2012. július 8., vasárnap

18. fejezet ~ A turné első napja- III. rész Kavarodás


Meghoztam a következő fejezetet ami már a 18. Köszönöm az előzőhöz a hozzászólásokat mindegyikre  válaszoltam.:)
A következő részt az egyik barátnőm segítségével írtam, reméljük tetszeni fog.:D Egyet elárulok, sok szemszög lesz benne, de kárpótól érte a tartalom.;)
Akinek tetszik ez a rész és még nem iratkozott fel rendszeres olvasónak, az tegye meg, hisz megéri.:)
Nem szaporítom tovább a szót, jöjjön a rész. Kellemes olvasást.
Bonie.:)♥


/Molly/

A koncert után megkönnyebbülve és iszonyatos boldogsággal keveredett szívet melengető érzéssel jöttem le a színpadról. Jó kedvem volt, hisz minden sikerült, nem voltak bakik. Mindenkire büszke voltam az Eric szerinti TEAM Sandén tagjai közül. És a rajongók…Érzésem szerint boldoggá tettem őket. Élvezték a showt, de nem csak ők, hanem mi is. Végig velünk szórakoztak, buliztak és énekeltek.

De a koncertnek még nincs vége, legalábbis számomra.
-          Ááá…Ez fantasztikus volt! – ugrottak a nyakamba a táncosok, majd mikor feleszméltem, boldogan csatlakoztam az ünnepléshez.
-          Ez eszméletlen!
-          Az ám, tökéletes koncert! – gratulált kedvesen mögöttem egy férfi hang, Eric volt az. Hosszan átöleltem, majd eszembe jutott valami, mielőtt visszamegyek autogramokat osztani. Elengedtem a barátom és mindenki felé fordultam.
-          Ne felejtsétek a kártyákat a szálláshoz, amiket a koncert előtt az asztalra tettem. – figyelmeztettem őket mosolyogva.

Még emlékszem mikor a szervező a kezembe nyomta, én pedig szétválogattam a belépőkártyákat. Samanta és Jane alszanak majd egy szobában, én és Eric, valamint Colin és Nicole külön-külön. A szobák szerint raktam őket össze az asztalra, mindenkinek egy-egy kártya jut.

-          Persze. Nem felejtjük! – válaszoltak szinte egyszerre.
Még szélesebb mosoly lett úrrá rajtam, majd egy kezet éreztem a vállamon. A többiek csak előttem próbálták elfojtani feltűnő nevetésük. Megfordultam és az a szőke srác állt mögöttem, akit láttam a koncerten.
-          Danny! – kiáltottam fel és megöleltem. Ő is egy tehetséges énekes és barátom.
-          Gratulálok Molly! Hihetetlen jók voltatok! – dicsért a srác.
-          Szia Danny! – köszönt neki Eric is, aki szintén a munkájával kapcsolatosan ismerte meg. Colin és Nicole is ismerik, mert ők idevalósiak, megismerték a szőke énekest. Jane-nek és Samnek pedig bemutattam.
-          Hi Eric. – köszönt a barátomnak, majd visszafordult felém – Csak megnéztelek Molly és be kell valljam, tetszett amit láttam.
-          Köszönöm, hogy eljöttél és a gratulációt. Nagyon jól esik. – próbáltam megköszönni, aztán az órára pillantottam – Mennem kell, várnak a rajongók és még át kell öltöznöm. Nem várhatnak az aláírások.
-          Rendben. Nekem sem ártana lassan mennem. – jelentette be távozását Danny.
-          Én is megyek lassan a szállóba, mert fáradt vagyok. – szólt Jane is.
Mindkettőjüktől elköszöntem, majd rohantam az öltözőrészhez. A lehető leggyorsabban felvettem egy kényelmesebb ruhát és indultam a dedikáló asztalhoz. Ezután Eric is jelezte, hogy megy, mert fáradt. Bólintottam és foglalkoztam tovább a rajongóimmal.

