35. fejezet ~ Minden a rendes kerékvágásban?

Sziasztok!
Majd elsüllyedek szégyenemben, hogy ennyire megvárattalak titeket, de tényleg nagyon sűrű két héten vagyok túl. Most viszont itt vagyok a következő, 35. fejezettel, ami remélhetőleg elnyeri a tetszéseteket. Az előző kommentekre már válaszoltam is..:)
Jaj mielőtt elfelejtem, szeretném megkérdezni: Ha lenne alakalmatok Jane-től a főszereplőtől bármit kérdezni mi lenne az? Tegyétek fel hozzászólásban. Ha összegyűlik pár olyan kérdés, amit fel tudok használni, csinálok nektek egy meglepetést! Ez csak rajtatok áll!.:)
És akkor most kellemes olvasást.
Bonie

Got Me Good

/Jane/

A tegnapi estét nem hagytuk kárba veszni, a szomorkodásom miatt. Élvezhettem én is a kis bulinkat, ami tényleg fergeteges volt. Szerencsénkre senkinek sem tűnt fel, mikor visszajöttünk, már teljesen vidám voltam. Haza utazhatom Eric-kel és a csapatával, nemsoká ismét látom a családom! Ennél boldogabb nem is lehetnék ebben a pillanatban.
Visszakanyarodva a tegnap estéhez elég érdekes látvány fogadott mikor beléptünk. A jó hír hallatán felvidultam, viszont mikor megláttam Alexet, Mollyt, Danielt és Samet, még a nevetést is alig bírtuk visszatartani a mellettem álló sráccal. Tág szemekkel néztem és már majdnem könnyeztem a nevetéstől. Egymás hegyén-hátán voltak a twister szőnyegen. Már teljesen egymásba voltak kuszálódva. A következő lépésnél, ami a „jobb láb a zöldre” volt, Dani ráesett Alexra így ők kiestek. Már komolyan fájt a hasam a röhögéstől, miközben Eric felsegítette a két srácot.

-          Amúgy honnan van twisteretek? – kérdeztem mikor megnyugodtam.

-          Eric szobájában találtuk. – vigyorgott Samanta az akrobatikus mozdulat közben, amíg a kezével színt váltott.

-          Gondoltam. – forgatta a szemeit Eric megjátszva. Majd fogta magát és Alexel mentek a hűtő felé.

Én még megvártam ki lesz az abszolút győztes ebben a játékban. Hát Samanta volt az, nem véletlen. Aztán a csajokkal táncoltunk és talán énekeltünk is. Később pedig Colinnal táncoltam, aki szerintem nem is figyelt akkor, amikor kimentem. Mivel nem hozta fel a témát úgy döntöttem holnap mondom el, hogy pár napra elutazom.

Már egy ideje bámulom a lámpát, ami Eric szobájában van az éjjeliszekrényen. Csend van, szerintem még mindenki pihen, hisz én keltem korán. Mi lányok estére bezsúfolódtunk Eric szobájába, a srácok pedig a kisebb testvérei közös szobájában tértek nyugovóra a buli után. Eric a szülei szobájában aludt. Mivel már utam magam, ezért felkeltem és lassan lesétáltam a lépcsőn. Három felém kémlelő tekintetre lettem figyelmes a konyhából. Felhúzott szemöldökkel kémleltem Mollyt – akit észre sem vettem az előbb, hogy nincs már a szobában – valamint Dannyt és Ericet.

-          Hát ti miért vagytok fent? – túrtam bele a kócos hajamba.

-          Mi is kérdezhetnénk ezt tőled! – nevetett Molly miközben behúzta a táskáján a cipzárt – Egyébként azért, mert mi fél óra múlva indulunk vissza Stockholmba Dannyval.

-          Oh értem. Mentek stúdióba, már kíváncsi vagyok arra a számra. – kacsintottam feléjük és a hűtőbe kezdtem keresgélni.

-          Kaját nem igen találsz. – hallottam magam mögül a szőke srác hangját.

-          És ti mit etetek? – néztem furcsán felé.

-          Még nem ettünk, útközben fogunk. Megállunk gyorsan valahol. – magyarázta.

Mind megmosolyogtuk ezt a beszélgetést, majd Danny a két táskát az övét és Mollyét betette a kocsijába. Gyorsan elmentem lezuhanyozni és felöltöztem, míg nem kell sorba állnom. Mire kiértem, ahogyan megjósoltam mindenki a fürdő előtt topogott. Idő közben Mollyék elmentek és a többiek is elkészültek, viszonylag mindenki korán felébredt a tegnaphoz képest. Ők is éhesnek bizonyultak és kitervelték, hogy keresnek a környéken egy boltot és bevásárolnak egy kis reggelinek valót. Mindenki elindult kifelé, hogy felfedezze a környéket gyalog. Eric mondta, hogy marad mivel ő pakolni kezdett. Colin is indult a többiek után, de én utána szóltam.

-          Colin várj maradj itt, mert beszélni szeretnék veled. – mosolyogtam és leültem a székre.

