21. fejezet ~ "Mellette mindig mosolygok"

Sziasztok!
Rettenetesen sajnálom, hogy ennyit késett a 21. rész, de nyaralni voltam és még pár dolog mindig közbe jött. De most itt van és remélem tetszeni fog.:)
Az előző fejezet hozzászólásaira már válaszoltam és nagyon köszönöm őket!
A részről pedig csak annyit, hogy kíváncsi leszek a véleményekre.:)
Jó olvasást.:)
Puszi: Bonie ♥

Alighogy elindultunk Malmö felé, Sam elaludt, mondhatom ő is a legjobbkor alszik el. Mindenki mellett ültek éppen, kivéve Colint, de szerencsémre hátrafordult és megkérdezte nem-e ülök mellé. Én rögtön beleegyeztem, hisz mostanában eléggé hanyagoltam és végre nyugodtan lehetünk egymás közelében.

-          Nem is értem mit csinál éjszaka Sam, tuti megint óráig beszélt Daniellel, gondolom ezért alszik most. De így legalább tudunk kicsit beszélgetni. – mondtam Colinak aki erre elmosolyodott.

-          És te mit csináltál tegnap…keveset beszéltünk.

-          Ja semmi nem volt tulajdonképpen, csak a koncert után összekevertük a szobákat de meg is oldottuk. – magyaráztam.

-          Azt hogy csináltátok? És kivel cseréltétek össze? – kíváncsiskodott tovább Colin.

-          Rossz kártyát fogtunk és bejött Eric a szobába, Sam meg Ericébe. Szerencsére hamar szóltunk Samnak is és visszacseréltük. – mondtam el a lényeget.

Colin kicsit összehúzta a szemöldökét, de aztán már nem látszott rajta semmi és így folytatta.

-          Hát oké, ilyen előfordul. Koncert után csinálsz valamit?

-          Hát nem tudom, szerintem megyek a szállásra, mert biztos kileszek. Miért te mit csinálsz? – néztem rá kérdőn.

-          Tőled függ. – vigyorgott hatalmasat.

-          Miért gondoltál valamire? – fürkésztem kíváncsian az arcát.

-          Arra gondoltam sétálhatunk egyet Malmöben. Persze ha nem leszünk fáradtak. – viccelődött a könyökével bökdösve.

-          Viccelsz? Ki lesz fáradt? – nevettem – Jó ötlet.

Colin csak mosolygott és a mögöttünk még mindig alvó lányra nézett. Elnevettük magunkat, s mivel én még elég álmos voltam, Colin vállának dőlve próbáltam pihenni. Colin átkarolt, közben megigazította a hajam. Ebben a percben elkezdtem agyalni, hogy milyen is lehet Malmö, hisz most megyek oda először. És az hogy Colin mutatja meg, csak hab a tortán. Hirtelen elfelejtettem mindent és csak az estén gondolkoztam. Annyira várom már a koncertet is. És azt, hogy végre táncolhassak felszabadultan, mindnet elfelejtve. Csak én és a tánc. De azért azt sem tagadhatom, hogy a koncert utáni kiruccanást is nagyon várom Colinnal. Végül annyit gondolkoztam, hogy valószínűleg elnyomott az álom.

/Colin/

Végre a közelemben érezhetem Janet. Már hiányzott nagyon, hogy átölelhessem, de most kárpótol az, hogy az ölemben alszik. Annyira aranyos, ahogy szuszog. Mindig mosolygom ha vele vagyok, de mostanában kevesebb időt töltöttünk együtt. Most ez is megoldódni látszik, de valószínű a turné miatti elfoglaltságunk lehet az oka. Ebben a pillanatban viszont nem érdekelt. Elég volt nekem, hogy ott van mellettem Ő.