/Jane/

Holt fáradtan és felfrissülésre várva szálltam be a szállásunk liftjébe. Felértem és kiszálltam, majd a kártyával kinyitottam az ajtót. Mikor beléptem egy csodálatos szoba tárult elém, világos falakkal és egy hatalmas függönnyel elfedett ablakkal. Az ajtóval szemben egy hatalmas ágy állt. Gyorsan körbenéztem és úgy döntöttem lezuhanyozom.
Végre felfrissültem a langyos zuhany víz alatt. A tusfürdő illata terítette be a helységet. Nem tudom mennyi ideig állhattam a kényeztető zuhany alatt, de biztosan sokáig.

/Eric/

Végre a szobám előtt vagyok, hosszú volt ez a mai nap. Szinte berontottam, a kártya segítségével. Egy csodaszép szállodaszobában találtam magam. Körbenéztem, majd levettem a felsőm, hogy kicsit kényelmesebb legyen. Rádobtam az ágyra, majd magam is elterültem rajta.

Hirtelen a fürdő felőli kilincs megmozdult, erre felkaptam a fejem. Kilépett rajta a teljesen megszeppent Jane, egyetlen egy szál törölközőben és sikított egy hatalmasat. Én szintúgy megijedtem.
-          Atya úr isten! Te hogy a francba kerülsz ide? – kérdezte elég hisztérikusan, a hajából csöpögött a víz.
-          Hát ez az én szobám!
-          Ha a tiéd lenne akkor itt fürödnék szerinted? – a kérdés jogos volt – És miért vagy félmeztelen?
-          Hát mert levettem a pólóm?! – mosolyodtam el.
-          Haha. Nagyon vicces! Most komolyan.
-          Éppen relaxáltam és készültem lefeküdni…
-          Lennél szíves kifáradni, amíg felöltözöm? – kérdezte gúnyosan, de láttam rajta, hogy a szája sarkán ő is elmosolyodott azon amit összehalandzsáztam.
-          Persze…Bocsi, azt hittem az enyém a szoba, mert ide szólt a kártya. – kiléptem az ajtó elé.

Jane pár perc múlva, még mindig vizes hajjal ajtót nyitott és behívott. Közben a folyosó vége felől Sam jött sietősen és már messziről kérdezte:
-          Nem láttad Jane-t? Nincs a szobánkban, pedig már lassan egy órája visszajött a szállásra elvileg.
-          Itt vagyok. – lépett kíljebb az említett lány a küszöbből, majd így folytatta – Ez a mi szobánk Sam.
-          Dehogy is, az a mi szobánk! – mutatott a másik szoba irányába, ami a túloldalon volt.
-          Akkor tényleg elcserélődtek a kártyák. – mondta Jane inkább magában, majd hangosabban folytatta – Valószínűleg az Ericék szobája. Hozd át a cuccod Sam.
Sam meglepetten bólintott és elszaladt a holmiáért.
-          Tényleg bocsi Jane, fogalmam sem volt, hogy van bent valaki. – próbáltam megmagyarázni ezt a ciki helyzetet.
-          Semmi gond, de már itt is van Sam.
 Hamar visszaért és visszacseréltük az összekevert kártyákat. Majd a lányok bementek én pedig indultam az ”én szobámba” végre. Legnagyobb meglepetésemre Colinba ütköztem, szó szerint. Vele volt kedvem legkevésbé találkozni.
-          Eric…öhm. Miért nincs rajtad felső? – nézett meglepve rám, én pedig feleszméltem hogy tényleg nincs.
-          Nem vagyok neked köteles beszámolni. – mondtam és faképnél hagytam.
Végre a saját szobám rejtekében nyugodtan fekhetek az ágyra. Elgondolkodtam ezen az egész ügyön, kicsit vicces volt és a végén Jane-en is észrevettem egy halovány mosolyt. Aztán persze ha már volt jó élmény, lett rossz is, Colin. Miért van mindenhol ott? Már kezd nagyon elegem lenni belőle…
Körülbelül egy órával később Molly is befutott.
-          Itt vagyok. Elfáradtam. – mesélte ásítva.
-          Azt elhiszem. – mosolyodtam el – Ügyes voltál. Hallod a kártyák összekeveredtek és Samanta és én rossz szobába mentünk.
-          Igen?
-          Aha. Benyitottam Jane-hez, Sam pedig ebben a szobában volt, de aztán visszacseréltük. – sikerült megnevettetnem.
-          Biztos a sürgés-forgásban keveredett össze. – mosolygott és a fürdő felé vette az irányt.

