2012. december 23., vasárnap

36. fejezet ~ Nem mindennapi utazás

Sziasztok!
Mielőtt rátérnék a fejezetre, meg kell mondjam ezekkel a kérdésekkel nem sok mindent tudok kezdeni, de megpróbálom. Az eredményt holnap délután/este láthatjátok már.
Akkor az előző kommentekre már válaszoltam és örömmel tapasztaltam, hogy nem csak 1-2 volt. Köszönöm őket. Mi lenne ha ehhez is ennyi vagy akár több lenne? :)
Kellemes olvasást kívánok mindenkinek
Bonie


/Colin/

Érzek egy idegesítő, fojtogató érzést, ami reggel óta nyomaszt. Általában az emberek ilyenkor cselekszenek, vagy megpróbálják elfeledni azt. Nálam leginkább egyre erősödik, ami nem a legjobb jel. Mielőtt teljesen kifordulnék önmagamból a féltékenység és a düh hatására kellene valami, ami megnyugtat. Meg is van, nem lesznek éppen közel egymáshoz, mert Jane a szüleivel lesz, Eric pedig dolgozni fog. Végre egy kicsit megnyugodtam.
Ha Jane nem jön be, akkor nem tudom meddig fajult volna a veszekedés köztem és Eric között. Lehet, senki nem figyeli vagy nem veszi észre, de én látom, hogy többet akar a barátnőmtől. Nem akarom az örökös veszekedéssel elmarni magam mellől, de nem is hagyhatom annyiban az egészet. Ezért inkább Eric autójával jöttem haza, meg amúgy is Jane-ékhez mentem volna. Szerencsére gyorsan felértünk a hotelhoz és kiszállhattam. Mikor azonban Eric elment volna, még odabökte önelégült vigyorral az arcán, hogy két óra múlva jön érte. Összehúzott szemöldökkel mentem be elsőnek a hallba. Azonnal követtek a többiek is. Daniel elment a szüleihez, hogy kérdezze kell-e segítség. A lányok mögöttem pedig eléggé hangosan tárgyaltak a dolgokról.
-          Most ezt nem értem…Miért is jön vissza Eric két óra múlva? – halottam magam mögül Samanta hangját, erre forgatni kezdtem a szemem.
-          Basszus el is felejtettem elmondani. Már nem tudom hol áll a fejem az izgalom hevében. – válaszolt Jane miközben vártuk a liftet és beszálltunk – A Saade csapattal utazom Londonba, hazamegyek kicsit.
-          Hát elég időben szólsz. – dőlt Sam a lift falának.
-          Ugye nem haragszol? Teljesen kimet a fejemből, nem gondoltam, hogy nem tudod. Gondolom, hogy akartál volna jönni. – szeppent meg barátnőm.
-          Nyugalom, persze, hogy nem haragszom. Amúgy sem mentem volna, meg gondolom te is épp elég potyautas vagy nekik. – nevetett.

Idő közben már az ajtó előtt voltunk, amit egy gyors kézmozdulattal Samanta kitárt előttünk. Belépve a két lány ledobta a táskáját a sarokba, majd vigyorogva követtem a példát. Besétálva a konyhába töltöttünk magunknak inni.
-          Most akkor este már otthon leszel igaz? – kortyolt Sam a citromos üdítőbe.
-          Igen.
-          Akkor add már át az üdvüzletem az otthoniaknak! – vigyorgott szélesen.
-          Meglesz. – kacsintott Jane feléje – Megyek pár cuccot összepakolni. – állt fel és jött el mellettem, úgy hogy az ujjait végighúzta a karomon.
Mosolyogva bólintottunk Sammel, majd én is felkeltem a pult mellől és követtem. Előszedett egy bőröndöt, majd a szekrénye elé állva kezdett válogatni. Úgy döntöttem inkább leülök az ágyra és figyelek. Kis idő múlva egy köteg ruhát helyezett a földön lévő táskába.
-          Szerinted kell még valami? – nézett fel rám tanácstalanul.
-          Ez bőven egy hétre elég. Amúgy meg, ha valamid nem lesz, akkor otthon leszel, ergo nem szenvedsz hiányt semmiben. – magyaráztam vigyorogva.
-          Igazad van. Akkor még a gépem, a fényképezőm és egy neszesszer. – állt fel és a homlokomra nyomott egy puszit, én közelebb húztam és inkább megcsókoltam.
Ő gyorsan átsietett a fürdőbe én pedig addig belenéztem a táskába. Kicsit meglepődve néztem egy felsőre, majd az ajtó felé fordulva kiabáltam Jane-nek.
-          Muszáj elvinned ezt az átlátszó fehér felsőt?
-          Colin azt hiszem, tudom mire gondolsz, de igen muszáj. Nagyon szeretem és mindig húzok alá valamit. – jött hamar a válaszkiáltás.
Én inkább gyorsan fogtam és kivettem. Valahogy ez az egész nem volt szimpatikus. Mikor Jane visszajött vigyorogva, felvette, ismét összehajtotta aztán visszatette a pólót.
-          Annak ott a helye! – puszilt meg az arcomon.
Ezután hallottam az ajtó nyílását magunk mögött és rögtön mindketten meg is fordultunk. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy Sam mellett ott van Eric is.

