2012. szeptember 9., vasárnap

24. fejezet ~ I'll Be Alright



Sziasztok. Hm, késett a rész, mert több hozzászólásra számítottam az előzőben. Szóval nagyobb aktivitást szeretnék kérni ezentúl.:) Az előzőekre már válaszoltam.
És akkor most itt a második évad első része, ami ahogy ígértem folytatólagos, tehát a 24. fejezet következik. Remélem ez is tetszik majd és ne feledjétek kipipálni alul az elolvastam mezőt és hozzászólást írni.:)
Kellemes olvasást.:)
Bonie.♥


/Eric/

A helsingborgi koncert után nem találkoztam Mollyval, mert már aludtam. Reggel úgy szintén nem, mert mire felébredtem eltűnt mellőlem. Csak a rendezetlen ágynemű maradt bizonyítéka, hogy itt aludt. Nem tudtam elképzelni merre is lehet ilyen korán, hisz elég későn érhetett vissza. Közben a fejemet vakargatva bújtam ki az ágyból és néztem körül picit a szobánkban, de nem találtam, gondolom, reggelizik. Úgy döntöttem lezuhanyozom, gyorsan bementem a fürdőbe és megnyitottam a csapot. Teljesen felfrissülve jöttem ki a zuhany alól egy negyed órával később. Felöltöztem, aztán már léptem is a bőröndömhöz. Minden maradék cuccot összetűrtem és elpakoltam.

Halottam magam mögött az ajtót, rögtön tudtam ki lépett be rajta. Halottam közeledő lépteit és azt is, hogy megáll pontosan mögöttem.
-          Eric beszélnünk kell. – mondta.
Én felegyenesedve és mosolyogva felé fordultam, de mikor megláttam komoly arcát, én is azonnal elkomorodtam. Valami nincs rendben, érzem, csak néztem rá. Nem tudtam mit is feleljek, ezért csak ezt mondtam:
-          Hallgatlak.
Molly nagy levegőt vett, kezdtem én is nyugtalan lenni.
-          Szóval, beszélnünk kellene valami fontos dologról… - itt ismét abbahagyta, ezzel teljesen felcsigázta érdeklődésem.
Önkéntelen is nagy levegőt vettem és csak rá figyeltem, féltem, nagyon féltem, hogy kimond valamit.
-          Figyelj Eric, mostanában mintha megváltoztál volna. Másképp viselkedsz velem, és úgy általában is. És ez alól én sem vagyok kivétel, én is megváltoztam.
A folytatás sem nyugtatott meg. Molly kereste a szavakat, én pedig nem tudtam mást tenni, mint igazat adni neki.
-          Az lehet…
-          Nehéz kimondani, de talán mindketten tovább szeretnénk lépni. Kihűlt a több mint négy év alatt a kapcsolatunk. Látom rajtad, hogy már nem úgy viszonyulsz hozzám, mint régen és talán én sem hozzád. – könnyek kezdtek gyűlni a szemében és a hangja is elcsuklott.
Nem bírtam én sem, éreztem, hogy a szemem megtelik a sós cseppekkel, de visszafogtam őket. Éreztem itt már nincs visszaút és megfogtam barátnőm kezét.
-          Talán jobb, ha külön úton folytatjuk. Mindkettőnknek. – ebben a pillanatban a hangja elhalkult és az előbb említett könnyek, csak úgy záporoztak csodaszép kék szemeiből.
Kimondta, még jobban próbáltam magam tartani, ugyanakkor a szívem összeszorult. Nem bírtam így látni, ezért az állánál felemeltem a fejét, hogy lássam az arcát. Majd felemelve másik kezem, letörölgettem a könnyeit.
-          Molly, ne sírj. – mondtam, majd visszakérdeztem – Komolyan így gondolod?
Csak egy bólintás volt a válasza, nehezen nyeltem és csak néztem csodás szemeibe. Majd a suttogásra lettem figyelmes.
-          Szeretlek.  – majd lágy csókot nyomott az ajkamra, ami valószínűleg az utolsó.
Éreztem, ez már a búcsú. Minden pillanatát kiélveztem, csak kettőnkre koncentráltam. Átölelt, majd én is átkaroltam. Csak egymás tekintetét álltuk, nem engedtek a szemei.
-          Mindig lesz helyed a szívemben. – mondtam gombóccal a torkomban és elengedtem.
-          Neked is az enyémben. – mosolygott tőle telhetően és ez nagyon jól esett, majd folytatta – Remélem, nagyon jó barátok maradhatunk.
-          Persze, ez nem is kérdés. – nem szeretnék vele rosszban lenni, annál sokkal jobban szeretem. Viszont most, hogy kimondtuk, úgy éreztem, nincs sok keresnivalóm itt. – Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha én most hazamennék.
-          Rendben.
Molly csak halkan válaszolt és lehajtotta a fejét. Visszafordultam a bőröndömhöz és felvettem, majd az ajtó felé indultam.
-          Vigyázz magadra! – halottam miközben megfogtam a kilincset.
Megfordultam és láttam, hogy Molly ismét könnyezik. Gondoltam, hogy most a legnehezebb neki és nekem is. Fájó szívvel és szomorúan válaszoltam.
-          Te is. – majd kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta.



