2012. szeptember 18., kedd

25. fejezet ~ Külön utakon



 Sziasztok drágák! 
Ne haragudjatok a kis késésért, már itt vagyok a következő résszel. Ehhez csak annyit kell hozzáfűznöm, hogy elkezdődik a második évad első, úgymond bonyodalma. Nagyon szeretnék ha legalább három hozzászólás lenne alatta.:)
Most azt hiszem ennyi a mondanivalóm. Kellemes olvasást! :)



/Molly/

Az érzelmek irányítanak. Téged, engem és mindenkit. Néha boldog, néha szomorú, esetleg csalódott vagy önfeledt. Annyi féle érzelem van. És amelyiket épp érzed, azt magadnak köszönheted, mert az életed te irányítod. Hiszed vagy sem, a sorsod a te kezedben van, csak meg kell tanulnod irányítani az érzelmeid.

Tegnap a turnébuszon, mindent megtettem, hogy össze tudjam szedni magam. Láttam, hogy a többiek értetlenül néznek körül, de most ki kellett zárnom őket. Kívül hagyni mindent és a gondolataimba záródni. A fülembe kedvenc dalaim szóltak és a táj változása elterelte a figyelmem. Össze tudtam magam annyira szedni, hogy az utazás végén mindenkinek elmondhassam, sajnálom, hogy ilyen bunkó voltam.
Gondoltam tudniuk kell miért is hagytam őket faképnél, így egyszerűen, de azért keveset mondón elmondtam nekik. Nagyon meglepődtek és nem volt kedvem magyarázkodni, így mindenkitől elköszöntem. Örültem, hogy megértették, most csak ennyi telt tőlem. Nagyon jó barátok.

Estére sikerült megbeszélnem egy találkozót a barátnőmmel, ami nagyon jó volt, mert ki tudtam adni magamból a bánatom. Láttuk Eric már össze is pakolt és elment. Egy pillantást vettettem a közös képünkre és lefordítottam, ezzel végleg lezárva a dolgokat. Én döntöttem így és elhatározásom még mindig élt, majd barátnőmre néztem, erősnek tettettem magam. Meséltem és közben hol mosolyogtam, hol sírtam az emlékeken. Szerencsére sikerült a lehető legtöbbet kiadnom magamból. Így valamilyen szinten erősebben és nyugodtabban aludtam el.
Ma reggel mikor felébredtem, már kevésbé voltam elveszett, de még mindig rendkívül nagy volt a hiányérzetem. Valaki hiányzik mellőlem, valami, ami fontos volt. Én döntöttem így, szóval be kell fejeznem ezt a szomorúságot.

Felkeltem és elindultam a konyhába, hogy megigyak egy kis teát. Utána elintéztem a reggeli teendőim, lezuhanyoztam. Felvettem egy farmert és egy ujjatlan felsőt, kardigánnal és egy nyaklánccal. Volt még kis időm, így bekapcsoltam a gépem és nézegettem a közösségi oldalakat. Gyorsan repült az idő, mikor az órára néztem, láttam, hogy indulnom kell. Egy rádiós műsorba vagyok hivatalos, csak ide tudtam beiktatni a koncertek miatt.
Percekkel később már úton voltam a rádióhoz, közben megcsörrent a telefonom. Nem jelzett számot így felvettem.
-          Haló!...Reklámügynökség?...Persze, szólok nekik, megbeszéljük. Igen visszahívjuk…Viszont hallásra.

/Jane/

Mindannyian nagyon meglepődtünk, mikor Molly elmondta miért is szigetelte el magát. Nem nagyon tudtunk mit mondani, hisz egyikünk sem akart sajnálkozni. Tudjuk, ilyenkor az embernek nem erre van szüksége. Csendben végighallgattuk és mikor befejezte, úgy döntött haza megy. Ennek így kell lennie, feldolgozza magában és ha segítség kell vagy bármi, akkor mi szívesen állunk mellette.
Bár nem kis meglepetés volt. Így mi is kicsit szomorkásabban indultunk haza. Én konkrétan attól tartottam, hogy összevesztek és lehet, kevesebbet találkozunk Eric-kel. Nem tudom miért, ez ugrott be először, majd azon kezdtem gondolkozni, hogy valószínűleg tévedek.
Nem tudom miért, de nagyon elszomorodtam mikor Molly mindezt elmondta nekünk. Olyan jól mutattak együtt és…és most vége. Látszólag jól meg voltak, semmilyen előzménye nem volt ennek. A külvilág felé boldog párt alkottak, akik segítik egymást. És vajon miért félek attól, hogy kevesebbet találkozunk emiatt Eric-kel?! Mit érzek pontosan?