A szobacsere estéje, ahogy Jane említette nem volt vészes, bár most, hogy visszagondolok kicsit jobban idegesít. De miért? Inkább nem ezzel foglalkozom.
Nagyon várom már az estét, voltam párszor Malmöben, igaz nem este. Biztos kiismerem majd magam, csak nem tévedünk el.  Egy csodálatos város, szerintem tetszeni fog Jane-nek. Örültem, hogy igent mondott, mert biztos nagyon fáradtak leszünk, de nem kellene kihagyni, szóval jól döntött. Ha a koncert olyan jól sikerül, mint az első, akkor csodálatos lesz az este.

Időközben már odaértünk Malmö széléhez, de a nagy gondolkozásban fel sem tűnt. Jane még mindig aludt. Lassan fel kéne keltenem. Viszont csak akkor akartam, mikor már tényleg közel leszünk a parkolóhoz. Még párpercig az ismerős tájat figyelve, bámultam ki az ablakon, majd láttam, perceken belül megérkezünk. Nem akartam hirtelen felébreszteni, ezért megsimogattam a kezét, majd az arcát. És nemsokára láttam, hogy kezd ébredezni.

-          Kicsim, hahó… – próbáltam halkan szólítgatni Janet – Megérkeztünk Malmöbe, nemsoká leszállunk.

Ekkor Jane lassan kinyitotta a szemét, majd nyújtózott egy nagyot.

-          Remélem kényelmesen és jól aludtál – mondtam neki mosolyogva – Mert én igazán kényelmesen elvoltam.

-          Végigaludtam az egész utat? Jaj ne. – nevette el magát álmosan, majd mikor abbahagyta folytatta, amin meg én mosolyodtam el – Egyébként tök jól. Ugye nem csorgott a nyálam?

-          Mi? – néztem nevetve rá és látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan, majd ismét felnevetett velem – Dehogy.

Közben azt vettük észre, hogy lassan bedöcögünk a koncert helyszínére a hátsó parkolóba. Időközben Samanta is felkelt és pislogva nézett felénk.

/Eric/

A malmöi koncert helyszínéhez egyedül mentem autóval. Elég unalmas volt, de legalább nyugis. Hamarabb leértem Malmöbe, mint Mollyék turnébusza, mondjuk nem sokkal. Gyorsan leparkoltam és kipattantam az autóból, majd már láttam is a buszt. Lassan behajtottak ők is a parkolóba és leszálltak. Először Sam szállt le, majd mikor láttam kik és hogy követik összeráncoltam a szemöldököm. Jane és Colin kézen fogva sétáltak. Ismételgettem magamban, hogy nem érdekel és attól, szerencsére jobb lett. Örömmel nyugtáztam, hogy a felejtés szépen halad. Nem vártam meg amíg közelebb érnek, kikerültem őket és indultam is Mollyék felé. 

Időközben mindenki eltűnt készülődni, én pedig kényelembe helyeztem magam. A koncert perceken belül kezdődött is. Ugyanolyan tökéletes volt, mint az első.  Molly ruhája ismét csodásan festett rajta. A Rollercoasterrel kezdett, minthogy eddig is, és szép lassan következtek a dalok. A kis tánccsapat nem mindig volt mellette, de ő akkor is megállta a helyét a színpadon. A csapat is ügyes volt, mindent tökéletesen megcsináltak. Végül a rajongók ismét kiabálva és éljenezve tapsolták meg. Molly most is igyekezett átöltözni, hogy találkozhasson a rajongókkal és aláírást is oszthasson. Én úgy döntöttem addig megvárom a szálláson.
Mikor mentem a kocsimhoz a koncert után a távolban egy párt láttam sétálni. Egy ideig mosolyogva figyeltem őket, de nem tartott sokáig. Észrevettem hogy Jane és Colin az, majd rögtön bevágódtam a kocsiba és elhajtottam. Tartom a szavam bármilyen nehéz is, elfelejtem!