/Samanta/

Mikor bementem a szobánkba, még mindig nem értettem nagyon semmit. Letettem a cuccaim és megláttam az ágyon egy fölsőt, ami Ericé volt. Már teljesen összezavarodva kérdeztem meg barátnőm, hogy mi is történt.
-          Jane le vagyok maradva, miért vagyunk ebben a szobában és miért van itt Eric felsője?
-          Figyelj ez tök bonyolult. – mosolyodott el, de tudtam, hogy legjobb barátnőm el fogja mondani – Valószínűleg összekeveredtek a kártyák és egyikünk sem látta. Mikor visszaértem elmentem zuhanyozni és mire kijöttem, akkor már az ágyon feküdt félmeztelenül. Azt hitte, hogy az ő szobája, csak ugye én nem számítottam váratlan vendégre, maximum rád és törölközőben jöttem ki. – mesélte, én pedig nem bírtam ki nevetés nélkül.
-          Jane…Nem bírok megszólalni. És itt hagyta a pólóját? – nevettem még mindig.
-          Úgy tűnik, mert kizavartam. – nevette el magát ő is – Majd holnap visszaadom neki, mielőtt indulunk a malmöi állomásra.
Végre megértettem a szitut és nevettem is egy jót. Erre speciel nem számítottam, de megoldódott.

4 megjegyzés:

  1. Szia!! hihi úgy imádtaam mint mindig :D Valahogy sejtetem a hogy lesz valami csere :DDDÉn személy szerint szeretem a sok szemszöget mert tudom ki mit gondol az adott helyzetről meg stb.. így bele gondolva a cikis helyzetbe nem jártak annyira rosszul egyik se mivel Eric láthatta Jane-t törcsibe ..Jane meg Eric-et félmezetelenül :DD Úgy bírom mikor Eric itt flegmázik szerencsétlen Colinnal xDDD és végülis nem is olyan rossz hogy ott maradt a felső mert lehet h majd konfliktus lesz ez miatt és persze Jane-nek és Eric-nek beszélniük kell végre és tisztázniuk a helyzetet :D szóval tényleg nagyon várom a kövit :D sok puszi :) <3

    VálaszTörlés
  2. Szia :)
    Jajj, nekem is nagyon tetszett. Én is számítottam rá, hogy lesz valami gubanc a szobákkal. Egyetértek Dóriival abban is, hogy a sok szemszög csak hozzáad a dologhoz, főleg Eric szemszögét szeretem olvasni. Na most már biztos, hogy rendszeres olvasód leszek, alig várom a folytatást :D Timi

    VálaszTörlés
  3. Sziaaa :D
    Jajj de eltudtam képzelni ezt a jelentet :D Jane sikít mikor egy félmeztelen Ericet talál az ágyában :P
    Azért Eric ennyire feltűnően ne utálja már Colint XDXD
    Molly hogy örült Dannynek :D Amúgy sejtettem hogy Ő lesz az :D
    A következő rész már csak a póló visszaadás miatt is érdekesnek ígérkezik :D
    Én kimondottan szeretem ha sok szemszög van mert akkor több oldalról tudhatom meg ki mit gondol :D
    Várom a kövit
    Pusziii Roxiii

    VálaszTörlés
  4. @Dórii: Köszi, remélem a következőt is imádni fogod. ;)
    Hát a cím alapján lehetett azért kicsit sejteni, meg az első bekezdésekből.:D Akkor örülök ha szeretitek a szemszögeket.:)
    Igazad van, mindketten szerencsések.:P
    Igen...találkozniuk kell majd....:)

    @Timi: Örülök.;)
    Neked is csak azt tudom mondani mint a Dóriinak. :)
    És köszönöm! Örülök ha tetszik és hogy rendszeres olvasóm lettél, annak meg pláne.:') Még egyszer köszi.

    @Roxiii: Igen..érdekes látvány lehet, az már biztos.;)
    Meg látjuk majd még hogy alakul.
    Igen, gondoltam hogy a Danny-t hamar kitaláljátok :D
    Egy biztos, érdekes lesz.:D
    Jó, akkor mindenki szereti a sok szemszöget, ennek örülünk :D

    VálaszTörlés