Tudom, hogy nehéz lesz most nekem is, de így lesz a legjobb. Igaza van Mollynak, megváltoztunk. Már nem ugyanazok vagyunk, mint régen. Elindultam a lift felé, éreztem még mindig tele van a szemem könnyekkel, próbáltam törölgetni. Mikor beszálltam, nekidőltem a falnak és bámultam magam elé. Gyorsan a kocsihoz siettem, bevágtam a bőröndöt az anyósülésre és beültem. Teljesen üresnek és magányosnak éreztem magam. Csak hátradőltem az ülésen és néztem a kocsi tetejét. Nem volt erőm elindulni, próbáltam túllépni a szomorúságon. Éreztem, az én arcomon is végig fut egy csepp. Hagytam, had menjen, majd percekkel később üres gondolatokkal telten letöröltem. Rátapostam a gázra és elindultam, vissza, Stockholmba. Egész úton a vezetésre koncentráltam, így sikerült mindent kitörölnöm az agyamból.

Mikor végre felértem rögtön a mobilom kezdtem keresni, hogy felhívhassam Alex-ot. Mikor megtaláltam tárcsáztam, és még vártam, hogy felvegye, beparkoltam a házunk elé. Végre felvette és beleszólt.
-          Mondd Eric.
-          De örülök, hogy elértelek. Kellene nekem egy kis segítség. – mondom kapkodva és még mindig szomorúan.
-          Mi történt…és miben kellene segítség? – hallom hangján, megérezte, hogy valami nincs rendben.
-          Majd elmondom, gyere át kérlek. – mondtam és le is tettük.
Közben már a lifttel mentem felfelé a lakásba. Bementem és leültem a kanapéra, néztem körbe. Minden ismerős tárgy, minden kis emlék szomorúbbá tett. Csak a tenyerembe temettem az arcom.
Ültem, amíg Alex meg nem érkezett. Benyitott és meglátott, csak nézett, nem tudta mi is a bajom. Közelebb lépett és méregetve rákérdezett a dologra.
-          Mi bajod haver?
-          Mollyval szakítottunk. Nem tudom mit kezdjek magammal, hova menjek. Elvesztem. – magyaráztam, amit épp éreztem.
-          Ó.  – kereste a szavakat – Sajnálom. De most az a lényeg, hogy összeszedd magad.
Csak egy bólintás telt tőlem és tovább figyeltem rá, hátha mondd még valamit.
-          Amíg nem találsz valamit, költözz hozzám. – ajánlotta fel, aminek nagyon örültem és be kell valljam, nem is tehettem volna mást.
-          Köszi, ez sokat segít. Mikor mehetek? – kérdeztem.
-          Akár már most is. – mosolyodott el.
-          Akkor összepakolok. – ő bólintott és elindultam a legfontosabb cuccaimért.

Kerestem még pár bőröndöt, és elkezdtem belepakolni a ruháim és fontosabb dolgaim. Közben Alex végig ott volt és nézett, milyen kedvetlen vagyok.
-          Figyelj! Kicsit kapd össze magad! Legyen ez a legfontosabb, mert emlékeim szerint nemsoká ismét formában kell lenned. Stúdiózást is terveztél. Szerintem így nem fog menni. Igazam van?! – rántott ki hirtelen az ürességből és akármennyire akartam ellenkezni, igaza volt.
-          Igen…összeszedem magam. – hangsúlyoztam, majd visszamentem a többi cuccért.
Mikor végeztem a pakolással, még egyszer utoljára körbenéztem a lakásban. Odamentem az éjjeliszekrényemhez, és a Mollyval közös képünket néztem. Pár pillanatig álltam ott, majd indultam is, kifelé Alex-el.

