kezén lévő hajgumival felkötötte, a napszemüvegét a fejére tette. Molly és Nicole pedig inkább maradtak a napozásnál.

-          Hogy legyenek a csapatok? – nézett körbe az összegyűlt társaságon J-Son.

-          Ki kivel szeretne lenni? Legyünk úgy. De előre szólok én kiskoromban rengeteget fociztam, szóval legyőzhetetlen vagyok.

-          Akkor én veled leszek! – állt mellém Daniel, majd Samanta. Mivel ők ide álltak, ezért vártam, hogy Ő is ide álljon.

-          Akkor én leszek J-Sonnal, Alexel és Jane-nel. – vigyorgott önelégülten Colin. Most akkor is pofára fog esni, mert nem fog nyerni.

Egy ideje már játszottunk és 4-2-re vezettünk. Meg kell mondjam mindenki elég ügyes, ahhoz képest, hogy ritkán játszanak. Most jön egy hatalmas gól, amit Colin kapujába juttatok. Belőttem! Mi villant? Az előbb látott fény irányába fordultam és láttam, ahogy Molly fényképezet. Vigyorogtam egyet és visszafordultam.  Tök jó, meg lett örökítve, ahogy megverem fociban.
A végeredmény 9-5 lett, természetesen a mi javunkra. Gratuláltam nekik.

-          Ügyesek voltatok. – közben Jane reakcióját figyeltem.

-          Mondtad, hogy profi vagy, nem is számítottam másra. – vigyorgott végül.

-          Háhá, meg lettetek verve. – ugrott be a képbe Samanta.

-          Nyomás a vízbe! – kiabált mindenkit túl Nicole és a tömeg megindult a víz felé.

A kis tömeg már a sós vízben volt. Nem volt túl meleg, de ezzel senki sem törődött. Nem mélyül hirtelen, viszont mi már a vállig bent voltunk a tengerben. Egyszer csak feltűnt, hogy Colin Mollyval beszélget, Jane pedig Sam mellett van. Ez az szabad a pálya!
Oda is úsztam halkan mögé, hála az égnek nem vett észre, ezért lefröcsköltem. Erre megfordult és elmosolyodott, – az a mosoly teljesen megbabonáz – hirtelen azon kaptam magam, hogy a víz alatt vagyok. Ha így, hát akkor legyen így!

-          Jane tudsz úszni?

-          Persze, hogy tudok, - válaszolta felháborodást tettetve, de szerintem tudta mi lesz a következő lépés.

-          Hát akkor…

Hirtelen megragadtam a lábát és a víz alá húztam. A lehető leggyorsabban feljött, aztán elkezdtünk óvodás kisgyerek módjára pancsolni, fröcskölni. Egyszer csak egyre nagyobb hullámokat észleltem magam körül, mivel a többiek is csatlakoztak hozzánk.

-          Játszunk vízi bunyót! – jött az ötlet Nicole-tól.

-          Oké. – vágtuk rá az egyhangú választ. Az egész part tőlünk zenget, de minket csöppet sem érdekelt.

Colin volt csak egyedül, aki nem szívlelte az ötletet, amit persze nem mutatott, én viszont láttam rajta. Szerintem látott minket az imént Jane-el. Colin…már megint Colin. Miért kell itt lennie? Már nagyon elegem van belőle. Amikor "szórakoztunk" Jane-el elég féltékeny fejet vágott. Végre egy kicsit keresztbe tudtam neki tenni. Remélem most már feltűnt neki, hogy elkezdődött a harc!