Gondolataimból Samanta sikítása zökkentett ki, aki hirtelen átfutott az úton. Már a szállodánk előtt voltunk, ahova az első nap érkeztünk. Sam Daniel nyakába ugrott, és amíg oda nem értem, úgy is maradtak.
-          Szia! – köszöntem Danielnek mosolyogva.
-          Sziasztok. – hallottuk a kedves viszonzást, majd folytatta – Fantasztikusak vagytok! És Sam, nagyon hiányoztál.
-          Köszönjük! – vigyorogtunk barátnőmmel egyszerre, majd én intettem, hogy felmegyek. Ők gondolom átmentek Danielhez.

1 nappal később – délután

Mivel volt két szabad napunk, úgy döntöttük kihasználjuk. Samanta Danival volt, mi pedig úgy döntöttünk Colinnal, sétálgatunk a városban, bár a svéd időjárás ma nem volt túl fényes.
Benéztünk pár boltba, vásárolgattunk. Én megláttam egy vattacukor árust, rögtön megcsapta az orromat a vattacukor édes illata és azonnal megkívántam. Odasétáltunk és kértünk egyet-egyet. Majd sétálgatva szórakoztunk vele. Colin a szája fölé tette és bohóckodott vele.
-          Ó, jó napot hölgyem. Milyen csinos ma. – viccelődött a hangját mélyre változtatva, olyan volt mintha bajusza lenne.
-          Köszönöm. – biccentettem a fejemmel és közben nevetve nyúltam az arca fel, hogy leszedjem és a szájába dugjam az édességet.

Percekig elszórakoztunk ezekkel, majd úgy döntöttünk beülünk egy kávézóba. Egy árnyékos helyet választottunk, majd helyet foglaltunk az asztalnál. Pillanatok alatt megérkezett a pincér és felvette a rendelésünk, ami két üdítő volt.
-          De jó egy kis pihenés. Végre van időm jobban körülnézni Stockholmban. – mondtam, miközben csak néztem körbe, a helyemen ülve a városrészt, amit épp beláttam.
-          Igen. Remek munkánk van, de az örökös utazás is fárasztó. – mosolygott a srác és ő is fürkészni kezdte az utcát.
-          Hm.. – gondolkoztam el – most a turné folytatása másabb lesz.
-          Miért? Mire gondolsz? – nézett meglepve Colin.
-          Csak arra, hogy Molly és Eric szakítottak, és Eric már nem lesz ott. Unalmasabb lesz.
-          Ahj, Jane – forgatta a szemeit Colin – mi lenne, ha egy kicsit elfelejtenénk őket? Tényleg szomorú, ami történt, de most nem ezzel szeretnék foglalkozni. Biztosan nem Molly tehet az egészről, felejtsük el kicsit Saadét.

Bólintottam, de meglepett barátom válasza. Közben megérkeztek az italaink, a pincér lehelyezte elénk. Ám amikor már ott voltam, hogy belekortyolok, megcsörrent a telefonom.
Mikor megláttam ki hív, nagyon meglepődtem, mert fogalmam sem volt, miért kereshet. Colin csak nézete, ahogy lenyomom a gombot és felveszem.
-          Szia Molly!
-          Szia. Figyelj, meg kellene beszélnünk valamit. A reggeli rádiós interjúm előtt felhívott egy reklámügynökség. Szeretne titeket egy kampányvideóba, a tánc népszerűsítésére Svédországban. – magyarázta, én pedig fel sem fogtam, mit is mond.
-          Hogy mit szeretnének?!

/Eric/

Tagnap mikor megérkeztünk Alexhez, már problémába ütköztünk. Lehet mégsem volt jó ötlet az odaköltözés, még ha csak pár hétről van is szó. Rögtön a kanapéra dobtam a kabátom és kérdőn néztem a haveromra, aki tanácstalanul nézett vissza. Gondolkozóba esett, pár percig agyalt, majd így szólt:
-          Eric…öhm…hol akarsz aludni? Vagy mi legyen? – akármennyire is próbáltam visszafogni a nevetést, nem ment. Most azt várja, hogy vele aludjak?!
-          Jó lesz nekem a kanapé! – mosolyogtam és Alex is elvigyorodott – Majd sietek a lakáskereséssel.
-          Oké. – bólintott és mutatta, vigyem utána a bőröndöket. – bedobtam a gardróbba őket és késznek nyilvánítottam magam.


Ma reggel a kanapén ébredtem, nem éppen vidám hangulatban. Fájt a fejem és nagy űr volt bennem, ami szomorúsággá kezdett válni. Lehet lezártnak tekinthetjük a dolgokat, de egy darabig biztos fájni fog. A fejfájás pedig nem a szakítás miatt gyötör, hanem annak következménye. Mivel tegnap este egy bárban ültünk Alex-szel és elvileg a bánatom orvosoltuk. Nem szoktam inni és most sem ittam sokat, de egy kiadós fejfájáshoz pont elég volt. Nehezen feltápászkodtam és utam rögtön a fürdőbe vezetett, de közben rájöttem, hogy nem otthon vagyok. Így inkább a konyhába mentem, ittam egy pohár vizet és közben megláttam a haverom üzenetét a hűtőre ragasztva. 