/Eric/

Már Alex lakásában előkotortam egy szabad utazótáskát és beledobáltam pár fontos dolgot. Aztán eszembe jutott egy másik pár cipő, a napszemüvegem és a biztonság kedvéért az egyik kalapom is. Még ezeket is a táskába tettem, miközben már a haverom is hazaért és pakolni kezdett. Én hamarabb végeztem, így már türelmetlen voltam, magam mögött akartam hagyni a hátráltató tényeket. Az agyamban az új dalaim szövege járt, átismételgettem. Kicsit izgultam is, mivel ezeket először adom elő holnap Londonban. Tehát ha minden jól megy, akkor ezen az utazáson két legyet ütök egy csapásra.
-          Készen vagyok te hajcsár! – vihogott furcsán Alex. Eléggé furán nézhettem rá, mivel azonnal abba is hagyta.
-          Jól van, sajnálom. Egyszerűen már el akarok kicsit húzni innen Colin közeléből. Már nagyon kivagyok tőle. – ráncoltam össze a szemöldököm miközben meséltem neki.
-          Én a helyedben megverném a csávót. – nevetett fel, miközben felkapta a csomagját.
-          Annyit nem ér meg. – vigyorogtam a kijelentésen, majd én is felvettem a sajátom.
Míg Alex a zárral szórakozott én előresiettem a csomagjainkkal, felnyitottam a csomagtartó ajtaját és beleraktam azokat. Mire ezzel elkészültem, azonnal indulásra készen álltunk. Rendkívül gyorsan értünk a célpontunkig, Danielék hoteljéhez. Behúztam a kéziféket aztán egy gyors mozdulattal leintettem Alexet, hogy maradjon itt. Nem tetszett neki, de most ez érdekel a legkevésbé. Kiszálltam és kettesével véve a pár lépcsőfokot besiettem a lifthez. Két percen belül már Samanta nyitotta ki előttem az ajtót, én pedig mosolyogva léptem be.
-          Gyere nyugodtan. Szóljunk Jane-éknek. – indult el a szoba felé, ahová követtem.
-          Itt van Eric. – fordult a két személy felénk a lány hangjára.
Láttam, hogy eléggé elvoltak mikor bejöttem. Colin is vigyorgott, de már mondtam ő pont nem érdekel. Jane pedig felpattanva sietett a táskával kifelé. Mikor mellém ért bevárta Colint.
-          Indulhatunk? – kérdeztem, hogy ne legyek ennyire szótlan.
-          Természetesen! – indultunk meg lefelé a liftekhez mindannyian.