/Jane/

Samanta és én indultunk is a turnébuszhoz, ami visszavisz minket Stockholmba. Pár nap szünet következik, míg a következő állomás jön. Közben le is értünk, a többiek már mind lent voltak. Valami nekem nagyon furcsa volt. Nem találtam sehol Ericet, pedig mindig akkor indult mikor mi. Valamint mikor felszálltunk a buszra, Colin Nicole mellett ült. Tekintetem Mollyt kereste és a busz leges leghátuljában meg is találta. Fülében fülhallgató volt, teljesen egykedvűen meredt ki az ablakon. Gondoltam, most jobb, ha egyedül van. Sam levágódott a Colinék mögötti belső ülésre, én pedig kívülre. Barátnőm rögtön kérdezgetni kezdte Colint és Nicole-t, mi történt Mollyval, hisz így mindenkinek olyan nyúzott kedve volt.
-          Mi történt Mollyval, miért van ilyen rossz kedve? – néztünk mindketten komolyan az előttünk ülőkre.
-          Nem tudjuk, talán Eric-kel kapcsolatos, mert ő már délelőtt elment, szokásával ellentétben. – jött a válasz Nicole-tól.

Nem mondott sok újat, mert ennyit azért magamtól is kitaláltam. Valami nagyon nem lehet rendben. Inkább hagytam, láttam, jobb, ha nem kérdezősködünk. Így mi is elég csendesen elvoltunk az úton.
Mikor végre odaértünk és megállt a busz, mindannyian leszálltunk. Molly intett, hogy maradjunk még egy percet.
-          Kicsit figyeljetek ide. – kezdte kedvesen, látszólag összeszedte magát – Köszönök mindent. Érezzétek jól magatokat ebben a pár napban és akkor találkozunk a jövő héten. Ja és bocsi, hogy ma ilyen…hogy is mondjam, bunkó voltam, hogy senkihez nem szóltam. Sajnálom srácok, de megviselt a szakítás. – halkult a hangja.
Mi csak döbbenten néztünk, nem tudtuk eldönteni direkt mondta, vagy csak kicsúszott a száján. A földet kezdte nézegetni, majd elköszönt.
-          Na jó, pihenjük ki magunkat és folytassuk újult erővel. Sziasztok. – intett és el is indult.
Mi is elköszöntünk, de azon kívül nem tudtunk megszólalni. Majd mikor mindenki feleszmélt, mi is elindultunk haza.

3 megjegyzés:

  1. Szia! :)
    Először is bocsi a késésért :/
    Jó volt h Eric szemszögből is "át élhetük" a szakítást...Nem tudom mért de mintha kicsit Molly-nak jobban fájt volna ez az egész dolog....Eric-nek is rossz volt de valami szinten tudta h ez lesz előbb vagy utóbb a Janes dologra gondolok most perpillanat .... de lehet h csak nekem olyan ki tudja...Most legjobban arra vagyok kíváncsi Jane mit szól a szakításhoz...és hogy hogyan áll most ERic és Jane egymáshoz :D szóval imádtam és várom a kövit!!! és fel a fejjel mivel most elkezdődött az iskola, most minden össze vissza áll majd ha vissza álltunk a kerék vágásba akkor időben fogunk írni :D sok puszii

    VálaszTörlés
  2. Szia :))
    Te jó ég!! Ha Dórii nem szól.. nem láttam hogy van rész :/ bocsánat :(
    Eric szemszögéből olvasni a szakítást egy cseppet sem volt kevésbé fájdalmas :'( Bár mikor Molly szemszögéből olvastam pataklokban folytak a könnyeim, most csak megtellettek velük a szemeim.. de ez tök jó, mert teljesen úgy írtad le hogy az adott szerepbe bele tudtam magamat élni!
    Eric és Alex egy lakásban? :O Lesz itt ereszd el a hajamat :))))
    Na Jane... akkor lassan ideje színre lépni :D
    Tetszett nagyon várom a kövit :D
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
  3. @Dórii: Semmi gond, a lényeg hogy írtál :)
    Igen mindenképpen le szerettem volna írni Eric szemszögből is az egészet. Bár tény, hogy Eric azért tény hogy, jobban fel volt rá készülve. Az Eric-Jane párosról minden kiderül a maga idejében :D Értem én, hogy most mindenki elfoglaltabb, de ez a múlt tanévben nem teljesen így volt. De mindegy...én várlak titeket.♥

    @Jenni:Semmi baj.:D /Köszönjük Dórii az informálást ;)/
    Örülök ha bele tudod magad élni, mert akkor az azt jelenti, hogy elég élethű és elképzelhető/beleélhető.:)
    Hát igen...két pasi összezárva :D A többi majd mind kiderül:)

    VálaszTörlés