/Jane/

A koncert ismét remekül sikerült, így ennek iszonyatosan örülök. Várhatóan el is fáradtunk mindannyian, de a délutáni alvásom Colin mellett sokat segített azért. Semmiféleképpen nem akartam lemondani a sétát, egész délután azt vártam. És egy kis fáradtság nem fogja elrontani az esténket.
Igyekeztem a koncert után gyorsan átöltözni, és Colin már az öltöző előtt várt.

-          Na mehetünk? – kérdeztek szikrázó mosollyal.

-          Abszolút! – csattantam fel kíváncsian.

Megfogtam a kezét és elindultunk ki a színfalak mögül.

Az egész út alatt beszélgettünk, vagyis inkább csak Colin, én csak hallgattam amiket mesél a városról. Este az egésznek volt egy kellemes hangulata. Megmagyarázhatatlanul tetszett az egész városnak a kivilágítása.
Már vagy egy órája sétálgattunk, mikor Colinnak eszébe jutott valami, amire nem számítottam.

-          Eszünk egy fagyit? – nézett kérdőn amennyire láttam a sötétben.

-          De ilyen későn? Van egyáltalán nyitva fagyizó? – kérdeztem tőle meglepetten.

-          Szerintem biztos van. Ismerek egyet. Kérsz?

-          Jöhet! – kacsintottam felé. 

Pár perccel később már a fagyinkat vártuk, én mogyorósat, Colin pedig csokit kért. Majd már a fagyival a kezünkben indultunk a szállás felé.

-          Nagyon finom, örülök hogy kitaláltad! – nevettem.

-          Aha. Megkóstolod? - fordult felém és nyújtotta a fagyiját.

-          Igen! – közben közelem ért a fagyi, de sajnos túl közel és az orrom teljesen olyan lett – Na!

De ezt nem hagyhattam annyiban, összekentem Colin arcát is. Majd nevetésben törtünk ki és megtöröltük az arcunkat egy papír zsebkendővel. Már régen éreztük magunkat ennyire felszabadultnak. Colin mélyen belenézett a szemembe, és tudtam mire készül, én pedig nem ellenkeztem. Lassan közelebb hajolt és lágyan összeértek az ajkaink. Kis ideig egymásba feledkeztünk, aztán egymásra nézve eltávolodtunk. Majd ismét kézen fogva és mosolyogva elindultunk visszafelé a szállodához. Az út egy része csendben telt, de nem amolyan kínos csendben. Vannak olyan pillanatok, amikor nem feltétlenül kell beszélnünk a dolgokról.
A csendet Collin törte meg végül.

-          Tudod örülök, hogy eljöttünk sétálni. – én csak vigyorogva néztem rá.

Pillanatokon belül már a szállás liftje előtt álltunk és vártuk az érkezését. Mikor leért, beszálltunk, és míg felértünk ismét csend volt. Én Colinnak dőlve próbáltam visszafojtani az ásításom, mert már álmos voltam. Közben a srác a szeme sarkából fürkészett, szerintem látta, hogy már elfáradtam.

A lift fel is ért. Mindkettőnk szobája balra volt, pont egymással szemben. Megálltunk az ajtóm előtt és elköszöntünk. Hirtelen Eric lépett ki a saját szobájukból.

-          Sziasztok! – köszönt és ment is tovább, csak egy pillanatra nézet felénk. Hívta a liftet és várt.

Colin megvonta a vállát és búcsú puszit adott a homlokomra, majd meg is csókolt. Közben felért a lift és Eric szó szerint becsörtetett és eltűnt.

Beléptem a szobába, Samanta már aludt és én tovább gondolkoztam.
Jó volt a mai nap, főleg az este, Colinnak igazán remek ötlete volt a séta. Csodálatos egy város Malmö, örülök hogy kicsit körbenézhettem itt.
Eric kicsit furcsa volt, azt tudom, hogy nem bírja Colint, de megegyeztünk ezzel kapcsolatban.
Majd én is lefeküdtem, mert már kezdtek leragadni a szemeim.