Pillanatok alatt ismét a kocsim mellett voltam, amiben Alexet hagytam. Sam elbúcsúzott megölelve Jane-t, utána pedig én is tőlük. Igen Colintól is. Ezek után bevágódtam az autóba, Alex pedig zavartan nézett.
-          Már engem is idegesít ez a Colin gyerek. – nézte őket az ablakon keresztül.
-          Nekem mondod? – fordítottam felé a fejemet.
Colin épp közelebb hajolt Jane-hez, hogy búcsúcsókot adhasson neki, ekkor azonban mindenki az autóm dudájára lett figyelmes. Meglepődve fordultak felém, összehúzott szemöldökökkel, holott még én is tanácstalanul néztem.
-          Bocs haver, de nem bírtam ki. – vette el a kezét a kormánytól Alex és bocsánatkérőn intett a kintieknek.
-          Nagy vagy. – vihogtam felé, majd az öklünk találkozott.
Pont megakadályozta, hogy megtörténhessen az a csók. Még csak haragudni sem lehetne rám.
-          Sietek Alex, nyugi! – kiáltotta Jane a kocsi felé, hogy halljuk, majd egy gyors szájra puszi után be is ült mögénk. Intett még egyet én pedig elindultam.
-          Ti milyen türelmetlenek vagytok.
-          Csak nem akarom lekésni a gépet. – mentegetőzött nevetve Alex.

/Jane/

Izgatottam ültem a hátsó ülésen, amíg úton voltunk. Már tényleg pár óra és meglephetem a családom. Egyszerűen az arcom zsibbadt a mosolygástól, már szinte egész nap. Közben átfutott az agyamon, hogy nem csak Eric-kel és Alexel utazom. Ezért inkább rákérdeztem.
-          Kikkel is utazunk még? – hajoltam előrébb.
-          Hát, ami azt illeti ezt tényleg nem mondtam – vetett széles mosolyt a visszapillantóba Eric – Tomas a menedzserem, Edin a másik táncosom, és még pár ember a stábból.
-          Bírni fogod Edint. – szólt közbe Alex hátrafordulva.
-          Persze olyan állat, mint ő. – hátradőlve nevettem Eric kijelentésén.
-          Pont te mondod? Mintha ti dugtátok volna el a fellépő nadrágom egyszer egy koncert előtt. Ne bízz bennük Jane. – itt már a könnyeimmel küszködtem, vicces egy utazás lesz.
Szerencsére túléltem az utat a repülőtérig. Kivettük a csomagjainkat, aztán bementünk megkeresni a velünk utazókat. Hamarosan Eric megállt egy körülbelül vele egymagas, barna hajú srác mellett és egy alacsonyabb középkorú férfi mellett. Már tudtam kik is lehetnek ők, de megvártam, amíg bemutat nekik. Rövid ideig konzultáltak, majd mind felém és Alex felé fordultak.
-          Szóval ő itt Jane, Molly táncosa. – biccentett felém – Ők pedig itt Edin, a táncosom és Tomas, a menedzserem.
Köszöntünk egymásnak, sőt még el is tudtunk beszélgetni, míg nem kellett felszállni a repülőre. Hálásan tapasztaltam, nem vagyok a terhükre, hogy eljöttem.
-          Kérjük a fél hármas londoni gép utasait szálljanak fel a repülőgépre. – figyeltünk fel a hangszóróbból jövő női hangra.

Eric ült mellém a gépen, aminek örültem, hisz Alexon kívül csak őt ismertem. Megengedte, hogy én legyek az ablak mellett. Éppen készült feltenni a fülhallgatót, de én megfogtam, ezért nem lett rá lehetősége. Ekkor kíváncsi mélybarna tekintetével találtam szembe magam.
-          Miért volt a veszekedés Colinnal?
-          Milyen veszekedés? Nem volt itt veszekedés. – nézett körbe bohókásan és az ölébe ejtette a fülhalgatót.
-          A ma reggeli. Tudom, hogy nem vagytok túl jóban. – világosítottam fel.
-          Ne félj, nem volt semmi.
-          Akkor miről beszéltetek, amiben a nevem volt? – néztem már nekidőlve az ülésnek.
-          Hát csak, hogy eljössz velem. Egyszerűen félt téged. – magyarázta miközben a táskájában kotorászott.
-          Rendben, de annyira nem kell félteni, haza megyek, meg különben is itt vagy te. – vigyorogtam, majd megkínált egy kis chipssel.
Ezután mégis bedugta a fülhallgatót a fülébe, de engem nem tudott lerázni. Kihúztam a füléből és a sajátomba tettem az egyik felét. Fél perc után szélesen mosolyogva bámultam rá, ő pedig büszke fejet vágott.
-          Ez az új dalod?
-          Igen, a Miss Unknown. Hogy tetszik? – érdeklődte csilligó szemmel és belenyúlt a chipszes zacskóba.
-          Abszolút!! Nagyon jó lett. Érdekes fülbemászó a dallam. – magyaráztam én, aki aztán annyira ért hozzá.