Nemsokára jövök, kaja a hűtőben, a cuccaid pedig a gardróbban.

Letéptem a papírt a hűtőajtóról és elindultam a gardróbhoz, csak nem tudtam melyik bőröndbe mim van. Így az összeset kipakoltam és mind összegyűrve hevert a szekrény előtt a földön. Majd végre a fürdőbe vettem az irányt, hogy összeszedjem magam. Mikor végeztem visszamentem a kis kanapémhoz és leheveredve próbáltam gondolkozni, hogy mihez is kezdjek. Először is kellene egy lakás, másodszor újabb koncertek és interjúk, valamint dalokat is terveztem.
Hirtelen nyílt az ajtó és Alex lépett be rajta. Köszöntünk egymásnak és ő indult a szobájába, pontosan csak indult volna, ha nem tolat vissza és néz rám mérgesen.
-          Eric. – fordítottam felé a fejem és ártatlan tekintetet vetettem rá, nem tudtam mi a problémája.
-          Tessék. – mondtam határozatlanul.
-          Miért vannak a ruháid a földön?! Csak két órára mentem el. – nézett mérgesen, de a végét elmosolyogta.
-          Ő, azért mert nem találtam a cuccaim és kipakoltam a bőröndöket.
-          Maximum kidobáltad a cuccaid, de mindegy. Pakold össze légyszi. – gondterhelten néztem rá, de nem érdekelte, ellentmondást nem tűrően nézett rám. Igaza is volt, ha már nála lakom, ennyit meg kell tennem.

4 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Na végre Jane!!! :D Végre gondolkozol a dolgon és tényleg látom lesz itt konfliktus főleg itt Colinra és Janere gondolok már Colin mondatán látszott vagyis úgy néz kezd ő is sejteni valamit vagyis nekem úgy jött le mivel oké azt tudtam h féltékeny Eric-re de valahogy ezt éreztem főleg ezen a mondaton..:"Biztosan nem Molly tehet az egészről, felejtsük el kicsit Saadet." nem azt mondta h őket hanem kifejezetten ki emelte a SAADE-t szóval...vagy lehet megint nagy lett a fantáziám xDD a reklámra meg kíváncsi vagyok...de legfőképpen az Eric/Jane találkozóra remélem kövibe már lesz valami beszélgetés legalább xDDD bocsi nem bírok a véremmel de próbálom kontrolálni magam :) várom a folytatást! :) puszii

    VálaszTörlés
  2. Szia :D
    Bocsi hogy mindig csak hétvégén írok, de máskor egyszerűen tényleg nincs időm, sajnálom!!
    Kifejezetten tetszett, ahogy a címe konfliktus, elkezdődött a bonyodalom, és minden csak egyre bonyolultabb és izgalmasabb lesz! Imádooom *-* az a mondat amit Dórii is kiemelt elég fontos mondat volt :D Mindenki sejt már valami, és a végkifejlet az lesz hogy robban a bomba XDD na jó nem :D Szóval iszonyatosan várom hogy mi lesz a végkifejlet *-* Húú elkezdett mozogni a fantáziám, és valóban úgy van hogy mivel már nem Molly van Eric mellett így iszonyatosan várom hogy Jane és Eric között legyen valami, találkozás beszélgetés ölelés csók... khmm stb :D
    na jó elnézést befejeztem ennyi elég volt belőlem XDD Nézd el nekem, beteg vagyok és nem rég keltem :D
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
  3. Sziaaa :)
    Csak bocsánatkérés özönre van időm, mert géptilalom van... beteg vagyok, szóval feküdnöm kéne, de olvastam és imádtam a részt, és nagyon nagyon várom a következőt :)
    Pusziii Roxiii

    VálaszTörlés
  4. @Dórii: Kicsit belezavarodtam a hozzászólásodba, de körülbelül értem.:D
    Igen elkezdtek alakulni a dolgok, de most erről nem mondok semmit.:)
    A reklám dolog kibontakozik a következő részekben, kiderül miért is fontos a történet szempontjából. Már lesz valami kommunikáció szerű Jane és Eric között, de egyenlőre nem mondok mást, a többi kiderül.:D

    @Jenni: A hétvége is jó, a lényeg hogy itt hagyod a nyomod!:)
    Igen most jönnek az izgalmasabb részek és a bonyodalmak, ahogy mondod.:) Minden el van nézve és ahogy mondtam már lesz valami kommunikáció szerű a két említett személy között.:)

    @Roxiii: Végre téged is látlak!:)Semmi gond, nagyon-nagyon örülök hogy itt vagy és tudom, továbbra is követed a blogot.♥

    VálaszTörlés