-          Mi baj van? – nézett meglepetten, majd ő is helyet foglalt.

-          Hát igazából csak annyi lenne, hogy pár napra hazautazom Londonba a Saade csapattal. – egy percig hallgatott és a gondolataiba mélyedt.

-          Mikor?

-          Hát ma délután megy a gép. Remélem nem gond. – ismét csend volt egy kis ideig.

-          Nem, dehogy. Csak erre nem számítottam. Azt hittem valamikor elmegyünk együtt.

-          Majd legközelebb, mert már meg van ez beszélve. Jó? – néztem rá kérlelve, mikor pedig bólintott megöleltem.

Egyszer csak éreztem, hogy Damon bökdösi a lábam az orrával. Kibontakoztunk az ölelésből és megsimogattam a kiskutyát.

-          Kiviszem, mert úgy tűnik, nem bír bent lenni. Mindjárt jövök. – néztem közben fel Colinra.

-          Rendben akkor én addig összepakolok.

Felálltam és már kezdtem is kifelé csalogatni a kutyust. Egy kicsit megsétáltatom, mert utána úgyis a kocsiban kell lennie. Kilöktem az ajtót és már futottunk is egy kört, legalább edzésben maradok. Idő közben Eric visszament a lakásba. Futottam még két kört a parton, majd leültem a homokba és Damont kezdtem vakargatni és játszottam vele. Próbált legyőzni, de rájött, hogy nem fog menni ezért inkább elfutott a víz felé. Amikor jött egy hullám csak úgy menekült vissza hozzám. Úgy tűnik a sós víz nincs ínyére. Muszáj volt nevetnem ezen az incidensen, miközben felálltam. Úgy éreztem elég volt ez a tíz perc. Hívni kezdtem magam után, hogy bemenjünk.

Visszafelé megütötte a fülemet a házból jövő vitatkozás hangja. Mi történt? Közelebb siettem és rájöttem, hogy még csak nem is értem. Milyen nyelven van? És főképpen miért így beszélnek? Azaz miért is vitatkoznak?

-          Det är ditt fel! /Minden a te hibád!/ – mondta Colin felindulva.

-          Varför skulle det ha för mig? Jag ville bara göra gott för henne. /Miért lenne már az enyém? Én csak jót akartam neki./ – szólt vissza Eric, bár tudnám mit.

-          Det skulle vara trevligt om hon försvann från Jane liv! /Az lenne jó, ha eltűnnél Jane életéből!/ – az a nevem volt? Most komolyan rajtam veszekednek? Vagy mi?

-          Vad händer om du försvinner? /Mi lenne, ha te tűnnél el?/ – emelte meg jobban a hangját Eric.

Most már úgy éreztem muszáj bemennem és számon kérnem őket. Hirtelen ideges lettem és nem tudtam miért kell veszekedni. Megfogtam a kilincset, halkan lenyomtam a kutyust beengedtem magam előtt, utána pedig én is beléptem. Annyira el voltak foglalva, hogy észre sem vettek. Becsaptam az ajtót és elkiáltottam magam.

-          Ti meg mi a jó istent csináltok itt? Miért veszekedtek?! – néztem egyikőjükről a másikra megszeppenve.

Hirtelen mindkettő felém kapta a fejét, meglepődtek. Meglepett arckifejezéssel néztek felém, majd mérgesen egymásra.

-          Muszáj veszekedni? – emeltem kicsit fel a hangom, már kíváncsi voltam mi lesz a válaszuk.

-          Csak beszélgettünk. – adott rövid tömör választ Eric.

-          És ugyan miről, hogy kiabáltatok?

-          Csak svéd módra. Nyugi semmi gond nincs. – kaptam meg a nyugodt válasz másik felét Colintól.

Nagyon szívesen lett volna még kérdésem ehhez a "beszélgetéshez", de megjöttek a többiek a reggelivel. Berontottak a konyhába, majd a két szatyrot felpakolták a pultra. Hirtelen csendből, hangos nevetgélés, beszélgetés lett, így gondoltam most hanyagolom a témát. Inkább odaszökkentem a pulthoz és keresgélni kezdtem valami ehetőt. A többiek különböző péksütiket hoztak, így én is fogtam egy szimpatikusat és leültem melléjük. A két fiú is ezt csinálta, már nem is látszott rajtuk semmi. Lehet tényleg így beszélnek a svédek, nem tudhatom, mert nem ide valósi vagyok. Szóval inkább hagyjuk az egészet. Nocsak, ez lekváros, mármint a sütim.

Egy órával később pedig már mindenki készen állt, hogy visszautazzunk a fővárosba. Senki nem akart még menni, ahogy végignéztem a többieken. Viszont én már nagyon szeretném látni a családom, egyszóval én már tűkön ültem.

-          Mindenki azzal megy, akivel jött. Úgy lesz praktikus. – szögezte le Eric inkább magának, mint nekünk.

-          Mert? – nézett meglepve Colin mellettem.

-          Mert Alex megy haza veletek, én pedig a szállodához viszem a többieket, mivel az egy helyen van. Ma nem érek rá mindenkit fuvarozgatni. – magyarázta a srác.