Végül már csendben hallgattuk, de mindketten a sajátunkat. Én meredtem kifelé az ablakon, amin keresztül csupa kékséget láttam. Az eget és a tengert. Mikor utoljára ültem repülőn, akkor tartottunk Stockholmba. Fogalmam sem volt, hogy ott ráléphetek az álmaim útjára és láss csodát sikerült, hála Ericnek és Mollynak. Most egy kis szünet következik, a családommal, akik nélkül nem juthattam volna ide. Ha belegondolunk minden utazás hordoz valami jelentőséget, csak rá kell jönnöd, hogy mit.

4 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Először is,mért nem tudsz vele semmit kezdeni? o.O Milyen kérdéseket szeretnél? :O Igaz,semmi normális nem jutott eszembe :/
    Imádtaaaaaaam! Kéne keresnem valami új szót, mert már mindegyik részhez ezt írom xDD
    Nos,COlin elég gyenge próbálkozások...de remélem az a felső kellőképp meghozza a hatását XDD
    Alex XDDD Imádom ezt a srácot, mennyit nevettem rajta xDD " Én a helyedben megverném a csávót." meg mikor megnyomta a dudát ..istenem XDDD Nagy pacsi neki :DD
    Hihetetlen, hogy ez Saade gyerek, mindig kimagyarázza magát :DDD de nagyon aranyos volt a vége, ahogy elképzeltem :DD Most már egyre jobban érdekel mi lesz ez az 1 hét alatt :D remélem még sok ilyen jó pillanat :D
    De ha már itt vagyunk Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok neked! :)
    Puszillak♥

    VálaszTörlés
  2. Szia drága Bonnie!

    Sajnálom, amiért nem írtam az előző két fejezethez, de egyszerűen nem volt erőm hozzá. De most itt vagyok, és remélem nem haragszol!:)
    Szóval, utálom Colint. Miért van még mindig jelen? Annyira irritál, hogy nagyon :DD Elegem van belőle... najó, befejeztem xd Viszont, vele ellentétben, Alex-et nagyon szeretem :D Idióta barom :P Mikor megnyomta a dudát, azon jót nevettem :D Aztán mentegetőzik, hogy csak nem akarja lekésni a gépet... jó :DD Röviden, nekem nagyon tetszett a fejezet, még úgy is, hogy az a majom Colin benne volt :P Siess a következővel, és Boldog Karácsonyt neked! <3

    ölel,Vanity

    VálaszTörlés
  3. Szia :D

    Karácsonyra tekintettel, nézd el nekem, hogy rövid leszek.
    IMÁDTAM :D
    Eric annyira aranyos, hogy egyszerűen képtelen vagyok betelni vele :)
    Alex teljesen bolond, de nagyon csípem :) Az a duda XDD
    Alig várom már hogy mi fog történni az elkövetkezendő időben :D
    Nagyon várom a folytatás :DD

    Boldog, békés ünnepeket kívánok neked :))

    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
  4. @Dórii: Nem azt írtam, hogy nem tudok vele semmit kezdeni! De már lerendeztem a kérdéseket.:) Nagyon örülök, ha ennyire tetszik.:) Elég gyengék, de hadd próbálkozzon. Alex pedig a legjobb barát, aki egyet ért Eric-kel, na meg persze vicces is. A pacsit meg tessék rajta behajtani.;)
    Hát nem teljesen egy hét, mert csak pár nap, de a köviben már olvashatsz új dolgokról.:)

    @Vanity Destiny: Dehogy haragszom, inkább örülök, hogy írtál.:)
    Nem is számítottam másra. Látom mindenkit egyaránt idegesít szegény, remélem elviselitek még azért. Igen Alex az örök bohóc és a legjobb barát.:) Köszönöm a jókívánságot.:)

    @Jenni: Persze, hogy elnézem.:) Szokásos szó, amit szeretek hallani.
    Eric mindig aranyos. Alex és a duda, csak segíteni akart a barátjának.:D Mindjárt kiderül, mi lesz Londonban az. Köszönöm a jókívánságot, így későn, de nektek is.:)

    Köszönöm, hogy írtatok!♥

    VálaszTörlés