-          De én is a szállodába megyek.

-          Jól van, akkor gyere, nem tudtam. – fordult sarkon Eric és a ház felé tartott, hogy bezárja. Ezt inkább szó nélkül hagytam.

Beszálltunk, elhelyezkedtünk és közben bekötöttük magunkat. Az úton a tegnap estét próbáltuk felidézni és nevettünk egymáson. Én magamban eldöntöttem, hogy meglátogatom még egyszer ezt a tengerpartot, mert csodálatos.

/Molly/

Miközben a tájat figyeltem Danny mellett a kocsiban a tegnap estén járt az eszem. Milyen édesek már a fiúk, hogy megleptek egy előszülinapi tortával. Meg maga az a nap, úgy volt tökéletes, ahogyan volt. Rengeteg képet csináltam, amit már Jane el is kért, szóval majd átküldöm neki. Apropó, ha már Jane-nél tartunk lehet neki fel sem tűnik az egész?

-          Molly miért vagy ilyen hallgatag? – fordult felém a szőke fiú.

-          Csak gondolkoztam. – vigyorogtam és elkezdtünk beszélgeti valami teljesen más témáról.

Mikor felértünk Stockholmba, már igazán elememben voltam. Aztán egy órára rá már a stúdió előtt sétáltam az ajtaja felé. Csillogó szemekkel üdvözöltem a segítőinket, akikkel nemrég találkoztunk az előző megbeszélésen. Dannyvel felvázoltuk még egyszer az ötleteink, aztán már el is kezdtük felénekelni a közös dalt.

Már körülbelül negyedszerre énekeltük fel, hogy tökéletes legyen. Végre hangzásilag is olyan, mint ahogy elképzeltem. Éneklés közben libabőrös lettem, annyira boldog voltam. Aztán hirtelen az utolsó refrénnél a gyomrom görbe rándult, de valahogy mégis jó érzés volt. A dallam simogatta a lelkem miközben kiénekeltük az utolsó hangokat. A zenei kíséret is lassan elhalkult én pedig mosolyogva fordultam Danny felé, aki szintén vigyorogva felém. Belecsaptam a tenyerébe, majd automatikusan átöleltem. A gyomrom még mindig kellemes görcsben volt és egyszerűen nem akartam eltávolodni az erős karokból. Ezt követően már nem tudtam irányítani az eseményeket, mivel Danny lehajolt, majd lassan ajkaimhoz érintette az övéit. Gyomromban az érzelmek még jobban csapongni kezdtek. Elpirulva húzódhattam el tőle, miközben pislogva a producerekre néztem. Ők nem zavartatták magukat, csak a hüvelykujjukat mutogatták, hogy jó volt. Visszafordultam a szőke sráchoz, aki csak kedvesen mosolygott. Kezdtem lenyugodni, így leültünk és visszahallgattuk a dalt. Hála az égnek tökéletes lett.

/Eric/

Eddig minden kezdett jól sikerülni. És vajon megint ki rondított bele? Fenébe is már, hogy sosem tud csendben maradni. Jane elmondta neki, hogy szeretne elutazni. Ő tudomásul vette. Legalábbis elvileg. Mikor Jane kiment Damonnal, akkor én pedig bementem a maradék üdítőkért, meg amiket még hoztunk. Épp néztem mit is kellene még a kocsiba tenni, odajött hozzám és nem tűnt vidámnak. Már tudtam, hogy számon fog kérni, nem hagyná annyiban. Elkezdte mondani a magáét, én pedig elengedtem a fülem mellett. Ezzel aztán annyira felidegesítettem, hogy már az anyanyelvünkön, svédül kezdett veszekedni. Ezek a mondatok már engem is felhúztak és muszáj volt visszaszólnom. Ekkor jött vissza a lány, aki kérdőre vont minket. Szerencsére próbáltam nyugodtan kezelni a helyzetet, amiért Colin örülhet, mert nem mártottam be. Szerencsére sikerült kivágni magunkat, mivel a többiek is megjöttek. Jane sem akarta ezt az egészet előttük megvitatni. Érzem ennek véleményem szerint majd lesz még folytatása az utazás közben.

Aztán a következő idegesítő dolog a reggeli után, az az volt, hogy Colin az én autómmal akart jönni. Legszívesebben akkor már inkább ott hagytam volna, de már annyira mindegy volt, hogy ott van-e vagy nincs. Fogtam magam bezártam a nyaraló ajtaját és már indulhattunk is.
Siettem, mivel még össze is kellett pakolnunk, így egészen hamar felértünk a fővárosba. Leparkoltam a Simpson hotel előtt és kitettem őket.

-          Két óra múlva jövök vissza. – vigyorogtam miközben lecsuktam a csomagtartó ajtaját. Láttam Colin nagyon nem vidám, de ez már nem az én problémám, hanem saját magáé.

-          Elkészülök! – vigyorgott Jane és a többiekkel együtt bement. Én pedig visszaültem és meg sem álltam Alex házáig.